KADA ELEK MEMORANDUMA A FÖLDRENGÉSI SEGÉLYEZÉS ÜGYÉBEN A MINISZTERELNÖKHÖZ, ÉS A MINISZTERELNÖK VÁLASZA

(Forrásközlés)

A memorandum létrejöttének okai és tartalmi vonatkozásai

Kecskemétet 1911. július 8-án éjjel 2 óra 2 perckor földrengés rázta meg.[1] A földrengés a városban 4040 házat rongált meg kisebb-nagyobb mértékben. A külterületen 2947 tanya erősebben, 3343 csekély mértékben károsodott.[2] Az épületek helyreállításához több mint 10 millió koronára lett volna szükség.[3] Ebbe az összegbe nem volt beleszámítva az épületek értékcsökkenése, amely szintén milliókra rúgott.[4]

Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök 1911. július 16-án Kecskemétre látogatott, és megszemlélte a földrengés által okozott károkat. A miniszterelnök a látottak, valamint a városházán Kada Elek előadásában elhangzottak alapján megígérte, hogy a kormány segítséget fog nyújtani a város újjáépítéséhez. Kada Elek a miniszterelnökkel folytatott megbeszélés során vállalta, hogy részletes jelentést fog tenni a földrengés okozta károkról, a károk elhárításához szükséges állami támogatás lehetséges módjairól és Kecskemét város jövőbeni fejlesztési igényeiről.[5]

Kada Elek, az ígéretéhez híven, 1911. augusztus 24-én memorandumot intézett a miniszterelnökhöz. A memorandum első része megállapítja, hogy Kecskemét külső határának északi és nyugati részei estek a földrengés epicentrumába, de a város 16 négyzetmérföld kiterjedésű külső területén a károk kisebbek voltak a vártnál. A károsodott épületeket a kár mértéke, a házadókataszter adatai és az építkezés szilárdsága alapján I–VII. csoportba sorolták. A felmérés szerint a város területén lévő épületek 8 557 206 korona kárt szenvedtek. Kada megjegyezte, hogy a becslés meglehetős szigorral készült, és a helyreállítási költségek a kimutatott kárösszeget 10–20%-kal meg fogják haladni a munkabérek, valamint a fuvar- és anyagárak emelkedése miatt. Az ingóságokban esett károkról nem készült felmérés. A városi pénztár vesztesége a rendkívüli személyi kiadások, a közbiztonsági intézkedések, az anyagbeszerzések, a fuvarbérek stb. miatt túllépheti a 2 millió koronát.

A városvezetés a lakosság vagyoni helyzetének figyelembevételével háromféle támogatási módot állapított meg: 1) segély, 2) kamatmentes kölcsön, 3) kedvező kamatozású kölcsön. A jelzett segélyezési módok kidolgozásakor a zágrábi földrengéskárosultak megsegítésére született 1881. évi IX. törvénycikket, valamint a szegedi árvízkárosultak támogatására született 1880. évi XVII., XVIII. és XX. törvénycikkeket vették alapul.

Segélyt 1123 személy kért 816 198 korona összegben, kedvező kamatozású kölcsönt 922 fő 4 561 255 korona összegben. 329 személy a kölcsönt és a segélyt kérők között is szerepelt. Ezenkívül öt egyház kérte 866 000 korona kárának segélyből való megtérítését.

A segély összegének megállapítása a segélybizottság feladata volt. A polgármester szerint az egyházközségek is képtelenek saját erőből fedezni a földrengés okozta károkat. A segélyt kérő egyesületeken (Kecskeméti Gazdasági Egyesület, Kecskeméti Kaszinó, Iparegylet) is segíteni kell, mert korábban nagy befektetéseket tettek, amelyek terheit a földrengéskárok nélkül is csak anyagi erejük végső megfeszítésével képesek viselni.

A szükségletek fedezésére a városi pénztárhoz 294 599 korona készpénzadomány folyt be. Kada Elek kérte, hogy a segélybizottság üléseire a Belügyminisztérium küldjön egy vagy két állami megbízottat, akik képviselik a kormányt a segélyek szétosztásánál. Jó lenne, ha közülük az egyik műszaki képzettségű lenne, és a vitás építkezési kérdésekbe szakszerűen tudna beleszólni.

A memorandum további részében Kada kitért arra, hogy a város polgárai különféle adókkal és pótadókkal alaposan meg vannak terhelve, ezek mértéke a továbbiakban nem emelhető.

A várost terhelő földrengési kár kb. 2 millió koronára rúg. Ez azt jelenti, hogy a város költségvetésének kiadási része legalább évi 120 000 koronával fog emelkedni. Ennek az összegnek a fedezésére meg kellene emelni a pótadót, ez a lépés azonban a fejlődést hosszú időre megakasztaná.

A földrengés idején Kecskemét látványosan fejlődött. Építés alatt állt az új honvédhuszár-laktanya, a művésztelep, a városi vízvezeték, a pusztai iskolák, a városi közkórház, a siketnémák intézete és több vasútvonal. Emellett a város szorgalmazta a csatornázást, a zöldségtermelést előmozdító öntözőművet, közvágóhidat, vásárcsarnokot szeretett volna építeni, küszöbön állt az országos elmebetegkórház építése, a vasútállomás bővítése, az állami főreáliskola új épületének és a postapalotának a megépítése. A város a szabályozási terv véglegesítése után munkásházakat is szándékozott építtetni. Ezt a fejlődést akasztotta meg a földrengés, amely után új forrásokat kellett találni a már megindított építkezések folytatásához és a lakásviszonyok tervezett javításához.

Kada Elek a szegény sorsú lakosság által kért segélyösszeg erejéig készpénzbeli államsegélyt kért. Mint írta, mind a segély, mind pedig a kölcsön szigorú állami felügyelet mellett lenne igénybe vehető, városi kezességvállalás mellett. A lakásviszonyok javítása érdekében mind a városi lakosság, mind pedig a város részére házadómentességet kért.

A város gazdasági erejének növelése érdekében kérte az újonnan szervezendő pénzügyigazgatóság Kecskemétre helyezését, a katonaság létszámának emelését, a helyi állami polgári leányiskola fölé egy felső leányiskola felállítását, a városi zeneiskola részére új épület emelését és nagyobb összegű államsegély juttatását, a helyi felsőkereskedelmi iskola részére éves államsegély kiutalását, a Duna-Tisza csatorna budapest–csongrádi irányban való kiépítését, a kecskemét–kiskunhalasi keskenyvágányú vasút Kiskőrös és Kiskunmajsa felé vivő szárnyvonalának megépítését, borközraktár, hűtőközraktár felállítását, a budapesti m. kir. kertészeti tanintézet Kecskemétre helyezését, valamint a városi múzeum és könyvtár építéséhez 200 000 korona állami támogatást.

A polgármester kérte egyúttal azoknak az állami intézményeknek a mielőbbi felállítását is, amelyekről korábban már döntés született. Így az Országos Állami Elmegyógyintézet felépítését és használatba bocsátását, a kecskeméti m. kir. főreáliskola új épületének felépítését, valamint a helyi M. kir. Posta-, Távirda- és Távbeszélő Hivatal részére új épület emelését.

A memorandum végén Kada megállapította, hogy ha a város a kért készpénzsegélyt megkapja, az csak a tényleges károk 6–8%-át fogja fedezni. A nagyobbik részt, – a kamatokkal együtt visszafizetendő 92–94%-ot, azaz 9 millió koronát meghaladó összeget –, a város lakosságának tőkéjéből és megcsappant jövedelmeiből kell elvonni. Ez óriási összegű improduktív kiadás, amely megakasztja a fejlődést.

Kada Elek memorandumára gróf Khuen-Héderváry Károly 1911. október 13-án kelt 139 861/BM III–b. 1911. számú leiratában válaszolt. Ebben arról tájékoztatta Kecskemét város közönségét, hogy az emlékirat felvetéseit azzal a kéréssel közölte a szakminiszterekkel, hogy a hatáskörükbe tartozó kérdésekben folytassák le a szükséges tárgyalásokat és intézkedjenek. A belügyi tárca hatáskörébe tartozó közigazgatási költségek megtérítését a városnak járó államsegély felemelésével, törvényhozási úton kívánta rendezni. Kijelentette, hogy a város állami támogatásban való részesítését elsőrendű állami érdeknek tartja, és minden eszközzel oda fog hatni, hogy ezek a város rendelkezésére legyenek bocsátva.

Kada Elek memoranduma a földrengési segélyezés ügyében

„20 681/1911. Kig. szám

Kegyelmes Uram!

