A szakirodalomban elfogadott nézet, hogy 1738-ban a pestist a török háborúból hazatérő katonák hozták be. Nagyszebenből indult ki és az onnan tömegesen elmenekülők a járvány széthurcolásában fontos szerepet játszottak.

A kór Temes, Torontál és Arad vármegyén keresztül 1738 májusában Csongrád vármegyénél érte el az ország mai területét. A nyári hónapok meleg időjárásának köszönhetően hamarosan már Békés és Bács-Bodrog vármegyékből is jelentettek megbetegedéseket. A fertőzöttek száma ekkor már tömeges méreteket öltött, s bár a téli hidegebb hónapokban csökkent az esetszám, 1739-ben a járvány újult erővel kezdett tombolni.

A pestissel kapcsolatos legkorábbi általunk őrzött leirat 1738. április 1-én kelt. Ez tudatta a vármegyével a pestisnek a Temesi körzetben való megjelenését, valamint a terjedés megállításának azóta is leghatékonyabb eszközeként azt, hogy a fertőzött helyről érkezőket 40 napos veszteglés, azaz karantén után lehet fogadni, a többiek útlevéllel, azaz passussal kellett igazolják, hogy egészséges helyről jöttek.

Innen kezdve egymást érték a helytartótanács pestissel kapcsolatos leiratai, az év augusztusában létrehozták az állandó magyar egészségügyi bizottságot, az országot egészségügyi kerületekre osztották, a vármegyékben is egészségügyi biztosokat neveztek ki.

Jóllehet már 1738-ban felröppent a rémhír, miszerint Tolna vármegyében, Döbröközön pestises halálesetek történtek, amiért a települést éppen aratás idején lezárták, így a falu nagy kárára idénymunkások befogadására sem volt mód és lehetőség, azonban valójában 1739 első hónapjában, Kajdacson történtek az első megbetegedések.

A járvány terjedésével egyre sűrűsödtek a Bécsből és Pozsonyból érkező leiratok. Tájékoztatást adtak pl. a Bács, Csongrád és Pest vármegyéket érintő zárvonal meghúzásáról, a Királyi Kúria ítélőszékeinek, időszakos felfüggesztéséről. Már a járvány első évében törekedtek a lakosok közti érintkezések, találkozások csökkentésére, őrségek felállítását, a nagyobb piacok és éves vásárok beszüntetését, továbbá orvos vagy legalább kirurgus, azaz seborvos alkalmazását rendelték el a fertőzött területeken. Később az iskolák látogatását azzal korlátozták, hogy a távolabbi helyekről származó diákokat hazarendelték, a szomszédos helyekről érkezőket pedig bizonyságlevél birtokában engedték útjukra.

1738 őszén a délvidéki területekre is átterjedt a kór, ezért a Dráván és a Dunán való átkelés szigorítására került sor. Ez a téli szállásra többek között éppen Tolna vármegyébe vonuló katonák tömegét érintette. Előírták az érvényes, részletes személyleírást is tartalmazó útlevelek láttamoztatását. Kötelező volt számukra a karantén is, ha pedig a Dráván anélkül jöttek volna át, akkor a vesztegzár helyéül egy 1738. novemberi uralkodói rendelet szerint Szekszárd mezővárosban kellett olyan házat, házakat kijelölni, ami alkalmas a 42 napos időszak eltöltésére. A veszteglést követően mihamarabb az itt lakóktól külön kellett őket elhelyezni, s naponta meg kellett őket vizsgálni, továbbá a beteg és gyanús katonákat szeparálni kellett az egészségesektől. Felismerték tehát, hogy ez az egyik legfontosabb feladat, mégis a katonaság nagy szerepet játszott abban, hogy a vármegyénkben a járvány milyen méreteket öltött.

A rendelkezéseket többször is megfogalmazták, és időről-időre leküldték a vármegyékbe felhívva a figyelmet a járvány terjedése miatt ezek betartására. Ilyen téma volt pl. a fertőzött házak, lakások, ruhaneműk és más holmik alapos fertőtlenítésére, illetve a visszafertőződés veszélye miatt 1739-ben már minden fertőzött személy könnyen nem fertőtleníthető ingóságainak elégetését rendelték el kártérítés ígérete mellett, függetlenül attól, hogy a beteg személy meggyógyult, vagy belehalt a kórba. A házak és lakások fertőtlenítésére vonatkozóan már a járvány első évében, 1738-ban hosszú, 24 pontos leirat érkezett ennek módjáról, a fertőtlenítést felügyelő feladatairól a korábbi járványok tapasztalatait is felhasználva. A leiratot, amelyet magyar nyelven közlünk, az 1738. december 22-én, Simontornyán megtartott kisgyűlés jegyzőkönyvébe másolták be.

