A Magyar Néprajzi Lexikon szócikke szerint házaló kereskedő az a gyalog vagy szekéren faluról falura járó ember, aki különféle mezőgazdasági vagy ipari termékeket árusít. A házaló kereskedőnek több típusa van, de az igazi házaló kereskedő az olyan, aki különböző vett vagy cserélt áruval esetleg lakhelyén (nagyobb városban), de inkább onnan rendszeresen eljárva, nem piacokon és vásárokon, hanem településről településre és ott házról házra járva árusított vagy cserélt árucikkeket. A házaló kereskedők nagy része zsidó volt (rongyoszsidó, tollaszsidó, bőröszsidó stb.), de cigányok is foglalkoztak házalással. A cigányok inkább szőnyeggel, edénnyel házaltak. Ezt az utat választott Rostás János is, aki szövet-, szőnyeg és rövidáru cikkekkel járta az országot, és kínálta portékáját.

Rostás János, döbröközi lakos, ki már huzamosabb ideje házalóként kereste kenyerét, 1919. augusztus 24-én levélben folyamodott az alispánhoz, melyben tisztelettel kérte lejárt házaló engedélyének megújítását, és azt, hogy az újonnan kiadott engedélybe feleségét Gábor Katalin, mint házalósegéd is bejegyzésre kerüljön. A házaló engedély, közkeletű nevén házalókönyv kiadásához szükség volt a község támogató állásfoglalására, községi bizonyítvány kiadására. Döbrököz község jegyzője 1919. augusztus 27-i dátummal állította ki a község támogató állásfoglalását tartalmazó községi bizonyítványokat a megfelelő kísérőlevél társaságában. Érdekes, hogy a levelet a községi bíró is ellátta kézjegyével, a két személyre szóló községi bizonyítványt viszont már nem. Érdemes megemlíteni, hogy a kiadott községi bizonyítványból az derül ki, hogy a folyamodó nem tudott írni, így feltételezhetően a házalókönyv kiállítása iránti kérelmet is a községi jegyző fogalmazta meg.

„Döbrököz község elöljárói hitelesen bizonyítjuk, hogy Rostás János és neje Gábor Kati házaló 1918. december hó óta döbröközi lakosok, magyar alattvalók, előbbi 38, utóbbi 33 éves, egészségesek, büntetlen előéletűek, tudomásunk szerint jó erkölcsűek, politikailag megbízhatók, miért is házalókönyvük megnyitását véleményezzük.

Döbrököz, 1919. aug. 27.”

A kiállított községi bizonyítvány viszonylag pontos személyleírést tartalmazott a házaspár mindkét tagjáról, e mellett kitért foglalkozásukra, illetőségükra, vallásukra is. Rögzítésre került továbbá, hogy a házalókönyvért folyamodók voltak oltva is.

Döbrököz község bírája a kérelmet továbbította a Dombóvári Járás Főszolgabírája felé, aki azt „pártoló véleményezéssel” továbbította is az alispáni hivatal irányába, további feldolgozásra.

Az alispáni hivatal a kérvényt pozitív elbírálásban részesítette, a házalókönyvet 1 év időtartamra kiállította. Intézkedett annak az igénylő részére való kézbesítéséről, illetve egyéb adminisztratív teendőkről is. Rostás János és felesége így folytathatták kenyérkereső tevékenységüket.

Maga a kiadott házalókönyv címlapján tartalmazta az igénylő Rostás János születési és lakhelyadatait, családi állapotára, valamint vallási hovatartozására vonatkozó információkat, illetve részletes személyleírását.

A könyvben megtalálható volt azon települések pontos felsorolása, ahol a házaló tevékenység tilos volt, illetve azon vármegyei törvényhatóságok felsorolása is, ahol „időbelileg korlátozva volt.”

A házalással érintett árucikkek felsorolását követően a házalósegéd, jelen esetben Rostás feleségének, Gábor Katalinnak a személyes adatai következtek.

Az érvényben lévő házalási jogszabályok szerint a házalónak kötelessége volt minden településen házalási engedélyét a helyi közigazgatási hatóság által láttamoztatni. Rostás házalókönyve bőven tartalmaz különböző településekről származó bejegyzéseket, pecséteket, bizonyítva ezzel igen aktív házaló tevékenységét.

Forrás: IV.404.b. Tolna Vármegye Alispánjának iratai, Közigazgatási iratok, 7369/1919, Rostás János döbröközi lakos házalási engedélye

Irodalom: Magyar Néprajzi Lexikon, Második kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982

Összeállította:

Asztalos Zoltán

segédlevéltáros