"Gyógyszerészek, patikaszerek" - virtuális kiállítás

 

„Sokaktúl pedig vagy ki nem telik, hogy felül az Patikácskában javaslott orvosságokat magoknak megszerezzék, vagyis gyakorta idegen földön utazván sokszor a városoktul és lehető segítségtül is kirekesztetnek. Azoknak azért, és cselédes Gazdáknak javokra és hasznokra, ímé előszámolok némely házi eszközöket, melyek körül, jóllehet annak rendszerint való tudomány kívántatik, mindazon által szükségnek idején, orvosnak távul létiben segíthetnek magokon…” – írta Perliczi János Dániel: Medicina Pauperum – Szegények patikája című művének bevezetőjében. Az 1740-ben kiadott könyvecske – az ígérethez híven – leginkább a természetben megtalálható növényi és állati összetevőkből előállítható orvosságokat mutatja be. A természetet ismerők, vagy a falvak javasasszonyai – javasemberei ezekkel gyógyítottak. Voltak azonban olyan nagyobb településen élők, akik nem tudták az ajánlott összetevőket beszerezni. Vagy éppen betegségüket csak egyéb anyagok hozzáadásával lehetett gyógyítani. Ezekre szolgáltak a patikák. Voltak azután olyan elesettek, akik nem tudták megfizetni az orvosságot, vagy éppen rabok voltak. Nekik a vármegye a házi pénztárból kifizetve biztosította a gyógyszereket. Az 1810-es évek végétől fennmaradt „receptek” alján ezért találjuk magyarul az ilyen vármegyei hivatalos orvos által írt megjegyzéseket: „Egy szegény adófizetőnek”, „Egy koldus asszonynak”, „Egy köszvényes szegény nyomorultnak”, „Egy szegény talált gyermeknek”.

HU-MNL-NVL-IV.1.m. XXV. 1824/1 receptek

 

HU-MNL-NVL-IV.1.m. XXV. 1824/2 receptek

 

Vagy olyan igazolás bemutatására adtak ki gyógyszert, amit Voxith Horváth Antal főszolgabíró írt a törött lábú leány balesetéről:

Szegény leány gyógyítása, 1829, Losonc

 

De a korabeli patikákban nem csak emberek számára készültek orvosságok, hanem háziállatok (lovak, sertések, szarvasmarhák) részére is.

Lovak betegsége elleni szert kérnek, 1829, Ipolytarnóc

 

Mindezen kiadott gyógyszereket a patikák jegyzékbe vették, és általában félévenként beterjesztették a vármegyéhez, ahol ellenőrizték, majd a kimutatott összeget megtérítették a patikusnak.

Sziráki Gyógyszertár kiadási lapja, 1831

 

Füleki Gyógyszertár kiadási könyve, 1835

 

Magyar Korona Gyógyszertár, Balassagyarmat, 1836

 

A forradalom és szabadságharc után változott a helyzet. A vármegye is és a nagyobb települések is a megrendelésért cserébe engedményt szerettek volna elérni a gyógyszerárakból. Ahol versenyhelyzet volt a patikák között, ott több-kevesebb sikerrel jártak. Mivel önmagában nem volt nagy nyereséggel kecsegtető üzlet az orvosságok készítése és kiszolgálása, a biztos bevétel reményében engedtek az árakból.

Füleki gyógyszerész nyilatkozata, 1850

 

Pokorny Lajos nyilatkozata, Losonc, 1850

 

Sziráki gyógyszerész nyilatkozat, 1850.10.04.

 

Szent Lélek Gyógyszertár, Balassagyarmat

Ezért nem lelkesedtek a megye keleti részén sem az új jelentkezőknek, bár ott a lakosság és így az ellátási szükséglet is dinamikusan növekedett.

HU-MNL-NVL-V.171. St.kpt jkv., 1892. 39. szám