Mivel fogták a babajkót a Sárközben?

Hazánkban 1844-ben lett hivatalos nyelv a magyar, azaz ekkor váltotta fel kötelezően a latint a hivatalokban. A felvilágosodás szellemi áramlatának köszönhetően a Habsburg uralkodók is felismerték, hogy a nemzeti nyelv a kultúra terjesztéséhez elengedhetetlen, ezért az alapfokú iskolákban is nemzeti nyelven kell tanítani. A 18. század végétől, különösen a 19. századtól a nyelv azonban nem csak a művelődés eszköze, hanem tudományos vizsgálatok tárgya is lett, erről tanúskodik levéltárunk őrizetében lévő közgyűlési iratcsomó.

1831 tavaszán szokatlan témájú levél érkezett Tolna vármegye nemességéhez. A levél aláírója gróf Cziráky Antal (Sopron, 1772 – Pozsony, 1852), császári és királyi kamarás, országbíró, a Magyar Tudományos Akadémia alapító és igazgató tagja, aki a Marczibányi Alapítvány nevében fordult megyénkhez.

Az alapítvány nevét arról a Marczibányi Istvánról (Makó, 1752 – Buda, 1810) kapta, aki hivatali pályája csúcsán előbb Csanád vármegye alispánja, majd 1800-ban udvari tanácsos lett. Támogatta a tudományos és jótékony intézeteket, irodalompártoló és mecénás hírében állt, így birtokai jövedelméből tudományos, különösen nyelvtudományi és irodalmi pályaművek díjazására alapítványt hozott létre 50.000 forint tőkével. A következőkben közölt levél szerint az alapítvány két dunántúli tájegység, Tolna megyében található a sárköz és a Baranyában fekvő ormánsági nyelvjárás sajátosságainak összegyűjtésére kérte fel megyénket. Figyelemre méltó, hogy az alapítvány Pesten kelt levelében kiemelték, hogy az „irodalmi” magyartól való eltéréseket nem helytelen nyelvhasználtaknak, hibának, vagy gúny tárgyának gondolják, hanem tudományos érdeklődéstől indíttatva kívánják összeszedni és megörökíteni a nyelvjárások egyedi megnyilvánulásait.

Tekintetes Karok, és Rendek!

A’ Márczibányi dítső fúndatio következésében, fenn álló Deputatio leg útóbbi Üllésében, a’ többek között abban állapodván meg, hogy az azon fúndatio értelmében a’ közönség meg fejtése alá terjesztendő Túdományos Kérdések között az is hirdettessen ki, és terjesztessen meg fejtés alá, Irattassanak le a Sárközi, és Ormánsági Magyar Nyelvnek különbségei? egyszersmind azt is meg határozta azon Deputátio, hogy annak meg előzése tekintetéből, ne hogy valamiképpen ezen kérdésnek közönség eleibe való terjesztése azon nem reménylett bal vélekedésre szolgáljon okúl, mintha ez által azon népek beszéd módjának helytelen volta, annyival inkább ne talán képzelt gúnyolása tárgyaztatna, azon Tekintetes Nemes Vármegyék, áhol illyenek laknak, előre is bizonyosakká tétessenek arról, hogy ez által semmi egyéb nem, mint a magyar nyelv külömbféle dialectusainak meg túdása, és öszve szedése tzéloztatik.

Azon Deputátió nevében annak okáért van szerentsém ezennel a Tekintetes Karokat, és Rendeket ezekről előre is azon bizodalmas kéréssel túdósitani, hogy mindeneket, a kik e részben ne talán minden reménységen kívül is, valami fel-akadást találnának, a fentebb elő adattakhoz képpest értesiteni méltóztassanak meg különböztetett tisztelettel maradván. Pesten 21-a Martii 1831.

