Fiziker Róbert, aki doktori disszertációjában a 20. század elejének meglehetősen zaklatott időszakával foglalkozott, az osztrák–magyar kapcsolatok kiváló szakértője. Levéltárosként a Külügyminisztérium iratainak referense, aki szakszerűen és hitelesen tudja megszólaltatni a rá bízott iratokat, jól ismeri a dokumentumok keletkezésének hátterét.
A programon köszöntőt mond:
Szabó Csaba
(főigazgató, MNL)
Latorcai Csaba
(parlamenti államtitkár, területfejlesztési miniszterhelyettes, Miniszterelnökség)
Bognár Zalán
(igazgató, MNL GGKI; elnök, GKNT; tanszékvezető, KRE)
Ahogy a köszöntők sorát megkezdő Szabó Csaba, a házigazda intézmény főigazgatója a kamerák kereszttüzében elmondta, a Magyar Nemzeti Levéltár, az ország legrégebbi közintézménye, amely ma 74 telephelyen 700 munkatársat foglalkoztat, idén ünnepli alapítása 300, Bécsi kapu téri palotája átadása 100. évfordulóját.
Vitályos Eszter köszöntő beszédében kiemelte: a kötet modern és szerethető formában hozza közelebb a múltat a jelenhez. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy a múltunk ismerete nélkül jövőnk sincs. A miniszterhelyettes elmondta, hogy hazánk ezeréves fennállása is erősen és szilárdan a múltba gyökeredzik, ezért sikeres, és ezért van valódi jövőképe.
Mennyiben tanúskodnak egy nagy múltú család középkori történetéről, birtokairól a levéltárukban fennmaradt oklevelek? Mitől függött, hogy míg egy-egy okiratot akár évszázadokon át őriztek, más, egykoron szintén a birtokukban lévő okleveleken hamar túladtak? Több mint fél évezred távlatából egyáltalán rekonstruálható-e, és ha igen, miként, egy nemesi família középkori levéltára? A kötet többek között e kérdésekre igyekezett választ találni. Ehhez kiindulópontként az Árpád-kor óta Vas megyében birtokos Zarka család oklevelei szolgáltak.
Kollégánk In Foreign Lands, in Foreign Hands: The Afterlife of Spoils of War in the Age of the Crusades című előadásának középpontjában azoknak a hadizsákmányoknak a későbbi sorsa és újbóli felhasználása állt, melyeket a keresztény, illetve a muszlim fél szerzett a katonai konfliktusok és fosztogatások során. A zsákmányok vizsgált köre az élelmiszerektől és a tábori felszerelésektől kezdve az ostromeszközökön át egészen az ereklyékig terjedt, melyeknek sorsa egyáltalán nem volt előre eldöntött.
Az Országos Levéltár munkatársai azóta is használják az épületet, és óvják benne a rájuk bízott iratokat. Az épület 100 év után, ma is magyar és külföldi látogatók ezreit vonzza, jóllehet falain az 1945. évi belövések mellett az 1956-os golyónyomok is megtalálhatók. Szeretjük, büszkék vagyunk a magyar levéltáros szakma központi épületére. A 100. évforduló kapcsán felkértük intézményi partnereinket, kutatókat, a levéltár használóit és barátait, hogy osszák meg velünk gondolataikat, emlékeiket, élményeiket.
