Egy évszázada - Balassagyarmati január
2019.01.30.
Részletek a dokumentumgyűjteményből:
Vix alezredes jegyzéke a magyar kormányfőhöz, Károlyi Mihályhoz, 1918. december 24.
„Kegyelmes Uram! Van szerencsém Nagyméltóságod tudomására hozni – december 3-i 89/5. számú közlésem kiegészítéseképpen -, hogy a szövetségesek keleti hadseregének parancsnokló tábornokától [Henrys tábornok] kapott utasítás szerint a csehszlovák állam által követelt határok – mint a szlovák föld történelmi határai – a következőképpen állapíttatnak meg: … 3. a Duna folyó az Ipoly torkolatáig; 4. az Ipoly folyó Rimaszombatig (e város Szlovákiáé); 5. Egyenes vonal Rimaszombattól az Ung folyó torkolatáig; 6. az Ung folyása az Uzsok dombig. A végleges határok csak a békekonferencián lesznek a szövetségesek által egyeztetően megállapítva. Kérem Nagyságodat, adja ki parancsait, hogy mostantól kezdve a magyar csapatok a 3., 4., 5., 6. pontokban megállapított vonaltól délre vonassanak vissza. Fogadja Nagyméltóságod nagyrabecsülésem nyilvánulását.”
A Nógrádvármegye című lap tudósítása a Balassagyarmati Nemzeti Tanács és a csehszlovák zsupán tárgyalásáról, 1918. december 28.
„A Balassagyarmati Nemzeti Tanács legutóbbi ülésén elhatározta, hogy érintkezésbe lép dr. Bazovszky losonci ügyvéddel, hogy a közönség már jó előre tájékoztatva legyen a bekövetkezhető eseményekről. E célból dr. Somló József, Kletzár Lajos, Halász Lipót, Baumann Miklós, Forgách József elutaztak Losoncra és ott dr. Bazovszkyval a tegnapi nap folyamán tárgyalásokat folytattak.
A tárgyalás eredményéről ma értesítette dr. Somló a város elöljáróságát. Szerinte egyelőre semmi ok sem lehet az aggodalomra, mert egyrészről a demarkációs vonal hivatalosan még nincs megállapítva, s így amennyiben [a] megszállás be is következnék, az csak egy későbbi időpontban fog bekövetkezni, másrészt, ha Balassagyarmat beleesik is a demarkációs vonalba, dr. Bazovszky kijelentette, hogy a város vagyon- és személybiztonsága a legteljesebb mértékig biztosítva lesz.
Az irányban is folyt megbeszélés, vajon az esetben, ha Balassagyarmat kívül esnék a demarkációs vonalon, [az] esetleges megszállással szemben hogyan viselkedne. Dr. Somló és a kiküldöttek kijelentették Bazovszkynak, hogy ez esetben a várost fegyverrel fogják megvédeni mindaddig, míg csak a kormány másképpen nem intézkedik.”
Plakát, 1919. január 15.
„A polgárságot értesítjük, hogy a mai csehszlovák megszállás ellen a kormánybiztos a magyar kormánynál tiltakozott. A magyar kormány megbotránkozását fejezte ki a megszállás felett, és azonnal lépéseket tett az entente katonai missiójánál a megszálló csapatok visszavonása végett. Felkérjük a polgárságot, hogy a két-három napon belül várható döntést nyugodtan várja be, a rendet saját érdekében trtsa fenn, nehogy a rend megzavarása alkalmat adjon az idegen csapatoknak komolyabb beavatkozására. A polgárőrségeink a rend fenntartó munkájukat tovább folytatják, hatóságok helyeiken vannak.
Balassagyarmat, 1919. január 15-én. Elöljáróság”
Plakát, 1919. január 16.
„A Cseh-tót köztársaság nevében! Mi, tábornok Piccione Lajos a cseh-tót haderőknek a főhadvezetője Tótországban parancsolunk:
hogy minden polgár vagy katona, aki nem tartozik a nemzeti cseh-tót hadsereghez, azonnal köteles kiszolgáltatni mindennemü lő- és vágó- (beleértve vadász fegyvert is) robbanó anyagot és töltényt. A kiszolgáltató helyek lesznek megjelölve a katonai hatóságoktól;
hogy senkinek nem szabad sem elrejteni, sem segíteni semmiféle megyar katonát vagy ágenst (bujtogatót) és
hogy a hivatalos helykörök és a lakósság köteles együtt működni a cseh-tót katonai hatóságokkal és szállitani nekik a kért eszközöket.
Az ellenkezők a jelen előirásoknak lesznek kiszolgáltatva az illetékes büntető hatóságoknak.
