Múltbanéző 11. (2)

ADALÉKOK BÁCS-BODROG VÁRMEGYE ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI TÖRTÉNETÉHEZ

Az állatorvoslás helyzete, megítélése Magyarországon a 19. században, a szarvasmarha tartásának változásával együtt változott meg. A hagyományos rideg tartásról a 19. század első felében kezdtek áttérni az istállózó állattartásra. A rideg tartás során az emberi településektől távol tartott csordák egészségügyi ellátását az őrzésükkel megbízott pásztorok oldották meg. A megfigyelésekre, tapasztalatokra és hagyományokra építő népi állatgyógyítás eredményessége az istállózó körülmények között, a nyugatról behozott speciális fajtákkal szemben kétségessé vált. A 19. század elejétől a Magyar Állatorvosi Akadémia – később főiskola, majd egyetem – fejlődésnek indult, egyre több állatorvosra volt szükség. A hagyományos népi gyógymódok fokozatosan háttérbe szorultak, tudományosan megalapozott eljárások vették át a helyüket. Az állatorvoslás fejlődésének hatására, és sok esetben törvényi szabályozás segítségével a ragályos betegségek fokozatosan visszaszorultak, de a hagyományos módszerekkel gyógyítók, laikusok – népi specialisták, kuruzslók, stb.[1] – még hosszú ideig tevékenykedtek. Az állatorvosi végzettséggel nem rendelkezők, azaz laikusok körében a legnépszerűbb tevékenység az ivartalanítás, vagy ahogy akkoriban nevezték a herélés és miskárolás volt.

Az ivartalanítás az állati szülészettannak a részét képezte, de maga a szülészet lassan kapott helyet az orvostudományban, kezdetben csak az állattenyésztéstan kiegészítőjeként oktatták a szarvasmarhára kihegyezve. A helyzet a 19. század végén változott meg, mikor az állatorvosi karon a szülészet oktatását dr. Plósz Béla sebész vette át. Plósz munkásságának köszönhetően a szarvasmarha, a ló és a sertés tenyésztésben is maradandó változások történtek.[2] A sertések castratióját – herélését – és ovariectomiáját – miskárolását – miniszteri rendelettel szabályoztatta, gyakorlatilag állatorvosi kézbe vette. Az állatorvosi ismeretekkel nem rendelkező herélők és miskárolók működésének szabályozására törvényhatósági rendeletek már korábban is születtek. A laikus herélők és miskárolók tapasztalati úton sajátították el ismereteiket, ami még nem lett volna baj, de az állategészségügyi előírásokat nem mindig tartották be, ezért a ragályos állatbetegségek – sertéspestis, száj- és körömfájás, stb. – terjesztésében aktívan közreműködtek. A fertőzött, ezért karantén alá vont területekről a betegség könnyen átterjedhetett az egészséges területekre egy-egy elővigyázatlan herélő nem megfelelően tisztított műszerei segítségével. A laikus herélők és miskárolók a ragályos betegséget sem mindig ismerték fel, így a már eleve beteg állatok a beavatkozásuk után még rosszabb állapotba kerültek. A falvak, vármegyék közötti vándorlásuk jelentette állategészségügyi kockázatokra a Földművelésügyi Minisztérium is próbált valamilyen szabályozást alkotni a járványveszély kiküszöbölésére.[3]