A július 8-i földrengés következményeiről és azok orvoslása érdekében az alábbi jelentést vagyok bátor előterjeszteni:

Nagyméltóságod látogatása alkalmával személyesen győződött meg azokról a károkról, melyeket a földrengés következtében városunk lakossága, az itteni egyesületek és társaságok, egyházak és maga a város közönsége szenvedett. Ez a látogatás és Nagyméltóságodnak ez alkalommal tett biztató kijelentései reményt nyújtanak arra, hogy a magas kormány és a törvényhozás segédkezet fog nyújtani e súlyos károk enyhítésére és a város továbbfejlődésére szolgáló eszközök megszerzésére. E célból bátor vagyok a helyzetet lehető hűen feltárni és az orvoslás eszközeit fölsorolni, melyek rendelkezésre bocsátását szükségesnek és lehetőnek vélem.

Tisztább képet nyújtandó, jelentésemet három részre osztom. Az első részben a károkat mutatom ki, a másodikban a testületek és magánegyének részéről segély vagy államkölcsön nyújtása iránt beadott kérelmeket ismertetem, a harmadikban azokat az intézkedéseket sorolom fel, melyek a város és lakossága helyzetének javítására, a város további fejlődésének biztosítására szükségesek.

I.

A katasztrófa szokatlansága okozta, hogy a kárt az első napokban nem tudtuk kellően mérlegelni. Bizonyára hozzájárult ehhez az is, hogy a házak önmaguktól, de a későbbi kisebb földlökések következtében is, tovább romlottak. Ma már megállapíthatjuk, hogy a város 16 négyszögmérföld kiterjedésű külső területének egyes részein a kár sokkal kevesebb, mint első pillanatban gondoltuk, de viszont azon a területen, mely a földrengésterületnek mintegy magvába esett, a kár még nagyobb, e területre esnek maga a város és a külső határnak északi és nyugati részei.

Nagy gondot adott a károk miként való megállapításának meghatározása. Az összes épületekben esett kárnak egyenként, becslés útján való megállapítása szinte lehetetlen volt, mert ez több szakértő bizottság alakítása esetén is több hónapot vett volna csupán a belterületen igénybe, a külterületen pedig szinte kivihetetlen lett volna, amellett teljesen megbízható és pontos adatot ily módon sem kaphattunk volna, mert ilyen javítási munkáknál a becslés eredménye a tényleges helyreállítási költségtől szükségképp mindig eltér, éspedig rendszerint alatta marad annak. E körülmények figyelembevételével végre abban állapodtunk meg, hogy felhasználjuk egyrészt az adó elengedése céljából a városi és állami adóhivatal kiküldötteiből alakult bizottság helyszíni összeírásának eredményét, mely a belterületre nézve az összes épületek földrengés utáni állapotát három fokozatba sorozza, emellett pedig a házadókataszter adatai és az építkezés szilárdságára vonatkozó, az adóleírás ügyében eljárt bizottság működésével kapcsolatosan foganatosított helyszíni vizsgálat segélyével az épületeket, azok értéke szerint hét csoportba osztjuk a következő módon.

I. csoport. A város tulajdonában levő középületek, katonai épületek. Állami épületek. Egyházak épületei. Részvénytársaságok épületei. Egyesületek épületei.

Ez épületek helyreállítási költségeit részben a már meglevő vállalati összeg, részben az építészek által a helyreállításra készített költségelőirányzat, részben pedig szakértő bizottság házanként foganatosított becslése alapján állapítottuk meg.

II. csoport. Egy- vagy többemeletes magánépületek.

III. csoport. 15 helyiségnél többet tartalmazó, földszintes magánépületek.

IV. csoport. 10–15 helyiséget magukban foglaló, egészen szilárdul épült, földszintes magánházak.

V. csoport. Ugyancsak 10–15 helyiséget magukban foglaló, kevésbé szilárdan épült, vagy avultabb földszintes magánházak.

VI. csoport. 10 vagy ennél kevesebb helyiséget magukban foglaló, teljesen szilárdan épült földszintes magánházak.

VII. csoport. 10 vagy ennél kevesebb helyiséget magukban foglaló, kevésbé szilárdan épült vagy avultabb földszintes magánházak.

Mint külön csoportot vettük fel az ún. Cigányvárosban levő putrikat.

A II–VII. csoport mindegyikét külön 3–3 fokozatban tüntettük fel az adóleírás ügyében eljárt bizottság megállapítása szerint, ti. romba dőlt, lakhatatlan és sérült épületek. A belterületen ugyanis nincs olyan épület, mely meg ne sérült volna.

E csoportok minden egyes fokozatába tartozó épületek közül a város különböző pontjain kiválasztottunk néhány épületet, melyet szakértő bizottság a hely színén alaposan megvizsgált, s megállapította annak valószínű helyreállítási költségeit. E becslési eredményekből, és az illető csoportba és fokozatba sorozható, már helyreállított épületek tényleges helyreállítási költségeiből állapítottuk meg az illető csoport egy-egy fokozatára érvényes átlagos kárösszeget, s ez átlagból az azon csoport megfelelő fokozatába tartozó összes épületek valószínű helyreállítási költségeit.

A külterületen csak két csoportot állítottunk föl: a városi épületek csoportját, melyekre nézve a valószínű helyreállítási költségek becslés útján egyenként megállapíttattak; másik csoportba a magánépületeket, melyeket kivétel nélkül a város belterületén levő, gyöngébben épült kisebb magánházakkal vettünk egyenlő értékűeknek, bár azok egy részének tényleges értéke jóval magasabb. E csoportot szintén a sérülés mérve szerint az adóleírás szempontjából megállapított három fokozatba osztottuk be.

Ily módon állítottuk össze az ide mellékelt összesítést, mely szerint a középületekben esett kár 3 484 390 korona, amelyből 301 317 korona a városházára, 797 000 korona a város tulajdonában levő katonai épületekre, 603 300 korona egyéb városi épületekre, főképp az iskolákra esik, mely összeghez hozzáadva a város közönségének a külterületen levő épületeiben esett kárt, 51 740 koronát, a városi pénztár összes kára épületekben 1 753 357 koronában állapítható meg. Ez a kár a rendkívüli közigazgatási kiadásokkal, lakbérveszteségekkel stb. a 2 000 000 koronát eléri, esetleg meg is haladja.

A város belterületén levő összes magán- és középületek helyreállítására e számítás szerint 7 916 266 korona, a külterületen levő épületekre 640 940 korona, vagyis a város területén levő összes épületekre 8 557 206 korona szükséges.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy e becslés meglehetős rigorozitással[6] foganatosíttatott, és így a helyreállítási költségek a most kimutatott kárösszeget a valóságban valószínűleg 10–20%-kal még túl fogják haladni, annál inkább, mert a munkabérek, a fuvar- és az anyagárak abnormisan emelkedtek. Máris van példa arra, hogy a 60 000 koronában kimutatott kárösszeggel szemben egyetlen épületnél a tényleges helyreállítási költségek a 100 000 koronát is meg fogják haladni. Ezenkívül a külterületi épületekben esett kár felvétele kellő idő és munkaerő hiányában szemmel láthatóan hiányos, minélfogva határozottan állíthatom, hogy a készpénzben kifizetendő tényleges kár a 10 000 000 koronát eléri, sőt valószínűleg meg is haladja.

Figyelembe veendő még, hogy az ingóságokban esett tetemes kárt megbízható adatok hiányában nem állapíthattuk meg. Nem lehet továbbá összegszerűleg kimutatni a közvetett kárt, mely egyeseknek, különösen a kereskedőknek és iparosoknak hosszabb vagy rövidebb időre terjedő üzletszünetelése, az összeköttetések megszakítása, a kényszerköltözködések, a lakáshiány, a lakbérek emelkedése, a lakbérveszteségek stb. következtében előállott, és amely az életnek az idegenből idetódult sok munkás fogyasztása következtében történt megdrágulása folytán és egyéb módokon már bekövetkezett, vagy ezután fog bekövetkezni, s amely károsodás sok társadalmi osztályt, elsősorban pedig a hivatalnok elemet érzékenyen sújtja.

Végül ma még nem tudjuk megállapítani azon költségek nagyságát, melyek a földrengés következtében tett közigazgatási intézkedések folytán rendkívüli személyi kiadások, közbiztonsági intézkedések, anyagbeszerzések, fuvarbérek stb. alakjában fölmerültek, s amelyeknek hozzáadásával a városi pénztár vesztesége meg fogja közelíteni, esetleg meg is haladja a 2 000 000 koronát.

II.

A segélyszükségletek megállapítása céljából felhívást bocsátottunk ki a lakossághoz, az igények bejelentésére határidőül ez évi augusztus 15-ét tűzvén ki. A támogatás iránti kérelmek háromféle tárgyúak, nevezetesen egy részük segély nyújtására irányul, más károsultak kamatmentes kölcsönt, ismét más károsultak kedvező kamatozású kölcsönt kérnek.

Már a kérelmek fölvétele alkalmával vizsgálat tárgyává tettük a folyamodók vagyoni helyzetét, kereseti és megélhetési viszonyait, a kérelmek fölvétele után pedig behatóan fogjuk kutatni e tekintetben a még hiányzó vagy kellően nem tisztázott adatokat. Úgy vélem, hogy segélyt azoknak kellene nyújtani, akik anyagi helyzetüknél, kereseti viszonyaiknál, családi és egyéb körülményeiknél fogva segélyezés nélkül annak vannak kitéve, hogy meglévő csekély vagyonukat, vagy keresetforrásukat elveszítik, tönkremennek.

Kamatmentes kölcsön nyújtását kívánja azoknak a helyzete, akiknek van ugyan csekélyebb vagyonuk és jövedelmük, de ha a kárösszeg erejéig nyújtandó kölcsön tőkéjének visszafizetése mellett még kamatterhet is kell viselniök, rendes megélhetésük volna veszélyeztetve.

Végül kedvező kamatú kölcsönnel volnának támogatandók azok, akiknek megélhetését a rendes kamatok fizetése lényegesen korlátozná.

E segélyezési módok és csoportok körülbelül megfelelnek annak, amit az 1881. évi IX. tc. szerint annak idején a zágrábi földrengés-károsultaknak, az 1880. évi XVII., XVIII. és XX. tc. szerint pedig a szegedi árvízkárosultaknak, illetőleg a sújtott városoknak biztosított a törvényhozás. A visszafizetési határidők is e törvényeknek megfelelően volnának megállapítandók. Természetes azonban, hogy miután azóta az általános kamatlábviszonyok javultak, a kedvezményes kölcsön kamata is az említett törvényben foglaltnál legalább 1%-kal alacsonyabbra, azaz 3%-ra volna veendő.

Ami a szükséglet összegét illeti a ./. alatt mellékelt kimutatás szerint segélyt kér 1123 személy, összesen 816 198 korona összegben. Kamatmentes, részben kedvezményes kamatú kölcsönt kér 922 személy, összesen 4 561 255 korona összegben. Ezek közül 329 személy úgy a kölcsönt, mint a segélykérők számában benne van, mivel ezen folyamodók káruk egy részének fedezésére segélyt, a kár többi részére kölcsönt kérnek.

Ez összegen kívül az egyházak közül 5 összesen 866 000 korona kárának segélyből való megtérítését kéri.

Kétségtelen, hogy ezek az összegek a vizsgálat folyamán csökkenni fognak, mert mint hasonló helyzetben mindenütt, itt is akadtak akik kellő jogcím és ráutaltság nélkül, vagy a szükségesnél nagyobb összegű támogatást kérnek, akiknek bejelentéseit a segélybizottság mérlegelni fogja, s e szükséghez képest leszállítja vagy elutasítja. Viszont azonban vannak olyanok is, akik tudatlanságból, vagy a segélyakció iránti bizalmatlanságból kérelmüket a kiszabott határidő alatt nem terjesztették elő, ezeket a segélyezésből kirekeszteni méltánytalan és káros volna, ha később jelentkeznek is. Mivel pedig megtörténhetik, sőt valószínű, hogy ez az utólag előálló szükséglet eléri azt az összeget, mellyel a segélyigények a tárgyalás alkalmával leszállíttatnak, kívánatos volna, hogy a bejelentett szükséglet erejéig nyerjen a segélybizottság fölhatalmazást. Természetes, hogy a rendelkezésre bocsátandó összegek csupán csak a kellő szigorúsággal megállapítandó tényleges szükséglet erejéig lesznek igénybe vehetők.

A kérelmezők között vannak a helybeli egyházközségek is. Itt fel kell hívnom Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét arra a körülményre, hogy az összes helybeli egyházközségek autonóm jogokkal bírnak, közülök még a római katolikus egyháznak sincsen kegyura, hanem mindenik egyházközség saját jövedelméből kénytelen födözni kiadásait, s ha egyéb jövedelmeik e célra nem elegendők, az egyháztagokat, tehát e város lakosait, kénytelenek kisebb vagy nagyobb mértékben megadóztatni. És tényleg a nagyobb egyházközségek tagjai már ma is jelentékeny egyházi adóterhet viselnek, mely az egyháztagok állami adója után 5–12, sőt még magasabb százalékig emelkedik. Ha tehát most földrengéskáraikat a maguk erejéből kell viselniök, ez ismét károsodást, illetőleg 5–6 évtizedre terjedő jelentékeny egyházi adóemelést, vagyis a már úgyis erősen sújtott lakosságnak újabb és állandó megterhelését vonná maga után. Ez az összes egyházakra nézve hátrányos és méltánytalan volna, mert valamennyi a szorosan vett egyházi föladatok mellett közjótékonysági teendőket is végez, a vallástanítást a város egész területén nagy költséggel ellátja, sőt a református egyházközség már 300 év óta, a római katolikus egyház is a 18. század eleje óta némely alapítványoktól és kisebb támogatástól eltekintve, saját erejéből nemcsak e város polgárainak, hanem messze vidékek lakosainak is hasznára szolgáló s e tekintetben az államot részben mintegy tehermentesítő, középiskolát tart fenn. E középiskolák ugyan a legközelebbi időkben már államsegélyt is élveznek, de a református egyház éppen most vállalt mintegy 1 millió korona terhet magára azért, hogy az általa fönntartott főgimnázium és jogakadémia részére az állam által fölállított föltételeknek megfelelő új épületet emeljen, a római katolikus egyház pedig most fogott hozzá az új főgimnázium-épület létesítésének előkészítéséhez, melynek ügye jelenleg a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr döntése alatt áll. Ezen közcélú tevékenységük tehát az egyházakat az esetben, ha földrengés okozta káraikat maguknak kell viselniök, anyagilag válságos helyzetbe sodorná, illetőleg az előkészítés alatt álló terv megvalósítását megakadályozná.

A segélyt kérő egyesületek szintén nagy jelentőségű kulturális föladatokat teljesítenek s közülök a Gazdasági Egyesület, a Kecskeméti Kaszinó ez évben, az Iparegylet pedig már előbb nagy befektetéseket eszközöltek, melyeknek terhét e csapás nélkül is az első években csak anyagi erejük végső megfeszítésével bírhatták volna el, ha pedig vagyoni viszonyaikhoz mért támogatással a földrengés következményei reájuk nézve elviselhetőkké nem tétetnek, veszedelmes helyzetbe jutnak, s esetleg a feloszlást sem tudják elkerülni.

E szükségletek fedezésére a városi pénztárhoz eddig készpénzadományokban 294 599 korona 19 fillér érkezett be.

Miután a segélyezés egyesekre nézve rendkívül sürgős, mert sokan vannak, akik segély nélkül házaik helyreállításához egyáltalán nem foghatnak hozzá, s lakhatatlan házaiknak a jövő évben való rendbe hozása őket e télre hajléktalanná tenné: tisztelettel bejelentjük, hogy a m. kir. belügyminisztérium 4528/eln. 1911. számú rendelete szerint, s a kérvényezők viszonyainak megvizsgálása után, a beérkezett segélyadományok fölosztását a sürgős szükséglet erejéig már most megkezdjük.

Hogy pedig a segélyezés folytonos felsőbb hatósági ellenőrzés mellett és mégis gyorsan történhessék: mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a magas kormány képviseletére a segélybizottság üléseire egy, vagy két állami megbízottat méltóztassék kiküldeni, kik a segélybizottság ülésein minden kérdésről közvetlen tapasztalást szerezve, a segélyek helyes fölhasználása tekintetében úgy a magas kormánynak, mint a nagyközönségnek külön garanciát nyújtanak. Kívánatos volna, hogy legalább egyik állami kiküldött műszaki képzettségű legyen, hogy az esetleg vitás építkezési kérdésekbe is szakszerűen beleszólhasson.

III.

Mielőtt a város segélyezése, illetőleg a várost ért tetemes kár enyhítésére vonatkozó kérelmünket előterjeszteném, engedje meg Nagyméltóságod, hogy városunk legutóbbi történelmi fejlődését és viszonyait röviden ismertessem.

A város a török korszakban elveszített ősi autonómiáját csak a múlt század közepén szerezhette vissza. Az ezzel járó berendezkedés, a régi földesuraktól való megváltakozás és az ezzel kapcsolatos birtokszerzések annyira kimerítették a várost és az akkori lakosságot, hogy hosszú ideig a fejlődésnek számtalan szükségleteit nem voltak képesek fedezni, sőt – dacára igyekezetük és nagy szorgalmuknak – sok anyagi gonddal és sok bajjal kellett küszködniök. A város pénzügyeinek tulajdonképpeni rendezése körülbelül 30 évvel ezelőtt kezdődött, tehát aránylag igen rövid idő az, amely óta e város közigazgatásában, háztartásában és fejlődésében a rendes útra léphetett, sőt minden dicsekvés nélkül elmondható, hogy e város lakosainak szorgalma, hazafias felfogása és áldozatkészsége abba a helyzetbe juttatta rövid idő alatt a várost, hogy az, ma az ország nagyvárosai között méltó helyet foglal el.

És ezt elérte a maga erejéből.

Hangsúlyoznunk kell ezt, Nagyméltóságú Uram! Hangsúlyoznunk kell azért, mert habár készséggel és hálával ismerjük el, hogy a haladás egyes eszközeit, habár csekélyebb mértékben is, az állam bocsátotta rendelkezésünkre, emez eszközök túlnyomó része mégis a város vagyonából szereztetett meg és így az államnak kiváló gondja kell, hogy legyen erre a népre, amely a magyar fajnak valódi életképességét oly szépen illusztrálja, hogy az az ország többi lakosai elé példaképül állítható.

Ezt a helyzetet azonban a szorgalom és takarékosság mellett csak úgy érhette el, hogy közigazgatását a legnagyobb körültekintéssel irányította, nemcsak a szükségleteket vette figyelembe, hanem azt is, hogy az azok fedezésére szolgálható összegek oly gazdasági politika útján legyenek beszerezhetők, hogy azok a polgárság terheit lehetőleg közvetlenül ne szaporítsák, teherviselési képességét fenntartsák.

Ezzel a közigazgatási politikával elértük azt, hogy 25%-os községi és 5%-os iskolai pótadóval képesek vagyunk nemcsak rendes kiadásainkat fedezni, hanem időközönként fokról fokra oly intézkedéseket tenni, amelyek a város fejlődését nagyobb mértékben mozdítják elő. Nagyon természetes azonban, hogy költségvetéseinket a legnagyobb óvatossággal kell elkészítenünk, mert hisz egy főleg mezőgazdasággal foglalkozó város költségvetése nagymértékben befolyásolva van az évi termés minőségétől, másrészt figyelembe kell vennünk azt, hogy a polgárság a 25%-os pótadóval már annyira meg van terhelve, hogy ezen adónak további emelése nemcsak érzékenyen sújtaná, de ha a további fejlődés csak pótadóemelés által volna elérhető, az a fejlődés érdekében kifejtendő áldozatkészséget rendkívül csökkentené. Figyelembe veendő ugyanis az a körülmény, hogy még egyrészt a lakosság a 25% pótadón kívül fizeti a 10%-os útadót, az 5%-os iskolaadót, az 5%-os országos betegápolási pótadót, ezenkívül a helybeli összes autonómiával bíró egyházakat is a polgárság külön adójával tartja fenn, amely adók a városi pótadóval együtt 50 és 60% között ingadoznak, másrészről különböző városi közvetett adóknak a terheit is érzi, ilynek pl. a helypénz, a kövezetvám, kövezési költségek, a csatornázási költségek, birtokváltozási illetékek, gyártott és ásványvízadó, és végül nem hagyható figyelmen kívül az a fontos körülmény, hogy a városnak adóalapot képező földjei kataszterileg sokkal magasabbra vannak becsülve, mint a környék hasonló minőségű földjei, és így a kecskemétiek 25%-os pótadója tényleg többet reprezentál, mint más városok hason minőségű adaja.

Mindezeket figyelembe véve, természetszerűleg a legaggasztóbb első kérdés az, hogy a város a nem várt ritka szerencsétlenség következtében reá nehezedő terheket miképpen fedezhesse anélkül, hogy jövő fejlődésében ne legyen megakadályozva. Bennünket, mint várost, ez a kérdés érint a legsúlyosabban, mert az most már kétségtelen, hogy körülbelül 2 millió koronára fog rúgni az az összeg, amelyet a városnak a földrengés következtében váratlanul ki kell adni, illetőleg amelynek fedezetéről gondoskodni kell. Ha tehát a mai pénzügyi viszonyokat tekintetbe vesszük, a helyzet úgy áll, hogy a város évi költségvetésének kiadási része legkevesebb évi 120 000 koronával emelkedik. Honnan szerezze be a város ezt az évente szükséges 120 000 koronát? Újabb segélyforrásokról kellene gondoskodnunk, de olyan újabb segélyforrást, amely az összeget teljesen fedezné, csakis a pótadó emelésében látunk, de akár a pótadót emeljük, akár új segélyforrást teremtünk, az bizonyos dolog, hogy a város további fejlődését hosszabb ideig megakasztjuk, mert hisz a bevétel emelkedése évek hosszú során át a szerencsétlenségből keletkezett 2 millió korona adósság törlesztésére volna fordítandó. Így tehát a helyzet és a dolog természetéből kifolyólag a városon csakis olyképp lehetne segíteni, hogy a rendes fejlődés következtében előálló jövedelmeken felül más oly közvetett jövedelemhez juthassunk, amellyel az előbb említett kiadásokat fedezhetjük, vagy ha azok nem is volnának teljesen fedezhetők, bizonyos újabb, a polgárság érdekében alkotandó intézmények által azoknak adózási képességét és áldozatkészségét fokozhatnánk.

A földrengés idején a város erős fejlődésben volt. Építés alatt áll az új honvédhuszár-laktanya, a művésztelep és a 3 millió koronába kerülő vízvezeték[7]. A közeljövőben fölépítendő 20 pusztai iskolából néhány már épül. A városszabályozási terv végleges megállapítása, főbb részeinek megvalósítása küszöbön állott, a kisajátítások elkezdődtek. Ezzel kapcsolatosan utcáink burkolásáról is gondoskodni kellett volna. A mintegy 1 millió korona költséggel épülő városi kórház[8] és a siketnémák intézetének[9] új épülete a jövő év folyamán felemelhető lett volna.

A Cserepes-kórház épülete
(A későbbiekben a Kecskeméti Megyei Kórház épülete lett).

Előkészítés alatt állott a kecskemét–kiskunhalasi[10] keskenyvágányú vasút, Kiskőrösre és Kiskunmajsára vezető egy-egy szárnyvonallal, mely a Kecskemét és Fülöpszállás, délen Kiskunhalas és Kiskunmajsa, nyugaton a budapest–zimonyi, keleten a budapest–orsovai fővonalak közé eső, mintegy 60 km hosszú, 30–40 km széles, ma jórészt puszta, de benépesülésre kiválóan alkalmas területet virágzóvá tenné és Kecskeméthez csatolná. Ebben és a jövő évben reméltük megoldhatni a belterület közúti közlekedésének kérdését, mely a lakásügy fejlődését egészséges irányba terelte volna, s ha az első években igényelne is a városi pénztár részéről áldozatokat, később lassanként kifizetődő vállalkozássá fejlődne.

A közeljövő feladataiul volt kitűzve a vízvezeték létesítésével sürgőssé vált általános csatornázás, a zöldségtermelést előmozdító öntözőművel kapcsolatosan. Földmívelésügyi miniszteri rendelet folytán célba vettük új, sertésvágásra is berendezett közvágóhíd építését. Pár éven belül felépítettünk volna egy kisebbszerű vásárcsarnokot a nagyobb gondozást és ellenőrzést igénylő élelmiszerek számára.

Mindezek mellett több állami intézmény létesítése vagy bővítése állott küszöbön, melyekhez a város közönsége jelentékeny értékű hozzájárulást nyújtott volna. Ilyenek pl. az országos elmebetegkórház, a vasúti állomás[11] kibővítése, az állami főreáliskola új építkezése, állami postaépület emelése stb.

Magánosok és testületek is nagyobb szabású építkezésekkel járultak és járultak volna a város fejlődéséhez. A római katolikus és az ágostai hitvallású evangélikus egyházak most építenek nagy bérházakat, a Kecskeméti Kaszinó és a Kecskeméti Gazdasági Egyesület saját helyiségeiket is magukban foglaló nagyobb bérházakat, a református egyház jogakadémiája és főgimnáziuma elhelyezésére alkalmas új és modern épületet. A római katolikus egyház a legközelebbi években szándékozik új főgimnáziumi épületet emeltetni. A város északi részén szépen megindult egy kertváros létesülése. A város a szabályozási terv végleges megállapítása után munkásházakat kívánt építtetni. A szabályozások foganatosítása, mely szintén a legközelebbi évek föladata lett volna, a szorosan vett magánépítkezésnek is újabb lökést adott volna.

Mindez a fejlődés, s a város egyéb irányú fejlődése is megakadt most ez elháríthatatlan elemi csapás következtében, melynek anyagi károkban nyilvánuló következményeit sem lehetett semmiféle előrelátással ellensúlyozni, ha csak e csapás következtében előállott anyagi bénulás megfelelő intézkedésekkel nem orvosoltatik, s a város és lakosságának előbbi ereje vissza nem adatik.

E hátrányos következmények elhárítására szükséges, a város bevételi forrásait a földrengés anyagi terheitől mentesíteni, vagy olyan új jövedelmi forrásokat teremteni, melyek az elvesztett tőkevagyonért, illetőleg a veszteség visszatérítésére hosszú időre lekötött jövedelmekért kárpótlást nyújtanak. Mindenekelőtt pedig gondoskodni kell eszközökről, melyek a megindult építkezések folytatását, ezzel a lakásviszonyoknak az előbbi mértékig való megjavítását lehetővé teszik. Mert e nélkül az évtizedek óta folytonosan szaporodó, újabban már részben a külterületről is a város felé húzódó lakosság nem tud elhelyezkedni, s lakásszükség, emellett a sok alkalmatlan lakás miatt az egészségügyi viszonyok visszafejlődése állhat elő.

A fejlődés megakadásának elkerülésére a következő eszközöket vélem alkalmasnak és szükségesnek.

A)

a) A szegény sorsú lakosság által kérelmezett segélyösszeg erejéig a gyűjtés kiegészítéseképpen készpénzbeli államsegély nyújtását.

b) Ugyancsak a lakosság és testületek által kérelmezett, fentebb szintén kimutatott összegek erejéig 30 éves lejáratú, részben kamatmentes, részben kedvező kamatú (3%-os) államkölcsön nyújtását, olyanformán, mint ez az 1881. évi IX. törvénycikkel a zágrábi földrengés által károsultak javára engedélyeztetett.

c) Az így nyújtandó kölcsön kérelmezése, felvétele, zálogjogi biztosítása és a zálogjog kitörlése körüli eljárásra teljes bélyeg- és illetékmentesség engedélyezését, mely ezen előterjesztés B), e), B), f) és C) a) pontjai értelmében engedélyezendő kölcsönökre is kiterjedjen.

Természetes, hogy úgy a segély, mint a kölcsön az állami ellenőrzés mellett foganatosított szigorú vizsgálattal megállapítandó tényleges szükség erejéig vétetnek igénybe.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy miután államkölcsönre majdnem kivétel nélkül csak azok szorultak és tartanak igényt, akiknek az ingatlanaik már most is erősebben meg vannak terhelve, ha e kölcsönök engedélyezése az ingatlanra első helyen való jelzálogi bekebelezés feltételéhez köttetik, a segítés ezen módját a folyamodók legnagyobb és arra leginkább ráutalt része nem veheti igénybe, s így az ilyen kölcsönök engedélyezése segítésnek nem volna tekinthető.

Ez okból a törvényhatósági bizottság tagjaival folytatott megbeszélés alapján tisztelettel felajánlom a városi közönség kezességét a magánház-tulajdonosoknak (természeti és jogi személyek) nyújtandó kölcsönökre nézve, fenntartván a törvényhatóság részére a jogot, hogy a kezesség elvállalása kérdésében esetenként külön nyilatkozhassék.

B)

A lakásviszonyok javítása érdekében.

E fejezetben előterjesztett kérelmek a zágrábi földrengés károsultjai érdekében alkotott 1881. évi IX. és a szegedi árvíz károsultjai érdekében alkotott 1880. évi XVIII. és XX. törvénycikkekben foglaltak alapján, de az eltérő viszonyok folytán szükségesnek látszó módosításokkal és kiegészítésekkel állíttattak össze.

a) Rendkívüli adómentesség engedélyezése a szenvedett kár és veszteség első időben való könnyebb elviselhetésére. E házadómentesség a sérült házakra nézve egy évben, a lakhatatlanná váltakra három évre lenne megállapítandó az 1881. évi IX. törvénycikk példájára oly módon, hogy ideiglenes adómentességet élvező épületekre nézve e kivételes mentesség az időleges mentesség lejártától számíttatnék.

b) 14 évi házadómentesség engedélyezése azon épületekre és épületrészekre nézve, melyek a földrengés által használhatatlanná vált épületek, vagy épületrészek helyett újonnan épültek, s legkésőbb az 1915. évi december 31-ig lakható állapotba helyeztetnek.

c) Ugyancsak 14 évi adómentesség azon épületekre nézve, melyek a városszabályozási terv alapján kinyitandó új utcákon vagy utcarészeken épülnek, s legkésőbb az 1920. évi december hó 31-ig lakható állapotba helyeztetnek.

d) 18 évi adómentesség a város összefüggő főterein, úm. a Szabadság, Kossuth, Széchenyi, Deák Ferenc, Lestár, Katona József, Tatay és Kálvin tereken, e főterekbe torkolló Arany János, Luther, Koháry, Beniczky Ferenc utcákon, az újonnan nyitott Rákóczi úton, s ennek két oldalán a Bethlen körútnak a Rákóczi úttól a Nagykőrösi utcáig és a Kuruc körútnak a Rákóczi úttól a Bem utcáig terjedő szakaszán emelkedő, legalább egyemeletes lakóházakra, ha azok legkésőbb az 1915. évi december hó 31-ig lakható állapotba helyeztetnek.

e) Az építési költség 75%-a erejéig terjedő 3%-os kamatozású, 30 év alatt visszafizetendő államkölcsön engedélyezése az előző d) pontban körülírt építkezésekre a városi közönség kezessége mellett. Ilyen százalék erejéig ugyanis eddig a helybeli konzervatív szellemű pénzintézetek is adtak kölcsönt, mert az építési költségen felül a telek jelentékeny értéke is biztosítja a jelzálogos teher megtérülését.

f) A város közönsége részére a földrengés következtében szükségessé vált és kedvezőbben keresztülvihető utcaszabályozási és utcarendezési munkálatokra szükséges szabályozási alap részére 2 000 000 korona 30 év alatt visszafizetendő, 3%-os kamatozású államkölcsön nyújtása, a Szeged város részére nyújtott, s az 1880. évi XVII. és XX. törvénycikkekben foglalt minta szerint.

g) A város közönségének állami támogatása azon törekvésében, hogy a következő években ipari munkások, altiszti és szolgaszemélyzet, valamint kispolgárok részére megfelelő kis lakásokat kedvező föltételek mellett építtethessen.

A d) és e) pontokban kért kedvezményekre nézve elő kell terjesztenem, hogy új építkezési szabályrendeletünk e tereken és utcákon legalább egyemeletes épületek emelését tette kötelezővé. Az ez utcákon és tereken levő földszintes épületek nagy része a földrengés alkalmával erősen megrongálódott. Az így máris súlyosan károsult lakosság külön kedvezmények nélkül nem képes e kötelezettségnek eleget tenni, minek következtében a városnak e fő pontjai kiépítetlenül maradnának, illetőleg kiépítésük hosszú időre elodáztatnék, annál inkább, mert jelenleg és még pár évig, a földrengésnek különösen az emeletes épületekben nyilvánult ijesztő hatása miatt az emeleti lakások kevésbe lesznek keresettek, tehát ez építkezés jövedelmezősége kevésbé van biztosítva. Viszont, ha ezen épületek helyett nagyobbak nem létesülnek, sőt még ezek sem lesznek fölépíthetők, a máris észlelhető lakáshiány igen nagy méreteket fog ölteni.

C)

A városi pénztár helyzetének megkönnyítésére, egyszersmind új munkaalkalmaknak szerzésére és egyéb közgazdasági érdekek szolgálására a következő intézkedések lennének szükségesek:

a) A városi pénztár részére 30 év alatt visszafizetendő (törlesztendő) 2 millió korona kamatmentes kölcsön nyújtása.

b) A közigazgatási költségek megtérítése címén nyújtott államsegély fölemelése. Ez tulajdonképp nem külön kedvezmény, mert mint e tárgyban a M. Kir. Belügyminisztériumhoz intézett fölterjesztésünkben kimutattuk, akár az állami föladatnak tekintett közigazgatási ágakra évente tett kiadásainkat, akár a város vagyonának és adósságának nagyságát és egymáshoz való viszonyát, akár a városi lakosság teherviselési képességének városi célokra történt igénybevételét tekintjük: az első 2 millió koronából Kecskemétnek juttatott 36 000 korona évi segély más hasonló városok részére juttatott segélyhez képest kellően meg nem indokolható alacsony összegben állapíttatott meg.

c) A vasúti pályaudvar kibővítésének sürgős foganatosítása már régóta fönnálló és égető szükséglete városunk kereskedelmének, mert a pályaudvar mai állapota kereskedelmi forgalmunkat érzékenyen károsítja. Kérjük tehát a tíz év óta húzódó, s a terv megállapítására vonatkozó tárgyalások sürgős befejezését, az évente fokozatosan keresztülviendő munkálatoknak legkésőbb az 1912. év tavaszán leendő megkezdését s egyúttal a város közönsége által már megajánlott 325 000 korona városi hozzájárulásnak, a város mai helyzetére való tekintettel elengedését, éspedig oly módon, hogy az építkezés a városi közönség kívánalmainak megfelelően, a legutóbb letárgyalt tervek alapján történjék.

A kecskeméti főpályaudvar épülete

d) Városi közkórházunk felépítését a közegészségügy komoly veszélyeztetése nélkül tovább nem halaszthatjuk, miért is a M. Kir. Belügyminisztérium kívánságára előbbi nagyobb kórháztervünket redukáltuk. E terv keresztülvitele is azonban a pótmunkákkal, telekmegszerzési és berendezési költségekkel együtt több mint 1 millió korona kiadással jár, melyet a város közönsége mai helyzetében nemigen bírhat meg. Mély tisztelettel kérjük tehát, hogy a magas kormány a kórház felépítéséhez 500 000 korona állami készpénz-hozzájárulást nyújtani, vagy kivételesen azt megengedni méltóztassék, hogy az e tőke amortizálására[12] szükséges évi kiadás az új közkórház költségelőirányzatába kiadásképp a felveendő kölcsön letörlesztéséig, évente beillesztessék és a kórházi napi ápolási díjai e kiadási tétel beszámításával állapíttassanak meg.

e) A kecskemét–halasi th. közútnak az állami beruházási hitel terhére való kiépítését már két m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr megígérte, a legutóbbi tárgyalások folyamán azonban a város közönsége belekényszerült abba, hogy annak kiépítésére 100 000 korona városi hozzájárulást ajánljon meg. Ez az út egyetlen összekötő műút lenne a város külön szakadt közigazgatási területével, a 30 000 holdas bugacmonostori pusztával való összeköttetésre, tehát létesítését közigazgatási érdekek is kívánják, de kiépülése előfeltétele a város közönségének az említett pusztán levő terjedelmes birtoka jobb kihasználásának is. Miután továbbá erre az útra a város közönségének azért is szüksége van, hogy a közben kőburkolattal ellátott keresztező utakkal az ide irányuló forgalom mesterségesen más irányba ne tereltessék: ez út kiépítésének már a jövő évben való megkezdését tisztelettel kérjük, éspedig azon 100 000 korona hozzájárulás elengedése mellett, melyet előbbi miniszteri ígéret dacára is utólag megajánlani kényszerültünk, de amelyet városunk pénztára mai helyzetében nem bírhat meg.

f) A siketnémák intézetének építésére a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr évi 3000 korona hozzájárulást volt kegyes már régebben megajánlani. Ez építkezés a tanítás érdekeinek veszélyeztetése nélkül tovább halasztható nem lévén, tekintettel a 2–300 000 koronányi építési költségekre, ez évi hozzájárulásnak legalább 6000 koronára való fölemelését tisztelettel kérjük.

Itt meg kell jegyeznem, hogy ha a város közönsége a C) a) pontban kért 2 millió korona kamatmentes kölcsönt megkapja, ennek visszafizetése érdekében 30 éven át évi 67 000 koronával kell költségelőirányzatát megterhelnie. E tehertétel csak akkor ellensúlyoztatnék, ha a b)–f) alatt felsorolt összes kérelmeink teljesíttetnének, s ezzel pénztárunk felszabadulna azon kötelezettségek alól, melyeket a most említett létesítményekkel egyébként magára vállalt volna.

A városi pénztár közvetlen kárát pedig az e jelentésem elején kitett 1 753 357 korona helyett azért számítom kerek 2 millió koronának, mert a fenti összeg csupán az épületekben esett kárt mutatja, melyet a földrengés folytán szükségessé vált közigazgatási intézkedéseknek ma még összegszerűen ki nem mutatható költségei valószínűleg egymagukban kiegészítenek 2 millió koronára, a várost ért házbérveszteségek pedig még magasabbra emelnek. A folyó és a következő években mutatkozó jövedelemcsökkenések, értékcsökkenések stb., mint közvetlen károk, e számításnál nem vétettek figyelembe.

D)

Eddig előadott kérelmeink tulajdonképp a földrengés által okozott károk könnyebb elviselésének előmozdítására szolgálnának, s csupán közvetlen káraink viselését könnyítenék meg. Szükség volna azonban olyan intézkedésekre is, melyek a város meggyengült erejét gyarapítva lehetővé tegyék, hogy a város lakossága és pénztára terhéül túlnyomó részben megmaradó, s kizárólag az elemi csapás következményeképp előállott, hosszú évtizedeken át viselendő tőke- és kamatterhek kifizetésére – bár közvetett úton – alkalmat és erőt adjanak.

Ez intézkedések a város lakosságának és intézményeinek szaporítására, különösen pedig forgalmának, s ezzel gazdasági erejének fokozására kell, hogy szolgáljanak.

Ezekre vonatkozó kérelmeinket a következőkben terjesztjük elő:

a) Mély tisztelettel kérjük az igen nagy területe és munkaköre miatt célszerűen egységében sokáig fenn nem tartható Budapestvidéki M. Kir. Pénzügyigazgatóság kettéosztását oly módon, hogy az alakítandó, s Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alsó részére kiterjedő hatáskörrel szervezendő új pénzügyigazgatóság[13] székhelyéül Kecskemét jelöltessék ki. Ez a megoldás városunk részére a lakosságnak intelligens elemekkel való jelentékeny szaporodását jelentené, az új pénzügyigazgatóság munkájának elvégzését a kedvező közlekedési viszonyokkal könnyűvé tenné, az új pénzügyigazgatósághoz beosztandó személyzetre nézve pedig azon nagy előnnyel járna, hogy eltekintve a fejlett városi élettől, gyermekei kiképzésére három középiskola, egy főiskola és egy középfokú szakiskola helyben rendelkezésükre állana.

b) Hasonló célból és indokokkal kérjük az itt állomásozó katonaság létszámának emelését is, mely a küszöbön álló létszámemeléssel kapcsolatban – úgy hisszük – minden nehézség nélkül megtörténhetnék.

c) Közoktatásügyi intézményeinknek nagyobb anyagi áldozat hozatala nélkül való kiegészíthetése érdekében tisztelettel kérjük, hogy az itteni állami polgári leányiskola fölé, azzal kapcsolatban a felsőbb leányiskolai felső osztályok a városi közönség régi kérelméhez és óhajtásához képest állíttassanak föl. Ez azért volna szükséges, hogy az itteni, máris jelentékeny számú és folyton szaporodó értelmiség leánygyermekeinek magasabb kiképzést adhasson anélkül, hogy ez intézmény létesítéséért erőnket meghaladó áldozatot kellene hoznunk egy teljes felső leányiskola felállításával. Ez a kérésünk a közoktatásügyi érdekek veszélyeztetése nélkül könnyen és igen csekély költséggel megoldható, mert az alsóbb osztályokat a fennálló állami polgári leányiskola annál sikeresebben helyettesítheti, mivel a polgári leányiskola negyedik osztályából tanítási rendszerünk szerint ma is akadály nélkül át lehet lépni a felsőbb leányiskola megfelelő felsőbb osztályába, ha nem kötelező francia tanfolyammal kiegészíttetik.

d) Városi zeneiskolánk, mely 170 növendéke dacára, csak évi 3000 korona államsegélyt élvez, eddigi, különben sem egészen alkalmas helyiségeiben nem fér el, és így kénytelenek vagyunk megfelelő elhelyezéséről új épület emelése útján gondoskodni. Mivel ez az új épület a nélkülözhetetlen hangversenyhelyiséggel együtt legalább 2–300 000 korona befektetést igényel, mély tisztelettel kérjük az építkezésekre nagyobb összegű évi államsegély biztosítását.

e) Felsőkereskedelmi[14] iskolánk második évfolyama most nyílik meg. Ez intézet fölállításához, – bár városunk kiviteli kereskedelmének jelentősége országszerte ismert –, nemcsak rendes államsegélyt nem kaptunk, amit pedig a legtöbb nem állami felsőkereskedelmi iskola jelentékeny összegben élvez, hanem még a fölállítására szükséges kormányhatósági engedélyt és a nyilvánossági jogot is csak hosszú évek küzdelmeivel voltunk képesek megszerezni. Miután e nagyra értékelt intézményünk jelenleg kevésbé alkalmas ideiglenes helyiségben szorong, annak megfelelő állandó helyiségben való elhelyezhetése céljából éppen úgy, mint ez más községi és társulati felsőkereskedelmi iskolákkal szemben gyakorlatban van, az építést lehetővé tevő évi államsegély megajánlását és biztosítását kérjük.

f) Hogy városunk új életerőt kapjon, elsősorban forgalmának megfelelő emelkedését kell biztosítanunk. E tekintetben legelhatározóbb jelentőségűnek azt tartjuk, ha a Duna–Tisza csatorna[15] budapest–csongrádi irányban való kiépítése alkalmával oly módon vezettettik, hogy annak fővonala városunk belterületét érintse. Ennek pénzügyi és műszaki lehetőségét a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett 14 355/1906. Kig. számú és 8368/1911. Kig. számú emlékiratainkban részletesen kifejtettük és bizonyítottuk. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr előbb említett emlékiratunkra adott 58 180/II. 1906. számú leiratában érvelésünk komolyságát elismerte, s kérelmünk figyelemre méltatását kilátásba helyezte. Második emlékiratunkra válasz még nem érkezett.

Mély tisztelettel kérjük, hogy amennyiben a Duna–Tisza csatorna-kiépítés megvalósulna, városunk ott kifejtett életbe vágó érdekeit, s ránk nézve kedvező megoldás lehetőségét figyelembe venni, s e hajózható csatornát városunk belterületének kiépíttetni méltóztassék.

g) A földrengést megelőző időben előmunkálati engedélyt kértünk egy Kecskeméttől Halasig vezetendő keskenyvágányú gazdasági vasútra, melynek egy-egy szárnyvonala Kiskőrösre és Kiskunmajsára vezetne. E vasút nemcsak a mi városunk forgalmi érdekeit szolgálná, de annak tervét az egész érdekeltség önmagára nézve is nagy jelentőségűnek ismervén el, nagy örömmel fogadta. Ez aránylag olcsón kiépíthető vasút megadná a lehetőséget, hogy az ország szívében fekvő, mintegy 200 négyszögkilométer[16] területű vidék a világforgalomba bekapcsolódjék, benépesülésére az előfeltételek megadassanak, és így e terület, melynek nagy része ma elhagyatott pusztaság, az országnak népes termelő területévé alakuljon át.

Mély tisztelettel kérjük, hogy a helyi jelentőségen túl emelkedő eme tervünk megvalósítását annak idején előterjesztendő javaslataink alapján megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni méltóztassék.

h) Hálás köszönettel vettük a földmívelésügyi miniszter úr Őnagyméltóságának a képviselőházban bejelentett azon magas elhatározását, mely szerint a fölállítandó tíz állami borközraktár[17] közül egyet Kecskeméten fog létesíteni, s e magas elhatározásának mielőbbi megvalósítását kérjük. Ezzel kapcsolatban azonban bátorkodunk Őnagyméltósága és a magas kormány figyelmét felhívni arra, hogy gyümölcstermelésünkre és kereskedelmünkre, az abból befolyó, a nemzeti vagyont gyarapító jövedelmekre mily nagy fontosságú volna egy állami hűtőközraktár[18] felállítása, melynek természetes helye Kecskemét, az ország legelső gyümölcskiviteli piaca volna. Ha ez állami hűtőközraktár egyúttal a tojás eltartására is berendeztetnék, s a továbbszállításra megfelelő berendezésű vasúti kocsik bocsáttatnának rendelkezésre: a mezőgazdaság ez ágainak jövedelmezhetősége nagy mértékben volna emelhető, ami e gazdasági ágak szélesebb körben való elterjedése, s ezzel a föld jövedelmének jelentékeny emelésére nagy befolyással lenne, tehát mezőgazdasági termelésünk nagy fokú emelkedését vonhatná maga után.

Mély tisztelettel kérjük tehát, hogy e gondolattal foglalkozni, annak megvalósítását előkészíteni méltóztassék.

i) Értesülésünk szerint a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr a Budapesten levő m. kir. kertészeti tanintézetet másutt kívánja elhelyezni. Azt hisszük, ez intézménynek nem lehet alkalmasabb helye városunknál, ahol a gyümölcskertészet európai hírű, a zöldségkertészet is szépen fejlődik, s ahol ez intézményt a látogatók a városnak az ország közepén való fekvésénél és kedvező vasúti összeköttetésénél fogva bármely irányból jövet könnyen felkereshetik. Ha tehát az áthelyezési szándékra vonatkozó értesülésünk helyes, és az áthelyezés elhatározott dolog: kérjük e kiváló állami intézménynek Kecskemétre helyezését. Igyekezni fogunk e célra mindenképp teljesen alkalmas helyet jelölni ki, és engedni át.

k) Múzeumunk és könyvtárunk[19] építésére közgyűlésünk pár év előtt telket és 150 000 koronát szavazott meg, s folyó évi 180/kgy. számú közgyűlési határozatában a készpénz-hozzájárulás fedezetét is kijelölte, s e határozatát a m. kir. belügyminiszter úr 114 584/III. b. 1911. sz. rendeletével jóváhagyván, ez összeg rendelkezésünkre áll. Ez az összeg azonban nem elegendő olyan épület emelésére, mely gyűjteményeinket befogadni alkalmas. Hogy tehát 10 000 kötetnyi értékes közkönyvtárunkat, igen szép néprajzi gyűjteményünket, nagy értékű régiségtárunkat, Nemes Marcell[20] úr 79 értékes festményből álló ajándékával megszaporodott képzőművészeti gyűjteményünket közhasználatba bocsáthassuk: mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat és Nagyméltóságod útján a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy tekintetbe véve a városi közönségnek készpénzben hozandó 150 000 korona, és telekértékben nyújtandó 50–60 000 korona értékű befektetését, – mint azt más vidéki városokkal is tette, – e gyűjteményeink elhelyezése céljából foganatosítandó építkezésünkhöz 200 000 korona állami támogatást nyújtani méltóztassék.

E)

Egy alkalommal mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy azok az állami intézmények, melyeknek Kecskeméten való létesítése már régebben elhatároztatott, mielőbb fölállíttassanak, s azok az állami építkezések, melyek már előkészíttettek, sürgősen foganatosíttassanak, hogy elerőtlenedett gazdasági életünk felélénkítéséhez az így kifejlődő pénzforgalom is némileg hozzájáruljon.

Ilyen intézmények és építkezések a következők:

a) Az országos állami elmegyógyintézet felépítése és használatba bocsátása, melyre nézve a m. kir. belügyminiszter úr összes kívánalmait sikerült teljesítenünk, és amelynek építésére a szükséges pénzfedezet már évekkel ezelőtt kijelöltetett és biztosíttatott. Ez intézményt egyébként az elmebetegek elhelyezése körül országszerte mutatkozó nehézségek is sürgetik.

b) A régóta fennálló kecskeméti m. kir. főreáliskola új épületének felépítése. Ez intézmény létesítésére városunk közönsége, – bár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal évtizedekkel ezelőtt megkötött szerződésben erre kötelezettséget nem vállalt –, a kívánt 3200 négyszögöl területű értékes telket már kijelölte, az építkezéshez szükséges tégla ingyenes kiszolgáltatását megajánlotta, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr pedig a még ezen nagy értékű szolgáltatásokon felül igényelt 100 000 korona készpénz-hozzájárulás követelésétől elállott. Így az építkezés megkezdésének akadályai elhárultak.

c) A helybeli M. Kir. Posta-, Távirda- és Távbeszélő Hivatal részére új épület emelése. E célra városunk közönsége alkalmas központi fekvésű telek ingyenes átengedésére felszólíttatott ugyan, de a felhívásnak nem tehetett eleget, mert a városi pénztár e jövedelmező intézmény hasznaiban nem részesedik, és mert ez állami intézménynek bérházból állami épületbe költözése a város és lakossága részére közvetett anyagi vagy kulturális hasznot sem hozna. A földrengés folytán előállott nehéz helyzetünkben azonban előnyös volna ha ez intézménynek újonnan emelendő állami épületbe költözésével egy bérelt épület lakási célokra felszabadulna, és az állami építkezéssel némi pénzforgalom keletkeznék. A postakincstár pedig már számítások alapján, mint reá nézve előnyösebb megoldást választotta az építkezést, az eddigi bérletrendszer helyett, és így az állampénztárra nézve nem jelentene improduktív kiadást, áldozatot az építkezés.

Kegyelmes Uram!

Elősoroltam bajainkat és kérelmeinket. Méltóztassék azokat azzal a jóindulattal elbírálni, melyet Nagyméltóságod magas látogatása alkalmával kilátásba helyezni méltóztatott, s melynek teljes mértékéről és érvényesüléséről mélyen meg vagyunk győződve.

Mellékelek egy jegyzéket, mely mutatja, hogy a kérelem egyes pontjai külön-külön melyik minisztérium hatáskörébe tartoznak. Ezzel s ez emlékiratnak nagyobb példányszámban való mellékelésével az elintézést reméljük könnyíteni és gyorsítani, lehetővé tevén, hogy az illetékes minisztériumok, illetőleg ügyosztályok valamennyi kérelmünket egyidejűleg és azonnal tárgyalhassák, s azok felett a kívánatos gyorsasággal határozhassanak.

Meglehet, sőt valószínű, hogy több kérelmünk sürgős teljesítése nem illik bele az illetékes minisztérium munkaprogramjába, vagy annak teljesítése ellen elvi aggályai vannak. Méltóztassék ilyenkor figyelembe ajánlani, hogy minket is teljesen váratlanul ért az elháríthatatlan csapás, keresztezve minden tervünket, minden számításunkat. Ha tehát a rendkívüli helyzetnek megfelelő rendkívüli és gyors segítségben nem részesülünk, kárunk helyrehozásának nehézsége és az arra szükséges idő folyton növekszik.

A város és a lakosság nemcsak tőkében vesztett igen sokat, de közvetett kára is igen nagy. Ugyanakkor csökkennek a magán- és a városi bevételek, amikor óriási rendkívüli kiadásokat kell tenni. Megcsappant a vállalkozási kedv, idegenek félve jönnek Kecskemétre és félve tartózkodnak itt, befektetésektől a tőke húzódozik, a hitelviszonyok általában is megromlottak, különösen pedig a házakra való hitelnyújtás majdnem egészen megszűnt.

Mindezeket együttvéve és egyéb fel nem sorolt kedvezőtlen körülmények forgalmunk csökkenését, később a város népesedésének hanyatlását, az egész város fejlődésének pangását vonhatják maguk után. És ha a kérelmezett készpénzsegélyezést megkapjuk is, annak csak 6–8%-a olyan, mely a károsodást megszünteti, 92–94%-a, nagyobb részt kamatokkal együtt visszatérítendő levén, 9 millió koronát meghaladó összeget kell e városnak és lakosságának az elemi csapás következtében tőkéiből és megcsappant jövedelmeiből elvonnia. Ez óriási összegű improduktív, még közvetett hasznot sem hozó kiadást csak úgy viselhetjük el a fejlődés megakadása nélkül, ha közvetett intézkedésekkel erőnk és önbizalmunk megfelelő mértékben fokoztatik.

A megindult társadalmi segélyakció folyamán sokszor felhangzott az a vélemény, hogy Kecskemét város és lakossága gazdag, nem szorul segítségre, támogatásra. Igaz, hogy városunk és népe régtől fogva elsősorban a maga erejére támaszkodik, felhasznál minden utat és módot, melynek segélyével szívós munkával és kitartással gazdaságilag és szellemileg előre haladhat. De éppen ezen önbizalma s az ezzel élért eredmények erős vállalkozási kedvet és üzleti szellemet fejlesztettek benne, mely nem riad vissza a hitel nagymérvű igénybevételétől.

Így magának a város közönségének 1910. december 31-én 39 006 867 korona tiszta vagyonértékkel szemben 21 033 777 korona adóssága volt, mely után kamat és törlesztés fejében évente 859 453 koronát, összes bevételeinek közel 26%-át fizeti. Hasonló a lakosság helyzete is. Részben segélyt, részben kölcsönt kért összesen 1716 egyén, a kért segély és kölcsön összege együttvéve 5 377 453 korona. Ezzel szemben az 1716 folyamodó igazolta, hogy együttvéve 8 037 118 korona adóssága van, holott a legtöbb folyamodó csak jelzálogilag biztosított tartozásait jelentette be, az igénybe vett személyhitelt, – melynek összege szintén jelentékeny, – tartózkodott bevallani.

Ezekből a hozzávetőleg összeállított adatokból is megállapítható, hogy városunknak és lakosságának gazdasági helyzete főképp a hitelen alapszik. Ez rendes viszonyok közt nem veszélyes, mert a hitel igénybe vétele legtöbbször produktív célokra és kellő üzleti számítás alapján történik, s következménye rendszerint lényeges vagyongyarapodás. Ily nagymérvű és váratlan anyagi csapás azonban, amelyet a július 8-i földrengés okozott, a helyes üzleti számítást halomra dönti, törekvő, takarékos és munkás existentiákat[21] tömegesen tesz tönkre.

Ha tehát ennek a színmagyar, fejlett üzleti érzékű lakosságnak az anyagi tönkrejutástól való megmentését, a benne nagymértékben meglevő, s az ország más részén élő magyarságnak is jó példát szolgáltató, üzleti szellemnek megőrzését Nagyméltóságod és a magas kormány is országos és nemzeti érdeknek tekinti, – amint én annak vélem, – gyors és hathatós segítségre van szükség, melynek módjait és eszközeit fentebb már megjelöltem.

Mély tisztelettel kérem tehát Nagyméltóságodat, hogy mindezeket figyelembe véve, kérelmeinket kegyes jóakaratába fogadni, s azok jóindulatú elbírálását biztosítani méltóztassék.

Kecskemét, 1911. évi augusztus hó 24. napján

Kecskemét törvényhatósági város nevében:

Kada Elek polgármester „

MNL BKML IV. 1903 i) Kecskemét Város Tanácsa Földrengési Segélyt és Államkölcsönt Kiosztó Bizottság iratai; A bizottságok működésével kapcsolatos iratok 1911–1914 20 681/1911. Kig. ir. 1. d. – Az irat felzetén olvasható még: Nagyméltóságú gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök úrnak Budapesten. Fölterjesztése Kada Eleknek, Kecskemét város polgármesterének, a várost és lakosságát az 1911. évi július hó 8-i földrengés folytán ért károkról, s az azok orvoslására szükséges módokról és eszközökről.

A miniszterelnök válasza

Kada Elek polgármester memorandumára gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök mint belügyminiszter 1911. október 13-án a következő leirattal válaszolt:

Gróf Khuen-Héderváry Károly

„A város közönségének Kecskemét

M. Kir. Belügyminiszter. Szám: 139 861/III-b. 1911.

A válaszirat alapjául szolgáló jelentés száma: 20 681/1911.

Tárgy: Az 1911. évi július 8-iki földrengés folytán szükséges segélyakció.

Értesítem a város közönségét, hogy a város polgármesterének a földrengés által okozott károk orvoslása ügyében hozzám intézett emlékiratszerű felterjesztését az érdekelt szakminiszterekkel azzal a kéréssel közöltem, hogy a hatáskörükbe eső kérdésekre nézve a szükséges tárgyalásokat folyamatba tenni, illetőleg megfelelően intézkedni szíveskedjenek.

Ami a felterjesztésnek a belügyi tárcát érdeklő azt a kérelmét illeti, hogy a közigazgatási költségek megtérítése címén a városnak nyújtott államsegély felemeltessék, ez alkalommal is értesítem a város közönségét, hogy mint azt a 111 254/1911. BM szám alatt kelt rendeletemben jeleztem, az államsegély kérdését törvényhozási úton szándékozom rendezni. Ebben a kérdésben tehát a törvényhozás majdani akaratának megnyilatkozására is gondolva, ezúttal csak annak kijelentésére szorítkozhatom, hogy a várost ért súlyos rázkódtatás figyelembevétele az államsegély megszabásánál is gondoskodásom tárgya lesz.

A városi közkórház és az elmegyógyintézet felépítése kérdésében elhatározásomat külön rendeletben közlöm a város közönségével. A város közönsége megnyugtatására ez alkalommal is kijelentem, hogy a városnak és lakosságának hathatós állami támogatásban való részesítését elsőrendű állami érdeknek és feladatnak tartom. Ehhez képest minden rendelkezésemre álló eszközzel oda fogok hatni, hogy a város felsegítése és tovább fejlődésének biztosítása érdekében az államnak támogató erőforrásai a lehetőséghez képest a város rendelkezésére bocsátassanak, s az ez irányban szükséges intézkedések mielőbb megtörténjenek.

Budapest, 1911. évi október hó 13-án

Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k.”

BKML IV. 1908 b) Kecskemét Város Tanácsának iratai; Közigazgatási iratok 26 735/1911. Kig. ir. – alapszám: 463/1915. Kig. ir.; „A kormány Kecskemétért.” Kecskeméti Újság IV. évfolyam 239. szám (730.) Kecskemét, 1911. október 17. 1. o.

Kada Elek
(1852–1913)

Könyvészeti szakirodalom

EÖTVÖS NAGY Imre
Kecskemét város gyásza. A nagy földrengés 1911. évi július hó 8-dikán. In: Kecskeméti Nagy Képes Naptár az 1912. szökő évre. XXII. évfolyam Kecskemét, 1912. 289–320. o.

HORVÁTH Ferenc dr.
Kecskemét vasútjai (1845–1919). In: Kecskeméti Füzetek 5. Kecskemét, 1995.

JUHÁSZ István
Kecskemét történetének időrendi áttekintése. Kecskemét, 1981. (Kézirat).
Földrengés Kecskeméten 1911. VII. 8. In: Köztér, 8–9. szám. Szeptember–október. 2001.

KEMÉNY János
Száz éve történt. Adalékok a kecskeméti földrengés történetéhez. 2011. Internet: Múltbanéző II. évfolyam 3. szám (2011. 08. 12.)
Kada Elek intézkedései a földrengés okozta károk enyhítésére. In: Kecskemét „Aranykora” Kada Elek a városfejlesztő polgármester. Szerkesztő: PÉTERNÉ FEHÉR Mária. Kecskemét, 2013. 283–303. o.

RÉTHY Aladár Dr.
A Kecskeméti Megyei Kórház fejlődésének története. In: Bács-Kiskun Megyei Kórház évkönyve 1962. A kórház alapításának 108. évében. Szerkesztette: DR. LUSZTIG Gábor főorvos. Kecskemét, 1962. 7–28. o.

RÉTHLY Antal
Adatok a kecskeméti földrengéshez. In: Természettudományi Közlöny 535. füzet. Budapest, 1911. [Különlenyomat] 1–6. o.

SZÉKELYNÉ KŐRÖSI Ilona
Kecskeméti évszázadok. Fejezetek a város múltjából. Kecskemét, 1993.

WÉBER Mihály
Adatok Kiskunhalas vasúttörténetéről. In: Halasi Múzeum. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára. Szerkesztette: SZAKÁL Aurél. Kiskunhalas, 1999. 131–140. o.

Internetes irodalom

Jegyzetek