Balassagyarmat, 1919. évi január 16-án. Tábornok Piccione L. Főhadvezetője a cseh-tót csapatoknak Tótországban”
Rákóczy István kormánybiztos levele Perczel Miklós hadügyi miniszteri titkárnak, Balassagyarmat, 1919. január 28.
„Titkár Úr! A balassagyarmati MÁV alkalmazottak egyhangúlag elhatározták, hogy a csehszlovák államot nem szolgálják és semmiféle fogadalmat nem tesznek, miután Bazovszky zsupán sem a magyar szolgálati nyelvre vonatkozó kívánságaikat, sem pedig jövőjüket nem biztosította.
Ezen fenti határozatokból kifolyólag az összes vasutasok a csehszlovákoktól átvett vonalakon tegnap déli 12 órakor a munkát beszüntették.
A Balassagyarmaton lévő csehszlovák katonaság fegyveres erőszak alkalmazásával szedi össze a vasutasokat, és szuronyokkal kényszeríti munkára. A katonai parancsnok a vasutasokkal közölte, hogy amennyiben ma délig munkába nem állnak, az ellenszegülőket statáriális eljárás alá vonja. Állítólag a fogadalom letételét is fegyverrel akarják kikényszeríteni. …”
A Nógrádvármegye című lap tudósítása a január 29-iki eseményekről:
„Kétheti megszállás után, f. hó 29-én este véget ért városunkban a csehek uralma. Kedden este a lakosság még mit sem sejtett a másnap bekövetkező eseményekről, szerdán hajnalban azonban már gépfegyverek kattogására ébredtünk, és este fél hétkor a városháza erkélyéről büszkén lengett a háromszínű lobogó.
Szerdán hajnalban a 38-asok és a 16-osok nemzetőreinek egy különítménye Szügy felől támadást kezdett a honvédlaktanyában lévő csehek ellen. A laktanya előtt álló őrt sikerült is lefegyverezniök, be is törtek a laktanyába, azonban az emeletre feljutni nem tudtak, mert a csehek, akik úgy látszik, besúgás folytán értesültek a szándékolt támadásról, felkészülve várták a támadókat, és kézigránátokkal és géppuskákkal visszaverték őket az emeletről. Kénytelenek voltak visszavonulni és a vasúti töltéstől balra emelkedő magaslaton, valamint a zsidótemető mellett helyezkedtek el és tűz alatt tartották a laktanyát. A csehek be voltak szorítva a laktanyába, onnét mozdulni nem tudtak, a városon kívüli cseh megszálló csapatokkal pedig érintkezést és segítséget nem tudtak kapni, mert a vasutasok már jókor elvágták a telefon- és távíródrótokat úgy Ipolyság, mint Losonc felé. A csehek gépfegyvereikkel a laktanya ablakában helyezkedtek el és onnét nemcsak katonákra, hanem a védtelen lakosságra is tüzeltek úgy, hogy polgári egyének is estek áldozatul a felszabadító harcnak.
Délután 2 óra tájban megérkeztek az iglói géppuskások hat géppuskával és alkonyatkor támadást indítottak a laktanya ellen. A támadás eredményét azonban a csehek nem várták be, telefon útján tárgyalásba bocsátkoztak a katonai parancsnokkal. Helyzetük reménytelenségét látva, hajlandók megadni magukat, de szabad elvonulást kérnek. Ezt az ajánlatot a katonai vezetés nem fogadta, feltétlen megadást követelt, amibe a csehek végül bele is egyeztek.
A laktanya és a csehek a katonaság kezébe kerültek, a cseheket foglyul ejtették és még aznap el is szállították. A cseh megszálló csapatok parancsnoka, a főhadnagy még reggel elesett. Egyik tiszt épp a tárgyalások alatt, a telefonnál sebesült meg a fején, az ablakon át egy kósza golyótól. Egy másik tisztjüknek azonban sikerült megszökni, úgy, hogy a csehek még reggel befogták a laktanyába Széles városi rendőrt, s ennek ruháját a tiszt magára öltve, a városból kiszökött.
Még csütörtökön is lázas és izgatott volt a hangulat, az üzletek egész nap zárva voltak, természetesen ellenőrizhetetlen rémhírek járták be a várost, amelyek a valóságnak meg nem feleltek. A valóság az, hogy megfelelő számú katonaságunk van, amely a város megvédésére újabb cseh támadással szemben is teljesen elegendő. Tehát a legteljesebb nyugodtsággal és higgadtsággal, bizakodva nézhetünk még súlyos események elé is. Azonban azt hisszük, a cseheknek nem lesz több kedvük, hogy Balassagyarmatot újból megszállják….”
Új hozzászólás