Az első világháború után több tényező együttes kölcsönhatásaként a laikus herélők és miskárolók tevékenysége szinte teljes egészben ellehetetlenült. Az első, talán legfontosabb tényező az volt, hogy a magyar állatorvosképzés eljutott arra a szintre, hogy már nagyobb településen tevékenykedett hivatásos állatorvos, aki ezt a beavatkozást – viszonylag olcsón és biztonságosan – szakszerűen elvégezte. Másik fontos tényezőként említhető az állatvédelem kialakulása, fejlődése. Az állatokkal szembeni emberséges viselkedés, az állatok jogainak tiszteletben tartása 20. század elején már eljutott oda, hogy 1904-től Állatvédelem címmel önálló folyóirat jelent meg Budapesten. A folyamat az 1920-as évekre eljutott oda, hogy az állatok ivartalanítását már csak tanult, képesített szakember végezhette. A harmadik tényező az első világháború utáni gazdasági válság okozta megélhetési problémák voltak. A nagyállatállomány világháború alatti pusztulása miatt a képzett állatorvosoknak sem mindig volt munkája, ezért minden lehetőséget megragadtak többletbevételek szerzésére, és ide tartozott az esetleges ivartalanítás is. 1924. június 17-én adta ki a Földművelésügyi Minisztérium a 23000/1924-es számú körrendeletét a herélés és miskárolás keresetszintű gyakorlásáról. A rendelet ugyan nem tiltotta meg a laikus herélők és miskárolók működését, de szinte folyamatos állatorvosi felügyelethez kötötte őket, valamint szigorú bejegyzési/bejelentkezési kötelezettséget és állategészségügyi előírásokat is tartalmazott.[4] A körrendelet feszültséget idézett elő a laikus herélők és miskárolók, valamint az állatorvosok között.

Az ellenőrzés és az igazolások beszerzésének a folyamata lassan haladt. Az állatorvosok csak a pontos ellenőrzés végrehajtása után adták meg a kért igazolást a laikusoknak, emellett egyéb hivatalos dokumentumok beszerzésére is szüksége volt a szakma követőinek a működési engedélyük megszerzéséhez, ezért Bács-Bodrog vármegyében csak 1926 nyarán jutott el a vita a legfelsőbb vármegyei szintre, azaz dr. Szabovlyevics Dusán alispánhoz és dr. Vojnics Ferenc bajai polgármesterhez.

„Méltóságos

Dr. Szabovlyevics Dusán,

m. [magyar] kir. [királyi] kormányfőtanácsos, alispán úrnak,

Baja.

Alulírott Bács-Bodrog vármegye községi-, kör-, és magán-állatorvosok mély tisztelettel fordulunk Méltóságodhoz, hogy Bács-Bodrog vármegye állattartó gazdáinak fontos úgy közérdekit, int az állategészségügy érdekit szem előtt tartva kérelmüket meghallgatni és azt teljesíteni méltóztassék.

A nagyméltóságú m. kir. földmívelésügyi Miniszter úrnak 23000/1924-III.-3. sz. [számú] körrendeltének 1. pontja értelmében állatheréléssel, vagy miskárolással keresetszerűen csakis az foglalkozhatik, aki magyar állampolgár, állandóan Magyarországon lakik és aki herélésre, vagy miskárolásra jogosító igazolványt kapott. A magyar állampolgárságot a m. kir. belügyminiszter úr által kiállított állampolgársági bizonyítvánnyal kell bizonyítani.

A herélésre, vagy miskárolásra jogosító igazolványt a herélő, vagy miskároló lakóhelyére illetékes törvényhatóság első tisztviselője az idézett rendelet 3. pontjában előírt állatorvosi bizonyítvány alapján a szükséghez képest állítja ki. Az igazolvány csakis azon törvényhatóság területére érvényes, amely törvényhatóság első tisztviselője azt kiállította.

Ha a herélő, vagy miskároló más törvényhatóság területén is óhajt herélni, vagy miskárolni, köteles ezt megelőzőleg igazolványát az illető törvényhatóság első tisztviselőjének bemutatni és kérni igazolványának a törvényhatóság területére való érvényesítését. Az alispán /polgármester/ ilyen esetben a törvényhatósági m. kir. állatorvos meghallgatása után a szükséghez képest az igazolványt a saját törvényhatósága területére vagy érvényesíti, vagy annak érvényesítését megtagadja.

Azok a magyar állampolgárok, akiknek herélésre, vagy miskárolásra jogosított igazolványuk idézett rendelet megjelenése előtt már volt és a herélést, vagy miskárolást tovább óhajtják gyakorolni, kötelesek lettek volna régi igazolványukat az idézett rendeletben előírt igazolvánnyal leendő kicserélés végett 1925. január 1.-ig a lakóhelyükre illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének beszolgáltatni.

