Dinárhamisítás a Délvidéken
1928 októberében került nyilvánosságra az az ügy, amely meghatározta Bicskey Elek későbbi életét. A vajdasági Bácstopolyán 1898-ban született, Magyarországra áttelepült állami elemi iskolai tanító tartalékos honvédzászlós volt (majd hadnagy), aki végigharcolta az első világháborút.
Bicskey Elek első világháború szolgálati lapja
Jelzet: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár, Anyakönyvi lapok 36125. szám.
Köszönjük a HM HIM Hadtörténelmi Levéltárnak a közlési lehetőséget!
Az egyébként ismeretlen magyar férfi az 1925-ben kitört és nagy nemzetközi sajtóvisszhangot kiváltott frankhamisítási botrányhoz hasonló pénzhamisítási ügybe keveredett. A sajtóforrások és a Magyar Távirati Iroda korabeli sajtószemléi arról tudósítanak, hogy Bicskey az akkor már Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz (1929 januárjától Jugoszláviához) tartozó Újvidéken hamis százdináros bankjegyeket akart forgalomba hozni – egy trafikos azonban feljelentette és átadta őt a rendőrségnek.
Részlet a Magyar Távirati Iroda osztrák lapszemléjének jugoszláviai vonatkozású híreiből, 1928. november 8.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Sajtó levéltár, Magyar Távirati Iroda Rt., Kőnyomatosok (K 428), 1928. nov. 8. 237–238. old.
A szerb rendőrség őrizetbe vette a fiatal férfit, és a sajtóhírek szerint kemény, brutális vallatásnak vetették alá, amelynek során egy koncepciós perhez elegendő hamis vallomást csikarhattak ki belőle. Az ügyben eljáró rendőrnyomozók azt feltételezték, hogy Bicskey Elek az Ébredő Magyarok Egyesületének tagja és ügynöke, amelyet (többek között) Gömbös Gyula későbbi miniszterelnök, Héjjas Iván, Prónay Pál és más egykori különítményes katonatisztek alapítottak, és egy szélsőjobboldali, irredenta magyar szervezetnek számított. Úgy vélték, hogy a szervezet a hamis százdinárosokat azzal a céllal hozta volna forgalomba, hogy aláássa a szerb állam hitelét. Ezt a véleményüket a frankhamisítási botrányra alapozták. A frankhamisítások célja ugyanis az volt, hogy a magyarországi jobboldal a trianoni békeszerződés keretében Magyarországtól elcsatolt területek miatt bosszút álljon a francia államon a hamis frankbankjegyek tömeges forgalomba hozatalával. Megjegyzendő persze, hogy a magyar államnak nem sokkal a frankhamisítási botrány után nem feltétlenül állt talán érdekében egy hasonló nemzetközi konfliktus – így a dinárhamisítási ügyben a puszta anyagi haszonszerzés motivációja sem zárható ki, hiszen Bicskey is anyagi gondokkal küzdött. A korabeli sajtó, például a Délbácska című napilap 1928-as évfolyamának tanúsága szerint Jugoszláviában igen gyakori volt a pénzhamisítás, és az ország rossz gazdasági helyzete miatt sokan akartak és próbáltak meg így anyagi haszonra szert tenni.
A vád szerint a hamis bankjegyek állítólag egy Jellinek (Jelinek) Géza nevű budapesti mérnök laboratóriumában készültek, az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetői adták a megbízást Bicskeynek, míg az értelmi szerző maga Héjjas Iván volt. A Délbácska című jugoszláviai magyar napilap több novemberi cikkében foglalkozott az üggyel.
A Délbácska című napilap híradása a dinárhamisítási ügyről, 1928. november 4.
Köszönjük az Országos Széchényi Könyvtárnak a közlési lehetőséget!
