Március 15.

1848-ban az európai forradalmi hullám március 13-án elérte Bécset, majd 15-én szerdán Pestet is. Az események következtében a magyar társadalom nagy lépést tett a polgári átalakulás felé vezető úton. Az utolsó rendi országgyűlésen, Pozsonyban megszavazták az áprilisi törvényeket, ezeket azonban az osztrák uralkodó körök figyelmen kívül hagyták, ami a magyar szabadságharc kirobbanásához vezetett. A másfél évig tartó magyar ellenállást az osztrákok csak erős orosz segítséggel tudták letörni, a Szent Szövetség elvei alapján. Az elnyomó rezsim szörnyű bosszút állt a magyar forradalmárokon és szabadságharcosokon. Kivégzések és súlyos börtönbüntetések sújtották a magyar embereket.

Az elnyomás évei következtek, amikor az emberek csak titokban emlékezhettek meg a forradalmi eseményekről. Az 1867-es kiegyezést követően vált szabadabbá, bár óvatosabbá a forradalom megünneplése. 1898-ban a hallgatólagosan elfogadták március 15. ünneplését, de a hivatalos ünnep április 11. lett. Március 15. csak a Trianoni béke után vált hivatalos nemzeti ünneppé az 1927. évi XXXI. törvénycikkel. Az első hivatalos megemlékezésre 1928-ban került sor. Az alább bemutatott 4446/1929. számú alispáni dokumentum különböző iratai az 1928-as és az 1929-es ünnepségekre invitálják a megemlékezőket.

Az 1950-es években nem ünnepelték március 15-ét, később szigorú keretek között lehetett ünnepelni. Hivatalos nemzeti ünnep a rendszerváltás után 1991-ben lett.