Az 1925. január 1.-je után a régi igazolványok érvénytelenek lettek, azok alapján tehát herélés, vagy miskárolás nem gyakorolható.

Külföldi állampolgárok herélést, vagy miskárolást az ország területén az idézett rendelet életbelépte előtt kapott igazolvány alapján sem gyakorolhatják.

Tudomásunk szerint vármegyénk területén levő valamennyi laikus herélő és miskároló egyike sem vetette magát alá a fentebb idézett kormányhatósági intézkedésnek nyilván azért, mert a hatósági tekintélyt és rendelkezéseket nemtörődömségből semmibe sem veszik, azoknak a múltban sem tettek eleget és úgy látszik a jövőben sem hajlandók azoknak magukat alávetni. Hogy ez így van tényekre hivatkozhatunk.

1./ Sanek Ferenc, külföldi /morva/ illetőségű, állítólag bajai lakósnak, aki azonban Bácsalmáson is él vadházasságban egy állítólag általa a vagyonából kiforgatott ügyefogyott volt bácsalmási gazdálkodó özvegyével, baja thjf.[törvényhatósági joggal felruházott] város polgármestere állított ki valamikor réges-régen igazolványt, mely őt csakis sertésherélésre és miskárolásra jogosítja fel. Ennek dacára fentnevezett önhatalmúlag lovak herélését is űzi. Ez utóbbi önkényes eljárása, valamint amiatt, hogy működése megkezdése előtt sohasem tett eleget az illetékes helyi hatóságnál jelentkezési kötelezettségének, ténykedése közben az előírt tisztaság szabályait semmibe se vette, valamint a herélők és miskárolók részére az igazolványban lévő utasításokhoz nem alkalmazkodott, számtalan esetben kihágásilag meg lett büntetve, sőt jelenleg is egész tömege a kihágásoknak folyik ellene. A kihágási eljárások tárgyalásainál csakis kényszereszközök igénybevételével jelenik meg, azokon az eljáró hatósággal és hatósági közegekkel szemben hivatali tiszteletet nem ismerő fölényességgel lép fel és beszél azon okból, hogy neki minden szabad.

Abból a körülményből kifolyólag, hogy a fenthivatkozott rendelet 4. pontjában előírt azon kötelezettségének, miszerint működését előre bejelentse a helyi hatóságnak, még soha sem tett eleget, igen sokszor bebizonyíthatólag ragadós állati betegségek közvetítője lett. Azonkívül Sanek Ferenc a tisztaság és fertőtlenítés halálos ellensége, de annál inkább cimborál az alkohol és piszok rákfenéjével, úgyhogy működésének veszteségi százaléka eléggé számottevő.

Most azonban, hogy a kihágási eljárások és büntetések tömkelege zúdult a nyakába, és hogy akadálytalanul tovább is uralja a helyzetet, meggondolta a dolgot és tudtunkkal Baja thjf. város polgármester útján – nyilván tehát Baja thjf. várost tüntette fel állandó lakóhelyéül – lépéseket tett a 23000/1924. sz. F.M. rendeletben előírt új igazolvány megszerzése iránt, amennyiben mint külföldi /morva/ állampolgár a magyar állampolgárság elnyerhetése iránt folyamodott, hogy ennek, valamint régi herélő és miskároló igazolványának felhasználásával régi igazolványát új igazolvánnyal kicserélhesse.

Terve egyenlőre sikerült, mert tudtunkkal a nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter Úr Sanek Ferencet a magyar állam kötelékébe felvette.

Most amennyiben Sanek Ferenc idézett F.M. rendelet 1. pont negyedik bekezdése értelmében 1925. január 1.-ig a lakóhelyére illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének, jelen esetben Baja thjf. város polgármesterének beszolgáltatta régi igazolványát idézett rendeletben előírt új igazolvánnyal leendő kicserélés céljából, ezen igazolványa csak Baja thjf. város területére érvényes. Ha Bács-Bodrog vármegye törvényhatóságának területén is óhajtaná a herélést és miskárolást üzletszerűen gyakorolni, Méltóságod bölcs belátására van bízva, hogy ezen igazolványt a saját törvényhatósága területére érvényesíteni, vagy annak érvényesítését megtagadni kegyeskedik-e.

