Salvador Dalí tervezett magyarországi útja (1937)

2023.05.11.
Salvador Dalí (1904–1989), a 20. századi festészet egyik legismertebb alakja, már életében is világhírnek örvendett, életműve mellett életrajza is jól feldolgozottnak számít. A magyarországi művészettörténeti köztudatban azonban Dalí magyar kapcsolatairól, illetve kötődéseiről nincs tudomás, míg a filozófiatörténészek körében ismert, hogy a magyar származású Kolnai Aurél 1932-es, „Der Ekel” című esszéje nagy hatást gyakorolt Dalíra. Egy újonnan előkerült levéltári dokumentum arról tanúskodik, hogy Salvador Dalí 1937 nyarán egy hosszabb, több hónapos magyarországi tartózkodást tervezett: minden bizonnyal a kor egyik legnagyobb magyar műgyűjtőjénél és mecénásánál.

1937. július 17-én egy előző nap Monte-Carlóban feladott küldemény érkezett a párizsi magyar követségre Binder-Kotrba Károly konzulnak címezve (a címzésben a konzul neve tévesen „Dinder”-ként szerepel). A borítékban egy kitöltött vízumigénylő, egy befizetési bizonylat és egy kísérőlevél volt – Salvador Dalítól.

A Salvador Dalí által Binder-Kotrba Károlynak (Monsieur „Dinder”-nek) címzett, Monte-Carlóban 1937. július 16-án feladott levél borítékja. (A borítékot később megcsonkították.)
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi levéltár, K 95 (Párizsi Követség iratai), 1937-5794

 

Dalí éppen Londonban tartózkodott, amikor 1936 júliusában kitört a spanyol polgárháború. Ezt követően a mecénások által bőkezűen támogatott szürrealista festőóriás négy éven át alapvetően Franciaországban élt. Ebben az időszakban több nagy külföldi utazást is tett: 1937 tavaszán például Ausztriában töltött néhány hetet (Lech am Arlberg, Semmering, Bécs), április végén az osztrák fővárosban az idős Sigmund Freuddal kívánt találkozni. Egy évvel később már egy magyarországi út foglalkoztatta a spanyol-katalán festőt.

A legtöbb nyugat-európai ország állampolgárai az 1920-as évek végétől vízum nélkül utazhattak be Magyarországra, a spanyoloknak 1929 szeptemberétől nem kellett útleveleiket láttamoztatniuk. A spanyol-magyar (kölcsönös) vízummentesség azonban mindössze egy évig tartott. Miután a spanyol kormány ismét vízumkényszert léptetett életbe a magyar állampolgárokkal szemben, 1930 októberében Magyarország is hasonlóan cselekedett.

1937 elején Magyarország tovább szigorította a spanyolok be- és átutazását (bizonyosan a spanyol polgárháború hatására, „kommunistaveszélytől” tartva). Kánya Kálmán külügyminiszter február 27-i (25/res. 10-1937. számú) rendeletében előírta, hogy „a m. kir. külképviseleti hatóságok, újabb intézkedésig, az összes spanyol állampolgárok útlevél láttamozási kérelmeinek elintézésénél ugyanazt az eljárást kövessék, mint azt az érvényben levő rendeletek a szovjetorosz állampolgárokkal és az ú. n. hontalanokkal szemben előírják: a visumkérelmek tehát döntés végett a m. kir. Külügyministeriummal közlendők, lehetőleg véleményezés kíséretében és ez alól a szabály alól csak a legritkább és legméltányosabb esetekben tehető kivétel.” A rendelet értelmében a magyar követségek és konzulátusok csak azt követően láttamoztathatták az egyes spanyol útleveleket, miután arra engedélyt kaptak a Külügyminisztériumtól. Az egyes személyek „átvilágítását” a Belügyminisztérium alá tartozó KEOKH, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság végezte. A Külügyminisztérium csak abban az esetben engedélyezte a követségeknek a vízum megadását, ha ahhoz a KEOKH hozzájárult.

Salvador Dalí 1937 júliusában a műgyűjtő és mecénás házaspárnál, a mások mellett Dalít is patronáló Baba d’Erlanger és Jean Louis Faucigny-Lucinge hercegnél vendégeskedett a Francia Riviérán, Monaco közvetlen szomszédságában egy tengerparti villában. Itt írta meg – nem tökéletes franciasággal – Binder-Kotrba Károlynak az alábbi rövid levelét (szögletes zárójelben közöljük a helyes alakokat). A levélben a tervezett magyarországi tartózkodását előbb 2,5 hónapban jelöli meg, majd ezt nyomban „inkább” 3 hónapra módosítja. Ügyére mihamarabb várta a választ, a távirati költségekre előzetesen 100 frankot fizetett be. A befizetési bizonylatról kiderül, hogy a befizetésre Monte-Carlóban került sor, július 15-én. Dalí azt nem részletezte, hogy pontosan kiket, milyen helyeket látogatna meg. A levelében említett – mint aki a levélírót „Dinder”-hez, vagyis Binder Kotrba Károlyhoz irányította – „Lucas” úr bizonyosan Királdy-Lukács György tanácsos, a párizsi magyar követség titkára.

„Salvador DALÍ
Le 16 juillet 37

Monsieur Dinder [Binder]
a [à] la Legation de Hongrie
15, rue de Berri – Paris

 

Monsieur,

je m’adresse à vous, de les part [sic] de monsieur Lucas [Lukács], au sujet de mon visa. Je voudrais passé [passer] environs [environ] deux mois et demi plustôt [plutôt] trois mois en Hongrie. Je vous envoie 100 fr. de frais de télègramme [télégramme] pour obtenir la réponse le plus rapidement possible et je vous serai reconnaissant si vous pouvez me faire faire savoir cette reponse [réponse] télègrafiquement [télégraphiquement] à l’adresse plus haut chez le Prince de Faucigny Lucinge [Faucigny-Lucinge] où je reste acctuellement [actuellement] pour attendre cette réponse.

Recevez, cher monsieur, mes salutations distinguées”

 

Salvador Dalí levele Binder-Kotrba Károlynak (Monsieur „Dinder”-nek), Cap-d’Ail, 1937. július 16.
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi levéltár, K 95 (Párizsi Követség iratai), 1937-5794

 

A csatolt vízumigénylő-űrlapot (az „útlevél láttamozási lap”-ot) Dalí nyilván Királdy-Lukácstól kaphatta, mint ahogyan a szükséges információkat az eljárás menetéről és a távirati költségekről. Az űrlapról kiderül, hogy Dalí a párizsi spanyol főkonzulátus által előző év októberében kiállított útlevelét tervezte láttamoztatni a magyarországi beutazáshoz. (Az űrlapot nyilván nem Párizsban, hanem Cap-d’Ail-ban töltötte ki. A kézzel betoldott „anyja neve/apja neve” rovatcímeket a követségen írták rá előzetesen.)

 

Salvador Dalí magyar vízumigénylő-űrlapja, Cap-d’Ail, 1937. július 16.
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi levéltár, K 95 (Párizsi Követség iratai), 1937-5794

 

A követség nem késlekedett, július 19-én elküldte táviratát Dalí ügyében Budapestre a magyar Külügyminisztériumnak, a 10. osztálynak, az Utazási és Útlevélügyi Osztálynak. A magyar követ, Khuen-Héderváry Sándor nevében kimenő távirat szövege a Dalí ügyében létrehozott követségi iratborítón található (mint „I.” számú intézkedés az ügyben):

„Dali Salvador festőművész spanyol állampolgár Figueres 1904 atyja Salvador anyja Domenech Filipa három hónapra beutazási vízumot kér. Nevezett követségen ismert. Kérését pártolom. Távirati utasítást kérek. 5794. Khuen Héferváry [Khuen-Héderváry].”

 

Magát a táviratot minden bizonnyal Reisch Alfréd követségi irodatiszt küldte el Koós Ádám követségi attasé nyugtázásával. A követség tehát a spanyol állampolgárokra vonatkozó eljárás szerint járt el, az elvárt véleményezés (jelen esetben a támogatás) sem maradt el. Az iraton szereplő feljegyzésből („Lukács tan[ácsos] úr utasítására. Nevezetett ismeri és kérését pártolja.”) kiderül, hogy Királdy-Lukács György követségi tanácsos és követségi titkár volt az, aki ismerte Dalít.

 

A Salvador Dalí ügyében létrehozott párizsi követségi iratborító, 1937
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi levéltár, K 95 (Párizsi Követség iratai), 1937-5794

 

Újabb két nap elteltével, július 21-én postai úton a magyar követség értesítette Dalít, hogy vízumkérelmét táviratilag elküldték Budapestre. (Ez volt az iratborítón „II.” számmal jelzett intézkedés az ügyben.)

 

Binder-Kotrba Károly párizsi magyar konzul levele Salvador Dalínak (az elküldött levél házi, irattári másolata). Párizs, 1937. július 21.
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztériumi levéltár, K 95 (Párizsi Követség iratai), 1937-5794

 

A fennmaradt források alapján megállapítható, hogy ebben az időszakban a párizsi magyar követség a spanyol állampolgárok és a hontalanok vízumkérelmére 1–2 hét alatt megkapta a választ a Külügyminisztériumtól. A spanyol Richard Rabassa Prat ügyében például a május 13-án küldött táviratra május 22-én érkezett a szintén távirati válasz. Az orosz származású hontalan Vadim Svartchevsky esetében a követség július 20-án keltezett levélben kérte a központtól a döntést. Az a hónap utolsó napján iktatásra is került Budapesten, másnap tovább küldték a KEOKH-nak. Négy nap múlva a hatóság közölte a Külügyminisztériummal a választ, az pedig augusztus 7-én kelt levelében tájékoztatta a párizsi követséget. 1937. november végén a világhírű spanyol gordonkaművész, Pablo Casals vízumigénylésének elbírálása és kiértesítése is (táviratokon keresztül) alig több mint egy hetet vett igénybe.

Meglepő módon Salvador Dalí vízumkérelmére azonban nem érkezett semmilyen válasz a párizsi magyar követségre. A távirat feltehetőleg valahol elakadt – vagy már a Párizsban feladott távirat, vagy a Budapestről küldött válasz (ha eljutott idáig az ügy, akkor azt minden bizonnyal pozitívan bírálták volna el). Hogy hol akadt el az ügy, azt ma már nem lehet megállapítani, mivel mind a külügyminisztériumi Útlevélügyi Osztály, mind a KEOKH iratanyaga rendkívül hiányosan maradt csak meg.

Még ennél is különösebb, de annak sincs nyoma a követségi anyagban, hogy Dalí érdeklődött volna ügyének állásáról. Az egykorú ügyintézési gyakorlat szerint azt ugyanis rögzítették volna az iratokon – mint ahogy azt is mindig feljegyezték az adott ügyfél aktáján, ha kiküldtek értesítést, vagy ha láttamoztatták az útlevelet.

De mi lehetett Dalí célja a tervezett magyarországi úttal? A válaszhoz feltehetőleg a már fentebb többször említett Királdy-Lukács György személyén juthatunk el. A párizsi magyar követségi tanácsosra Dalí hivatkozott a követségre írt levelében, illetve maga a diplomata is úgy nyilatkozott, hogy ismeri a festőművészt.

Dr. Királdy-Lukács György (1897–1946) királdy Herz Zsigmond gyermekeként született. Megözvegyült anyja 1905-ben ment férjhez Lukács László pénzügyminiszterhez, a későbbi miniszterelnökhöz. A nevelőapa később – már miniszterelnökként – örökbe fogadta felesége árváit, akiknek vezetékneve ezután Királdy-Lukácsra változott. A vagyonos családban felnövő, Bécsben középiskolába járó Királdy-Lukács György jogi végzettséget szerzett. A közigazgatási pályáját 1921-ben a pénzügyminisztériumnál kezdte, innen került 1929 nyarán a külügyminisztérium állományába, a párizsi magyar követséghez követségi titkárként. Királdy-Lukácsot 1931 tavaszán Rómába, majd innen 1935 júniusában Londonba helyzeték át. A párizsi magyar követségre 1937. június 15-i hatállyal helyezték át, de a francia fővárosba ténylegesen csak valamikor július első felében érkezett meg, vagyis csak pár nappal Dalí jelentkezése előtt.

 

Királdy-Lukács György (középen), London, 1936.
Forrás: Képes Pesti Hírlap, 1936. március 21.

 

A követségi titkár és a festő talán Londonban kerülhetett először kapcsolatba egymással, ahol 1936 nyarán a nagy nemzetközi szürrealista kiállítás résztvevőjeként (szervezőként és kiállítóként is) Dalí is hosszabban időzött. A részletekben nem ismert kapcsolatukhoz azonban minden bizonnyal egy harmadik személy is köthető: Királdy-Lukács György sógora, Hatvany Ferenc.

Királdy-Lukács Lucy (1895–1986) 1919-ben ment férjhez a korabeli Magyarország egyik legjelentősebb műgyűjtőjéhez és mecénásához, báró Hatvany Ferenchez (1881–1958). Hatvany maga is jegyzett festőművész volt, gazdag gyűjteményében El Greco, Manet és Picasso festményei is megtalálhatók voltak. Káprázatos hatvani birtokán, a volt Grassalkovich-kastélyban számos művész töltött heteket, hónapokat. Talán joggal feltételezhetjük, hogy Dalí nála (is) tervezte tölteni a levelében említett két-három havi magyarországi ittlétét.

Csak sejthetjük, hogy amennyiben Dalí érdeklődött is a vízumügye állásáról, akkor azt informálisan Királdy-Lukácson keresztül is megtehette. Talán a festőművész időközben elveszítette érdeklődését, és ezért nem tett újabb hivatalos lépéseket tervezett magyarországi útja megvalósítása érdekében? Ennek tisztázása további kutatások feladata lesz.

 

Utolsó frissítés:

2023.05.19.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges