Gyermekkorom nagy kedvencei voltak a különféle kalendáriumok: a Kincses kalendárium és a Szabad Föld kalendárium fordult elő a családban leggyakrabban. Emlékszem, nagyon szerettem olvasgatni nemcsak a naptári részt, ahol meglepő nevekkel találkoztam, de a hosszabb-rövidebb írásokat is. Mindegy volt, hogy mezőgazdasági munkákról, idényreceptekről, háztartási praktikákról szóltak, büszke voltam arra, hogy már el tudtam olvasni a nagyszüleimnél becsben tartott régebbi kötetek minden egyes betűjét.

Az emberiség időméréshez és az év fontosabb eseményeihez kapcsolódó írásbeli gyakorlata egyidős a legősibb civilizációkkal, a Kincses kalendárium-típusú naptárak története azonban csak a 15-16. századig nyúlik vissza. A nyomtatott naptárak populárissá válásához hozzájárult a mechanikus óra megjelenése és az írni-olvasni tudás egyre szélesebb körben való elterjedése. Ezek a praktikus életvitelhez hasznos ismereteket összegyűjtő munkák egyre népszerűbbek lettek, és egy idő után nemcsak a városi, de a vidéki lakosság körében is a háztartások fontos szervezőelemévé váltak.

A kalendáriumoknak jól körülhatárolható tartalmi jellemzői voltak. A tényleges naptáron, vagyis az évre, a hónapokra jellemző periodizációs tartalmakon kívül világ- és/vagy nemzeti történelmi krónika-jellegű részek, irodalmi közlések és ismeretterjesztő írások is helyet kaphattak. Mivel a kalendáriumok az adott évre vonatkozó gyakorlati jellegű nyomtatványok voltak, ezért általában az üresen hagyott lapokon vagy széljegyzetként különféle események, új ismeretek, hivatkozások is feljegyzésre kerülhettek, s mint egyfajta családi bölcsességtárak, igényt tarthattak a hosszabb idejű megőrzésre is.

A Csapó család gazdag iratanyaggal rendelkező fondjában található augusztusi hónapunk érdekes irata, melyet Gencs József, a keszthelyi Georgikon elsőéves hallgatója jegyzett le Gazdaságbéli kalendáriom – a gazdaságnak szerencsés előmozdítására s ujjonc tiszteknek könnyebbségére címmel. Az intézményt, melyet 1797-ben gróf Festetics György alapított, hazánk első felsőfokú mezőgazdasági képzését nyújtó iskolájaként tartjuk számon, ahol a korszak legnevesebb mezőgazdász-tudósai (pl. Nagyváthy János, Tessedik Sámuel, Pethe Ferenc) fektették le a magyar mezőgazdászképzés alapjait és teremtették meg a magyar nyelvű szakirodalom korabeli alapműveit. A kalendárium valójában kettős célt szolgált: egyszerre funkcionált naptárként és a leendő gazdatisztnek tankönyvként is, amelyben a parasztkalendáriumokhoz hasonlóan a gazdasági tevékenység eseményeit jegyezték fel.

Gencs Józsefnek személyére vonatkozóan a Csapók iratai közt nincs további utalás, így nem tudjuk, hogy iskolái végeztével melyik Csapó birtokon volt alkalmazásban az alapos gazdasági képzésben részesült gazdatiszt, az azonban bizonyos, hogy a kalendáriumot 1826 és 1831 között valaki valamelyik Csapó-birtokon – vélhetően Gencs Tengelicen – vezette.

A kalendárium a klasszikus felépítés szerint tartalmazza az idő tágabb kontextusait. A címoldalt követően A nevezetesebb időszakok számítása az 1826 E(sztendőben) oldalon a római-keresztény kultúrkör időszámításai mellett a magyar történelem és a kultúratörténet néhány fontosabb eseményének bekövetkezte óta eltelt időt is számontartja a szerző. Róma építése, Szent István halála, a magyarországi török uralom időtartama mellett a magyarok kereszténnyé tétele és a reformáció, a puskapor és a könyvnyomtatás feltalálása, a szőlőtőke és a dohány behozatala, a komáromi nagy földrengés, az uralkodó I. Ferenc születése és uralkodásának kezdete, valamint hg. Rudnay Sándor esztergomi érsekké történő kinevezése szerepelnek többek között a listán. A következő oldalon I Ferenc osztrák császár és magyar király leszármazottjainak és még élő testvéreinek összefoglaló családfája található.

Az egyházi idő fontos eseményei, a mozgóünnepek (böjtelő első vasárnapja, hamvazószerda, húsvét, Krisztus mennybemenetele, pünkösd, úrnapja és advent első vasárnapja) bejegyzésére alkalmas táblázatot is tartalmaz a naptár, ez alapján feltételezhető a használat időtartama. Az utolsó rovatot az uralkodó bolygó számára tartotta fenn az író, ezt azonban csak az első évben töltötte ki a Jupiter nevével.

A tulajdonképpeni gazdasági kalendárium minden hónapjához egy havi táblázat és egy, az adott hónap gazdasági munkálatait felsoroló rész tartozik. A havi táblázat fejlécében a hónap megnevezése mellett a hónap napjainak és a hold napjainak száma szerepel. A fő táblázat 6 részre osztott, az 1. oszlopban a-g jellel a hét napjait, a 2. oszlopban a napok sorszámait római időszámítás szerint, a 3. oszlopban pedig a Gergely-naptár szerinti napszámokat találjuk. A római időszámítás oszlopában a hónap első napját Kal. (Kalendae), az 5. napot Non. (Nonae), a hónapközepet Idus néven jelezte Gencs József. Az ezen főnapok előtti napokat – így a hónapok utolsó napját is – Prid. (Pridie) jelöléssel látta el.

A 4. és 5. oszlopban a katolikus egyház szentjeinek névnapjai, valamint a protestáns kalendárium ünnepnapjai találhatók. A 6-9. oszlopban a napkelte és világos órák száma található óra-perc bontásban. Ezekre az ismeretekre a személy- és teherszállítás tervezéséhez is szükség volt, mivel a gazdatiszteknek nemcsak a termények tárolását, de begyűjtését és a piacra szállítását, valamint szükség esetén a birtok népének utaztatását is szerveznie kellett. 

A kalendárium hónapra bontott részeinél ezt követően olvashatjuk az adott hónapban a gazdaság különböző területein elvégzendő munkák rövid utasításait. 

A munkautasítások paragrafusai

1.§ A földek míveléséről

2.§ A rétek míveléséről

3.§ A’ szőlők míveléséről, borok és pinczék manipulatiójáról, pálinkaégetésről, és eczet csinálásról

4.§ Az erdők’ míveléséről, a’ Vadászatról, és Madarászatról

5.§ A’ gyümölcsfák míveléséről

6.§ Veteményes kertek és zöldség míveléséről

7.§ A’ lovak tartásáról

8.§ A’ szarvas marhákról

9.§ A’ birka tartásról

10.§ A’ sertés tartásról

11.§ A’ méh tartásról és selyembogár tenyésztésről

12.§ A’majorbéli foglalatosságokról. A’ gazdaságnak általjában kormányzásáról

13.§ Az építésről és árok metszésről

14.§ A’ hónaponként beküldendő Tabellák

15.§ A Jurisdictionatusokra nézve

16.§ A’ Conventionatus Cselédekre nézve

17.§ Az Urodalmi Árendásokról

A 17 tematikus egység felöleli a korszak földesúri birtokain jellemző mezőgazdasági és állattenyésztési ágazatai mellett az infrastrukturális fejlesztési és birtokigazgatási feladatokat, beleértve az adminisztratív és jogi ügyek intézését is. A részletes, tankönyvi pontosságú utasítások nem véletlenek. A hazai felsőfokú szakoktatás kimagasló alakja, Nagyváthy János fél évig volt a Georgikon igazgatója. Az első magyar nyelvű rendszeres mezőgazdasági munka, a Magyar gazdatiszt szerzőjeként minden szempontból hasznosította hatalmas tudásanyagát a létrejött gazdatisztképzőben: nemcsak a birtokigazgatásra volt gyakorlati hatással „Közönséges Instructio a Mltgos Tolnai Gróf Festetics György királyi Kamarás Uradalmiban gyakoroltatni szokott Gazdaságnak rendjén keresztöl” című munkájával, de minden bizonnyal befolyásolta az oktatás során használt és megírt „tankönyveket”, „jegyzeteket” is. Ezeket aztán a későbbiekben a jelek szerint a végzett hallgatók gazdatisztként itinerként használhatták megbízóik nagyobb megelégedésére. 

A gondos, legapróbb részletekre is alapos figyelmet fordító gazdatiszt feladatainak számosságát jól mutatja a június hónapban a selyembogár tenyésztés kapcsán elvégzendő feladat, mikor is a megfelelő higiénés körülményekre különösen oda kell figyelni az állomány megóvása érdekében: " A negyedik kivetkezés után minthogy a' csunyaság a' bogarak alatt igen meggyült, azokat naponként kell feltisztítani, és más papirosokra rakni, mert különben elvesznek." 

A kalendárium végén az üresen maradt lapokra Gencs hasznos tanácsokat jegyzett  fel. Találunk itt ecetkészítéshez, kávépörköléshez, tintafolt eltávolításához, jó minőségű vakolat- és csizmaápoló krém készítéséhez is bevált recepteket. Rágcsálók ellen vaspor és búzakovász elegyét, bogarak, molyok ellen tejbe főtt törött borsot, büdösbogarak ellen tengeri hagyma (Drimia maritima) zúzalékát és erős borecet elegyét, bolhák ellen pedig a koriander főzetét javasolja. 

Fontos volt a megfelelően ápolt fogazat is, hiszen a gazdatisztek nemcsak az urasággal találkoztak időről időre, de munkaadójukat is képviselniük kellett. A kor színvonalának megfelelően a természet patikájából választottak fogápoláshoz is szereket, ebben az esetben a kerti ruta (Ruta graveolens) és a zsálya (Salvia officinalis) fertőtlenítő, gyulladásgátló és érösszehúzó hatásait használták ki, nem feledkezve meg a fogak fizikális tisztításáról sem. 

Az uradalom gazdatisztje néhány éves használat után abbahagyta a kalendárium vezetését. A kötet azonban jól dokumentálja a korszak azon mezőgazdasági ismereteinek összességét, melyekre egy magasan képzett szakembernek szüksége volt egy gazdaság sikeres működtetéséhez. 

Hecker Henrietta

segédlevéltáros