A’ Tekintetes Karoknak, és Rendeknek

kész kötelességű szolgája

gróf Cziráky Antal

A megye felkérésére Egyed Antal (Székesfehérvár, 1779 – Dunaföldvár, 1862) földvári plébános és esperes csak a sárközi dialektus különbözőségeinek feltérképezését tűzhette ki céljaként. Miként a tudós pap a gyűjtés eredményeit összegző jelentést kísérő levelében leírta, ő maga plébániáját lelkipásztori kötelességeinek teljesítése miatt, kiváltképpen a kolerajárvány évében elhagyni nem tudta, ezért a vizsgálatot az őcsényi és decsi református prédikátor végezte el.

Tekintetes Fő Bíró Úr!

A Nemes Vármegyének azon bennem helyheztetett bizodalmát, hogy Gróf Cziráky Antal Ő Excellentiája levelének következésében, a’ Sárközi és Ormánsági magyarság különösségeinek leírására engem is kinevezni méltóztatz, valamint különös megtiszteltetésül vettem, úgy sajnálom, hogy a’ közvárakozásnak megnem felelhettem. Nem felelhettem meg, mert távol vagyok Sárköztől, az Ormánságtól még meszszebb, terhes Plébániámat pedig, legelső kötelességemnek meg sértése nélkül, ritkán hagyhatom el. De reánk ütvén a’ rettentő Colera, épen lehetetlenné tette utazhatásomat. Azonban a’ mit én elmulsztottam, két derék Tiszteletes Úr teljesítette, ’s a’ kérdésre, habár reviden is, de kielégítőleg, megfeleltek. Innent fölöslegesnek látom, hogy utolsó fölszólíttatásomnak értelmében, én ezen leírásra tudós értekezést készítsek. Ez nem is kívántatik. A’ Marczibányi kiküldöttség csak materiálékat kíván öszve gyüjteni egy illen nemű munkának kidolgoztatására. Midőn a’ velem közlött Irományokat hiven viszsza méltatom, s a’ Nemes Vármegyének kitelhetőségig kész szolgálatomat ajánlom, vagyok

A’ Tekintetes Urnak

Földvárott 19-ik December 1831.

alázatos szolgája

Egyed Antal

Plébános és Esperes

Az összegyűjtött sajátosságok sok esetben egybeesnek azzal, amit Kovách Aladár a Magyar Nyelvőr 1904-es számában közölt ebben a témában[1], illetve azon szabályszerűségekkel, amiket a Pannon enciklopédia „Nyelvjárások térképen” c. részében olvashatunk a déli nyelvjárástípusról[2].

A feladatot ténylegesen elvégző tiszteletes urak elsőként leírták, hogy hol található a Sárköz, mely falvak tartoznak hozzá. Ezt követően az eltérő szabályszerűségeket fogalmazták meg kilenc pontban: pl. az „a ó-ra” (alma - óma), az „e é-re” változtatása, vagy az egyesszám 3. személyben a –ja végződés helyett –i használata (mondja - mondi), az el- igekötő é-re módosítása (elfelejt - éfelejt), vagy a kicsinyítőképző használata a kis mennyiség kifejezésére (kis darab kenyér - kenyérke) stb., végül egy szójegyzéket adtak a sajátosnak gondolt sárközi szavakról. Ezek egy része a Sárvíz menti halászat alkalmával használatos eszköz, pl. csuhé, góré és szák, merötse, szigény, tapogaté, vagy a vízzel, sárral kapcsolatos szó (bogyó, palló víz, patak). A listában olvashatunk olyan szavakat is, amiket ma is használunk, mint pl. a bögre vagy a gyér kifejezések, de az „egyem, ögyöm” kapcsán az adatgyűjtők azt jegyezték meg, hogy magok a’ Sárközi lakosok sem tudják értelmét adni. A szójegyzék tartalmaz elhallások útján kialakult „új” kifejezéseket is pl. epitorium - epitaphium, vagy proticulum - protocollum sok más olykor mulattató, érdekes, olvasásra és böngészésre méltó „gyöngyszem” mellett.

Tekintetes Fő Bíró Ur!!

