A hónap dokumentuma 2016. december

 Herceg Esterházy Pál újratelepítési szerződése Kaposvárral

1712. december 1.

A hónap dokumentumának az Esterházy családi levéltár iratai között található 1712. évi Kaposvár újratelepítési okmányát választottam. A város történetét tekintve az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró forrás, olyan jogokat és kedvezményeket rögzít, amelynek köszönhetően elkezdődött Kaposvár várossá fejlődése.

A török uralmat követő felszabadító háborúk alatt Somogy vármegyét is nagyfokú pusztulás érte. Az 1722. évi kamarai összeírás szerint termőterületének mindössze 25%-án folytattak szántógazdálkodást, 1%-án szőlőt műveltek, a fennmaradó 74%-ot pedig erdő, legelő és cserjés borította. A kaposvári uradalomhoz ekkor 19 község, 23 puszta tartozott, amelyen 274 család élt.[1]

Herceg Esterházy Pál nádor 1702-ben jutott újszerzeményként Tolnában az ozorai-tamási uradalomhoz, valamint Somogyban a kaposvári és koppányi birtokrészekhez. Ezt megelőzően hozta létre 1695-ben a családi hitbizományt, amely lényege a családi vagyon oszthatatlan és elidegeníthetetlen örökítése volt az egymást követő nemzedékek előre meghatározott tagjai számára, továbbá ez biztosította a megfelelő jövedelmet és presztízst a családtagok részére.[2]

A nádor még 1702-ben szerződést kötött Kaposvár lakóival, melyben évi 400 forintos, közösen kifizetett bérleti díjért cserébe szabadon használhatták az egykori vár földjeit. Évente meghatározott összegű cenzust kellett fizetniük (a szegényeket kivéve), továbbá robottal, termény- és sertéstizeddel tartoztak. A földesúr kiváltsága maradt a húsmérés, a só eladás és a malomtartás. A nádor a település fejlődését próbálta fellendíteni azzal, hogy az iparosoknak és kereskedőknek is lehetővé tette a beköltözést. 1703-ban pedig kérésére Kaposvár vásártartási jogot nyert, amelyben évente négyszer országos vásár megrendezésére kapott engedélyt.[3] A fejlődést jelentősen visszavetette, hogy a város Rákóczi-szabadságharc alatt kétszer is leégett és a harcokat követően teljesen elnéptelenedett.[4]

A város tényleges újratelepülése herceg Esterházy Pál nádor 1712. december 1-jén kiadott oklevelével vette kezdetét. A lakók 3 évre földbérmentességet kaptak, ezen idő letelte után minden háznak 1–1 tallért kellett fizetnie évente, két részletben. Ugyanakkor a lakók használhatták Kecel és Újfalupusztát (ma Kaposvárhoz tartozó területek), amelyek műveléséért kilenceddel tartoztak, az erdőhasználatért sertéstizedet fizettek, a bort pedig 4 hónapon át szabadon árusíthatták. A nádor 2 malom felépítését engedélyezte a Kapos folyón, amelyet ő maga kő- és vasanyag szállításával is támogatott, de cserébe igényt tartott a malom jövedelmének felére.[5] Az okmányt Ozorán herceg Esterházy Antal, majd Süttörön herceg Esterházy Miklós is (bizonyos megszorításokkal) megerősítette.

Kaposvár a fenti intézkedéseknek köszönhetően fokozatosan a vármegye központjává vált. 1715-től Somogy vármegye közigazgatása ismét önálló lett (de a gyakorlatban már évekkel korábban Zalától elkülönült apparátussal rendelkezett), 1749-től pedig véglegesen Kaposvár lett a megye székhelye.[6]

Az újratelepítést okmány latinról magyarra fordítását dr. Hoss József készítette, melyet az ő átírásában közlünk:

