185 ÉVE SZÜLETETT

Emlékezés Katona Zsigmondra

Katona Zsigmond debreceni és borosjenői[1] tevékenysége

Katona Zsigmond 1828. május 1-jén született Vámfalu[2] községben, ahol édesapja református lelkész volt. Korán árvaságra jutott, mert édesapját az országos kolerajárvány 1831. október 19-én elragadta. Özvegy édesanyja gyermekeivel beköltözött szülei nagybányai[3] házába, s gyermekeit a nagyapa, Végh István támogatásával nevelte fel. Katona Zsigmond előbb a nagybányai, később 1841–1843 között a máramarosszigeti[4] líceum növendéke volt. Barátja ifjú Brémer János nagybányai gyógyszerész unszolására a gyógyszerészi pályát választotta.

Katona Zsigmond nagybányai gyógyszerész gyakornoki levele (1846. augusztus 31.)

Ennek gyógyszertárában négy évig, előbb gyógyszerész-gyakornokként, majd később segédként dolgozott. 1847-ben Debrecenben vállalt állást. Az 1848–1849. évi szabadságharc idején önként honvédnek állt. Részt vett az arad–bánáti táborozásban, ahol román nyelvtudása miatt fontos megbízatásokat teljesített.[5]

Katona Zsigmond

A szabadságharc leverése után a pesti egyetemen gyógyszertant hallgatott. Gyógyszerész-mesteri oklevelét 1850. július 27-én kapta meg a pesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemen.[6] Tanulmányainak befejezése után 1850. augusztus 1-jétől 1854. január 10-ig régi munkahelyén, Bészler Lajos debreceni „Megváltóhoz” címzett gyógyszertárában dolgozott.[7]

Katona Zsigmond debreceni működési bizonyítványa (1850-1854)

1853. október 22-én megvásárolta az Arad megyei Borosjenőn Állványi Károly gyógyszertárát 6000 pengőforintért[8]. Debrecenből 1854 januárjában költözött Borosjenőre. Ide már ifjú feleségével Galambosi Kiss Máriával érkezett, akivel Debrecenben ismerkedett meg, s ott kötöttek házasságot is, 1854. január 10-én.[9]

A Katona család 1854–1867 között Borosjenőn élt. Katona Zsigmond Borosjenőn minden szabadidejét a Magyarországon akkoriban nagy hiányt képező gyógynövények termelésére és tanulmányozására fordította. Ezért itteni gyógyszerészi munkásságának kiemelkedő jelentőségű felismerése az volt, hogy Magyarországon is lehetne olyan gyógynövényeket termeszteni, amelyeket drága pénzért hoznak be külföldről. Csakhamar botanikus kertet létesített, amelyet 1862-re úgy kifejlesztett, hogy már nemcsak a saját gyógyszerészi szükségleteit fedezte, hanem eladásra is jutott belőle. Kezdeményezését a Gyógyszerészeti Hetilap is támogatta. Katona kezdeményezése olyan sikeresnek bizonyult, hogy Bécsből, Drezdából, Stuttgartból, Berlinből, Hamburgból is jöttek a megrendelések. Kollégái figyelmét erre az akkori gyógyszerészeti szaklapok útján hívta fel. Útmutatást, tanácsot adott és termelésre buzdította őket.[10]

A Gyógyszerészeti Hetilap közölte értékes szakcikkeit. Erejéből fiókgyógyszertár létesítésére is futotta Csermő[11] községben.

Katona Zsigmond érdeklődést tanúsított az epreskertek és faiskolák létesítése iránt is. Ez irányú tevékenysége összefüggött a selyemhernyó-tenyésztéssel. Tevékenysége annyira közhasznú volt, hogy a kormányzat megbízta a borosjenői járási epreskertek egységes irányításával és ellenőrzésével. Munkájának elismeréseként a Debreceni Kertészeti Egylet 1865. november 26-án tiszteletbeli tagjává választotta.

Közgyűlési okirat. Katona Zsigmondot a Debreceni Kertészeti Egylet tiszteletbeli tagjává választja (1865. november 26.)

Katona Zsigmond 1865 októberében nagy sikerrel vett részt a debreceni kiállításon.[12]

Borosjenői közhasznú tevékenységét megerősíti, sőt helyenként ki is egészíti az a bizonyítvány, amelyet Bontza Tódor Borosjenő mezőváros bírája állított ki 1867. április 3-án. Ez a bizonyítvány ugyanis nemcsak azt tanúsítja, hogy Katona Zsigmond gyógyszerész gyógyszertár-tulajdonosként több mint 13 éven át lakott a városban, hanem azt is, hogy tevékenyen szerepet vállalt a Borosjenőn 1855-ben alapított járási szegény ápolda és kórház létrehozásában. Ennek az intézetnek 10 éven át a pénztárnokaként, majd megválasztott aligazgatójaként működött.

Elismerését fejezte ki a Borosjenőn alapított, és azóta is kiválóan működő epres és gyümölcsös iskola létrehozásában játszott szerepéért is, amelynek az alapításakor egy évig a vezető gondnoka is volt.[13]

Katona Zsigmond a járási szegény ápolda és kórház aligazgatói állásáról írásban az 1867. április 4-én tartott alapítói nagygyűlésén mondott le, 11 évi sikeres működés után.[14]

Közéleti tevékenységének politikai vetületét bizonyítja az az 1865. december 8-án Aradon kelt irat, amely szerint Katona Zsigmond az ottani „Alkotmányos Szabadelvű Párt” tagja volt.[15]

Katona Zsigmond gyermekei iskoláztatása végett szeretett volna nagyobb városba

Katona Zsigmond és családja (kb. 1878)

költözni, ezért a borosjenői „Megváltóhoz” címzett gyógyszertárát a csermői fiókkal együtt, valamint ingatlanait 1867. április 2-án eladta Ferenczy János borosjenői gyógyszerésznek és feleségének 10 500 forintért. Májusban megvette Handtel Károlytól[16] a „Szentlélekhez” címzett kecskeméti gyógyszertárat.[17]

Katona Zsigmond értesítője a kecskeméti gyógyszertárvételről és biztosítóügynöki működéséről (1867)

Katona Zsigmond kecskeméti gyógyszerészi tevékenysége

Katona Zsigmond 1867. évi Kecskemétre költözését követően hamarosan nagy népszerűségre tett szert a városban, s hírneve országosan is elterjedt. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület járási igazgatója, később pedig tiszteletbeli alelnöke lett.[18]

Gyógyszertára a város középén volt, az ún. „Gyenes-négyszög” épületben, amely a mai Kossuth-szobor helyén volt. Nagy súlyt helyezett gyógyszertára jó hírnevére, és országos vonatkozásban is szívesen foglalkozott gyógyszerészeti kérdésekkel. E munkálkodásának eredménye volt az ún. „Cascara sagrada” (Szent kéreg) nevű gyógyszerkészítménye. 1885-ben füzetet adott ki róla, amelyet gyógyszerészeti körökben ismertetett.[19]

A gyógyszer alapanyaga egy Észak-Amerikában élő fa kérgének a kivonata volt. Katona Zsigmond a „Szent kéreg”-ből három fajta készítményt állított elő. Az első az „Extractum Cascarae sagradae fluidum”, azaz Szent kéreg kivonat volt, amelyet az émelygést, erőltetést és hascsikarást megszüntető, az albelek működését megkönnyítő gyógyszerként ajánlott a betegeknek.[20] A gyógyszer második változata a „Tinctura Cascarae sagradae”, azaz Szent kéreg festvény volt, amelyet gyomorerősítő készítménynek szánt.[21] A harmadik változata az „Elixirium Cascarae sagradae”, azaz Szent kéreg elixír volt, amelyet készítője a Dyspepsia[22] és az ezzel összefüggő bajok ellen vélt hatásos készítménynek.[23] A fa kérgének kivonatát tehát lehetett töményen (extractum), vagy felhígítva (tinctura és elixirium) alakjában adagolni. A Cascara sagrada a máj, a gyomor és a belek működését erősítette, és az emésztéshiány miatt szorulásban szenvedők fontos gyógyszerének tartotta készítője. Katona Zsigmond ezt az új gyógyszerét az 1885. évi Budapesti Általános Országos Kiállítás Egészségügyi Csoportjában mutatta be. Készítményét orvosi és gyógyszerészi körökben is elfogadták,[24] sőt nagy elismeréssel fogadták. Ismertetését a Gyógyszerészeti Közlöny 1885. évi évfolyama több folytatásos cikkben közölte, és a III. Magyar Gyógyszerkönyv felvette hivatalos készítményei közé.[25]

A Katona Zsigmond által a Budapesti Általános Országos Kiállításon kiállított tárgyaira vonatkozólag az „Egyetértés” című országos lap 1885. július 15-i száma elismerőleg emlékezett meg, és a következőket írta: „Katona Zsigmond ama kevés gyógyszerészek egyike, aki ma, midőn a gyáripar minden anyagot készen szolgáltat a gyógyszerésznek, nem kímél fáradtságot, költséget, mert hiszen a kis mennyiségben előállítás talán háromannyiba kerül, mint a gyári, hogy saját tökéletes készítményei által magának, de a nagy fogyasztó közönségnek is megnyugvást nyújtson ama készítmények megbízhatósága iránt.

A legteljesebb elismerést érdemli laboratóriumában készült szép kivonataiért; a Gyógyszerészeti Lapok »Országos kiállítás« című rovatában szintén a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a jeles gyógyszerész kiállításáról, kiemelvén, hogy Katona Zsigmond china-borai a francia china-borokat tartalom, valamint tisztaság tekintetében még felül is múlják.”[26]

Az 1885-ös országos kiállításon gyógyszeres készítményeivel és saját termesztésű gyümölcseivel is aranyérmet nyert. Gyógyszerészi munkássága mellett fáradhatatlanul munkálkodott a gyógynövénygyűjtés népszerűsítésén.[27]

Az Országos Gyógyszerész Egyesület Pest megye alsó járásában lévő 2. kerületének gyógyszerészei 1888. május 8-án Kecskeméten tartották évi rendes közgyűlésüket. A közgyűlés Katona Zsigmond igazgatói jelentését helyeslőleg vette tudomásul, és kinyomtatni határozta.[28]

A város közepén álló gyógyszertárából Katona 1895. augusztus 1-jén kiköltözni kényszerült, mert ekkorra elkészült a Lechner Ödön[29] által tervezett új kecskeméti városháza. Gyógyszertára a városházának a Szentháromság szobor felőli, déli sarkára költözött, a várossal kötött 20 évre szóló szerződés alapján.[30] Az új épületbe költözéssel együtt új bútorzattal is ellátta Katona a patikát. A bútort egy Zimonyi nevű jó hírű budapesti műbútorasztalos készítette, azonos kivitelben az új városháza tanácstermének berendezésével. A régi bútor ekkor átkerült a laboratóriumba.[31]

Katona Zsigmond gyógyszertár-áthelyezési hirdetménye (1895)

Az 1899. május 25-én tartott rendes havi közgyűlés több törvényhatósági bizottsági tag pártoló felszólalása után elfogadta a városi tanácsnak azt a javaslatát, hogy a városháza épületében lévő gyógyszertári mellékhelyiségeket, a lakbér felemelése nélkül, családi lakásként is használhatta a két bérlő, Katona Zsigmond és özvegy Molnár Pálné.[32]

Katona évtizedeken át igyekezett felhívni a gyógyszerész szakma figyelmét azokra a lehetőségekre, amelyek a nehéz gazdasági viszonyok között fokozhatnák a gyógyszerészek jövedelmét. Ezek közé sorolta a szikvizek és mesterséges ásványvizek gyártását, a kertgazdaságot, a méhészetet, a napraforgónak és a máknak a termesztését. Ez utóbbira nézve már akkoriban is voltak olyan adatok, amelyek szerint a hazai mákból nyert ópium morfin tartalma vetekedik a Kis-Ázsiából behozott ópiuméval. Katona Zsigmond sokat tett a gyógyszerészet fejlesztése érdekében is. A budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem gyógyszerészhallgatóinak Segély és Önképző Egyesületének évkönyvét az 1889–1890. évről elkészítette, és 1890-ben kiadta.[33]

Katona Zsigmond a Magyar Gyógyszerész Egyletnek már az alapításában részt vett. 1879-ben beválasztották a vezetőségbe, amelynek 1880–1896 között az alelnökeként tevékenykedett.[34] Az egylet 1898. július 5-én tartott közgyűlése tiszteletbeli tagjává választotta.[35]

Katona 1901 márciusában a Kecskeméti Lapok címoldalán a ricinus[36] olajgyár szükségességéről írt terjedelmes cikket. Ebben kifejtette, hogy 48 évvel ezelőtt Borosjenőn tapasztalta meg, milyen nagy összegek kerülnek ki külföldre a gyógyszerészetben, mert az egyszerű gyógyszerekhez szükséges növényeket, amelyek Magyarországon is megteremnek, külföldről kell behozni. Ezért elhatározta, megkísérli ezeknek a növényeknek a termesztését, legalább olyan arányban, hogy saját gyógyszertára szükségleteit fedezhesse.

A cél érdekében a gyógyszertárához közel eső 5 holdas kertet 10 évre haszonbérbe vette. Itt azonnal megkezdte a bazsalikom, borsfű, citromfű, fehérüröm, izsóp, majoránna, levendula, ruta[37], zsálya vetését, valamint a borsmenta, a fodormenta és a sáfrány ültetését.

Pár év múlva ezek a növények már jövedelmezőkké váltak, és Katona bevételei évről évre növekedtek. Terményei üdék, szépen szárítottak voltak, szebbek, mint a külföldiek, és így könnyebben eladhatók lettek. Minél többet termelt belőlük, annál nagyobb lett irántuk a kereslet. Különösen meglepő volt az, hogy mindenféle hirdetés nélkül Bécsből, Drezdából és Stuttgartból kapott megrendeléseket az általa termesztett növényekre.

Ekkor jutott Katona arra a gondolatra, hogy meg kellene próbálkozni a ricinusmag-termeléssel is. Az afrikai fajtából vett egy maroknyit, ebből az első évben 40 szál tőkéje lett. Mint írja, növényei hatalmas faszerű példányokká fejlődtek, amelyekről 60 font[38] tiszta magot nyert. Az eredményt kedvezőnek ítélte meg, ezért a második évben már 200 négyszögöl területen 200 tőkét vetett. Számítása bevált, az eredmény 3 bécsi mázsa[39] mag lett. A harmadik évben már egynegyed holdat vetett be, ritkábbra és sorára. A vetésre jó idő járt, minden tőke 3–3,5 méter magasra fejlődött. Később azonban egy váratlanul jött fagy az egész termést tönkre tette. A növényekből csak kóró maradt, tüzelőanyagként a munkások számára. Ez az eset elvette Katona kedvét a ricinus további termelésétől.

Mindezeket azért írta le, mert olvasta, hogy Kecskeméten egy Ricinusolajgyár Részvénytársulat alakul. Ezt az életre való ötletet üdvözölni annál is inkább kötelességének érezte, mert nemcsak új iparvállalatot teremt, de igen jövedelmező is. Ez lesz az első ilyen vállalat Magyarországon. Működése biztos jövőre alapozott, mert a ricinusolajat[40] 1901-ben már nemcsak a gyógyászatban, de a technikai ipar világában is alkalmazzák, pl. a tengeri hajók gépeinél. Egyre jobban tért hódít, és fogyasztása is évről évre nagyobb méreteket ölt.

A ricinust Magyarországon inkább csak dísznövényként termelték eddig. Ahol a szőlő megterem, ott a ricinus is. A közönséges ricinus magas olajtartalmú, amely a többi zsíros olajoktól abban különbözik, hogy alkoholban és balzsamokban olvad.

Ezek a magvak az olajon kívül egy mérget (ricint) is tartalmaznak, amely a sajtolásnál visszamarad a pogácsában, ezért ez csakis trágyaként használható. Baromfiaktól óvni kell, mert már pár szem is elegendő egy egyed elpusztítására. Gyermekeknél kínos görcsöket, sőt halált is okozhat. A magvakat derült időben szárastól vágják le a kóróról, és padláson néhány napig utóérlelik.

Azért is őszintén lehet örülni ennek a vállalatnak, mert lendíteni fog az ország kereskedelmi kivitelén azáltal, hogy egy új terményt fog meghonosítani. Ez az addig kevés hasznot hozó földet jövedelmezőbbé fogja tenni.

Helyesen cselekszik tehát az új vállalat, amikor a ricinusolaj gyártását, illetve préselését megcélozza, mert nemcsak rozs és zab termeléséből áll a mezőgazdaság, hanem sok más nagyobb jövedelmet biztosító növény termeléséből is. Ennek a növénynek a termelésére a vagyonosabb gazdák lennének hivatva, akik ezzel igen nagy szolgálatot tennének Kecskemétnek.

Végül Katona azon reményének adott hangot, hogy az ügyes kezekben lévő vállalat helyes alapokon indul, mert maga osztja ki a legjobb vetőmagokat a termelőknek, a termést pedig felvásárolja. Így a termelő is tudja, hogy biztos helyre termel. A vállalat vezetése pedig jól tudja, rengeteg magra lesz szüksége, mert amikor a gyár működni kezd, igen nagy mennyiséget lesz képes feldolgozni, vagyis minél nagyobb lesz a készlete, annál nagyobb lesz a kereslet is a ricinusolaj iránt.[41]

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1881)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1882)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1887)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1888)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1888)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1889)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1892)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1893)

Katona Zsigmond gyógyszerészeti reklámja (1900)

Katona Zsigmond a Kecskeméti Iparegyesület élén

A Kecskeméti Iparegyesület elnöke Balázsfalvi Kiss Miklós[42] 1869. február 2-án megvált elnöki székétől és átadta azt Katona Zsigmondnak, akit az egyesületi vezetőség elnökké választott. Katona e tisztséget 1875. július 31-ig töltötte be.[43] Katona és az iparegyesület vezetősége 1870. március 15-én elhatározta, hogy a Széchenyi tér és az akkori Görög templom utca belső sarkán lévő, III. tized 7. számú házat megvásárolja 7800 forintért, iparegyesületi székháznak. Újonnan szerzett székházába az egyesület 1870 májusában költözött be.

A Kecskeméti Iparegyesület 1871. július 26-án ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból Katona Zsigmond az egyesület elnöke „Vázlatok az Iparegyesület 10 éves múltjából” címmel írta meg az egyesület addigi történetét.[44]

Katona 1872-ben Országos Iparműtárlat megrendezését tervezte Kecskeméten.[45] A tervezett iparmű-kiállítást Kecskemét város 500, az állam 2420 forint segéllyel támogatta. Szlávy József[46] földmívelési, ipar- és kereskedelmi miniszter elvállalta a kiállítás elnöki tisztét, és maga is eljött a kiállítás megnyitására.[47]

A kecskeméti iparmű-kiállítás 1872. augusztus 31-én nyílt meg. Katona Zsigmond az iparegyesület elnökeként üdvözölte Szlávy Józsefet és a jelenlevőket, majd kitért az egyesület 11 évnyi tevékenységére, küzdelmeire, felsorolta a még reá váró feladatokat, majd megnyitotta az iparmű-kiállítást.[48] Az iparmű-kiállításon 56 város és község képviseltette magát 537 kiállítóval.[49]

A kiállítást 9 napig lehetett megtekinteni. Látogatottságára jellemző, hogy 10 000 belépőjegyet váltottak az érdeklődők. A kiállítók között volt Katona két lánya Emma és Blanka is, akik női kézimunkákat mutattak be. A kiállítási iroda vezetője Katona Zsigmond fia, Katona Béla volt. A rendezésben Katona felesége is tevékenyen részt vett. A kiállításról a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a korabeli magyar sajtó.[50]

A kiállításról Katona Zsigmond: „Az 1872-ik évben Kecskeméten rendezett Országos Iparműtárlat emlékkönyve” címmel könyvet szerkesztett, amelyet a Kecskeméti Iparegyesület adott ki. A könyv 1874-ben került ki Szilády Károly és Fia nyomdájából.[51] A kiállítási emlékkönyvet 1 Ft 20 krajcáros áron lehetett megvásárolni. A 119 oldal terjedelmű munka két kőnyomatú rajzot is tartalmazott. Részletesen megörökítette a tárlat eseményeit, berendezését, a kiállítók nevét vidékek szerint, a díjazottak nevét és a jutalmakat, kitért a pénztári forgalomra stb.[52] A kiállítási emlékkönyv egy díszpéldányát Katona Zsigmond megküldte Szlávy Józsefnek, a Kecskeméti Iparegyesület tiszteletbeli elnökének is. A volt miniszter úgy hálálta meg ezt a nemes gesztust, hogy 1875 szeptemberében 100 forintot küldött az iparegyesület számára, alaptőkéje gyarapítására.[53]