Ezen Tekintetes Nemes Tolna Vármegye folyó Esztendei Junius 20-án tett, és a’ Jegyzői Hivatal által juli 2-ik napján velünk közlött végzésében, nékünk megahyni méltóztatott, hogy Földvári Plébánus és Esperes Fő Tisztelendő Egyed Antal, és Várallyai Predikator Tiszteletes Szikszai Jósef urakkal együtt szedjük öszve, a’ Sárközi és Ormanyosági magyar nyelvnek különbségeit: azomban sem arrol nem tudósíttattunk, együtt dolgozzunk e’ mind a’ négyen vagy külön külön ? sem arrol, mikorra készítsük el, és hová küldjük Jegyzéseinket?

Mi azért ketten öszve szedtük nevezetesebb észrevételeinket, és azokat ezennel a ’ Te[kin]t[e]tes fő Bíró Urhoz küldjük azzal az alázatos kéréssel, hogy méltóztassa azokat vagy a’ Jegyzői hivatalba béadatni, vagy a’ Te[kin]t[e]tes Vice Ispán Urhoz felküldeni, és azzal a’ jelentéssel, hogy mi az Ormánysági magyar nyelv különösségeiről legkisebbet sem tudunk, és nem is tudhatunk, mivel azon Tájék 10 ’s több mértföldnyi távolságra esvén tőlünk, véle semmi esmétetségünk nintsen.

Melly alázatos kérésünk  és jelentesünk mellett megkülömböztetett tisztelettel vagyunk a’ Tekintetes fő Biró Urunk Ötsény Julius 13-án 1831. alázatos szolgái Ötvös R István Detsi és Soltra János Ötsényi Predikátorok.

Felelet

Ezen kérdésre: Mik légyenek a’ Sárközi /és Ormánysági/ Magyar Nyelvnek külössegei? Mellyet Tekintetes Nemes Tolna Vármegye meghagyásábol készítettek az alol megnevezettek.

Tekintetes Nemes Tolna Vármegyében, Szexárd mező Várostol Téli Napkeletre esik ez úgy nevezett Sárköz vagy az a’ Tájék, melly a’ Sárvize, és a Duna között fekszik Bátáig. Négy Helységek vagynak ezen hoszszában mintegy két mérföldnyi Földön, ugymint: Ejszakrol kezdve Ötsény, Dets, Pilis, és Alsó Nyék. Lakosaik ezen Helységeknek mind Magyarok: kik is életek modjára öltözetjekre és Beszédjekre nézve mind megegyeznek egymással. Mind Beszédjek, mind kivált némelly szavaik külömböznek az Országnak már részeiben lakóéktol. Beszédbeli nevezetesebb különösségeik ezek:

1-ör A’ Sárközi Lakosok a Beszéd minden Részeiben szeretik az A-t O-vá, az E-t É-ve váltóztatni, mint óra, ére menni, arra erre menni. Tóp vorni, Talp varni helyet.

2-or A’ melly Igék a’ Jelentő mód Jelenvaló Idejében az egyes szám első személlyében Om-bann, és Ok-bann végeződnek, azokat ugyan ott mind az egyes mind a többes 3-dik személyben i és ik végezettel mondják ki. p[éldának] o[káért] adi, adik, iri, irik, mondi-mondik, hajti hajtik, adja, adják, írja, írják, mondja, mondják, hajtja, hajtják helyett.

3-or A’ melly Igék El Elöljáróval kezdődnek, mellyet mással hangzó betű követ, azokban az El-let hoszszú ére váltóztatják p[éldának] o[káért] évégezem, Éfelejtem, észalasztom, ékapálom, elvégezem, elfelejtem, elszalasztom, elkapálom helyett.

4-er A’ Foglaló mód egyes számjának 3dik személlye helyet, ugyan ott a’ többes számnak 1-ő Személyében szólíttyák az öregebbeket p[éldának] o[káért] gyerünk Kéd is Apám Uram mondjuk meg Ked is Bátsikám jöjjön, mondja helyett.

5-ör Az L betűt Beszéd majd minden részinek közepin, és végin elhagyják p[éldának] o[káért] édüt, föment, meghót, eldült, felment, megholt helyett.

6-or A Kitsinyitó szókkal gyakran élnek p[éldának] o[káért] kenyérke, Lelkikém, Buzika, kis darab kenyér, Lelkem, kevés búza helyett.

7-or Az E betüt némely szókban Öre váltóztatják, némellyekben meghagyják p[éldának] o[káért] szöm, ször, sör, szem, szer, ser helyett, Lelköm, kenyér vagy kinyér.

8-or A’ Jelentő mód Jelenvaló Idejében a 3dik személy helyett, a’ Foglaló mód Jelenvaló Ideje 3dik személlyével élnek némely szókban p[éldának] o[káért] p[éldának] o[káért] terhelje, terheljék, készítje, terheli, terhelik, készítik helyett.

9-er Némely szókban a hoszszu é-t röviden mondják ki p[éldának] o[káért] Gege, Terd, Nenikém, gége, térd, Nénikém helyett.

10. Vagynak némely különös szavaik és kitételeik, mint:

Alkum alku helyett: meg vané az alkum a szöllöre?

Babajkó, kispon[t]y, hány babajkót fogtál.

Böse, Ersébet. Nem láttam arra a Bösénket.

Böngyöle A Gyékénynek gyenge vastagabb szára. Ugy nő mint a böngyöle.

Buti Fahasogató – vágófejsze. Evesztettem a’ Butimat.

Bögre Csupor helyett: Egy bögre babtsát küldött.

Bogyó ollyan alatsonyabb helly, mellyen a’ víz megáll, és nagy sár van benne. Nagy bogyó van az Udvarunkban.

Csatring ollyan tsapró pántlika és sinór, mellyet az asszonyok Fökööjökre, a’ Leányok partájokra akasztanak, és a’melly hoszszan lenyúlik. Be szép Csatringod van.

Csuha Felső hoszszu ruha, p[éldának] o[káért] hoszszu szűr, ved rád a Csuhádat.

Csuhé Hállóból csinált, fára kifeszitett halfogó eszköz. Csuhéval halászom.

Csutora Kulats egy csutora bort hoztam.

Csizmadsia Csizmadia helyett. Nem találtam meg a’ Csizmadsiákat a’ vásárban.

Derék Országut. A’ derékon láttam a katona Ötsédet.

Dobni hajitani. Nagyon meg dobta a’ kezemet.

Egyem Ögyom. Talán ize helyett mondják, de ennek magok a’ Sárközi lakosok sem tudják értelmét adni. Hát Te Ögyöm mit gondolsz.

Epitorium Epitaphium. Szép epitoriumot tettek a’ feje felébe.

Fitymállani Kiesni, kifordulni. A’ Leányom kifitymállott a’ Csonakbol

Gesztös Kásás Gesztös almát, dinnyét ettem.

Gyér ritka. Nagyon gyér a kenderem, vásznom.

Góré és Szák. Négy oszlopokra állítva, ágokbol megrakott, mint egy másfél öll magosságu halászó alkotmány, mellyröl szokták ár víz idején a’ halat vagy hálóval, vagy szigonnyal fogni. Könnyebb most szákom, górén halászni mint Csónakon.

Gölöncsér. Fazekas. Nem volt Tányér a’ Gölöntsérnél.

Há hová? Há mégy?

Háh igen is. Ott voltál é a’ szöllöben? Háh.

Haj hallodé? Haj Istók! egyet akarok mondani.

Hágsó és osztom. Megnyesett hoszszu fa, mellyen fára, Bagjára szoktak felmenni. Támaszd az Osztont a’ bagja mellé.

Ítélet szörnyű, veszedelmes dolog, Ítélet szél fú.

Kalázli ivó üveg pohár. Tölts egy kalázliba pálinkát.

Kied. Ked Eljön kied ked is.

Két hagyni, béket hagyni. Hagy két, hadd alugyam.

Késütt vásott, tsintalan, nem láttam illyen késütt gyereket mint ez a’ ked Istókja.

Ketzelni mászkálni.

Leányi fiak. Leányok. Már ma a’ a’ Lányi fiak is kapnak részt a fekvő Jószágbol.

Matza hernyó. Ezen szilvafán még most is sok matza van.

Meregje karó. Még nints a’ babom mellett meregje.

Mije só lágy só. Tégy mije sót a” tarisznyádba.

Merötse hálóból tsinált hal merő eszköz. Add ide a’ merötsédet mindjárt viszsza adom.

Naonn nagyon. Naon megütöttem a’ lábomat.

Örs ös. Semmit sem kaptam az örs Jószágból.

Palé Korzsolya. Könyebb a’ hordót palén feltenni mint kézzel.

Osi mosi. Mindég ugyan azt beszélli.

Patak sár. Mindenfelé nagy patak van.

Palló víz. Sok víz, melly a’ száraz földet egészen elboritja. A’ sár mezeje egészlen palló víz.

Porostya keritésnek való hasogatott darab fák. Tartósabb a’ porostya mint a sövény kerítés.

Proticulum. Protocollum. Bévan iratta a’ proticulumba.

Petsenye szalonna. Süssünk petsenyét.

Rekeszteni veszszöböl keritést tsinálni. Ma egész nap az udvart rekesztettem.

Rözse. Csömó veszszök mellyekkel ’ sáros helyek, és hidak végei megtöltetnek, menjetek rözsét vágni, horjatók az utzán lévő patakba.

Rokolya. Szoknya helyett való külsö fehér vékony vászon ruha. A’ városon szoknyát viselnek, nálunk pedig rokolyát.

Röd. Rokolyán lévő sürü rántzok. Be rödös a’ rokolyád.

Rugadolni a’ vizet meg lábolni. Itt meg lehet a’ Bátát rugadolni.

Rigyázni ragyázni. nagyon elrigyázott a’ szöllö.

Szurdok, két part között lévő út. Nem lehet a’ szurdokon kotsival felmenni.

Szigény szigony. Szigénnyel halászni.

Sörkösü himlő. Sok sörkösü van a’ fijamon.

Sekély tsekély. Sekély víz.

Tékolni nagyon kivánni valamit.

Tapogaté veszszöböl font nagy kosár, ollyan mint a’ Tyuk borittó. csekély vízben szoktak véle halászni. Ezt a’ halat tapogatéval fogtam.

Toromba, tsomóban kötött nád, mellyett meggyújtván, világánál éjtzaka halásznak.

Tikmony mindenféle tojást úgy neveznek. Verébtikmony, sártsa tikmony, ludtikmony.

Üvöteni kiáltani. Nagyon üvöts had halja meg.

Üstöllést mindjárt egyszeriben, üstöllést elindulok.

Ezeket a’ Beszédbeli különösségeket, és különös szokáss kitételeket észre venni leginkább a Sárközi Magyarok beszédjekben: de a’ mellyekröl meg kell tartani, hogy ezekkel már ma a’ népnek tsak a’ legallya él közönségessen, a’ kik pedig közönséges hivatalokat vieltek, vagy távolabb lévő Lakosokkal gyakrabban társolkodtak, azoktol igen ritkán halhatni eféléket p[éldának] o[káért] az egyemet, vagy ögyömöt nagy ritkaság hallani, hasonlókép az e-t igen kevesen mondják ö-nek, úgy hogy könnyebben kiálhattya az Ember füle a’ Sárközi lakosok beszédjét, mint az országnak sok más részeiben Lakókét. Feljegyzették Ötsényben Julius hónapban 1831 kiadták ugyanott Ötvös István. m.k. Detsi és Sotra János m.k. Ötsényi Predikátorok.

Források, irodalom:

Magyar életrajzi lexikon

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

MNL TML IV.1.b. Tolna vármegye nemesi közgyűlésének iratai 3:4/1832

Készítette: Maul-Link Dóra, főlevéltáros