A reklámok életünk fontos részei. Akkor is körbe vesznek bennünket, mikor nem is gondolunk rájuk, hogy hatással legyenek ránk, és rávegyenek minket az általuk hirdetett termékek megvásárlására. A hirdetések a nyomtatás elterjedésével kezdtek fejlődésnek indulni. A nagy ugrás a 19. században következett be, amikor a nyomdai technika lehetővé tette a képek, sőt színes képek tömeges megjelenését. A 19-20. század fordulóján rohamosan szaporodtak a hirdetési és reklámszövegek.

A plakátokon való hirdetés és a szórólapok is ekkor kezdtek elterjedni; a hirdetők mindent kihasználtak "portékájuk" eladására. A röpcédulák és szórólapok kicsi, színes, képekkel illusztrált papírszeletek voltak, melyek hatékony reklámhordozónak bizonyultak. A reklámtörténet apró termékei tömegesen jelentek meg az Osztrák-Magyar Monarchia területén, ahol nagy mennyiségben nyomtattak áruk, cégek, szolgáltatások bemutatására. A ma embere számára is sok mindenről árulkodnak ezek a színes kis papírlapok: elfeledett cégek elfeledett áruit, épületeket, gyárakat ismerhetünk fel, az adott korról, korabeli divatról, ízléséről, életszemléletről kaphatunk árnyaltabb képet.

Az 1920-as években meginduló gazdasági pezsdülésben nagy szerepet játszottak ezek a kis képes reklámok. A legtöbb gyár tömegével nyomtatta a röpcédulákat, hogy ezzel reklámozza termékeit. Így tett a „Franck Henrik Fiai társas cég” is, mely 1888-ban létrehozta üzemét Magyarországon, először Kassán, később Budapesten, Nagykanizsán és Mosonszentjánoson is. Az alábbi röpcédulán a Franck Rt. három hazai gyárának grafikája látható.

Mivel a valódi kávé fogyasztását sokan nem engedhették meg maguknak, megszületett a kávét pótló ital, a „pótkávé”, amely a szegényebbek számára is elérhetővé tette a kávézás élményét. A kávé ízét, színét, aromáját sokféle növénnyel próbálták helyettesíteni: pl. cikória vagy cukorrépa gyökeréből, valamint lisztes magvakból, rozsból, árpából, búzából, babból, lencséből, sőt tölgymakkból is készítettek pótkávét. A Franck Rt.-nek köszönhetően a pótkávéfogyasztás egyre inkább elterjedt Magyarország területén. Leghíresebb és egyben legnépszerűbb termékei a Franck cikóriakávé, valamint a Kathreiner Kneipp malátakávé voltak.

A malátakávé népszerűsítésében jelentős szerepe volt a később híressé vált német természetgyógyásznak, Sebastian Kneipp páternek is, aki az „Így éljetek! Tanácsok és utasítások egészségesek és betegek számára” című munkájában a szemes kávé helyett az egészségesebb malátakávét ajánlotta, mert az olyan összetevőket tartalmaz, melyek jótékonyan hatnak az emberi szervezetre. A plébános arcképe a legtöbb termékre és a reklámokra is felkerült.

Mivel az ember alapvetően vizuális lény, az információ jó része így jut el hozzánk. Ám ha a képi világot valamilyen frappáns vagy humoros szöveg kíséri, még jobban célt ér a kívánt üzenet. Így a külső megjelenést gyakran rímbe szedett reklámszöveg is kísérte: „Télen, nyáron pusztán az én lakásom, De a Franckos kávét ott is kívánom!”

Az olcsósága és könnyen elérhetősége miatt hamar népszerűvé váló Franck pótkávét a valódi kávéhoz adták hozzá, vagy sokan akár önmagában is fogyasztottak.

A kedvező áron kívül a pótkávénak számos előnye volt: tejjel való fogyasztása erős keresletet támasztott a tejtermelés iránt, másrészt a pótkávét felnőttek és gyermekek egyaránt nagy mennyiségben fogyaszthatták, hiszen nem tartalmazott koffeint, így izgató hatása nem volt. A figyelemfelkeltő grafikákat sokszor egészségügyi, háztartási tanácsok vagy receptek is kísérték.

Az egykori vevőket jól megjegyezhető, rövid szlogenekkel szólították meg: „Valódi Franck, a rég bevált kávéízesítő.” A Franck gyár méltán híres védjegye, az ezüst kávédaráló az 1890-es, 1900-as években született.

A valódi Franck kávénak számos utánzata jelent meg a piacon, mely megtéveszthette a vásárlókat. Az alábbi reklám a kávé hamisítására hívta fel a vevők figyelmét.

A gyár nagy gondot fordított a különféle termékeinek népszerűsítésére. A reklámhadjárat megyénket sem kerülte el. Deutsch Ferenc, nagykanizsai lakos, a Franck Henrik Fiai Rt. igazolt utazója 1927. augusztusában levélben fordult Tolna vármegye alispánjához, melyben engedélyt kért a kávégyár kereskedelmi jellegű röpcéduláinak 60 napra szóló terjesztésére a vármegye területén. Összeállításunkban az említett dokumentumban található röpcédulák között tallóztunk, megidézve a híres Franck kávé emlékét.

Irodalom:

Fazekas Ildikó-Harsányi Dávid: Marketingkommunikáció érthetően, Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest, 2011.

Dr. Kaposi Zoltán: Egy hazai iparvállalat a multinacionális konszern ellen

Ninkov Kovačev Olga: A nyugat- és közép-európai kávéfogyasztás korai szakasza

„Fényes, színes és hangos, mint az ágyúdörej!” - kis reklámtörténelem (mandadb.hu)

Jelzet: MNL TML Alispáni iratok, 13611/1927.

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea levéltáros