Mint feljebb már utaltunk rá, Katona Zsigmond 1875. július 31-ig állt a Kecskeméti Iparegyesület élén. Elnöki tisztéről való lemondásakor az egyesület hálája jeléül megfestette életnagyságú képét.[54]

Katona Zsigmond kiállítás-szervező és kiállítói tevékenysége

Az első nagyobb szőlő- és gyümölcskiállítást 1865-ben rendezték meg Kecskeméten. Igen sok nemes fajta gyümölcsöt állítottak ki ekkor. Ennél még nagyobb arányú volt az 1871. évi kiállítás, amelynek megrendezésében a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület elnöke, Horváth Döme[55], továbbá Katona Zsigmond, Handtel Károly, Csereklyei Károly[56] és mások vettek részt. Ezután a szőlő- és gyümölcskiállítások sűrűn követték egymást, így: 1875-ben, 1876-ban, 1881-ben, 1883-ban, 1888-ban, 1889-ben stb. Emellett a más városokban rendezett kiállításokon is részt vettek a kecskemétiek.[57]

1871. június 18–20-a között a Kistemplom téren (ma Czollner tér) gazdasági gép- és jószágkiállítást, míg ugyanezen év szeptember 24–25-én a református főiskola második emeletén „gazdaasszonykodással egybekötött terménykiállítást” rendeztek. A főrendező Katona Zsigmond volt.[58]

Bécsben 1873-ban rendeztek világkiállítást. Katona Zsigmond azon munkálkodott, hogy oda Kecskemétről is jelentkezzenek kiállítók. Ez valóban így is történt. A kiállításon részt vettek közül hárman érmet, hat fő pedig elismerő oklevelet kapott, köztük Katona leánya Emma is, szép kézimunkájáért. A kiállítás lehetőségét Kecskemét város közgyűlése is megragadta, és megbízta Katonát, hogy kecskeméti terményekből a város költségén állítson össze egy gyűjteményt, és küldje el azt a bécsi kiállításra, ami természetesen meg is történt. A gyűjteménnyel maga Katona utazott Bécsbe, ahol a sajtóközlemények szerint jó eredményt ért el.[59]

A szegedi országos ipar- és terménykiállítási bizottság 1875. június 6-án tartott előértekezleti ülésén Katona Zsigmond egyesületi elnök képviselte az egyesületet.[60]

A szegedi országos tárlaton részt vett kecskeméti kiállítók által nyert kitüntetéseket 1877. január 7-én osztották ki a városháza tanácstermében, a Szegedről érkezett négy küldöttségi tag jelenlétében.

Az érmek kiosztásával Katona Zsigmond volt megbízva, aki kiemelte a szegediek, elsősorban Dáni Ferenc[61] főispán és Bakay Nándor[62] érdemeit. Elismeréssel szólt a kecskeméti kiállítókról, akik jelentékeny helyet foglaltak el a szegedi kiállításon. A kiállítás eredményeiből azt a következtetést vonta le, hogy a hazai ipar a mostoha viszonyok között is életképes, de nemzetgazdaságunk javulását önálló vám nélkül elérni nem fogjuk. Ez a véleménye a szegedi tárlaton szerzett tapasztalatai alapján még jobban megszilárdult.[63]

A 113/1877. FIKM[64] számú rendelet az 1878. évi párizsi közkiállítás magyarországi szervezésére egy vidéki albizottságnak Kecskeméten történő alakítását írta elő. Ennek hatásköre Kecskemét területére, továbbá Pest megye pesti, kecskeméti és Kiskun járására terjedt ki. Az albizottság Horváth Döme elnökletével 1877. június 3-án alakult meg. Ez már a június 6-i ülésén arra hívta fel a hatáskörébe eső városok elöljáróit, ipari és gazdasági egyesületeit, iparosait és gazdaközönségét, hogy a párizsi nemzetközi kiállításon minél többen vegyenek részt. A felhívást közzétevő négy személy egyike Katona Zsigmond, az ipari szakosztály elnöke volt. Bejelentést 1877. június 15-ig tehettek az érdeklődők. A kiállítani szándékozók a szükséges tudnivalókat a művészet, nevelés, ipar csoportjaira nézve ugyancsak Katona Zsigmondnál szerezhették meg.[65]

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke 1879. április 21-én hivatalosan értesítette Katona Zsigmondot, hogy a kamara április 15-én tartott teljes ülése megválasztotta a székesfehérvári 1879. évi országos kiállítás bíráló bizottságába a II. csoport /:vegyészeti termékek, gyógyáruk, festészeti anyagok, enyv, szappan, tinta, pecsétviasz, olajok, gyertyák:/ bírálójának.

A bíráló bizottság 1879. június 3-án kezdte meg munkáját.[66]

A székesfehérvári kiállításon részt vett, és ott érmet nyert kecskeméti lakosok számára 1880. január 26-án osztották ki a kapott érmeket. Az ünnepélyt Hornyik János[67] főjegyző nyitotta meg. Ezután Katona Zsigmond, mint a helyi kiállítók bizottsági elnöke üdvözölte a jelenlévőket és kitartó munkálkodásra buzdította őket. Megemlítette, hogy ezen a kiállításon a helyi iparosok sokkal többet áldoztak a város jó hírneve érdekében, mint a gazdák. A kiállítás sikere érdekében tanúsított tevékenységéért díszoklevéllel tüntették ki Katona Zsigmondot is.[68]

Katona 1884. március elején ismételt felhívást tett közzé a Kecskeméti Lapokban, amelyben az 1885-ben Budapesten rendezendő országos kiállításon való részvételre buzdított. Felkérte a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesületet, a gazdasági iskolát, a gazdakört, a helyi ipartársulatokat, nőegyleteket, tanintézeteket, hogy a kiállítást minél hathatósabban támogassák.

