Országos dalünnepély Szombathelyen 1923-ban

„1922-őt írtak. Az újjá ébredt Haladás berkeiben nagy a sürgés-forgás. Egyesek felvetették a dalosnap rendezésének gondolatát és a választmány magáévá tette azt. Elhatározta a szövetség kötelékéhez tartozó összes dalárdák meghívását. Nagy vállalkozás volt ez akkor még. Az országos szövetség még nem mert dalosversenyre gondolni. A háború és kommün utószele még nagyon megfeküdte a társadalmat.”[1] – fogalmazták meg az esemény előzményeiről a MÁV Haladás Dal- és Önképző Egyesület 30 éves jubileumára kiadott ismertetőben. Az ötletet tett követte: a MÁV Haladás 1923. június 29. és július 1. között három napos programot szervezett a városban, amelyen a Szombathelyi Dalos Egyesület 60 éves évfordulójáról is megemlékeztek.[2] Az esemény jelentőségét az adta, hogy Magyarország legjobb dalárdái jelezték a részvételüket a rendezvényen. A sajtóhírekben külön kiemelték a Budai Dalárda jövetelét, akik az érkezésük előtt Amszterdamban léptek fel, és 58 külföldi együttes előtt szerezték meg az első helyet.[3]

   A meghívott dalárdák többsége már pénteken megérkezett. A szombathelyi vasútállomáson Bruckner Emil[4] MÁV felügyelő és Horváth Jenő műhelyfőnök, míg a Szombathelyi Dalos Egyesület nevében dr. Szily Ferenc[5] üdvözölték őket.[6] A csoportok tagjait a helyi iskolákban szállásolták el, étkezésüket az ott felállított lacikonyhákkal biztosították. A Budai Dalárda csak a szombat déli gyorsvonattal érkezett. A vasútállomáson az összes szombathelyi dalárda, a MÁV zenekara, valamint rengeteg érdeklődő várta a társaságot. Kiskos István[7] polgármester üdvözlő szavait követően azonnal a főtérre vonultak.[8] A pénteken érkezett csoportok először megtekintették a várost, majd külön–külön próbákat tartottak, és este a huszárezred lovardájában megtartották az első sikeres hangversenyüket. Különös feltűnést keltett az estélyen a Szombathelyi Cipész Iparos Dalárda bemutatója, amelyről Révfy Géza[9] zeneszerző is elragadtatással nyilatkozott.[10]

   Az országos dalosünnepséget azonban egy váratlan incidens zavarta meg, mikor a második napon a kisantant katonai ellenőrző bizottsága meglepetésszerűen a városba érkezett és egy „vizsgálattal” zaklatta a vendégeket. Az antantmisszió a rendezvényt felkelési mozgalomnak gondolta, ezért a dalárdisták szállítására kirendelt autókat, kocsikat lefoglalták, és a szállodákban is razziát tartottak. Vasárnapra azonban kiderült a bizottság nevetséges baklövése, hogy egy újabb nyugat-magyarországi felkelést gyanítottak a rendezvény mögött.[11]

   E sajnálatos esemény ellenére szombaton délelőtt a dalárdák együttes összpróbát tartottak, amelynek során elhangzott a „Magyar Hiszekegy” és több más magyar dal. Az ebédet követően pedig a dalárdák saját zászlóik alatt gyülekeztek, hogy részt vegyenek a zászlókoszorúzó ünnepségen. Délután négy órakor a Szentháromság-szobor tövében elhelyezett lombsátor körül sorakoztak fel az énekes csoportok tagjai. Itt Bruckner Emil, a MÁV Haladás elnöke üdvözölte a megjelenteket. A dalárdák sorra az emelvény elé vitték a zászlóikat, amelyeket a szombathelyi koszorúslányok babérkoszorúval díszítettek fel, miközben mindegyik társaság a saját jelszavát énekelte. Az ünnepségről a közönség sorfala között, zeneszó mellett, katonás rendben vonultak el az egyletek tagjai a lovardába, amely ekkorra már zsúfolásig megtelt. A hangverseny első számaként az összkar elénekelte a Magyar Hiszekegy-et, majd a Dal ünnepkor című darabot. Ezután egymás után léptek fel a résztvevő énekkarok, amelyek mindegyike nagy sikert aratott.