Ismerve Sanek Ferenc erőszakosságát, meg vagyunk győződve eddigi magatartásából, hogy abban az esetben, ha Méltóságod Baja thjf. város polgármestere által esetleg kiállítandó új igazolványt Bács-Bodrog vármegye törvényhatóságának területére érvényesíteni fent kifejtett és alább még kifejtendő okoknál fogva megtagadni kegyes lenne, Sanek Ferenc a megtagadás figyelmenkívülhagyásával mégis működni fog Bács-Bodrog vármegye törvényhatósága területén továbbra is.

2./ Ugyanez mondható Horvátszki Károly miskárolóról is, kinek szintén nincs magyar állampolgársága.

3./ Bilinovics Jakab bácsalmási miskároló hasonlóképpen működik.

4./ De hivatkozhatunk akármelyik laikus herélőre, vagy miskárolóra is, egyikről sem mondhatunk mást, legfeljebb csak annyit, hogy felelősség nélkül működnek, a hatósági igazolvány megszerzése iránt nem tettek semmit sem, és a hatósági rendelkezéseknek nem vetik magukat alá. A rendkívüli kedvezőtlen működésük folytán rettenetes kár származik a gazdaközönségre, mely közönségnek pedig minden egyes fillérre szüksége van.

Mindezek alapján azt a tiszteletteljes kérelmet terjesztjük Méltóságodhoz:

1./ a laikus herélő és miskárolónak igazolvány kiadását kegyeskedjék megtagadni, mer fent hivatkozott rendelet szerint ennek kiadását Méltóságod megtagadhatja,

2./ alárendelt hatóságai útján kegyeskedjék intézkedni, hogy az engedély nélküli herélők és miskárolók a közre káros munkájukat hagyják abba.

Méltóságodnak módjában van ezen kérelmünket teljesíteni, mert Bács-Bodrog vármegye területén jelenleg mindenütt van állatorvos és az állatorvosok mindegyike már régtől fogva herél és újabban minden állatorvos miskárol is, tehát nekünk módunkban van az állattartó gazdagközösség ily irányú kívánságait is kielégíteni. Hangsúlyozni óhajtjuk, hogy a gazdaközösség munkánkkal meg van elégedve. A közérdeket is jól szolgáljuk azzal, hogy a műtétekkel együtt együttesen több alkalmunk van a gazdákkal érintkezésbe kerülni, őket akaratlanul is megfelelő tanácsokkal ellátni, mihozzánk közelebb hozni, a fertőző betegségek elfojtásához, illetve megakadályozásához a herélések és miskárolások folytán újabb alkalmunk nyílik. Hogy Bács-Bodrog vármegye területén kizárólag csak állatorvos herélhessen és miskárolhasson, nem lehet semmi akadálya, mert a gazdaközösség rendelkezésére áll mindenütt az állatorvos, aki egyéb munkája mellett a herélést és miskárolást is elvégezheti, annál is inkább, mert a mi eredményünk és általában az országos állatorvos herélőinek és miskárolóinak e téren végzett munkái 100%-os kedvező gyógyulási eredményt mutat. Munkadíjunk mindig kevesebb, mint a laikus herélőé és miskárolóé, ki ebből szeretne megélni. A gazda vagyona biztosabb kezekben van az állatorvos herélő és miskároló igénybevétele esetén, mert az állatorvos felelősség, erkölcs és lelkiismeret kérdésében össze sem hasonlítható a laikus herélő és miskárolóval.

Mindezek alapján kérelmünk megújítása mellett, annak biztos teljesítése reményében vagyunk Méltóságodnak alázatos szolgái.

Bácsalmás, 1926. május 26.”[5]

Az alispánnak címzett levél másolatát másnap Baja város polgármesterének is megküldték a vármegyei állatorvosok.

