Gyermekkoromat Jászkiséren éltem le, ahol nagybátyáméknál – akik életük végéig egyénileg gazdálkodó parasztok voltak – gyakran láttam egy kis könyvecskét, amire az volt írva „Tejszállítási könyvecske”. Az idők múlásával nagybátyáméknál eltűnt az a könyv, de egy forrásfeltáró munka kapcsán levéltárunkban Barabás Sarolta kolléganőm rábukkant egy ilyen dokumentumra az 1951-es évből.

A megsárgult levéltári iratok között kutatva azt tapasztalhatjuk, hogy többségük számunkra jelentéktelennek tűnő, hétköznapi ügyeket rögzít. Ám, ha ezeket is figyelmesen átolvassuk, akkor egészen meghökkentő esetekbe botolhatunk, melyek, mint cseppben a tenger, az adott kor esszenciáját hordozzák magukban. Ilyen kordokumentum az is, melyben a tulajdonosától elszakított szarvasmarha különös módon „zsidó” jelzőt kapott. E szokatlan szófordulat mögött az 1944-es év egymást követő társadalmi tragédiáinak emléke sejlik fel.

1804. március 9-én kelt levelében Kiss Gergely jászapáti lakos engedélyért fordult a Jászkun Kerület Közgyűléséhez, hogy fia számára igazolást kaphasson annak születési adatairól és nőtlen állapotáról, mivel az ekkor közel harminc esztendős ifjú Franciaországban akart megnősülni és letelepedni.