Levelek a múltból | 2021. március

Műsoros délután Vépen

2020 augusztusának végén a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára, a Vasi Múzeumbarát Egylet és a Berzsenyi Dániel Könyvtár felhívással fordult a megye lakosai felé, amelyben a trianoni döntés 100. évfordulója alkalmából rendezendő helytörténeti kiállítás létrehozásához kértek a két világháború közötti időszakból származó dokumentumokat. Az anyaggyűjtés során jutott el intézményünk Bors Géza jánosházi helytörténeti gyűjtőhöz, aki kölcsönzött irataival nemcsak a tárlat létrehozásához járult hozzá, hanem az alábbiakban ismertetendő meghívót is a levéltár rendelkezésére bocsátotta.

A meghívót meglehetősen bohókás stílusban fogalmazták. Tárgya egy 1943 áldozócsütörtökjén[1] „szívfacsaró nótázással és lelket rezegtető táncolással egybekalapácsolt és szigorúan körülkorlátozott műsoros délután”, amelynek helyszíne „a vépi ángluskert csikóskertje”, azaz az Erdődy kastély körüli angolkert volt.[2]
   Az „Egyéb tudnivalók” között a szervezők tájékoztattak a belépődíjról, a kezdés időpontjáról, az ételekről és a programról. A humoros megfogalmazás szerint a zenét a frontot megjárt „Stalin-orgonások” szolgáltatták. Az oroszok „Katjuskája” (katyusa) – magyar elnevezéssel Sztálin-orgona – a 2. világháborúban a szovjetek egyik leghatékonyabb, rakéta-sorozatvető fegyvere volt. Egy korabeli tudósítás szerint „egy nagykaliberű, messzehordó, gyors tüzelő ágyú, amely állítólag 32, vagy 36 lövést ad le. A lövedékek szalagon futnak és a monstrumágyút sínekre építik be. Ha igazak a hírek, minden lövéssorozat után szét kell szedni, így csak minden két órában tüzelhet.”[3]
   Az előrenyomott borítékon feltüntették a szervező katonai egység adatait. Innen tudható, hogy a rendezvényt a Magyar Királyi Honvédség Szombathelyen állomásozó III. hadtestének közvetlen irányítása alá tartozó III. híradó zászlóalj pótzászlóaljának Vépre telepített 3-4. százada bonyolította le. A pótzászlóaljak kiképzőkből álltak és 1943-ban csak csökkentett létszámkerettel működtek. E katonai egységek számára a parancsnokságok nem tiltották meg, hogy saját kezdeményezésükre vígalmi bizottságokat hozzanak létre és összejöveteleket, mulatságokat szervezzenek.
   A meghívó borítékján címzettként Kutas Elek (1912–2000) zalaistvándi evangélikus lelkész neve olvasható. Az egyházfi a Zala vármegyei Sandon született, eredetileg Kutosa vezetéknévvel. A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karára járt.[4] A teológia elvégzése után egy hónapig szülőfalujában, majd a barlahidai gyülekezetnél szolgált segédlelkészként. 1938 februárjától egy évig Celldömölkön működött,[5] majd 1939 elejétől Zalaistvánd lelkésze lett,[6] ahol 1979-ig töltötte be ezt a tisztséget. Tevékenységére rányomta a bélyegét a 2. világháború és az azt követő események, mégis, ebben a nehéz időszakban is sikerült renováltatnia a templomot 1956-ban. 1953 és 1957 között a megalakult Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye első esperese lett.[7] Nyugdíjba vonulását követően Budapesten telepedett le.[8]
   A meghívó a celldömölki Turul-nyomdában készült, amely ebben a formában 1937. július 1-jétől működött,[9] Kutas celldömölki lelkipásztorkodásával egy időben, s bizonyára innen adódott az ismeretségük.
   A műsoros délután tényleges céljáról a dokumentum utolsó bekezdése szól. Hogy kiket is takart ez a furcsa megfogalmazás, nem derül ki pontosan, de a Sztálin-orgonára tett utalásból arra lehet következtetni, hogy valószínűleg a frontot megjárt katonák és családjuk megsegítésére rendezték ezt a délutánt. Őket vehették pártfogásba, nekik szervezhettek gyűjtést. Sajnos levéltárunk iratai között nem maradt nyoma ennek a rendezvénynek, a hivatalos szervek felé ugyanis nem tartoztak bejelentési kötelezettséggel az ilyen jellegű mulatságról. A korabeli sajtó sem foglalkozott az eseménnyel, hiszen minden bizonnyal nem egy ritkaságszámba menő esetről volt szó. Így mindössze ez a magángyűjtő által rendelkezésünkre bocsátott dokumentum bizonyítja, hogy egykor Vépen is szerveztek egy ilyen jótékony célú eseményt.

Jegyzetek

[1] Jézus mennybemenetelének ünnepe, a Húsvét utáni 40. nap, amely 1943-ban június 3-ára esett.

[2] Anglus kert – angolkert összefüggésre ld. Csoma Zsigmond: Haszonkertészeti ismeretek és uradalmi gyakorlat a Dunántúlon és Nyugat-Magyarországon a XVII. század végétől a XIX. század közepéig. = Agrártörténeti Szemle, 1997. 3-4. szám 343-452. p.

[3] Így harcolnak a magyar hősök. = Miskolci Magyar Élet, 1942. júl. 31. 5. p.

[4] https://gallery.hungaricana.hu/hu/Evangelikus/1454935/?list=eyJxdWVyeSI6ICJcImt1dGFzIGVsZWtcIiJ9&img=0 Megtekintve: 2021. március.01.

[5] Kutas Elek, 1912–2000. = Evangélikus Élet, 2000. május 7. 5. p.

[6] Evangélikus egyházi hírek. = Pesti Napló, 1939. febr. 18. 12. p.

[7] A zalaistvándi evangélikus gyülekezet történetéről. = Zalai Hírlap, 2017. nov. 22. 9. p.

[8] Kutas Elek, 1912–2000. = Evangélikus Élet, 2000. május 7. 5. p.

[9] Kuntár Lajos: A nyomdászat és a sajtó Celldömölkön. = Vasi Szemle, 1980. 3. szám 397-412. p., 399-400. p.

Kovács Eszter

A mulatság feltételezett színhelye, a vépi „anglus-kert”.<
Erdődy Ferenc: Adalékok a vépi kastély és park történetéhez. = Savaria. A Vas Megyei Múzeumok értesítője; 5-6. Szombathely, 1975. 79-116. p.