„míg ezen tanítói állomás csőd útján betöltve leend”

1857. október 15-én, Esztergom szabad királyi városában, hosszas vajúdást, közel 17 esztendei szervezőmunkát követően, végre megnyitotta kapuit az oly régóta várt tanintézet: az alreáltanoda. Dacára a késlekedésnek – a Leo von Thun-Hohenstein osztrák birodalmi kultuszminiszter nevével fémjelzett, röviden „Entwurf”-nak nevezett törvény rendelkezéseinek megfelelően ekkorra már a tágabb környékbeli városokban (Pozsony, Sopron, Győr, Székesfehérvár, Pest, Buda, Körmöcbánya és  Kecskemét) mindenütt működött egy-egy (alreál- vagy főreáltanoda formájában) ezen új típusú tanintézetből –, nem gyűlt össze elegendő jelentkező, így a tervezett két osztály helyett csupán egyetlennel (34 fő) indult az első tanév.

            A tanodának helyet biztosító épületben – a kétszintes épületet, tanintézetek számára, a régi iskolaház helyén, Esztergom városa emeltette, még 1853–54-ben; kivitelező: Feigler János építő- és Mayer Antal ácsmester –, ebben az időben már több tanintézet székelt: a földszinten a kétosztályos kis-iskola (leánytanoda) és a négyosztályos főelemi (fiú) tanoda két osztálya, az emeleten pedig, egy-egy teremben, a főelemi maradék két osztálya, valamint a rajziskola és a mesterképezde (a tanítóképző jogelődje). (Az alreáltanoda megnyíltával utóbbi arra kényszerült, hogy átköltözzék az új iskolaépülettel átellenben álló régi, ütött-kopott városi épületbe, az egykori őrházba.)

            Az alreáltanodát, a kezdeti időkben, döntően esztergomi tanulóifjak látogatták. (Esztergom nevezet alatt ebben az időben Nagy-Esztergomot értjük: 1850-ben, felsőbb utasításra, Esztergom ideiglenesen egyesült a szomszédos mezővárosokkal: Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel.) A tanodába elsősorban iparosok és kereskedők, illetve tisztviselők íratták be gyermekeiket. Így ott találjuk az iskolapadban, már az első tanévben, többek között az iskolaépület említett kivitelezőinek: Feigler Jánosnak és Mayer Antalnak, a következő évben pedig a városi hatóság közvetlen felettes szerve (megyehatóság) vezetőjének: Jagasits Sándor megyefőnöknek a fiait.

            A tanulóifjak oktatása, a kezdeti időszakban, négy tanárra: három rendes és egy hittanárra volt bízva (Vinkler András, Trampich Károly, Kaán János, illetve Zajicsek János). Az iskolaigazgató: Kollár István helybeli plébános szerepe leginkább a tanintézménynek a külvilággal: a városi tanáccsal, illetve a felettes szervekkel, a kerületi tanodai hatóságokkal való kapcsolattartásra korlátozódott.

            Trampich Károly tanárt a bécsi Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium 1859 szeptemberében a pécsi reáltanodába helyeztette át. Esztergom szabad királyi város tanácsa a helyettesítését, a tanítás folyamatosságát biztosítandó, a felettes tanügyi szervek jóváhagyásával, ideiglenesen a helybeli bencés főgimnáziumból hívott tanárokkal (Vincze Viktor, Kühn Rajmund és Stern Pál atyák) oldotta meg.

            Ezzel egy időben az esztergomi iskolai tanfelügyelőség arra szólította fel a város vezetését, hogy késedelem nélkül indítsa el a 3. osztályt is az alreáltanodában – félő volt ugyanis, hogy  ennek hiányában, az esztergomi polgárok egyre nagyobb számban fogják majd gyermekeiket a közelebbi városok reáliskoláiba átíratni, minthogy azok ez idő tájt már mindenütt legalább háromosztályosak voltak –, s csak ezt követően gondoskodjék az álláshelyek (a régi megürült, illetve az újak) betöltéséről. A városi tanács azonban a felszólításnak, a megfelelő pénzalapok hiányára hivatkozva, ekkor még nem tudott eleget tenni.