Mi Isten kegyelmébül szentséges római Imperiumbeli herczegh Galanthai Esteras[7] Pál, Fraknó várának eörökös gróf ura, Magyar országh Palatinussa,[8] Kunok és Jászok bírája, aranygyapjas vitéz, Nemes Soprony, Mosony, Pest, Pilis és Solt vármegyék Fő Ispánya, Császár és Koronás király urunk eő Felsége titkos Tanátsosa, komornikja, Magyar országh Dunatulsó részeinek és hegyallyai Végházainak fő generálissa és Magyar országhban helytartója, Adgyuk tudtára mindenkinek az kikk illik, hogy megjelenvén előttünk Szabó Péter és több Kaposi városunk előbbeni lakossai alázatossan kértek bennünket, hogy az elmult szerencsétlen háborus üdőkben elpusztult Kapos városunkat bizonyos Conditiók[9] alatt megszállítani engednénk, oly bizodalommal lévén, hogy rövid idő alatt legalább háromszáz házzal emlitett Városunk meg fogh szaporodni és jövendőre többre-is, mellyek alázatosan kéréseket kegyelmessen meghalgatván: Először. Engedtünk azon városunkra szállandó lakosok á dato praesentium[10] három esztendeig való szabadságot ugy, hogy azon három esztendők alatt semminemü pénzbeli censussal ne tartozzanak, kivévén mindenekbül járandó kilenczedet, s az sörtésmarhákbul provenialandó[11] tizedet, mellyel az három esztendők alatt is tartoznak, holott három szabad esztendő el telvén minden háztul esztendőnként egy egy tallért, felét Szent György napra, felét pedig Szent Mihály napra, az oda való Tisztünk kezéhez okvetlen megadni köteleztetnek. Ez mindazonáltal, akár melly jövevény árrosokra és ne talán Bótokat föl vevő Rácz kalmárokra semmiképen ne extendáltassék,[12] minthogy effélék taksálása[13] fügni fog továbbra való kegyelmes dispositionktul.[14]

Másodszor. Az minemű Gilicze és hármas nevű Malom heleink ugyan az Kapos vizén vannak, azokat meg építeni az Kaposiak oly okkal engedgyük, hogy se megépittetésében, se másban semmiben az oda való Tisztünk, ha nem csak kövek és Malomhoz tartozandó vasak felében concurráljon[15], az Malmok pedig, mind kettőnek fele jövedelme számunkra lészen, felét pedigh engedtük a lakósok, úgy mind azon által, hogy ennek utánna mindenkor épületre, mind gátra és Malom fejre magok saját költségükkel és fárodságokkal tartoznak az lakósok gondot viselni.

Harmadszor. Nem különben Mészárszék egész esztendő által számunkra lészen a korcsma pedig karácsony naptul fogvást Szent György napig az lakósok, Szent György naptul fogvást pedig karácsony napig épen csak számunkra szabad lészen árrulni.

Negyedszer. Minthogy Kapos Városunk határa nem szintén nagy volna, kívánván az lakósokat ebben is megsegíttenünk, két örökös Keceli és Újfalu Pusztánkat usurálni[16] engedtük, melyeket minden nemű fructuositásival[17] ennek utána élhessék, tartozván mind azon által mindennémű őszi és tavaszi vetésekbül, méhekbül, egy szóval, valamibül kilenczed szokott járni, a kilenczedet számunkra megadni és valamint fölülemléténk a sörtésmarhákbul tizedet, ahol pedig a kilenczed és tized ki nem telnék, a Dominiumunkban practikált urbarrialis censust[18] a helett leteni, ugyanott a Városon tartozni fognak a hidak csinálásában concuralni.

Eötödször. Valamikor ott való városunk külső emberektől háborgatása és vám beszedésében gátolása lenne, a Kaposi kösségh egyenlő erővel életét meg oltalmazni és megsegéteni, nem különben Tisztviselőinknek adandó alkalmatlanságokban securalni,[19] úgy hirtelen, szükségében is olykor kocsit alájok adni azontúl köteles legyen: azt is per expressum[20] declarálván, hogy valamely helységünkbéli mastani lakósok ezen három esztendők alatt kegyelmesen meg engedett szabadságnak eörülvén, lakását odatransferálni[21] szabad ne legyen. Mellynek nagyobb biztonságára attuk ezen kezünk írásával megerősített levelünket. Datum in arce nostra Kis Mártonyiensi[22], die 1-ma Mensis 10-bris.[23]

Anno 1712. Paulus Esterházy.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező