Trianon emlékezete – Trianon a korabeli megyei sajtóban

100 esztendő telt el 1920. június 4-e, az I. világháborút a magyarság szempontjából lezáró békediktátum megkötése óta.

1920. június 4-e egyik legfájóbb pontja történelmünknek. A trianoni békediktátum aláírása alapjaiban változtatta meg az ország és több millió magyar ember további sorsát.

Az aláírt békediktátum okozta területi és népességveszteség még a háborúban vesztes többi állam szempontjából is példátlan volt: a Magyar Királyság területe (Horvátország nélkül) 282000 négyzetkilométerről 93000 négyzetkilométerre csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. (Horvát-Szlavóniával együtt számított terület 325000 négyzetkilométerével és közel 21 milliós lakosságszámával pedig még nagyobb a veszteség.)

Ezeréves, hányattatásban gazdag, de folyamatos államiságot számoltak fel ezzel a döntéssel.

A két világháború között, a friss sokk hatása alatt Trianon teljes tagadása, a revízió lett a magyar politika és a közösségi kultúra szemléletének meghatározó eleme. Bár kevés politikus volt, aki ne látta volna be a teljes revízió lehetetlenségét, a közbeszéd csak a történelmi Magyarország maradéktalan helyreállítását tartotta elfogadhatónak.

A revízió népszerűsítése érdekében költemények, jelmondatok, dalok születtek, melyek megjelentek a mindennapokban, az iskolákban, az újságokban, és egyéb helyeken is, mint például a gyufásdobozok.

Két jellemző jelmondat, illetve költeményrészlet látható alább:

Az következőekben korabeli Tolna megyei újságcikkekből válogatva szeretnénk bemutatni a korszakra jellemző revíziós törekvéseket.

A Tolnamegyei Ujság 1920. június 5-ei számának vezércikke a „…. hajdan erős Magyar!” címmel jelent meg.

Tolnamegyei Ujság, II. évfolyam, 24. szám, 1920. június 5.  

https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnamegyeiUjsag_1920/?pg=104&layout=s

Berzsenyi Dániel A Magyarokhoz című költeményének kezdő soraival indul az írás:

„Nem látod, Árpád vére miként fajúl?

Nem látod a bosszús egeknek

Ostorait nyomorúlt hazádon?”

A cikk szerzője az összefogásra szólít fel, hogy újra erős és sikeres nemzet legyünk, és vissza tudjuk szerezni az elveszett országrészeinket.

„Hajdan erős Magyar! Értsd meg, hogy most minden kockán forog. Ha most eszedre nem térsz, ha eggyé nem forrasz egy szent kötelességben, a haza szeretetének, a haza visszaszerzése gondolatának mindent megelőző szent érzésében: akkor örökre elvesztél.” (…) „Minden gondolatunk, minden érzésünk, minden tettünk a magyar irredentizmust szolgálja: idegenek által álnok módon elrabolt országunk, rabigában sínylődő magyar véreink megváltásának a szent ügyét!” (…) „Készülnünk kell tehát a nagy leszámolásra, meg kell mutatnunk a világnak, hogy a magyar, ha összetart, olyan hatalom, hogy a poklok minden sátánjai sem vehetnek erőt rajta. Első teendőnk a jövő reményének, a nemzet fiatalságának egységes, erős megszervezése, lelkének, testének a nagy feladatokra való előkészítése.” Ehhez egységes vezetés szerint dolgozó sportegyesületeket kell létrehozni, az egykor Sokol nevű pánszláv ifjúsági sportmozgalom (Csehországban és Lengyelországban működött) mintájára.

„Legyen a magyar tornaegyletnek szimbóluma a mi mithológiai szent madarunk, a turul. A „Turul” tornaegyletek tömörítsék a haza színét, virágát. A „Turul” tornaegyletekben tanulja egymást megbecsülni és szeretni mindenki, akinek ezért a szerencsétlen magyar hazáért dobog a szíve. Ezekben a tornaegyletekben neveljük acélossá gyermekeink izmait, hogy visszaszerezhessék maguknak azt a földet, amelyet ezer év óta a nyugat kultúráját védő ősök vére oly bőven öntözött.” (…) „Hisszük, hogy mindenki, aki magyarnak érzi és vallja magát, szíve egész lelkesedésével és magyar gavallériával fogja támogatni azt a mozgalmat, amelynek az a célja, hogy büszkén dagadó kebellel mihamarább odaharsoghassuk az egész világnak Zrínyi szavait: Ne bántsd a magyart!”

Érdekessége az írásnak, hogy semmilyen konkrét adatot nem ismertet a veszteségekkel kapcsolatban.

A békediktátum 10 éves évfordulóján, 1930. június 4-én megjelent Tolnamegyei Ujság címlapján Jánosi György írása és Babay Géza költeménye olvasható.

Tolnamegyei Ujság, XII. évfolyam, 43. szám, 1930. június 4.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnamegyeiUjsag_1930/?pg=264&layout=s

10 év elteltével már bizakodóbban, optimistábban tekintett a szerző a magyarság jövőjére, bár a revíziós törekvéseket nagyban befolyásolta a nemzetközi politikai helyzet.

„A magyar megfeszítésnek drámai emléknapja.” (…) „Ma más a magyar lélek, mint tíz évvel ezelőtt volt, megtanult ridegen számolni az adott helyzettel s a jövendő esélyeit nem boncolgatja üres próféciákkal, hogy így lesz és úgy lesz, holott csalódottan kell megállapítania, hogy váradalmából egy hajszál sem teljesedett.” – ezekkel a gondolatokkal indul Jánosi György írása.

„1920. június 4. d.u. óra szentesítette a kényszervesztést s a mai tizedik évforduló helyzete az, hogy Kis-Magyarország az alárendelt szolgasorból az egyenranguság polcára szökött fel, szemtől szembe tárgyal ellenfeleivel és ha van igazság, politikai bölcsesség, mély előrelátás a nemzetben, – aminthogy van, akkor itt a 10 év óta folyó csendes békerevízió nyíltan is, valamilyen formában végleges megoldást nyer. Nagymagyarország abban a formájában, amely népeit egy érdekpont köré egyesíti, élni fog. Nincs kétség efelől.” (…) „Ma már nem azon sírunk, mit vesztettünk, hanem azt figyeljük halálos nyugodtan, hogy mit nyerünk vissza, mit erőszakolunk, mit kényszerítünk vissza a modern politikai fegyverekkel.”

Természetesen nem csak a politikai fegyverek oldhatták meg a revízió kérdését, hanem egy megfelelő létszámú hadseregre is szükség volt. Az általános hadkötelezettséget is szorgalmazta a szerző, mint a magyar politika legközelebbi feladatát, amivel biztosítani lehetne a békét.

„… a trianoni gyász emléknapján tegyünk fogadalmat arról, hogy összetartunk, hogy szívünkbe még mélyebbre véssük az édes Magyarhazának integer képét, hogy bízva tekintünk a holnap felé, mindent tűrünk, minden jóért munkálkodunk, mindenért, ami hasznos és áldásos a magyar hazának.” – zárja az írását Jánosi György.

Trianon évfordulója címmel jelent meg 1935. június 5-én a Tolnamegyei Ujságban Ivánffy Tamás cikke, a szomorú esemény után 15 évvel.

Tolnamegyei Ujság, XVII. évfolyam, 46. szám, 1935. június 5.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnamegyeiUjsag_1935/?pg=220&layout=s

Mint ahogy a 10 éves évforduló kapcsán megjelent írásban, úgy itt is az összefogást, az egy célért való küzdést jelöli meg a szerző a legfontosabb feladatnak, amellett, hogy emlékezzünk, hogy soha ne felejtsük el, milyen gyalázat érte Trianonban Magyarországot. „1920. június 4., az a nap, amelyen a világ lelkiismeretének legfeketébb foltja: Csonkamagyarország Trianonban megszületett.”

A Magyar Igazságért folyó harc szolgálatára szólította fel az olvasókat Ivánffy Tamás. Ez az egyetlen cél, ami egy jobb kort hozhat el Magyarország számára.

„Ha ezt erősen megfogadod és be is váltod, akkor ez az egy szó: Emlékezzünk többet szólt lelkedhez, mint minden ékesen szóló beszéd.”

Készítette: Marsai József, segédlevéltáros