A lap értesülései szerint Bicskey közvetlen bűntársa egy Dénes Imre nevű államrendőrségi detektív, az Ébredő Magyarok Egyesületének tagja volt – tőle vette át a hamisított bankjegyeket, sőt Dénes segédkezett vajdasági forgalomba hozatalukban is. A vallatások hatására Bicskey Elek azt vallotta, hogy a megbízást az Ébredő Magyarok Egyesületétől kapta, sőt, személyesen ismeri a szervezet egyes vezetőit. Ez bőven elég volt a vádemeléshez. Bicskey felesége, Sárközy Erzsébet, aki ekkor éppen Bácstopolyán az anyósánál, Hegyi Teréznél lakott három kiskorú gyermekükkel, az MTI sajtószemléjének tanúsága szerint kétségbeesésében a gyermekekkel együtt öngyilkosságot akart elkövetni: vízbe ugrott velük, azonban mind az anyát, mind gyermekeit szerencsésen kimentették.
Részlet az MTI délvidéki magyar-német lapszemléből, 1928. november 8.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, (K 428), 1928. nov. 8. 262–263. old.
Bicskey Elek dinárhamisítási ügyét a jugoszláviai bíróság 1929 áprilisában tárgyalta. Itt a fiatal vajdasági tanító immár módosított vallomást terjesztett bírái elé, amelynek valóságtartalmát nem ismerhetjük, azonban feltételezhetjük, hogy az igazsághoz valamivel közelebb állt, mint a kényszer hatására tett korábbi koncepciós vallomása.
Részlet az MTI délvidéki német-magyar lapszemléjéből, 1929. április 29.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, (K 428), 1929. ápr. 29. 1138–1140. old.
Az újabb vallomás szerint az akkor már Magyarországon élő és tevékenykedő Bicskey Elek a Vajdaságba hazalátogatott anyjához és gyermekeihez, amikor Szabadkán, a vasúti pályaudvar várójában egy jól öltözött, németül beszélő fiatal férfi kérte meg őt arra, hogy lehetőleg hozza forgalomba a neki átadott hamis százdináros bankjegyeket. . Bicskey ekkor úgy vallott, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetőit nem ismeri, egyedül Héjjas Ivánról tudja, kicsoda, de őt sem ismeri személyesen. Az Ébredő Magyarok Egyesületének a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található, töredékesen fennmaradt fondjában (P 1354 törzsszám) valóban nincs olyan irat, amely Bicskey Elek egyesületi tagságára vagy a szervezetben végzett tevékenységére utalna. Ami a korabeli sajtóforrásokat illeti, Bicskey Elektől állítólag 150 darab hamis százdinárost, tizenötezer dinárt foglaltak le. A korszakban 3–4000 dinár egy viszonylag alacsony fizetésnek számított, így azt lehet mondani, hogy mai magyar forintban mért vásárlóértéken száz dinár körülbelül 7–8000 forintnak felelhetett meg. A hamis pénz teljes összege tehát, amelyet Bicskey Elek forgalomba próbált hozni, körülbelül 1–1,2 millió mai magyar forintot érhetett.
