Idén ünnepeljük a magyar vasút 175. születésnapját. Ekkor kezdték meg ugyanis működésüket az első magyar gőzvontatású vasutak a Pest-Vác közötti vasútvonalon. Ezen apropóból emlékezünk meg Tolna megye vasúttörténetének egy epizódjáról, a rövid életű dombóvári úttörővasútról.

Az úttörővasút, mint a szocialista berendezkedés sajátos terméke, az úttörőmozgalom ikonikus, jelentőségteljes helyének számított. A keleti blokkon kívül más országban nem működött hasonló. "Az úttörővasút a népi demokrácia és a hároméves terv legszebb új ajándéka a mi reménységeinknek, a mi gyermekeinknek" - mondta 1948 augusztusában Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter a Széchenyi-hegy tetején létesült, Európa harmadik gyermekvasútjának avatásakor.[1] A fővárosi mellett hamarosan vidéken is létrejöttek úttörővasút-vonalak: 1953 augusztusában a nyíregyházi, 1962-ben a Mecseki Kisvasút Pécsett, 1969-ben a nagycenki, 1971-ben a tiszakécskei, 1980 májusában pedig megyénkben, a gazdag vasutas múlttal rendelkező Dombóváron.[2]

A Dombóvári Úttörővasút elődje a Dombóvári Gazdasági Vasút egy keskeny nyomtávolságú, egyvágányú, nem villamosított gazdasági vasút volt Dombóvár és a Somogy megyei Csoma -Szabadi között 1948-tól az 1979-es megszűnéséig.[3]

Mivel Dombóvár vasúti csomópont volt, a vasutas életnek hagyományai voltak, valamint ott működött a vasútforgalmi középiskola is, így nem szerették volna, hogy veszendőbe menjen a régi gazdasági vasút.[4] Ekkor született meg a Dombóvári Városi Tanács részéről az úttörővasút létesítésének ötlete. Az akkori tanácselnök, Vidóczi László kérelemmel fordult a MÁV-hoz, miszerint az 1979. december 31-én megszüntetett Dombóvári Gazdasági Vasútvonal Tolna megyére eső, Dombóvár és Nak közötti szakaszát át kívánják venni, és annak felhasználásával, a kiskondai megállóig úttörővasutat kívánnak létesíteni. A pálya mintegy 1,5 km-es szakaszán szerették volna lebonyolítani a Tolna-Baranya megyei Téglaipari Egyesülés dombóvári téglagyárának szállítási igényét is, mely lényegében biztosította volna a pályaszakasz fenntartásának költségeit is. A MÁV Pécsi Igazgatóságától 1979. február 11-én át is vették a szóban forgó pályaszakaszt 6 db személyszállító kocsival, 3 db diesel mozdonnyal és 2 db pőre kocsival.

Nemsokára, 1980 nyarán a Tolna Megyei Tanács VB. Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályától meg is érkeztek a szükséges engedélyek. Dombóvár megkapta az engedélyt a területén lévő úttörővasút létesítésére és használatba vételére, mivel a létesítmény megfelelt az építési, műszaki, vasútüzemi és biztonsági előírásoknak.[5] A Dombóvári Úttörővasutat 1980. május 1-jén ünnepélyes keretek között nyitották meg, és az első szerelvénye is ekkor futott végig először a Konda- patak völgyén. [6]

Az úttörővasutat személyszállításra és földszállításra is használták. Hétköznapokon hozzájárult a termelő tevékenységhez, mivel naponta 350-400 tonna nyersanyagot (földet) szállított a dombóvári téglagyár részére, biztosítva annak folyamatos munkavégzését. Minden munkanapon reggel 7 órától, naponta 5-6 alkalommal és esetenként hétvégeken is történt földszállítás a vasúton.[7]

