A 16. században, a mohácsi csatavesztést követően a reformáció irányzatai gyorsan teret nyertek Magyarországon. Ennek egyik oka az volt, hogy a magyar klérus felső vezetésének jelentős része elesett a csatában, illetve az alsó papság is meggyengült, különösen az oszmánok által elfoglalt területeken. Másik oka az európai tendenciákhoz hasonlóan az volt, hogy a nagybirtokos nemesség jelentős része áttért az „új hitre”, és gazdasági szempontok miatt el akarták venni az egyházi birtokokat.

A Pesti Szépítő Bizottmány 1813-ban kiírt területrendezési pályázat nyertese a lübecki születésű Christian Heinrich Nebbien lett; több éves előkészítő munkájának eredményeként 1816-ban láttak neki annak a “szépítésnek”, amely következtében a Városerdő (Stadtwäldchen) elnyerte azt a parkosított külalakot, amelyet Jókai is részletesen megörökített.

De hogy festett az a táj, amelyet Nebbien átformált, átalakított, hogy igazi pihenőligetté, üdülő- és mulatóhellyé válhasson?

Családja, tanulmányai

Szerző: Székesi Lilla és Török Enikő

„Az ujitás nem egetrengető, mert a már bevezetett hasitott bőrök felhasználását elvonják a jol bevált cipőktől. Kérem a kérdést óvatosan kezelni, mert meggyőződésem, hogy nagy hűhó van az ujitás körül.” – írta 1963. január 24-én Brezina István, a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztályának munkatársa Lévay József és társai újításáról.

A helyeket ábrázoló albumok nagy része Mary Hamilton családjának, valamint közvetlen rokonságának birtokait és kastélyait (például Arran szigetét, a skóciai Hamilton-palotát, Hamilton hercegeinek suffolki birtokát, a sigmaringeni kastélyt), életének helyszíneit (például badeni villáját, Monacót) ábrázolják, illetve néhány egzotikusabb helyszíneket (Isztambul, Tbiliszi) mutat be.

A szláv nyelvek írásbeliségének megteremtése a 9. században élt testvérek, Szent Cirill (826/827–869) és Szent Metód (815–885) nevéhez fűződik, akikben 1980 óta – Nursiai Szent Benedek mellett – Európa társ-védőszentjeit is tisztelhetjük. A szláv nyelvek leírására alkalmas első ábécét a 863-ban indított morvaországi térítő útjuk előtt kezdhették összeállítani, majd a morva és pannon földön töltött évek alatt tökéletesítették azt.

A magyarországi zsidóság pontos lélekszámának megismerése iránti kormányzati igény a 18. század első felében, az első kisebb közösségek létrejöttét követően jelent meg először. Ennek eredményeként születtek meg az országos zsidóösszeírások megyénkénti adatsorai. Ezek, akárcsak a népesség-összeírások, pontos adataikkal a migrációs folyamatok kézben tartását célozták.

1848 folyamán számos szempont alapján számba vették az ország lakosságát, vagy annak legalábbis egy részét. Összeírták a választásra jogosultakat, a nemzetőri szolgálatra, katonáskodásra kötelezetteket, illetve a zsidó lakosokat. Ezek az összeírások minden esetben valamilyen kézzel fogható feladat megvalósításának voltak az eszközei: meg kellett szervezni az országgyűlési választásokat, biztosítani kellett a nyugalmat, fenntartani a közrendet, megvédeni az ország határait, lecsendesíteni a felkorbácsolt indulatokat.

Istványi Géza Krajnyák Géza néven született 1913. március 15-én Zomborban, Bács-Bodrog vármegyében. Evangélikus családja feltehetően az első világháborút követő években költözött át Magyarországra. Középfokú tanulmányait a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol az 1929/30. tanévben a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról szóló 1927. XIV. törvénycikk alapján tanulmányi ösztöndíjban részesült, ugyanis édesapja, dr. Krajnyák István magyar királyi pénzügyi tanácsosként dolgozott. 1930.