Egy templomépítő lelkész Minősítési lapja

A történelemi protestáns felekezetek minden év október 31-én megemlékeznek a reformáció ünnepéről. A reformáció hetén levéltárunk egy neves szekszárdi evangélikus lelkipásztorról emlékezik meg. Városunk első, gyülekezetszervező, templomalapító lelkész-vallástanítója, Németh Gyula élete során tevékenységével a város és a helyi evangélikus egyház történetében is egyaránt maradandót alkotott [1].

A Tolna Vármegyei Tanfelügyelőség iratai közt található „Minősítési lapok”, mint levéltári források, kitűnő lehetőségeket rejtenek a neveléstörténet iránt érdeklődőknek, de akár családfakutatáshoz is használhatóak. Nem csupán az egyes tanítók életútjának vizsgálatára vonatkozóan szolgálnak értékes információkkal, hanem a korszak tanítóságáról is árnyaltabb képet adnak. Vizsgálatuk során akadtam Németh Gyula tanítói minősítésére, akinek életrajza szépen kirajzolódik az irat olvasásakor.

Az 1930-as évek iskolapolitikájának fontos állomása volt az 1935. évi, a közoktatásügyi igazgatásról szóló 6. törvénycikk. A korszak kultuszminisztere és vezető ideológusa Hóman Bálint élete fő művének tekintette a tanügyigazgatás szervezeti átalakítását, egyszerűsítését, ésszerűsítését célzó törvényt. A törvény a közép- és középfokú iskolák felügyeletét a tankerületi főigazgatóságokra bízta, s megszüntette a népiskolai tanfelügyelőségek önállóságát. Az addigi öt tankerület helyett nyolcat létesített, s királyi főigazgató irányítása alá vonta az összes középszintű iskolát. Az állam felügyeleti joga az egyházi iskolákra is kiterjedt. [2]

A tanügyi reformok folytatásaként a következő évben a tanítók egységes minősítése és ügyeinek intézése érdekében látott napvilágot a 38.700/1936. V. 1. sz. rendelet. Ennek értelmében a tanítókról ún. „Minősítési lapokat” kellett kitölteni. [3]

A tanszemélyzet minősítési lapjai egységes, táblázatos formában a Tolna Vármegyei Tanfelügyelőség iratai között találhatóak.

A minősítési lapok árulkodnak a pedagógusok szakmai felkészültségéről, valamint a tanítók jellemzéséhez is kitűnő adalékul szolgálnak.    A dokumentum tartalmazza az iskola nevét, ahol az adott tanító működött, az iskola jellegét, a tanító nevét, a személyi adatait, családi állapotát, iskoláit, végzettségét, okleveleit, szaktárgyait, nyelvismeretét, tanulmányútjait, hogy milyen tanfolyamokat végzett, a katonai, harctéri szolgálatára vonatkozó adatait.  Kitér a tanító iskolán kívüli elfoglaltságaira, tisztségeire, a tudományos és társadalmi munkásságára, és nem utolsó sorban az iskolán kívüli népművelésben való szerepére. A táblázatban találhatunk adatokat a szolgálatára vonatkozóan, pl. hogy mikor tett hivatali esküt a pedagógus, illetve egy szolgálati táblázatot, ahol többek között az alkalmazásának minőségét, és az intézményben eltöltött szolgálati időt is lejegyezték. A táblázat utolsó részében pedig a tanító tanítási képességeit, hivatali buzgalmát, magatartását és erkölcsi viselkedését minősítette az intézmény és a kir. tankerület igazgatója. A személyi és szolgálati adatokat legtöbbször a tanítók töltötték ki. Németh Gyula Minősítési lapja 1942. február 5-én kelt, a dokumentumot saját maga, valamint Dr. Király Rudolf, a Garay János Gimnázium igazgatója is szignálta, továbbá a gimnázium bélyegzőjével van lepecsételve. Sajnos a dokumentumon a „D) Minősítés adatai” rovatok nincsenek kitöltve, de még ennek hiányában is körvonalazódik Szekszárd első evangélikus lelkészének pályafutása.

Németh Gyula óraadó vallástanítóként dolgozott a Szekszárdi M. Kir. Állami Garay János Gimnáziumban. 1882. január 14-én született Zalaistvándon, evangélikus családban. Nős, és öt fiúgyermek édesapja: László 1917-ben, Gyula 1918-ban, György 1921-ben, Pál 1923-ban és István 1926-ban született.  A középiskolát a Soproni Evangélikus Líceumban végezte, majd teológiát tanult a Soproni Theológiai Akadémián. Lelkész-vallástanítói oklevelet 1905-ben, gyorsírás tanítói oklevelet 1911-ben és 1927-ben szerzett. Hivatali esküjét 1905. július 12-én tette le. Szaktárgyai a vallástan és gyorsírás volt, de emellett tanított magyart, latint és németet is. Kitűnően értett, beszélt és írt németül, de angolul is tudott. Igazi világutazó volt: tanulmányi úton vett részt az erlangeni és lipcsei egyetemen 1905-1906-ban, és még ebben az évben Németországban, Svájcban, Olaszországban, Ausztriában, 1909-ben pedig Romániában. 1923-ban részt vett a Keresztény Ifjúsági Egyesületek Világszövetségének pörtschachi, 1926-ban helsinki, 1931-ben toronto-clevelandi konferenciáján. 1929-ben ott volt a Lutheránus Világkonvent koppenhágai konferenciáján, majd újabb tanulmányi utat tett Finnországban, Svédországban, Dániában, Norvégiában, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Franciaországban. Az iskolán kívüli legfontosabb tevékenysége, hogy a szekszárdi evangélikus egyházközség rendes lelkésze volt. Említésre méltó sikereket ért el a Szekszárdi Dalárdában, ahol karnagyaként tevékenykedett 1929-1936-ig. Szekszárd iskolán kívüli népművelésben is aktív szerepet vállalt, a gyorsírási tanfolyam vezetője volt 1935-1938-ig.

Láthatjuk, hogy ha teljes portrét nem is lehet felvázolni a személyéről, az addigi pályafutásának fontos összegzését tartalmazza a vizsgált forrás. Nem kerülhetjük el azonban más irattípusok vizsgálatát sem, ha komplex biográfia írására vállalkozunk.

Jelzet: MNL TML VI. 501. Tolna Vármegyei Tanfelügyelőség iratai, Minősítési lapok

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea levéltáros