Azok pedig, akik az országos kiállításon részt kívántak venni, kérte, hogy mielőbb jelentkezzenek nála, legfőképpen azért, mert a város törvényhatósága a kiállított tárgyak helydíját és szállítási költségének a fedezését magára vállalta.[69]

Katona Zsigmond az 1885. évi budapesti országos kiállítás kecskeméti alkerületi végrehajtó bizottsága nevében 1885 februárjában felhívást intézett Kecskemét város és vidéke állattenyésztő közönségéhez. Ebben hivatkozva a már 1884 májusában kibocsátott felhívásra közölte, hogy a baromfi, eb, méh, tenyésztett és hízott sertések bejelentésére kitűzött határidőt meghosszabbították. Újfent felhívta az állattenyésztő közönséget, amennyiben kiválóbb fajtájú állattenyésztésük lenne, azok kiállítása végett jelentkezzenek nála.

A kiállításra 1885. április 6-ig mindenféle bel- vagy külföldi eredetű tyúkok, pulykák, ludak, kacsák, galambok, házi és egyéb nyulak, fajonként egy-egy pár nevezhetők, akárcsak az őr-, vadász- és fényűzési ebek. A tenyésztett és hízott sertések április végéig jelenthetők be. A méhek nevezési határideje 1885. június 15-e. A fenti tárgyban Katona Zsigmond vállalta, hogy készségesen nyújt felvilágosítást a levélben érdeklődőknek és a személyesen jelentkezőknek is.[70]

A Kecskeméti Lapok a budapesti őszi nemzetközi gyümölcs- és konyhakerti kiállítás részletes programját és általános szabályzatát 1885. augusztus 2-án közölte. A programot a kiállítás Kecskemét alkerületi végrehajtó bizottsága tette közzé. A Kecskeméti Lapok útján felhívta a gyümölcsöt és kerti zöldségeket termelő közönséget, hogy az október 15-étől 31-éig tartandó budapesti nemzetközi gyümölcskiállításra minél többen jelentkezzenek. Jelentkezni Katona Zsigmond bizottsági elnöknél és Csereklyei Károly jegyzőnél lehetett.

Ez alkalommal arról is értesítették a helyi szőlőbirtokos közönséget, hogy a nemzetközi szőlőkiállítás 1885. szeptember 24-étől október 4-ig fog tartani, a szőlőkiállításon való részvételi szándékot is a fent megnevezetteknél lehetett bejelenteni.

A végrehajtó bizottság tagjainak megítélése szerint a kecskeméti szőlősgazdáknak érdekében áll, hogy a filoxéramentes homoktalajuk terméseit minél szélesebb körben megismertethessék, ezért felkérték a tekintélyesebb szőlősgazdákat a kiállításon való részvételre.[71]

Katona Zsigmond 1885. szeptember 6-án újabb felhívást intézett a város és környéke gyümölcstermelőihez. Ebben arról tájékoztatta őket, hogy a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület a Budapesten 1885 októberében rendezendő országos gyümölcsészeti kiállítás alkalmából Kecskemét jelentősebb gyümölcstermelőinek névjegyzékét is kiadni szándékozik. Ezért nehogy tévedésből valakinek a neve kimaradjon, felkérte az egy hold és ennél nagyobb területtel bíró gyümölcstermelőket, hogy 1885. szeptember 15-ig jelentkezzenek nála, illetve a nevüket írassák fel erre a névjegyzékre.

A közzétenni szándékozott kimutatás tartalmazni fogja a gyümölcstermelő nevét, lakását, gyümölcstelepük nagyságát (holdakban), valamint a gyümölcsöseikben termelt fajok számát. Mint írja, a gyümölcstermelőknek érdekében áll, hogy nevük ne maradjon ki, ezért mindenkit felkért a jelentkezésre.[72]

Az 1885. évi budapesti országos kiállításon Katona Zsigmond kitűnő és kivitelképes hideg oltóviaszáért a II. csoport: kertészet, szőlészet kategóriában nagyérmet nyert.[73] A kecskemétiek gyümölcs-mintagyűjteményét a bíráló bizottság első helyre rangsorolta, és a gyümölcsészeti osztályon kitűzött 500 frankos első díjat Katona Zsigmondnak ítélte, a kiállításon való részvétel sikeres megszervezéséért.[74]

Katona Zsigmond hideg oltóviaszának reklámja (1888)

Minke Béla[75] a Kecskeméti Lapokban 1885 októberében méltatta az országos őszi gyümölcskiállítást. Mint írja, a kiállítás Kecskemétet képviselő része úgy mennyiségével, mint minőségével, rendezésének ügyességével, főként azonban szakszerűségével tűnt ki.

Katona Zsigmond, Deák László és Búza Kiss Lajos[76] műkertész nagy hálára kötelezték Kecskemétet azáltal, hogy nemcsak mint elsőrangú kiállítók vettek azon részt, de a rendezés körül is szakavatott munkásságot fejtettek ki.

A Katona Zsigmond által hangoztatott szakszerűség iránya a gyümölcstermelés és nemesítés körül nem maradhat meddő. Ez az irány ismerteti meg a fajokat, azok tulajdonságait, s ez fogja megmutatni azt is, mely fajokat lehet Kecskemét talajviszonyaihoz képest eredményesen termeszteni, különösen kivitelre.

A Katona és mások által kiállított 50 faj kiváló, szép és részben kivitelre is alkalmas őszi gyümölcsei igazolják, hogy a kecskeméti gyümölcs nagyon is érdemes a piacokra.[77]

Az „Oesterreichisch-ungarischer Obstgarten” illusztrált kertészeti lap 1885. novemberi száma a következőképpen emlékezett meg a kecskemétiek gyümölcskiállításáról: A kecskemétiek az erdélyiekéhez hasonló beosztást követtek, pompás gyűjteményüket különös névmutatóval látták el, amelyből kitűnik, hogy 274 faj almát, 187 faj körtét, és 66 faj szilvát állítottak ki. Kimutatást készítettek azokról a fajokról, amelyek kiemelkedő minőségűek és kapósak voltak, amiért a részvényesek köszönettel tartoznak. A Rózsaalma mellett kiállítottak Metettet is, amely igen régi. Erről Lippay János[78]: „Pozsonyi kert” című munkájának III. kötetében 1667-ben tett említést, hasonlóképpen a Selymesről is, amelyet ő Pozsonyban, mint sokfajú almát említett meg, míg ezt a kimutatás eredeti kecskeméti fajtaként jelezte.

A gyümölcstermelés Kecskeméten nem régi. A termelés elé ugyanis először a futóhomok lekötéséről szóló 1808. évi törvény[79] gördített akadályt, amikor is a Kecskemét körüli homokpuszta nagyobb részben művelés alá került, olyan következménnyel, hogy mintegy 600 hold beültetett homokpusztán 2,5 millió gyümölcsfát vágtak ki.

A Katona Zsigmond által nagy szorgalommal összeállított katalógus, mint a legkiválóbb, leghasznosabb fajokat említi meg a sárga Bellfleurt, a téli aranyos Parmänitet, a húsvéti Rozmarint, mint legkapósabbakat, továbbá a nemes Sóvárit, a régóta igen kedvelt tüköralmát, a nyári és kecskeméti pogácsaalmát, mely fajták a budapesti piacokon gyakoriak, végül a Török-Veinlinget. A Szercsika, a Daru, a fehér Stetlin, a Sikulär, a tafotaalma, mint „nagyon jók”, a Metett és a Pázmán csak mint „jók” lettek jelezve a kimutatásban.[80]

A Pest megyei gyümölcstárlat (gyümölcs-, szőlő-, bor- és szeszkiállítás), amelyet Budapesten a vármegye székházában rendeztek meg 1889. szeptember 21–24. között, várakozáson felül fényesen sikerült a Kecskeméti Lapok szerint. A kecskemétiek osztályának berendezése impozáns. A kitűnő rendezésért Katona Zsigmond elsőrendű kitüntetést kapott.[81] A lap következő száma ezt azzal egészítette ki, hogy nemcsak a kitűnő rendezésért, hanem a közreműködéséért is kitüntető oklevelet kapott.[82]

A Kecskeméti Lapok 1894-ben Katona Zsigmond gyógyszerésztől kapta meg a millenniumi kiállítás vegyészeti csoportjának programját, ugyanis ő volt a kiállítás XVIII. csoportjának helyi szervezője.[83] A kereskedelmi miniszter 1897 decemberében a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara útján az ezredéves országos kiállításon részt vett kecskeméti kiállítók részére a zsűri által odaítélt kitüntetéseket id. Katona Zsigmondhoz, mint a helyi bizottság elnökéhez küldte le. Katona a Kecskeméti Lapokban közölte, hogy amíg a kitüntetések kiosztásáról intézkedhet, és ezek átvételére az érdekelteket felhívhatja, tájékoztatja őket kitüntetéseik Kecskemétre érkezéséről.[84]

Az 1897. évi hamburgi terménykiállításon a kecskeméti gyümölcstermesztők is képviseltették magukat. A helyi termelők 1897 szeptemberében küldték el a kiállításra nagy választékban a legértékesebb fajokból álló gyümölcs- és szőlőkülönlegességeiket. A kiállítók között volt Katona Zsigmond is, aki csak egy-két fajtával vett részt a kiállításon.[85]

Katona Zsigmond működése a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyletben[86]

A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet 1875. szeptember 25–27-én gazdászati tárlatot rendezett. A kiállított termékeket egy főcsarnokban és négy teremben helyezték el. „A kiállítási tárgyak ízléses berendezése és művészi elhelyezése a legnemesebb gyümölcsfajtól kezdve, egész a napraforgóig, oly tapintatosan és annyi szakértelemmel volt keresztülvive, amennyit csak t. Katona Zsigmond úr ernyedetlen szorgalmától és szakismeretétől várhattunk ...”.