A 100 jugoszláv dináros bankjegy
Forrás: wikipedia
Bicskey Elek motivációi a sajtóforrásokból egyértelműen nem derülnek ki. Az azonban igen könnyen elképzelhető, hogy a fiatalember, aki végigharcolta az első világháborút, akinek szülővárosát, megszokott környezetét egyoldalúan egy másik országhoz csatolták, és mintegy idegenné vált a saját hazájában, már ekkor mély ellenszenvvel viseltetett a jugoszláv állam iránt. Feltehetően nem kellett különösebben meggyőzni őt arról, hogy ha lehetősége nyílik rá, akkor akár cselekedjen is ellene – és ezt feltételezhették róla a jugoszláv hatóságok is. Érdekes adat ugyanakkor, hogy Héjjas Iván és Bicskey Elek akár személyesen is ismerhették egymást. Az első világháborúban ugyan teljesen más katonai egységnél teljesítettek szolgálatot, de a kecskeméti illetőségű Héjjas Iván vezette különítményesek egy csoportja 1920–21-ben tartotta lényegében megszállva Kecskemét környékét, és ugyanezek a katonai alakulatok ellenőrizték ez idő tájt Izsákot is, ahol Bicskey Elek 1920-ban éppen tanítói állást vállalt. Ezek az irreguláris katonai különítmények elvileg hűek voltak Horthy Miklós kormányzóhoz, és formálisan az ország rendjének helyreállításán dolgoztak, azonban az első világháború utáni polgárháborús időkben a fehérterror ideje alatt, a Tanácsköztársaság bukása után országszerte önkényesen gyilkoltak és fosztogattak. Többek között Izsákon is pogromot hajtottak végre a helyi zsidóság ellen, illetve több alkalommal kommunistának és/vagy zsidónak bélyegzett embereket is meggyilkoltak. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy az elcsatolt Bácstopolyáról a csonka Magyarországra átköltöző tanító e kaotikus időkben a Nemzeti Hadsereg különítményes katonáinak, a helyi szinten lényegében abszolút hatalommal rendelkező katonai közigazgatás gyakorlóinak és így vezetőjének, Héjjas Ivánnak a társaságát kereste... További érdekes egybeesés, hogy a kecskeméti születésű Héjjas Iván 1927 és 1931 között a kunszentmiklósi választókerület parlamenti képviselője volt – éppen azé a településé, ahol korábban, 1923 és 1926 között Bicskey Elek is tanítóként dolgozott…
Végső soron persze abban sem lenne okunk kételkedni, hogy Bicskey a tárgyalásán nagy vonalakban az igazságot mondta el, és meggondolatlanul vállalta el az ő olvasatában kétségtelenül hazafias feladatot. A rendelkezésünkre álló források alapján nem tisztázható egyértelműen, hogy ismerte-e megbízóit, és vallomásában őket igyekezett-e fedezni, vagy maga sem tudta, pontosan kik is használták fel a célra. Mint ahogyan a források hiányában az sem deríthető ki, hogy a dinárhamisítási ügy mögött valóban magyar szélsőjobboldali irredenta politikai mozgalom vagy éppenséggel a korabeli magyar titkosszolgálatok valamelyike állt-e – adott esetben szoros együttműködésben az általuk egyébként ilyen célokra több esetben felhasznált irredenta mozgalmakkal. Ezt valószínűleg soha nem fogjuk egyértelműen megtudni. Mindenesetre titkosszolgálati jellegű konspirációra enged következtetni, hogy a Bicskey Elek által lefestett, számára elvileg ismeretlen férfi, akitől a hamis bankjegyeket kapta, talán pontosan tudta, kit is környékez meg a feladattal, és habár Bicskey valóban nem ismerte pontosan a megbízóit, azok esetleg jó előre titokban adatokat gyűjtöttek róla, és a maguk módján nagyon is ismerték őt. Akármi is az igazság, Bicskey Elek mindenesetre súlyos, ötéves szabadságvesztést kapott az ügyében eljáró jugoszláv bíróságtól. Enyhítő körülményként csak azt vették figyelembe, hogy a forgalomba hozni kívánt bankjegyek rossz minőségűek voltak, valamint azt, hogy Bicskey büntetlen előéletű volt.
Bicskey Elek nyírábrányi tanító pénzhamisítási pöre Újvidéken. Magyarság, 1929. április 30, 4. oldal
Forrás: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarsagMilotayPetho_1929_04/?pg=551&layout=s
Az amúgy egyszerű kispolgári Bicskey család sorsa ezen az egyetlen ponton látszott összefonódni a nagypolitikával vagy legalábbis valamiféle politikai machinációkkal. Az arra vonatkozó információk szintén homályosak, hogy a családfő a kapott öt évből végül hányat is töltött le egy jugoszláviai börtönben. Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy ez az úgymond politikai szál is hozzájárult a család későbbi elszegényedéséhez és széteséséhez, valamint ahhoz, hogy Bicskey Elek az 1940-es évekre megkeseredett és elvakult emberré vált, ahogyan őt lánya, Erzsébet a naplójában később több helyen lefesti és jellemzi. Egy helyütt Erzsébet így ír apja és bátyja rossz kapcsolatáról: „Istenem, miért volt ő olyan számkivetett? Nem tűrte az anyám, az apám. Érettségi után csak szidták, és hol egyikhez, hol másikhoz ment. Emlékszem rá, egyszer el is tűnt. Még gyermek volt, amikor egy csetepaté után, amikor apám oly nagyon megverte anyámat, rá került volna a sor. Félelmében elbújt a tengeribe. Nem is jött haza aznap. Hogy hol aludt, azt csak a jó Isten tudja.”
