A lojális megegyezés arany középútján

100 éve hunyt el Széll Kálmán miniszterelnök
Szerző: Klettner Csilla
2015.08.26.
„A mit Nagyméltóságod most, mint miniszterelnök szóval hirdet, hogy (…) a törvény, jog és igazság alapján, szorgos munkával, a pénzügyi egyensúlyt gondosan megóvva, fokozatosan kell kiépíteni a magyar államot: ezt jelenti nagyméltóságod neve már régóta az egész ország közvéleménye előtt” – írta üdvözletében Kolozsvár polgármestere Széll Kálmán 1899. február 26-ai miniszterelnöki kinevezésére reagálva, utalva a miniszterelnök három évtizedes politikai múltjára és a programbeszédében általa meghirdetett hármas jelszóra is.

Széll Kálmán

Széll Kálmán (1843–1915) viharos időszakban vette át a kormányzást: a törvényhozói munkát obstrukció lehetetlenítette el, ezután törvényen kívüli állapot állt be. A pártok nézeteit, érdekeit össze kellett hangolni és ez Széll Kálmán kormányra kerülésekor sikerülni látszott: kiterjedt tárgyalások után, a kiegyezési törvény alapján állva, nagyobb elvi veszteségek nélkül egyesült a Nemzeti Párt a Szabadelvű Párttal és kezdte meg a kormányzást közös program alapján, az ellenzék felé is udvarias hangvétellel fordulva. A miniszterelnök kinevezésekor a megyék és városok üdvözlő feliratai többsége kiemeli, hogy a megegyezés az új miniszterelnök politikai tapasztalatai mellett egységet kereső személyiségének volt köszönhető. Az ország nagy része az elvi küzdelmekbe belefáradva egy nyugodtabb –  és ebből következően termékenyebb – időszakra készülhetett.

Mindamellett természetesen nem mindenki támogatta e miniszterelnöki kinevezést: menesztett elődje, Bánffy Dezső például a minisztertanács 1899. február 22-ei ülésén elmondta, hogy az uralkodóval való találkozása során „kötelességének tartotta a koronát figyelmeztetni”, hogy a nehéz viszonyokra tekintettel Széll Kálmánt nem tartja alkalmasnak az ország ügyeinek vitelére.

Bánffy Dezső és Széll Kálmán jellemvonásairól Gratz Gusztáv politikus, történetíró tett mesteri összehasonlítást, amelyből csak a vonatkozó részeket emeljük ki. A vasmarkú Bánffy után „Széll bársonypuha kezekkel nyúlt a politikai kérdésekhez és inkább kérlelte ellenfeleit, hogy engedjék meg neki megvalósítani azt, amit szükségesnek tartott. (…) Mestere volt a kompromisszumoknak és a legnagyobb gondossággal választotta meg a céljainak elérésére alkalmas eszközöket. (…) Némi joggal Magyarország vezérigazgatójának lehetett gúnyolni, mert az a környezet, amelyben addig ő élt, a bankok és pénzintézetek milieu-je, amelyben folyton alkalmazkodni kell a változó konjunktúrákhoz, szüntelen engedményeket kell kérni és adni, erősen rányomta bélyegét egész egyéniségére. (…) Szívós munkaerő volt. Hosszú tapasztalatai, amelyeket magának a legkülönbözőbb, de mindig vezető állásokban szerzett, kifejlesztették benne azt a tehetséget, amely szükséges arra, hogy valaki gyorsan és határozottan intézkedjék és a szeget rövidesen fején találja. (…) Simulékony, rugalmas” módon kerülte el a konfliktusokat.

Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1934, I. 395–396.

A miniszterelnöki kinevezés végül rendben megtörtént, a kormányba több jelentős korábbi miniszter is bekerült. A belügyminisztériumi tárcát a miniszterelnök maga vette át.

 

Az osztrák-magyar gazdasági kiegyezés megújítására vonatkozó tárgyalásokat záró jegyzőkönyv uralkodói jóváhagyása és a jegyzőkönyv első oldala

Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Miniszterelnökségi Levéltár, Miniszterelnökség Központilag iktatott és irattározott iratok (K 26), 1903-XIV-359 (399).

 

Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt tovább folyt a gazdaság stabilizálása, a közigazgatás erősödött. Bukásához a véderőfejlesztés ügye vezetett: az újonclétszám felemelésére vonatkozó javaslata az ellenzék soraiban szűnni nem akaró obstrukciót váltott ki és ezzel a párhuzamosan a – miniszterelnöksége elejére különböző erőkből összetapasztott – kormánypártban is orvosolhatatlanul felizzottak az ellentétek. Apponyi Albert csoportja többek között a nemzeti ügyek hathatósabb képviseletét kívánta Ausztria felé, Tisza István pedig határozottabb kormányzást befelé.

Közben az obstrukció a költségvetés elfogadását is megakadályozta, ami egyértelművé tette a miniszterelnök bukását. Széll Kálmán 1903 júniusában volt kénytelen elhagyni hivatalát. A politikába később Szentgotthárd országgyűlési képviselőjeként tért vissza. Ekkor ifj. Andrássy Gyula pártjában, az Alkotmánypártban politizált, egy időben pedig – az eredeti elnök miniszteri működése idején – annak vezetőjeként működött.

1915. augusztus 16-án érte a halál rátóti birtokán. A Főrendiház elnökének, br. Jósika Samu Széll Kálmán leányához, bernecki Bernrieder Jánosné Széll Ilona részére írt meleg hangú – és a címzett válaszleveléből érezhetően megnyugvással fogadott – levelében „a magyar politika kipróbált, becses hagyományaihoz tántoríthatatlan hűséggel való ragaszkodása” és „a termékeny nemzeti munka érdekében mindig önfeláldozó odaadással érvényesített kiegyenlítő szelleme” méltatásával emlékezett a néhai miniszterelnökre.

 

Digitalizálás: Szálkai Dániel

Utolsó frissítés:

2015.10.20.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges