Bevezető: mit jelenthet a virtuális kiállítás 2020 után?
A 2020. év sok szempontból emlékezetes mindenki számára. Ez volt az az év, amikor hozzá kellett szoknunk a maszkokhoz, a távolságtartáshoz, és hogy sok, addig megszokott, és számunkra természetes cselekvésről le kellett mondanunk. Átalakultak a sportolási szokásaink, vásárlási szokásaink, másképp közlekedünk, másképp tartjuk fent családi, baráti és munkakapcsolatainkat, és hirtelen, drasztikusan alakult át az oktatás módja is. A digitális világ nyújtotta előnyök sok helyütt eltörpültek a hátrányokkal szemben, de a pedagógustársadalom erőfeszítéseinek is köszönhetően létrejöttek olyan önszerveződő csoportok, amelyek célja a mindennapi oktatási gyakorlat kialakítása mellett a digitális kompetenciák fejlesztése, az együttműködések széles körének kialakítása volt.
Ebben a széleskörű összefogásban kiemelkedő szerepet játszottak azok a vállalkozások, amelyek különféle, oktatásba bevonható platformokat működtettek. Ezek a platformok szintén nyitottak voltak az együttműködés új lehetőségeire, gyakran nyújtottak jelentős támogatást az oktatás résztvevőinek. Ilyen rugalmas platformnak bizonyult a ThingLink felülete is, amely segítségével többek között online virtuális kiállításokat lehet készíteni. A felület működését az MNL munkatársai egy nagyszabású közgyűjteményi együttműködés tagjaként ismerhették meg, melynek eredményeként a Petőfi Irodalmi Múzeum koordinálásában a Magyar Nemzeti Múzeummal, a Szépművészeti Múzeummal, az Országos Széchényi Könyvtárral és a Magyar Nemzeti Galériával együtt létrehozták a Kapocs elnevezésű virtuális kiállítást. Ezt a kiállítást joggal tekinthetjük valóban virtuálisnak, hiszen az itt megtekinthető, egyébként létező tárgyak, iratok és terek a valóságban soha nem találkozhatnak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a köztük lévő sokoldalú kapcsolathálózatot ne mutassák be az intézmények.
A virtuális kiállítás létrehozásakor szembesültünk azzal, hogy mennyire nehéz egy levéltári iratot, vagy egy könyvet virtuális térként értelmezni. A múzeumokban elhelyezett kiállítási tárgyak, de már önmagukban a változatos kiállítóterek is sokkal dinamikusabb élményt, valódi térérzetet képesek teremteni, a kiállítást bejáró látogató közvetlen kapcsolatba kerül a térrel és a térbe helyezett tárgyakkal. Kapcsolat virtuálisan is létrehozható ugyan, de hiányzik az "ott-lét", a személyes meg- és átélés különleges varázsa. Levéltári irat virtuális bemutatásakor még nehezebb helyzetbe kerülünk, hiszen sokszor magának az iratnak az elolvasása is komoly akadályokba ütközik. A XXI. század emberét, különösen a fiatalabb generációkat ezek a nehézségek hamar elriaszthatják egy levéltári virtuális kiállítás online megtekintésétől.
Ebből a megfontolásból született az a kísérleti projekt, amelynek célközönsége a középiskolás korosztály, témája pedig két 18. századi térképen szereplő illusztráció. A Vertics Ferenc által készített Sárvíz-térképek jó választásnak tűnnek, mert lehetőséget adnak levéltári források virtuális térként való kezelésére, ugyanakkor interdiszciplináris vonatkozásai miatt nemcsak a történelmet, de a földrajzot, vizuális kultúrát vagy irodalmat tanító pedagógusok számára is lehetőséget ad egy-egy kisebb virtuális kirándulás megtételére.
A Térképek titkai – Vertics Ferenc két térképe című virtuális kiállítás második lapján elérhető a kiállítás virtuális változata a ThingLink felületén.