Selye János könyvtárának sorsa

Szerző: Ring Orsolya
2015.06.02.
A stressz világhírű kutatója az 1970-es években több alkalommal is kifejezte azon szándékát, hogy könyvtárával együtt Magyarországra költözik. Bár a Kulturális Kapcsolatok Intézete éveken át foglalkozott a professzor ügyével, a megegyezés mégsem jött létre.

Selye János, a stresszelmélet világszerte ismert kutatója, 1907-ben Bécsben született. Édesapja, Dr. Selye Hugó magyar katonaorvos volt, akit az első világháború után áthelyeztek Komáromba, ezért Selye János középiskoláit Magyarországon, Komáromban végezte, majd a prágai egyetemen kezdett orvosi tanulmányokat, de Párizsban és Rómában is tanult. Orvosi diplomát Prágában szerzett 1929-ben, pályája is Prágában az Egyetem Patológiai Intézetében indult. 1929 és 1932 között a prágai egyetemen oktatott. 1932-től a kanadai McGill Egyetemen volt kutató, majd hamarosan biokémikus előadóként, illetve tanársegédként dolgozott, 1941-ben pedig a szövettani tanszék társprofesszora lett. 1942-ben megszerezte a tudomány doktora fokozatot. 1945-től a kanadai Institut de Medicine et de Chirurgie Experimentale-t irányította, s egyidejűleg 1947 és 1957 között az USA hadseregének általános sebészeti tanácsadója volt. Nyugalomba vonulása után haláláig az újonnan szervezett International Institute of Stress elnökeként dolgozott. Első közleménye a stresszről 1936-ban jelent meg a Nature című brit folyóiratban. Kutatásait 1956-ban publikált a The Stress of Life című munkájában foglalta rendszerbe, amely magyarul 1964-ben Életünk és a stressz címmel látott napvilágot. Selye János gyakran tartott előadásokat Magyarországon is.

Selye János jelentős iskolateremtő, tudományszervező tevékenységet is folytatott, Magyarországról is rendszeresen érkeztek hozzá ösztöndíjasok. Nyugdíjba vonulása előtt Selye kifejezte azon szándékát, hogy Magyarországra települ. Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya 1973 nyarán előterjesztésben tájékoztatta a Titkárságot Selye János hazatelepülési szándékáról. Az üggyel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött Kulturális Kapcsolatok Intézete iratanyagában fellelhető dokumentumok alapján Selye úgy tervezte, hogy 1976-os nyugdíjazása után visszatér Magyarországra. Ezzel egyidejűleg jelezte, hogy könyvtárát, amely kb. 1 millió darab, elsősorban a stresszkutatással kapcsolatos könyvet és tanulmányt tartalmazott, Magyarországnak ajándékozná, és azt szeretné, ha hazatelepülése után itt használhatná. Az előterjesztés javasolta Selye János hazatelepülésének támogatását.

 

Jelzetek: MNL OL XIX-A-33-b-0066/22/Kanada = MNL OL Kulturális Kapcsolatok Intézete TÜk iratok/Kanada

MNL OL XIX-A-33-a-8818-1976 = MNL OL Kulturális Kapcsolatok Intézete Általános iratok/Kanada

 

 

Az iratokból kitűnik, hogy Selye János esetleges hazatelepülésének körülményeivel több fórumon is hosszasan foglalkoztak. Bartha János kanadai magyar nagykövet több alkalommal is tárgyalt a professzorral, közvetített közte és a magyar döntéshozók között. A fő problémát látszólag a könyvtár elhelyezése jelentette, arról már 1974 elején úgy nyilatkozott mind az MTA, mind az Egészségügyi Minisztérium, hogy nem kívánja azt átvenni.

Köpeczi Béla, az MTA Főtitkára 1974 nyarán úgy fogalmazott, hogy az illetékes szakemberek egyöntetű véleménye, hogy Selye hazatelepülése ügyében politikai megfontolások alapján kell dönteni, a professzor igényei nem szerények, de nem is teljesíthetetlenek. 1974. szeptember 27-én még azt közölték a professzorral, hogy az illetékes magyar tudományos intézmények nem látják a könyvtár Magyarországra telepítésének lehetőségét, október 8-án Aczél György utasítására viszont arról tájékoztatták a nagykövetet, hogy „olyan felsőszintű döntés született, hogy Selye és könyvtára hazatelepülésének anyagi és más következményeit vállalva folytatni kell vele a komoly tárgyalásokat.”

 

Jelzetek: MNL OL XIX-A-33-b-0066-3/Kanada = MNL OL Kulturális Kapcsolatok Intézete TÜk iratok/Kanada

MNL OL XIX-A-33-b-0066-1/Kanada = MNL OL Kulturális Kapcsolatok Intézete TÜk iratok/Kanada

 

A Magyar Tudományos Akadémia Főtitkárhelyettesének 1974. decemberi levelében az állt, hogy Selye János kutatási feltételeit az MTA biztosítja majd. 1975 januárjában még úgy tűnik, nem teljesen reménytelen Selye igényeinek teljesítése, lehetőségként az is felmerül, hogy a Fővárosi Tanács helyezi el a könyvtárat. 1975 februárjában a Sugárbiológiai Kutatóintézet egyik munkatársával – akinek személyes tapasztalatai voltak – feljegyzést készíttettek Selye könyvtáráról, laboratóriumáról és montreáli lakásviszonyairól.

A Titkárság 1976 februárjában ismét foglalkozott Selye hazatelepülésének ügyével, amelynek feltételeit addig nem sikerült megoldani, mert – az előterjesztés szerint – Selyének olyan kívánságai voltak (megfelelő méretű hely könyvtára számára, laboratórium, néhány segítő munkatárs, egy bérlakás, magyar egyetemi tanári fizetés), amelyek teljesítése messze meghaladta volna a hazai tudósok munkakörülményeit.

Végül mégsem történt semmi: Selye János nem települt Magyarországra, az iratok alapján az ügynek nem lett befejezése, a professzor pedig Kanadában hunyt el 1982-ben. Hagyatéka végül 1992-ben került Magyarországra. Az anyag elhelyezésre több város neve is felmerült, végül egy ideig Szentes város vezetése látott fantáziát a gyűjteményben. A negyvenkét kamionnyi hagyatékot kezelő alapítvány pénze azonban hamarosan elfogyott, és az adósságok rendezésére csak a hagyaték elárverezésével volt lehetőség. Az árverésen hulladékhasznosítók licitáltak, a gyűjtemény papírgyárba került.

Selye János munkásságáról 2015. május 7-én nyílt időszaki kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban: Az izgalom biológiája. Selye János és a stresszelmélet dimenziói címmel.

 

A hagyaték 1989 utáni sorsához lásd:

Legát Tibor: A Selye-hagyaték sorsa: Könyvtár a zúzdában. Magyar Narancs 1999/25.

Újszászi Ilona: Álom maradt a szentesi Harvard. Délmagyar, 2009.12.22.

Utolsó frissítés:

2015.08.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges