Az eperjesi Krieger (Csatáry) család neves 18–19. századi személyiségei

Szerző: Török Enikő
2019.09.10.
Gyógyszerész, mérnök, orvos, állami tisztviselő, tengerész, író – e hivatások mind egy család leszármazottaihoz köthetők. A Magyar Nemzeti Levéltár most induló Hetedíziglen című családtörténeti kutatási projektjéhez kapcsolódva a Krieger család jelesebb képviselőinek rövid életrajzai segítségével portrékkal és levéltári dokumentumokkal tarkítva bemutatjuk, milyen nem szokványos lelőhelyeken bukkanhatunk családtörténetileg is érdekes iratokra.

A nemességszerzők
Krieger Fülöp, illetve fia József 1634. február 27-én kelt oklevéllel II. Ferdinándtól kapta a magyar nemességet hűséges szolgálatai jutalmaként. A nemesítés ténye nincs bejegyezve a Magyar Királyi Udvari Kancellárián vezetett Királyi könyvbe (A 57 törzsszám, elérhető online), de a 17. században még nem került bele valamennyi nemesítés ténye. Elveszett vagy elpusztult nemeslevél esetében bizonyító erejűként elfogadták a vármegye által kiállított testimonialist (bizonyságlevelet) vagy a nemességigazolások során másolt dokumentumokat.

 

A Krieger család címeres levelének 1769. évi hiteles másolata (magángyűjtemény)

 

Az eperjesi ág alapítója
Christian Krieger / Krieger Keresztély (1672. március 16.–1724. február 9.) volt az alapítója az evangélikus család eperjesi ágának. Dorothea Schönfelderrel kötött házasságából több gyermeke született, egyikük híres eperjesi patikus lett. Életrajzi adataikat a digitalizált, esetenként online is elérhető anyakönyvek alapján lehet megállapítani vagy pontosítani.
 

Az első neves generáció

 

Krieger Keresztély Ernő portréja (magángyűjtemény)


Steller Anna Mária portréja (magángyűjtemény)

 

Christian Ernst Krieger / Krieger Keresztély Ernő (1715. június 9./a keresztelés időpontja: június 21.–1793. szeptember 12.) gyógyszerész által 1744-ben alapított eperjesi gyógyszertár, a „Zum goldenen Adler” még ma is működik U zlatého orla néven. Anna Maria Stellerrel kötött házasságából születtek fiaik, Samuel, Christian Ernst és Johann Elias. Mindhárman jelentős szerepet játszottak a 18. században, így életútjukhoz számos „kiegészítő” forrás tárható fel.

 

A második nemzedék

 

Krieger Sámuel portréja (magángyűjtemény)

 

Samuel Krieger / Krieger Sámuel (Eperjes, 1744. május 17.–Sopron, 1781. március 18.) híres mérnök és térképész volt, aki a bécsi hadmérnöki akadémián tanult 1766 és 1768 között. Az iskolai anyakönyv szerint 1766-ban 20 éves, de a családi adatok születését 1744. május 17-ére teszik. Az 1770-es években Sopron vármegye mérnökeként dolgozott, 1780. január 4-én a Sopron vármegyei kisgyűlésen jelentette be, hogy lemond a vármegyei mérnöki tisztségről. Közben állami és magánjellegű megbízásokat is teljesített, tervet készített például a Sió és a Kapos szabályozására, valamint a Balaton lecsapolására, ez utóbbival kapcsolatban rajzolt térképe a tó egykori állapotának forrásértékű ábrázolása. Mérnöki munkásságára vonatkozóan a térképtár mellett számos feltáratlan forrást rejtenek a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött kormányhatósági (kancelláriai, helytartótanácsi, kamarai) és magánlevéltárak, amelyek hivatali ügyein és előmenetelén túl személyére vonatkozóan is tartalmazhatnak adatokat: képzettségéről, családi állapotáról, karrierjének állomásairól. Térképeit más közgyűjteményekben is őrzik, többek között megyei levéltárakban, az Osztrák Állami Levéltárban, az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában.

 

Samuel Krieger: A Duna-part megerősítése a mohácsi sóhivatal környékén, 1776
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kormányhatósági levéltárakból kiemelt térképek, kamarai térképek (S 11), No. 1100.


Krieger Keresztély Ernő orvos portréja (magángyűjtemény)

 

Fivére Christian Ernst Krieger, Dr. / Krieger Keresztély Ernő (1745. december 13.–1818. május 7.) híres eperjesi orvos és gyógyszerész lett. 1768-ban Jénában tanult, majd a nagyszombati egyetem 1769 óta működő orvosi fakultásán szerzett orvosi oklevelet 1773-ban. Még abban az évben megjelent Dissertatio inauguralis de morborum temporibus című műve Pozsonyban. 1776-ban Pozsonyban nősült, Samuel Hueber pozsonyi ügyvéd lányát, Sophia Rosinát vette feleségül, akinek halálát követően Esther Fabrint vette el.
Gr. Dessewffy Sámuelhez (1768-1847), Pozsega vármegye örökös főispánjához és főhadnagyhoz, valamint feleségéhez, Andrássy Máriához (1771-1848) Fintára (Fintice) címzett magánlevelei maradtak fenn az 1790-es évekből a Dessewffy család levéltárában. Ezek számtalan személyes adatot őriztek meg számunkra, többek között orvosi módszereiről is. Egyik leveléből például kiderül, hogy segített a házaspárnak dadát találni, illetve a gróf gyomorbajára saját készítésű tinktúrát küldött, amelyből egy evőkanállal kellett bevenni ebéd előtt egy órával, és utána lehetett egy kis vizet inni. De ha a gróf tokajit kívánt, akkor étkezés után egy órával javasolta annak elfogyasztását. Továbbá azt ajánlotta a grófnak, hogy ne csak este, hanem reggel is vegyen be egy jó adag borkősavat.
 

 

Krieger Keresztély Ernő levele Dessewffy Sámuelhez, 1790-es évek
Jelzet: MNL OL, Családi levéltárak, Dessewffy család cserneki és tarkői grófi ágának levéltára, Missiles (P 91), 57. tétel. Dessewffy Sámuelnek írt levelek. No. 557.




Krieger János Illés halotti címere (magángyűjtemény)

 

A harmadik fiútestvérnek kalandos életútja lett. Johann Elias Krieger / Krieger János Illés (Eperjes, 1748. április 12.–Jakarta, 1776. november 24.) 1775–1776-ban a Holland Kelet-indiai Társaság alkalmazásában a Vreeburg nevű hajón tengerészként Holland Kelet-Indiába (Indonéziába), pontosabban Jakartába utazott, és a zeelandi kamara hajóbérkönyvei szerint ott hunyt el. A családi legendáriumban, pontosabban a halotti címeren ettől eltérő életrajzi adatok maradtak fenn: született Eperjesen 1746. október 9-én, meghalt Ceylonban 1779. július 15-én és a dán tengerészetnél szolgált.

 

A harmadik generáció
Samuel Christian Krieger, Dr. / Krieger Sámuel Keresztély (1777. március 5.–1843. szeptember 7.) Christian Ernst és Sophia Rosina Huber fia volt, aki a pozsonyi evangélikus líceumban tanult 1792-től, majd a bécsi egyetemen 1797 és 1801 között. 1802-ben diplomázott. Először Bereg vármegyében, majd Eperjesen működött orvosként. Életét a gyógyításnak szentelte, ezért több módot megragadott, hogy segítsen a betegeken. 1803-ban kezdeményezte, hogy Eperjes társadalmának színe-java álljon össze műkedvelő színtársulattá, amelynek előadásaiból létesüljön egy új kórházi alap. A színtársulat 1805-ig működött, és 1808-ban épült fel az új kórház a Flórián-kapunál. 1815-ben Krieger megalapította az eperjesi evangélikus kollégium kórházát, amelyet 1838-ig ingyen igazgatott.

 

Rombauer János: Krieger Ernő Tamás Tódor, 1825 (magángyűjtemény, digitális felvétel: Nemzeti Portrétár)

 

Féltestvére, Ernst Thomas Theodor Krieger / Krieger Ernő Tamás Tódor (1798. december 10./a keresztelés időpontja: december 11.–1855. augusztus 7.) Christian Ernstnek és második feleségének, Esther Fabrinnak a fia, Sáros és Abaúj vármegye táblabírája, több külföldi tudóstársaság tagja volt. Főként természettudományok iránt érdeklődött, számos cikke megjelent a budai Gemeinnützige Blätter-ben 1825 és 1836 között. Ő írta Sáros vármegye első monográfiáját: Das Sároser Komitat in Ober Ungarn (Wien, 1841) és verseket is publikált.


A dédunokák

 

Csatáry Ágoston Henrik portréja (magángyűjtemény)



Csatáry Lilia Anna portréja (magángyűjtemény)

 

Csatáry (Krieger) Ágoston Henrik (1816. július 12.–1889. március 1.) Samuel Chriastian Krieger és Anna Elisabetha Gertinger fia, kereskedő és birtokos 1861-ben folyamodott névváltoztatásért, amelyet még abban az évben engedélyeztek számára és fiai, Zsigmond Károly (1848. május 18.–1894. február 7.), Béla Tamás (1858. szeptember 16.–1894. január 27.; igazságügyminiszteri titkár) és Ágoston Tamás számára. 1862-ben a visszaállított Helytartótanácsnál kérvényezte, hogy a Krieger névhez kötött nemességét ruházzák át az új nevére – ehhez azonban bizonyítania kellett nemességét és a nemes Krieger családból való származását. Az uralkodó végül 1868-ban engedélyezte vezetéknevének megváltoztatását a család régi nemességének és címerének megtartása mellett. A névváltozatás ténye ezúttal a Királyi Könyvekbe is bekerült.

 

Krieger Ágoston Henrik névváltoztatási folyamodványa, 1861
Jelzet: MNL OL, Abszolutizmus-kori levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, III. Közigazgatási második kútfő (D 216), 3. tétel, 54508/1862.
 


Roskoványi Ambrus főügyész jelentése Krieger Ágoston Henrik nemessége és névváltoztatása tárgyában, 1868
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi levéltár, Belügyminisztérium, Általános iratok (K 150), 1868, I. kútfő, 2. tétel, 16511.

A Belügyminisztérium által engedélyezett nemesség- és címerátruházás a család címerével (magángyűjtemény)

 

Megváltoztatott néven
Csatáry (Krieger) Ágoston Tamás (1859. december 29.–1922. december 16.) Csatáry (Krieger) Ágoston Henrik és Lillia Anna fia, orvos, egyetemi magántanár. Iskolai tanulmányait szülővárosában, Eperjesen kezdte, a budapesti egyetemen 1885-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Egyetemi magántanárként vesebetegségekről és általános táplálkozási zavarokról tartott előadásokat. Később (1900 után) visszatért szülővárosába, ahol haláláig praktizált, a tüdővész elleni „küzdelemnek egyik kiváló munkása” (Budapesti Hírlap, 42 (1922) 292:5.) volt.

 

Dr. Csatáry Ágoston Tamás portréja (magángyűjtemény)

 

A Krieger (Csatáry) család esete is jól mutatja, hogy a családtörténet kutatásához az anyakönyveken kívül számos különböző típusú forrást őrizhetnek a levéltárak: magánleveleket, különböző hivatali (pl. névváltoztatási, nemességátruházási) ügyiratokat, térképeket, tervrajzokat. Előfordulhat, hogy a levéltári iratok és a családi legendáriumok olykor ellentmondásos adatait kell rendszerezni és értelmezni a kutatás során.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának és megyei levéltárainak munkatársai ezekhez a kutatásokhoz kívánnak segítséget nyújtani, nem csupán a már megszokott személyes tanácsadás formájában. Szeptember 21-én Kulturális Örökség Napjai keretében a Hetedíziglen című projekt során várják az érdeklődőket, akik előadások, konzultációk, iratbemutatók keretében ismerkedhetnek meg a családtörténet kutatásának legfontosabb lépéseivel – és kaphatnak tanácsot a családok, magánszemélyek, vállalatok vagy kormányhatóságok levéltáraiban „rejtőzködő” iratok feltárásához.

Ezúton is köszönöm Peter Csatárynak, hogy megküldte számomra a családtagok fontosabb életrajzi adatait, a portrék és a címeres levél digitális felvételét publikálás céljából. Köszönöm Reisz T. Csabának, Szirtes Zsófiának és Tuza Csillának (MNL OL) a kutatásban nyújtott segítségét.


Felhasznált források és szakirodalom:
Bendefy László: Krieger Sámuel. Hidrológiai Tájékoztató, 12 (1972) 1:3–7.
Bendefy László: Krieger Sámuel 1776. év tervezete a Balaton lecsapolásáról. Hidrológiai Tájékoztató, 13 (1973) 1:50–55.
Durovics Alex – Keresztes Veronika: A Pozsonyi Evangélikus Líceum hallgatói, 1714–1851. Budapest, 2018.
FamilySearch
Országos Széchényi Könyvtár – Pannon Digitális Egyesített Archívum. Gyászjelentések
Hörk József: Az eperjesi ev. ker. collegium története. Kassa, 1896.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 3. köt. Budapest, 1912.
Lacza Tihamér: A tudomány apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén A–K. 2013.
Reisz T. Csaba: Hegedűs János: Sopron vármegye új leírása (Adalék Bél Mátyás földrajzi munkája kijavítási kísérletéhez). Soproni Szemle, 56 (2002) 4:300–318.
Századunk névváltoztatásai. Helytartósági és miniszteri engedéllyel megváltoztatott nevek gyűjteménye, 1800–1893. Budapest, 1895.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
Szögi László – Kónya Peter: Sáros megyei diákok az európai egyetemeken, 1387–1918. Budapest, 2012.
Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv. VII. (2012) 263–282.
Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. Budapest, 1909–1912.
Török Enikő: A Balaton első valósághű térképi ábrázolása

Utolsó frissítés:

2019.09.10.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges