A levéltár létrejötte

Vas vármegyében az évszázadok során keletkezett iratok vármegyei, városi, egyházi és családi levéltárakban halmozódtak fel. A levéltárak eredetileg nem azért jöttek létre, hogy a történeti kutatások számára fontos iratokat megőrizzék az utókornak, hanem azért, hogy a hivatalok működéséhez, intézmények és magánszemélyek jogainak és kiváltságainak bizonyításához szükséges írásos dokumentumok hozzáférhető helyen fennmaradjanak.

Az összegyűlt iratok rendezése és feldolgozása a 18–19. században kezdődött el. Ebben az időben már nemcsak a tudósok, hanem a nagyközönség érdeklődése is egyre élénkebben fordult az objektív tényeket megőrző iratgyűjtemények, a levéltárak felé. A más célzattal létesült archívumok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a régmúlt korok történetében búvárkodni szándékozók számára forrásanyagot biztosítsanak. Ezt a jelenséget Balogh Gyula (1837–1921) – hajdani Vas vármegyei főlevéltárnok – is felismerte, és a 19. század végén a vezetése alatt álló intézmény hivatását a következő módon határozta meg: „A levéltárak ama bűvös lámpák a haza tudósainak kezében, melyek világánál szemlélik az elmúlt századok képét.”

Levéltárunk a megye legrégebbi, 18. századi alapítású intézménye. A 2. világháború után országos szinten egységesen szabályozták a levéltárak helyzetét. A szocialista államberendezkedés irányelveinek megfelelően államosítást és centralizációt hajtottak végre, a korábban sokszínű és széttagolt rendszert a levéltárak összevonásával átalakították. A folyamat végeredményeként a megye kebelében működő közlevéltár illetékességi körébe, egyúttal állami tulajdonba került – az egyházi vonatkozású anyagok egy részének kivételével – a megyében képződött szinte valamennyi iratanyag. Levéltárunk közvetlen jogelődje az 1950. évi 29. tvr. alapján 1950-ben megalakult Vas megyei Közlevéltár, amely Vas vármegye és Szombathely város addig különálló archívumainak egységes szervezetté alakításával jött létre. Az összevonást követően kerültek egy intézménybe – a régi megyei levéltári épületbe – a vármegyében fennmaradt városi és községi önkormányzati iratanyagok, az állami területi, regionális szakigazgatási és jogszolgáltató szervek, intézmények, köztestületek, egyesületek, vállalatok és pénzintézetek, jelentősebb családok és magánszemélyek iratai, valamint 1959 után a Vasvár–Szombathelyi Káptalan hiteleshelyi anyaga is. A minisztérium közvetlen irányítása alatt álló intézmény 1952-től 1967-ig Szombathelyi Állami Levéltár néven működött. A levéltár 1968. január 1-jétől kormányhatározat alapján – mint megyei fenntartású közgyűjtemény – Vas Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága hatáskörébe került, Vas Megyei Levéltár néven. 1972-ben Kőszegen fióklevéltár jött létre, amely Kőszeg város iratanyagát őrzi.

A Vas Megyei Levéltár hosszú évtizedeken át küszködött helyhiánnyal, raktári kapacitási gondokkal, mígnem 2002-ben – 1 milliárd forintos címzett állami támogatásnak köszönhetően – egy új szombathelyi épülettel gazdagodott az intézmény. A kifejezetten levéltári célra tervezett, nagy alapterületű, korszerű létesítményt függőfolyosó kapcsolja a régi épülethez. 

Az intézmény 2012. október 1-jétől a Magyar Nemzeti Levéltárba (MNL) integrálódott, jelenlegi hivatalos elnevezése: Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára.