A demarkációs, korabeli szóhasználat szerint, demarkácionális vonal létrejöttét, az 1918. november 13-án Belgrádban megkötött katonai egyezmény határozta meg. A konvenció által megállapított vonal az ország déli részére vonatkozott, elválasztva egymástól a magyar és a szerb hadsereget. A szintén megszálló cseh és román csapatokkal ilyen megállapodás nem történt. A megegyezés következtében, a jelentős francia támogatást élvező, frissen létrejött délszláv állam fegyveres ereje mélyen benyomult Magyarország területére. A szerbek törekvése, mely a Pécs-Baja vasútvonal megszerzésére irányult sikerrel járt, így a demarkációs vonal Tolna megye déli részén ment keresztül, 3 települést leválasztva a magyar közigazgatási területről. Így került az említett vasútvonalon fekvő Bátaszék és Alsónyék szerb megszállás alá 1918 decemberében. Ugyanez a sors jutott osztályrészül Báta községnek, ami az előbbi két település elfoglalásával teljesen elszakadt a magyar kormányzat által birtokolt országrésztől. Tolna megyében, különösen a demarkációs vonal közelében található megyeszékhelyen növekvő bizonytalanság töltötte el a polgárokat, akik a szerbek északi előretörésének folytatásától tartottak.

Ahogy az alábbi dokumentum bizonyítja, a központi kormányzat szintén komolyan számolt ennek a veszélyével. Az irat tanúsága szerint, a hadügyminiszter rendeletét Tolna megye főispánja, Dr. Mayer Gyula közli az illetékes szervekkel január közepén. Látható, hogy a magyar kormány nem kívánt agresszívan fellépni a demarkációs vonalat esetlegesen átlépő ellenséges csapatokkal szemben. Sőt a fegyverletételre is hajlandó lenne. Érdekesség, hogy a honvédelmi minisztert a forradalmak idején hadügyminiszternek hívták, egészen 1920 elejéig. Az aktuális tárcavezető egyetlen esetben ad parancsot az ellenállásra, amennyiben fosztogató bandák lépnék át a vonalat. Meg kell jegyezni, hogy az irat keletkezésének idején a hadügyi tárcát gróf Festetich Sándor foglalta el, aki nem volt feltétlen híve a köztársasági rendszernek. A miniszter, a politikai életben és a hadseregben végbemenő nagyfokú balratolódást igyekezett megakadályozni, sőt visszafordítani. De a rendszer irányítói közül, törekvésével egyedül maradt és az általunk közölt irat megjelenése után pár nappal megbukott, mindössze 3 hetet töltve a miniszteri székben.

Végül a szerbek ekkor nem lépték át a demarkációs vonalat, mint ahogy a tanácsköztársaság idején sem, pedig erre irányuló terveikről sok információ érkezett a magyar hatóságokhoz és a lakossághoz. A vonal, egészen 1921. augusztus végéig elválasztotta a magyar és a szerb hadsereget és közigazgatást. Ekkor a szerbek kivonultak a trianoni békében Magyarországnak ítélt területről, így az általuk megszállt 3 Tolna megyei település újra magyar fennhatóság alá került.