A tisztítás[1] felügyelőjéről, a felügyelő és segédjei kötelezettségéről[2]

Felügyelje azon szobák és házak fertőtlenítését, amelyekből élő vagy meghalt fertőzött személyeket Lazarétumba[3] vittek, továbbá esküvel kötelezzük őt arra, hogy

1. Minden egészséges és nem gyanús embertől (is) tartsa távol magát.
2. Családjával együtt a számára kijelölt helyen tartózkodjon, amelyet csak akkor hagyjon el, amikor feladatát teljesíti.
3. Tartózkodjon mindenféle tisztességtelen dolog, például lopás elkövetésétől, és ettől a fertőtlenítésben őt segítő mindkét nembeli segítőit is tartsa távol. Feladatát szorgalmasan végezze, az égetnivaló és fertőtlenítendő holmik eltulajdonításától tartózkodjon, erre szigorúan ügyeljen.
4. Ha valakit helytelen cselekedeten ér, azt a személyt rögtön fogja el, és haladéktalanul jelentse a megfelelő helyen.
5. A fertőtlenítéshez szükséges rábízott eszközökre jól vigyázzon.
6. A házak vagy szobák fertőtlenítése az egészségügyi igazgatóság által kijelölt biztostól kapott mód szerint történjen. Semmiféle fertőtlenítést ne végezzen egyetlen házban vagy szobában sem egyedül, testének és életének veszélyeztetésével.
7. A fertőtlenítést reggel, napkelte után vagy este végezze, de semmiképpen se délben, a legnagyobb forróságban.
8. Munkáját semmiképpen ne étlen kezdje, hanem előtte fogyasszon bort, kenyeret vagy levest, esetleg meleg sört valamivel. Ügyeljen arra, hogy segítői is ugyanígy tegyenek, ezért buzdítsa őket erre.
9. Gondoskodjon arról, hogy csukott szekér vigye a fertőtlenítésre rendelt házhoz vagy szobához, és utána a fertőzés felügyelője ezt, miként a házat vagy szobát is, kinyissa.
10. Az inspektor, azaz felügyelő kötelessége a társaival egyetértésre törekedni, ugyanis a fertőtlenítést végzők mellett segítők működtek. Egyik segítő arra ügyeljen, hogy a fertőtlenítés a szobában az előírtak szerint történjen meg, másik pedig a szobán kívül arra vigyázzon, nehogy véletlenül előforduljon, hogy kíváncsiságból kívülállók lépnek a fertőzött házakba, és az égetésre rendelt holmikat ellopják. Ezeket a holmikat megfelelő szekérre tegyék, és tényleg égessék el.
11. A fertőzött szobába való belépés alkalmával az egyik inspektor, vagy a fertőtlenítés elvégzésével megbízott segítők közül az, aki elsőként lép a szobába, égő fáklyát tartson maga elé, legyen nála kakukkfű, a szoba közepén forgácsból rakjon tüzet, csináljon füstöt, vagy rakjon oda füstölőt, hogy annak füstje az egész szobát egy teljes órán keresztül járja át és töltse meg.
12. Továbbá azt is elrendelték, hogy minden ablakot, és ajtót nyissanak ki, és az elzárás után a fertőzött személyek által használt ágyneműt, szalmát vagy szalmával töltött zsákokat, szennyes cihát, azon ruhákat, amelyeket a betegek vagy halottak 10 napon belül viseltek, kalapokat és egyebeket is rakják szekérre. Az inspektor minden égetnivaló holmit jegyezzen fel, és ügyeljen arra, nehogy bárki bármit elvigyen. Miután mindent feltettek a szekérre, azt csukják le, nem messze a Lazarétumtól tegyék halomba és égessék el. Az inspektor feladata, hogy a szekeret kövesse és megnézze, hogy minden teljesen elégett és megsemmisült-e. Ezután a szekeret és a fertőtlenítéshez használt más eszközöket el lehet vinni.
13. A fertőtlenítésre rendelt többi személy a házon és szobákon kívül várakozott. Az inspektor pedig a maradék, nem használt ingóságot, amiket esetleg ládában, padláson vagy olyan szobákban őriztek, ahol a betegek közül senki nem feküdt, pontosan jegyezze és sorolja fel, vegye leltárba, végül minden nap a fertőtlenítés vezetőjeként megnevezett biztosnak adja át.
14. A fertőtlenítés inspektora a tisztítást végző munkásokat küldje a tisztítandó szobákba, hogy ők az ágyneműt és a többi olyan holmit, amit lúgba helyezni és mosni nem lehet, vigyék ki néhány napra levegőre és napra. A tollat a matracokból, valamint a lószőrt, kócot távolítsák el, gyakrabban szellőztessenek, és pestis elleni füsttel óvatosan füstöljenek. A kemény lúggal átitatott derékaljat mossák, majd utána ezeket is jól füstöljék meg. Gondoskodjanak arról, hogy a ruhákat, bőröket és mindenféle ruhaneműt megkülönböztetés nélkül mossák ki, majd utána szárítsák meg és alaposan füstöljék át.
15. A faholmikat, a vasból, rézből, ezüstből, ónból és bronzból készült tárgyakat, miként a képeket, ablakokat és más hasonló holmikat lúggal alaposan mossák le, dörzsöljék be és mindent jól füstöljenek meg. A következő szabályt mindenképpen tartsák be: azokat a holmikat, amelyek a lúgtól tönkremennek, alaposabban füstöljék, a mosott holmikat pedig lehetőleg napra és szabad levegőre tegyék ki és hagyják ott.
16. Minden árnyékszéket háromszor kenjenek le lúggal, majd töröljék le, belül pedig égetett meszet és sok lúgot öntsenek bele.
17. Amennyire lehet, a falakat, vakarják le, öntsék le lúggal, majd újra meszeljék le.
18. A fertőtlenítéshez szükséges szereket ne nyílt tereken, hanem szobákban vagy konyhákban vegyék át. Ekkor bámészkodót vagy olyan kívülálló személyt ne engedjenek oda, akinek a fertőtlenítéshez nincsen köze. Ennek betartását szigorú fenyítés mellett maga az inspektor felügyelje.
19. A fertőtlenítés egész ideje alatt a szobákban vagy konyhákban, ahol a fertőtlenítést végzik, folyton és állandóan használják a pestis elleni füstöt.
20. A lemosószert, vagy efféle levet ne utcára, szennyvízbe vagy közhasználatra szolgáló csatornába engedjék, hanem amennyire lehet, másik folyóba, vagy legalább eldugott, szabad és nyílt helyre vezessék. Erre az inspektor nagyon alaposan ügyeljen.
21. A szobák fertőtlenítését ne egyszer végezzék el, hanem segédek közreműködésével egy helyiségben többször ismételjék meg a falak és a padló lemosását, majd meszeljék ki.
22. Közben pedig a házakat és szobákat kívülről zárja be újra az egyik inspektor. Egy inspektor a fertőtlenítendő szobán belül, egy azon kívül felügyeljen, az ablakokat, ajtókat pecsételjék le. Később viszont, levegő amennyire lehetséges, járja át, ezért hagyják nyitva, és ezt a szellőztetést, a fertőtlenítés után nyolc napon keresztül végezzék el, mielőtt a lakók újra beköltöznének.
23. A fertőtlenítés inspektora a fertőtlenítés biztosa részére adja át a házak és szobák felsorolását azon nap feljegyzésével, amelyen a fertőtlenítést elvégezték. A megtisztított helyek kulcsait ugyancsak adják át ezzel együtt.
24. Ha valamely fertőtlenített ház vagy szoba újra netalán fertőzött lenne, a fertőtlenítést a megfelelő időben ezen utasítás szerint újra, még nagyobb szorgalommal újból el kell végezni.

A leirat végrehajtásának módjáról ismeretünk nincsen, az azonban bizonyos, hogy a Tolna vámegyében 1739-1740-ben dúlt járvány idején 19 fertőzött településről tudunk. A Földvári járásban 7 településen összesen 2223 fő, míg a Völgységi járásban 12 helységben 1257 ember vesztette életét, azaz a vármegye összes vesztesége 3480 fő, ebből a legtöbben Pakson haltak meg, több mint 800 ember.[4]

Forrás: HU MNL TML IV.1.a. Tolna Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1738. 447-452.p.

Készítette: Maul-Link Dóra főlevéltáros