„9876/1926

Méltóságos

Dr. Vojnich Ferenc

Polgármester úrnak,

Baja.

Bács-Bodrog vármegye alulírott községi-, kör- és magán-állatorvosai ./. alatt csatolt és eredetiben Bács-Bodorog vármegye alispánjához beterjesztett kérelmünk másodpéldányát azon mély tisztelettel terjesztjük Méltóságod elé, hogy a laikus herélőknek és miskárolóknak a 23000/1924. F.M. rendeletben előírt igazolvány kiadása tárgyában Bács-Bodrog vármegye alispánjával egyöntetűen eljárni kegyeskedjék.

Bácsalmás, 1926. május 27.”[6]

A bajai polgármesternek küldött levelet aláíró megyei állatorvosok.

A bal oldali oszlopban: Herbert Béla körállatorvos (Katymár), Horák András körállatorvos (Dávod), Rónay Ede körállatorvos (Gara), Richling Miklós magán-állatorvos (Nagybaracska). A középső oszlopban: Bétsch Jakab magán-állatorvos (Baja), Radó Gyula városi állatorvos (Baja) A jobb oldali oszlopban: Rejtő Mátyás községi állatorvos (Bácsalmás), Patkós Sándor körállatorvos (Kunbaja), Balogh László körállatorvos (Tompa), Ökrész Illés körállatorvos (Jánoshalma), Rumpf Jakab körállatorvos (Mélykút), Földes József körállatorvos (Bácsbokod).[7]

A beadvány első aláírója és a miniszteri rendelet végrehajtásának aktív szószólója dr. Rejtő Mátyás bácsalmási állatorvos volt, de a hozzá legközelebb lakó állatorvosok is elsőként írták alá a kérvényt. Ennek oka elsődlegesen Sanek Ferenc tevékenysége volt.[8] A beadvány első pontjában részletesen kitérnek Sanek tevékenységére, akinek ekkor több ügye is folyamatban volt a bajai és a vármegyei hatóságokkal, az ellene felhozott vádak nem voltak alaptalanok. Sanek Ferenc – városi mutatókönyvben Schanek Ferenc szerepel – bajai lakosnak mondta magát, de Bácsalmáson élt, ezért az ügyeit hivatalosan Baján intézte. 1926-ban több kihágási, pénzbírság befizetésével, vagy behajtásával kapcsolatos ügyet és működési engedélyhez szükséges igazolást csatoltak a nevéhez. 1926. február 5-én 1801-es és 1802-es iktatószámok alatt szerepel Schanek Ferenc kérvénye a rá kiszabott pénzbírságok behajtásának felfüggesztéséről.[9] Sajnos mindkét iratot kiselejtezték, ezért az ügy folytatásával kapcsolatban csak az iktatókönyvek bejegyzéseire támaszkodhatunk, és a levonható feltételezésekkel élhetünk. Március 11-én 3966/1926-os szám alatt Sanekkel szemben újabb 100 ezer koronás pénzbírság behajtásáról intézkednek.[10] Ezúttal szó sincs felfüggesztésről, vagy egyéb mérséklést kérő beadványról. Időközben március 3-án 3208/1926-os számon Sanek megkérte Baja város polgármesterétől a működési engedélyét,[11] amelyre 10738/1926-os számon július 2-án megkapta a hivatalos választ.[12] Dr. Vojnics Ferenc polgármester döntését nehezítette, hogy a Bács-Bodrog vármegyei állatorvosok kérvénye június 17-én érkezett meg. Feltehetően a válaszlevél egy példányban készült el, ezt kiadták a kérelmezőnek, ezért a bajai polgármester döntésére csak hozzávetőleges információk alapján következtethetünk. A Sanek Ferenc bírságáról szóló iratok pénzbehajtásról szólnak, újabb bírságolásról nem maradtak fent dokumentumok a bajai városi tanácsnál.[13] A vármegyei állatorvosok kérvényét 1927. január 29-én irattárba tették, ezzel feltehetően a laikus herélők és miskárolók ügye végleg lekerült a napirendről.

Jegyzetek