A Magyar Nemzeti Levéltár Levéltári asszisztens, ügykezelő, irattáros
szakképesítés megszerzésére felkészítő középfokú szakmai képzést indít.
KÉPZÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Engedélyszám: E/2020/000419
A képzés típusa: szakmai képzés
A program:
A nemzet emlékezete kiállítás - Eredeti példányokkal
Magyar Udvari Kancellária a 16–19. század közötti időszak egyik legfontosabb központi hivatala volt, amely az uralkodó mellett működött. A Magyar Kancellária központi iratainak fennmaradt levéltára (A 35 – Conceptus expeditionum, 1527-1770, A 39 – Acta generalia 1770-1848) kiváló forrásul szolgál a korabeli kormányzat, közigazgatás és igazságszolgáltatás működésének tanulmányozásához.
Az 1926-ban Ausztria és Magyarország által aláírt badeni levéltári egyezmény értelmében a Habsburg Monarchia, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia egykori közös hivatalainak, minisztériumainak az iratai a két állam közös szellemi tulajdonát képezik. A szerződés rendelkezésének megfelelően a levéltári iratanyag nagyobb része Bécsben maradt, de Magyarország jogot kapott arra, hogy magyar levéltáros szakemberek, levéltári delegátusok dolgozzanak Bécsben az Osztrák Állami Levéltárban. A 16–20.
Az idei évben a levéltárat nem kötötték a járványügyi korlátozások, így a tavalyi Kulturális Örökség Napjai után idén már a Múzeumok Éjszakáján is raktársétákkal vártuk a látogatókat. Az iratbemutatók mellett más, már hagyományosnak mondható programjainkon is részt vehettek az érdeklődők: épületbejárásaink és a vársétánk népszerűségét ismét tapasztalhattuk, amikor nagy létszámú csoportokat kalauzoltak a levéltár épületében, illetve a várnegyedben kollégáink.
Az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék elsőéves levéltár szakos hallgatói 2022. május 20-án levéltárunkban jártak, Dr. Körmendi Tamás egyetemi docens vezetésével. A diákokat Dancsecz Mónika tájékoztatta a győri megyei levéltár rövid történetéről, az archívumok általános feladatairól, valamint az E-közigazgatási munkafolyamatokról.
Pécs, az 1009-ben alapított pécsi püspökség székhelye a 18. században is a püspök fennhatósága alá tartozott. A területet az oszmánok kiűzését követően I. Lipót király 1703. április 19-i adományozta ismét a püspöknek. A város lakosai azonban szerették volna elnyerni a szabad királyi városi rangot, és ezt az 1770-es évektől kérvényezték az uralkodónál.
