„Őszintén meg kell mondani, ritkán vártak színjátszókat ilyen várakozásteljesen és szeretettel Tengelicen.” A Tolna Megyei Népújságban hatvan éve megjelent, elragadtatott ismertetés nem a Nemzeti Színház, avagy a Madách Színház vendégjátékát megelőzően született. A méltatás a Szekszárdi Garay János Gimnázium diákszínpadát illette.

Hat évtized egy ember életében nem csekély időszak, ennyi esztendő után már sok esetben halványul a memória. Ám dr. Dobos Gyula jól emlékszik arra a bizonyos, 1961. február végi, tengelici fellépésre. Az akkori bemutatkozás felelevenítése előtt röviden áttekintette az előzményeket.

– A gimnázium harmadik osztályos diákja voltam ekkoriban, tehát néhány matematikai művelettel könnyedén kiszámítható jelenlegi életkorom – kezdte a garaysta öregdiák, aki a Tolna Megyei Levéltár igazgatójaként 2011-ben ment nyugdíjba. – Miután már tengődi általános iskolásként belekóstoltam a színjátszásba – felső tagozatosként Nyilas Misit alakítottam –, magától értetődött, hogy középiskolásként is folytatom ez irányú pályafutásomat. Így tettem, a sportolás mellett bekapcsolódtam a diákszínjátszásba is. Olyan elhivatott, nagy hatású pedagógus egyéniségek keze alatt formálódhattam, mint Kaszás Imre, Zsoldos Tibor és Szalai Tibor, utóbbi tanár egyúttal osztályfőnököm is volt. Mindannyian nagyon komolyan vették az irodalmi színpadot, és a munkájuknak meg is lett az eredménye. Egy idő után nemcsak helyben, azaz a gimnáziumban léptünk fel, hanem a megye több településén is. Így jutottunk el például az említett Tengelicre, ahol zömében Csehov novelláiból adtunk elő egyfelvonásos jeleneteket.

Ismét idézet következik a korabeli tudósításból. „Szakály Ferenc szavalata nagy tetszést aratott. Chopin: Polonaise-ét Reglődy Zoltán (helyesen: Reglődi – a szerk.) játszotta meleg átérzéssel és korához képest ritka technikával. Csehov-jelenet következett ezután. (A medve) Dobos Gyula, Maros Éva, Kiss György, játéka fiatal erőtől volt duzzadó. Csehov: Panaszkönyvét Gulyás Márta tolmácsolta átérzéssel és bő humorérzékkel. Bartók: Perpetuum mobiléjét Reglődy Zoltán tolmácsolta forró sikerrel.”

– Abban a bizonyos Medve című darabban a férfi szereplőt alakítottam – tekintett vissza egykori önmagára dr. Dobos Gyula. – Hogy miért éppen Csehovot népszerűsítettük ennyire? Tanáraink döntöttek mellette, valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy a szerző orosz volt. Ne feledjük, a hatvanas évek elején járunk… Hadd tegyem hozzá, nekünk szerencsére nem a Ványa bácsi, avagy a Cseresznyéskert-jellegű, lassan csordogáló darabok jutottak, hanem az ezeknél lényegesen mozgékonyabb Csehov-művek. Ami a szereplőket illeti, miképp a korabeli tudósítás, jómagam is hadd kezdjem Szakály Ferenccel, a későbbi neves történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával. Nekem nagyon kedves barátom volt Feri, ha nevezhetem így. Nem csak a gimnázium, és irodalmi színpada révén. Évekkel később is gyakran találkoztunk egymással, mindketten történelem szakot végeztünk az egyetemen. Összefutottunk a Magyar Történelmi Társulat ülésein, ennek a csapatnak Szakály Ferenc lett a főtitkára, jómagam ugyanezen közösség dél-dunántúli csoportjának alelnöke voltam egy ideig. Azután már levéltári vezetőként segédkezhettem neki a Tolna vármegye középkorból megmaradt okleveleinek összegyűjtésében. Ez a kiadvány 1998-ban, egy évvel a halála előtt jelent meg… A kiválóan zongorázó Reglődi Zoltán orvos lett, autóbalesetben hunyt el 1973-ban. Felesége, Maros Éva – tehát irodalmi színpados társa – a dombóvári kórház főorvosaként ment nyugdíjba.

Ismét következzen egy idézet. „Csehov: Leánykérés című jelenetét Maros Éva, Bélteki Domokos és Levente Péter adta elő.”
– Levente Péter már akkor is, gimnazistaként is humorközpont volt – emlékezett egykori diáktársára dr. Dobos Gyula. – Tehát megelőlegezte majdani televíziós Móka Miki szerepét, aminek köszönhetően az egész ország megismerhette. Akárcsak Szakály Ferenc, ő is fölöttem járt egy osztállyal, az irodalmi színpad hozott össze bennünket szó szerint egy társulatba. Egyébként itt bizonyította tehetségét megannyi virtuóz zongoradarabbal Thész László, a szekszárdi zeneiskola későbbi igazgatója. A színpadi előadásainkat követő bálokon gimnáziumunk zenekara játszotta a korabeli slágereket. A csapatban klarinétozott az a diáktársunk, aki ma a megyei múzeum nyugállományú igazgatója, név szerint dr. Gaál Attila. A sort még folytathatnám, az biztos, hogy rengeteg barátság köttetett a gimnáziumi színjátszásnak köszönhetően, s ezek a kapcsolatok tartósak maradtak.

https://www.teol.hu/kozelet/helyi-kozelet/hatvan-eve-csehovval-arattak-sikert-a-gimnazium-szinjatszoi-3531799/