Rákóczi hamvai és a Béri Balogh-fa

A kiegyezés után, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével az uralkodó és a magyar társadalom nagy részének viszonya rendeződött. A századforduló táján elérkezett az ideje, hogy a korábbi évszázadokban a Habsburgokkal szembekerülő magyar hősöket rehabilitálják. Így történt ez az 1894-ben Torinóban elhunyt Kossuth Lajos esetében is, akinek a hamvait hazaszállították és ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra Budapesten.

Ugyanakkor egy korábbi szabadságharc vezére, II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hivatalosan, egy 1715-ben hozott törvény alapján még mindig hazaárulónak számítottak. Hamvaikat a XIX. század végén Thaly Kálmán felkutatta, aki sokat tett azok hazahozatala érdekében. A XX. század elején a magyar országgyűlésben a vármegyék és a szabad királyi városok sorra küldték a feliratokat melyben a hamvak hazaszállítását óhajtották. Ferenc József erre gróf Tisza István miniszterelnöksége idején, 1904. április 18-án adott engedélyt. A végrehajtásra azonban csak az alkotmányos válság után, Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején 1906 októberében került sor.

Az alábbi dokumentumból láthatjuk, hogy a Tolna Megyei Törvényhatósági bizottság október 17-én rendkívüli közgyűlést hívott egybe, amelynek egyetlen napirendi pontja volt. A gyűlésen, amelyen gróf Apponyi Géza főispán elnökölt, az egybegyűltek hálás köszönetüket fejezték ki Ferenc Józsefnek és üdvözölték az uralkodó döntését. A főispán felhívta a tagok figyelmét, hogy lehetőleg minél többen vegyenek részt a Budapesten rendezendő központi ünnepségen. Eldöntötték, hogy a fővárosi küldöttséget a főispán, a Kassára, Rákóczi végső nyughelyére tartót pedig Dőry Pál alispán vezeti.

A gyűlésen Rákóczi 1710. október 28-án, Szekszárdon elfogott és 1711. február 6-án, Budán kivégzett generálisáról, Béri Balogh Ádámról sem feledkeztek meg. Mivel az elfogatása helyét jelző szilfa már elkorhadt, egy méltó emlékoszlopot kívántak a helyére állítani E célból a törvényhatóság a Béri Balogh Ádám alapba 1000 koronát adományozott és megbízta az alispánt, hogy a vármegye területén pénzadományokat gyűjtsön.

A budapesti ünnepség előtt országszerte hasonló gyűléseket tartottak. A vármegyék és a városok felirataikban most már az 1715-ben hozott 49. törvénycikk bujdosókra vonatkozó elmarasztaló intézkedéseinek megsemmisítését kérelmezték. Az országgyűlés végül október 23-án a törvénycikk ezen részeit törölte, amit másnap az uralkodó szentesített. Így már semmi sem állhatott az ünnepségsorozat útjába.

Rákóczi és társai hamvait 1906. október 24-én indították útnak hajóval Konstantinápolyból. A hamvak október 27-én érkeztek magyar földre Orsovánál, ahol Wekerle miniszterelnök fogadta őket. Másnap Budapesten megtartották a fő ünnepséget, melynek során Rákóczi hamvait a Szent István Bazilikába, Thököly hamvait a Deák téri evangélikus templomba vitték. Október 29-én, Kassán a Szent Erzsébet Dómban helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferenc fejedelmet, az édesanyját, Zrínyi Ilonát, a fiát, Rákóczi Józsefet, valamint Bercsényi Miklóst és nejét, Csáky Krisztinát, Esterházy Antalt, Sibrik Miklóst. Thököly Imre hamvait pedig a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra október 30-án.