            Ennek megfelelően a város, Trampich Károly helyét betöltendő, pályázati hirdetéseket (korabeli szóhasználattal: csőd-hirdetéseket) jelentetett meg a hivatalos lapokban (Budapesti Hírlap, 1860. január havi hirdetések, három alkalom):

            „Alreáltanitói állom. Esztergomb.

            3500. Az esztergomi kir. városban lévő reáltan-intézetben megürült tanitói szék betöltésére, melyhez a számtan, természettan, terményrajz, és reáltanári képesítési tantárgyak előadása csatolva vagyon, pályázat hirdettetik ki: ezen 600 pft évi fizetéssel ellátott tanitói állomást elnyerni kivánók rendszeresen felszerelt folyamodásuknak 1860. évi február hó 20-ik napjáig a polgármesteri hivatalhoz leendő benyujtására felhivatnak, azon hozzáadással, hogy a magyar mint előadási, és a német nyelvbeni ismeretüket s kellő jártasságukat igazolni el ne mulaszszák.

            Esztergom, január 1-n 1860.

            A polgármesteri hivatal által.”

            A pályázati felhívásra, a meghirdetett határidőre, mindössze egyetlen pályázat érkezett be. A március közepén kézbesített folyamodvány feladója egy mérnökember volt. Mikhel József Károly okleveles mérnök pályázati anyaga – személyén túlmenően – azért is számot tarthat a figyelmünkre, mivel a teljes iratanyag  (a folyamodvány, valamint a mellékletek: hét darab) hiánytalanul reánk maradt.

1. kép. Mikhel József Károly mérnök folyamodványa. Munkács, 1860. január 30., 1. oldal
MNL KEML IV-1101., 1860. 1. 46.

2. kép. Uaz, 2. oldal
MNL KEML IV-1101., 1860. 1. 46.

3. kép. Uaz, hátoldal
MNL KEML IV-1101., 1860. 1. 46.

            A folyamodványlevél szövege:

            „Nagy Tekintetü Városi Tanács!

            Alol irt legalázatosabban folamodik, az Esztergomi város kebelében betöltendö reál tanodai tanittói állomásért. – S' miután a' magyar, mint anya nyelvét, a' német és látint mint tudományos nyelvet birja, – Elméleti, és Gyakorlati képességét pedig a' következö adatokal kimutatni szerencsés, remélli a' nagy tekéntetü tanács, és város ezen állomáshoz kötött igényeinek sükerel megfelelhet –

            1^ször a számtan és természet tan, valamint hason tudományok, mathésis, rajz tan elö adására nézve – ide csatoltatik képességi bizonyitekul – az eredeti / // és /// alatti bizonyitvány – és a' hiteles mérnöki oklevél (Diploma) másolatba ////.

            2. a' tanitasi gyakorlatra, röviden bátor felhozni a folamodo: mikent azonkivül hogy, Pesti tanulása alatt a mathesis és természet tudománybul, orákat adott – 184^9/50 ben, a' kaposvári kir. tanodában a' 4. oszt. látin tansziket, helettesitette – melrül a bizonyitvány utolagosan beküldhetö, – s' végre egy ///// jelölt eredeti bizonyítvány szerint, az elemi tanulmányok elöadásával – 10 honapon át sikerel foglalkozott – a folyamodo. –

            3. szükségesnek véli még a' folamodo meg jegyezni hogy jelenleg s' már több évek olyta, az országos cs. kir. felméresnel szolgál. – /a –

            4. /b alatt ide csatolja – keresztlevelet.

            mellek utánn kéreset meg ujitva marad alázatos tiszteletel

            Munkacs, Jän. 30. 1860.

            Mikhel Josef m. p.

            okleveles mérnök – a  cs. kir. IV. számu felmérési felügyelösignél.”