Egy másik helyen ezt írja apja lelkivilágáról: „Édesapám vitézi várományos, kap földet, gazdag ember lesz. Áldozatos, jó lelkű nagymamámnak köszönhetjük azt is, hogy apám még így is él. Leventekörzetparancsnok. Külsőleg csak görnyedt, szikár testén látszik az élet súlya. Tisztelik, becsülik, és nem tudja azt senki, hogy a kedves főhadnagy úr halálos beteg. Igen, ezt én állítom. Nap nap után hallom elmélkedéseit az emberekről, a vallásról, Istenről, és eleinte ez furcsa volt. Később aztán rájöttem, hogy egy beteg lélek, csalódott, önmagával meghasonlott, sokat szenvedett lélek fantasztikus képei.”
Bicskey Elek egyébként nemcsak az első, hanem a második világháborúban is teljesített katonai szolgálatot. Élete a háborúban szerzett tüdőbetegségének következtében ért véget 49 éves korában, a budakeszi tüdőszanatóriumban, 1947 októberében. Feleségét, akitől már több éve különváltan élt, járadék nélküli hadiözveggyé nyilvánították. Lánya naplójában megrázóan írja le a második világháború eseményeit – de apja dinárhamisítási ügyéről nem emlékezik meg benne.
Budakeszi község jegyzőjének értesítése Nyírbátor község elöljárósága részére Bicskey Elekné hadiözvegyi illetményének megállapítása tárgyában, 1947. november 29.
Jelzet: MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, VI. 501. Szabolcs vármegye tanfelügyelőjének iratai, 48. doboz, 1222B-166-1-1950
Özv. Bicskey Elekné kérvényéhez csatolt kézzel írott önéletrajza
Jelzet: MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, VI. 501. Szabolcs vármegye tanfelügyelőjének iratai, IX. a.
Nyírbátor község jegyzőkönyve Bicskey Elekné hadiözveggyé nyilvánítási kérvényének elbírálása tárgyában, 1948. szeptember 1.
Jelzet: MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, V. 170. Nyírbátor nagyközség iratai. 58. doboz, VII. Jegyzőkönyv, Bicskey Elekné
Jelen cikk részlet egy nagyobb, készülő forráskiadvány bevezetőjéből, amely Bicskey Erzsébet naplókiadásához készül. (A napló Szabó Piroskának, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosának magántulajdonában van.) A forráskiadvány a „Belső várkastély – Bicskey Erzsébet, egy fiatal lány naplója, 1940–1946” munkacímet viseli, és idén jelenik meg a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadásában, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala támogatásával.
Ajánlott irodalom:
Ablonczy Balázs, A frankhamisítás. Hálók, személyek, döntések, Múltunk, 2008/29-56.
Bodó Béla, Héjjas Iván, 2000, 2010/10, 9-27.
Paksa Rudolf, Magyar nemzetiszocialisták. Az 1930-as évek új szélsőjobboldali mozgalma, pártjai, politikusai, sajtója, Budapest, Osiris Kiadó, 2013.
Ezúton köszönjük az MNL SzSzBML munkatársainak: Kujbusné Dr. Mecsei Éva levéltárigazgatónak, Czapárné Helmeczi Aliz, Gottfried Barna és Dr. Galambos Sándor levéltárosoknak, valamint Dr. Kiss Gábor őrnagynak, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár vezetőjének a segítségét a közölt iratok felkutatása és rendelkezésre bocsátása terén.
Új hozzászólás