   Az ezt követő vacsora után a dalárdák szerenádot adtak a szombathelyi koszorúslányoknak, és éjszaka valóságos „velencei hangulatot teremtettek a nagy csendességben szárnyaló dallamok.”[12] A vasárnap délelőtti nagytemplomi szentmisén a budai és szegedi együttesek egyházi énekeket adtak elő, míg az evangélikus istentiszteleten a soproni dalárda szerepelt. A misét követően a Szombathelyi Dalos Egyesület megemlékezést tartott a vármegyeházán, megalakulásuk 60 éves évfordulóját ünnepelve. A rendezvényen Kiskos polgármester Szombathely város, valamint Baranski Gyula[13] az Országos Dalosszövetség nevében üdvözölték a jubiláló egyesületet.[14] A díszközgyűlést követően a nyári színkörbe vonultak a dalosok, ahol az ünnepelt egyesület azokat az énekszámokat adta elő, amelyekkel hatvan évvel korábban először léptek a nyilvánosság elé. Hatalmas ovációval fogadta a közönség a Budai Dalos Egyesület bemutatóját, akik elénekelték a Dal a dalról című szerzeményt, amellyel Amszterdamban első díjat nyertek.[15] Utánuk Szendéné Bárdos Alice[16] következett, akit Kartner Gitta[17] kísért zongorán, és a „mindenfelől összesereglett dalosok szemében meg is növelte ám alaposan Szombathely zenei reputációját.”[18]

   Délután 4 órakor a MÁV Haladás pályáján ún. sétahangversenyt tartottak, ahol az egri, kistarcsai, diósgyőri és salgótarjáni dalárdák adták elő énekszámaikat. A MÁV Haladás zenekara pedig gondosan összeválogatott műsorral kedveskedett a résztvevőknek. A sporttelepről a városi sportcsarnokba vonultak az énekes társaságok, ahol kiosztották a dalünnepély emléktárgyait. Bruckner Emil záróbeszédében kiemelte, hogy „a magyar dal a legszebb irredenta eszköz, amelyet nem lehet határok közé szorítani, amely szájról-szájra száll és túl a határokon is belopódzik az elszakított magyar testvérek szívébe.”[19] Minden résztvevő csoport megkapta a MÁV Haladás emléktárgyát, amely egy 40 cm-es, négyfelé tört ión oszlopot ábrázolt, tetején egy kiterjesztett szárnyú turulmadárral. A háromnapos program végeztével vasárnap este a pesti személyvonattal utazott el a legtöbb dalárda.[20] Bár az antantmisszió aggodalmai egy szerveződő felkelésről teljesen alaptalanok voltak, azt a „veszélyt” helyesen ismerték fel, hogy a nagy tömegeket megmozgató rendezvény alkalmas volt a nemzeti érzés erősítésére és a revizionista követelések társadalmi támogatottságának növelésére.

   A rendezvény után néhány hónap múlva Révfy Géza levélben kereste meg Jarisch János[21] karnagyot, amelyben a következőket jegyezte meg a nyári rendezvényről: „Sűrűn gondolok a szombathelyi feledhetetlen napokra, a páratlan vendégszeretetre, melynek részese és részesei voltunk. Annyi figyelmességet melyben részesültünk, csak egy igazi úri város s a MÁV tud nyújtani.”[22]

Bajzik Zsolt

A Budai Dalárda fogadtatása a szombathelyi vasútállomás előtt
HU MNL VaML X.61.

A Budai Dalárda csoportképe
HU MNL VaML X.61.

Kiskos István polgármester és Bruckner Emil üdvözlik dr. Baranski Gyulát, a Budai Dalárda alelnökét
HU MNL VaML X.61.

A szombathelyi MÁV Haladás Dalkör csoportképe, középen Jarisch János karnagy, mellette Bruckner Emil alelnök és Révfy Géza zeneszerző
HU MNL VaML X.61.

A szombathelyi országos dalünnepély
HU MNL VaML X.61.

A zászlók koszorúzása a szombathelyi Fő téren
HU MNL VaML X.61.

Jarisch (Jurányi) János karnagy
HU MNL VaML X.61.

Révfy Géza zeneszerző
HU MNL VaML X.61.