            A pályázathoz mellékelt iratok tanúsága szerint a (reáltanodai) tanári állásra jelentkező Mikhel József ekkoriban a 35. életévében járt. Kaposvárott, katolikus családban nevelkedett; apja a helybeli gimnázium tanára volt. A Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészeti Karán, az akkoriban még kétéves Mérnöki Tanoda stúdiumait (1845–1847) bevégezvén, 1852-ben szerezte meg mérnöki diplomáját. (Professzorainak sorában ott találjuk, többek között, Jedlik Ányost, a természet- és erőműtan nyilvános rendes tanárát.)

            Tanítási gyakorlatáról számot adva a pályázó utal mind nyilvános tanintézetben (a kaposvári gimnázium IV. osztályában egy tanéven át tartotta, helyettesi minőségben, a latin órákat), mind pedig  magántanítóként végzett oktatói munkásságára.

            Jelentkezésekor az Országos Cs. Kir. Kataszteri Földmérési Felügyelőségnél volt alkalmazásban.

            Anyanyelve magyar, a németet és latint  pedig „mint tudományos nyelvet birja”.

            A városházán, a tanügyi bizottság el is bírálta a beküldött pályázati anyagot, és a jelentkező folyamodványát – minthogy a pályázó nem tudott felmutatni olyan írásos dokumentumot, amelyik arról tanúskodna, hogy reáliskolát is végzett volna (abban az időben a reáltanárok, képesítésüket, a pesti főreáliskolában szerezték meg) – elutasította.

            Újabb pályázatot írtak hát ki a szóban forgó megüresedett tanári álláshelyre, ezúttal nyár végi határidővel. S amely pályázati kiírást utóbb módosították – minthogy a kellő anyagi alapot ezúttal sikerült biztosítani, ősszel már az alreáltanoda 3. osztályát készültek megnyitni –: immáron három tanári álláshelyre kerestek jelentkezőt. (Tanodai Lapok, 1860. augusztus havi hirdetések, három alkalommal.)

            A szeptember 8-i tanácsülésen bírálták el a határidőre beérkezett folyamodványokat. A pályázat ezúttal sikeresnek bizonyult. Hat folyamodó jelentkezett (az ügy érdekessége, hogy egyikük egy elemi iskolai segédtanító volt, Muzsláról), közülük „a község Tanács részéről legalkalmasabbaknak találtatván” Bellovics Ferenc, Obermayer György és Nemcsák János személyére esett a tanügyi bizottság választása.

            Október első napján azután az esztergomi alreáltanoda, három osztállyal, kibővült tanári karral, annak rendje és módja szerint, megkezdte az új tanévet.

*

            Záró gondolatként jegyezzük meg, hogy Mikhel József nyilvánvalóan rossz helyre adta be a folyamodványát. Végzettsége, képesítése, illetőleg gyakorlati tevékenysége alapján minden bizonnyal alkalmasabb lett volna arra, hogy felsőbb iskolákban tanítson – mérnöki ismereteket. Az idő tájt a körmöcbányai felsőreál-iskolába kerestek is mérnök-tanárt, akinek elsődleges feladatául a mérnök-rajz, valamint építészet tantárgyak okítását szabták meg. Ez éppen neki való állás lett volna...

Felhasznált források:

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, IV-1101. fond (Esztergom sz. kir. Város Tanácsának iratai), 1859. és 1860. évi tanácsülési jegyzőkönyvek, valamint a jegyzőkönyvekhez csatolt iratok,

Jelen tanulmányban közreadott irat jelzete: MNL KEML IV-1101., 1860. 1. 46. (7 db melléklettel);

Budapesti Hírlap 1860./5–7. sz. (január 6., 8., 10.), valamint

Tanodai Lapok V. 1860. II. félév/31–33. sz. (augusztus 2., 9., 16.) In: Országos Széchényi Könyvtár, Mikrofilmtár, FM3/710, illetve FM3/1537.

Esztergom, 2016. június 2.

Iván László
történész-levéltáros
MNL KEML