A személyszállítás szezonális jelleggel működött: május 1. és szeptember 30. közötti időszakokban történt hétvégenként, szombat délután 15 órakor és vasárnap délelőtt 10 és délután 15 órakor. Az úttörővasút kezdetben a kiskondai kitérőig működött, 5,6 km hosszú távon. Az üzembe helyezéstől kezdve, szombatonként egy, és vasárnaponként kétszer indult kisvonat a kiskondai horgásztóra.[8]

Az utazás a gyerekeknek ingyenes volt, a felnőttek öt forintot fizettek a jegyért. A kisvasút megengedett legnagyobb sebessége 20 km/óra volt, az állomáson 5 km/óra. A menetidő 45 perc volt.[9] A kisvonat egyik kocsiját úgy alakították ki, hogy akár kihelyezett, mozgó környezetismeret órákat is tarthattak benne az iskolák. A városban működő négy úttörőcsapat diákjai és a vasútforgalmi szakközépiskola tanulói is teljesítettek szolgálatot a menetrend szerinti járaton és az állomásokon. A város vezetésének nem titkolt szándéka volt a vasutas hivatás népszerűsítése is.[10]

A dombóvári úttörővasút a következő idényben is indított rendszeres járatokat a dombóvári végállomástól az agyagbányáig, az úttörővasút akkori végállomásáig, 1981. május 30-tól szeptember 1-ig. Az úttörők számára az utazás továbbra is díjtalan volt. Valamennyi városi és városkörnyéki iskola tanulói között népszerűsítették az úttörővasút igénybevételét. [11]

Még ebben az esztendőben tovább álmodott a város vezetése, és fejlesztéseket tervezett az úttörővasútnál: az addigi 5,6 km helyett 10 km-re szerették volna növelni a járat hosszát, egészen a Hetényi parkerdőig. A Dombóvári Városi Tanács a szolgáltatások minőségének javítására állomás-és megállóhelyek kialakítását tervezte.  Megközelítőleg 120 személy szállítását lehetett volna biztosítani egy járattal.[12]

A kisvasút végcélja a hetényi parkerdő lett volna, melyhez vadregényes út vezetett, a vasútvonal mellett pedig római kori katonai tábor ásatási munkálatai folytak, ami tovább növelte volna a kisvasút népszerűségét, és valószínűleg több kiránduló vette volna igénybe, mint az azt megelőző évben. Az elgondolás jó volt, hiszen a parkerdőben erdei tornapálya, szalonnasütő helyek és szabadtéri gyermekjátékok fogadták akkoriban a turistákat.[13]

A szép elképzelések azonban hamarosan szertefoszlottak. A közlekedési miniszter rendelte szerint ugyanis a sajáthasználatú vasutakat évente felül kellett vizsgálni. 1984 nyarán, az éves ellenőrző vizsgálat után, a Tolna Megyei Tanács VB. Közlekedési Osztálya, mint illetékes engedélyező hatóság a dombóvári úttörővasút üzemeltetését felfüggesztette, mivel megállapították, hogy a kisvasút pályaszerkezetének állaga nem alkalmas annak további használatára, teljes rekonstrukciót igényel. Kötelezte Dombóvár Városi Tanácsot a hiányosságok elvégzésére, de a rendelkezések végrehajtására nem került sor, mivel az üzemeltető felhagyott a kisvasút működtetésével.[14]

A döntés hátterében vélhetően pénzügyi nehézségek álltak, ugyanis a téglagyári egyesülés élére új vezető került, aki már nem támogatta a földszállítást. Az árakat egyre jobban leszorította, végül lemondta. Ezzel a vasút anyagi háttere összeomlott, a közlekedést le kellett állítani, pedig a vonal már majdnem készen volt egész a parkerdőig. Végül a rövid életűre sikeredett úttörővasutat szomorú szívvel siratták el a horgásztónál 1984 májusában.[15] Ekkor robogott ugyanis utoljára megyénk egykori, jobb sorsra érdemes kisvasútja. A létesítményt 1994-ben bontották le véglegesen.

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea levéltáros