Horváth Döme az egylet elnöke pohárköszöntőjében felkérte Hornyik János városi főjegyzőt, Kecskemét történetíróját, hogy a város életében oly fontos szerepet játszó három napnak is szenteljen néhány oldalt a művében. A javaslatot a jelenlevők támogatták, és éltették Katona Zsigmondot, mint a rendezőség ügybuzgó elnökét.[87]

A Kecskeméti Lapok 1882 szeptemberében érdekes adattal szolgált a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyletről szóló cikkében, amikor is azt írta, hogy az „Első Magyar Általános Biztosítótársaság” helyi főügynöke Katona Zsigmond gyógyszerész.[88]

Katona Zsigmond biztosító főügynöki reklámja (1881)

Katona Zsigmond biztosító főügynöki reklámja (1882)

Katona Zsigmond a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület választmányának 1888. február 8-án tartott ülésén jelentette, hogy az egyesület és az Első Magyar Általános Biztosítótársaság között fennálló szerződés értelmében az egyesület tagjai által befizetett jég elleni biztosításuk után, az egyesületi pénztárt illető jutalék címén 1887-től 8 forint 39 krajcárt, a tűz elleni biztosítások után hasonló címen 31 forint 58 krajcárt utalványoztatott a pénztár bevételei közé.[89]

A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet 1882. október 15-én tartott választmányi ülésén Katona Zsigmond szóban indítványozta, hogy a helyi gyümölcsészet hanyatló állapotát a kertészeti szakosztály vizsgálja meg, az itt honos gyümölcsökről, termőfákról szerezzen be statisztikai adatokat, majd ezeket a megalakulandó kertészeti szakosztály elnökének tanulmányozásra és véleményezésre adja ki. A javaslattal a választmányi ülés egyetértett és elrendelte annak gyakorlati megvalósítását.[90]

A Horváth Döme egyleti elnök által összeállított, méhészeti szövetkezetre vonatkozó szabályok pontjait Katona Zsigmondnak, az egyesület méhészeti szakosztálya elnökének adták ki tanulmányozásra, véleményezésre 1882 decemberében, a további teendők ajánlása mellett.

Az egylet ugyanezen ülésen felolvasták a 45 953/1882. FM számú leirat másolatát, amelyben a miniszter arról értesített, hogy a filoxéramentes homokterületen kialakítandó szőlőiskola céljaira a Kecskemét város által felajánlott földterületet elismeréssel vette tudomásul.

Az egyesület ez ügyben a kívánt közreműködés foganatosítására Csilléry Benő[91] egyleti másodelnök vezetésével egy választmányt küldött ki, amelynek Katona Zsigmond is a tagja lett.[92]

Az egylet 1882. december 3-i ülése már mint a kertészet és erdészet teendőit felölelő I. alosztály elnökeként említi Katona nevét.[93]

Katona Zsigmond a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet gyümölcsészeti szakosztályának elnökeként 1883 januárjában hozta szóba a városi Műkert[94] ügyét. Mint kifejtette e kertben sok mulasztás történt, a kertnek nincs gazdája, aki az ott történtekre és dolgokra felügyelne, azt a jelenlegi rendszertelenség helyett egész másként kellene kezelni.[95]

Az egylet elnöksége a Majtényi Lászlótól és Berzeviczy Edmundtól kapott ojtógallyakat 1883 februárjában díjtalanul szándékozott kiosztani a városi lakosság között. Mindezt a helyi gyümölcsészet felfrissítése érdekében tette. Az elnökség azonban felhívta a városi és a vidéki lakosság figyelmét arra, hogy aki ezekből a nemes gyümölcsgallyakból szeretne kapni, az jelentkezzen a kiosztással megbízott szakosztályi elnöknél, Katona Zsigmond gyógyszerésznél.[96]

Az egyesület gyümölcsészeti szakosztálya 1883-ban az egész évi gyümölcsérés idénye alatt minden hét vasárnapján ülést tartott, és ott számos, eddig tudományos névvel el nem látott, ismeretlen gyümölcsöt vett tüzetes bírálat alá. Azokat helyes elnevezéssel látta el, osztályozta, és ezek névsoros jegyzékének első füzetét Katona Zsigmond szakosztályi elnök állította össze. A választmány ezt 500 példányban kinyomatta, és a tagok között díjtalanul kiosztotta.

Ezek közül a gyümölcsök közül 50 darabot természethűen lerajzoltattak, és velük az egyesület helyiségét díszítették fel.[97]

Az egyesület kertészeti szakosztályának 1883. július 29-én tartott gyümölcsbíráló ülésén Katona Zsigmond tüköralmát és leánycsecsű almát, nagy muskotálykörtét, kék Dronet szilvát (Prunus Damascena Dronet atrocoerulea) és kökényszilvát mutatott be.[98]

A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület 1883. szeptember 24-én tartotta 10. gazdasági kiállítását. A kiállítás sikerében rendkívüli és külön megemlítendő érdemei voltak Katona Zsigmond elnöknek, és a különféle bizottságok tagjainak. A második osztály bíráló bizottsága Katona Zsigmond elnöklete alatt szeptember 24-én tartotta ülését.[99]

Katona az egylet 1884. március 2-i ülésen újólag kifejezte elégedetlenségét a városi Műkert kezelésével kapcsolatban, és azt indítványozta, hogy az egylet szerezzen be néhány hold földet. Ezt alakítsa kísérleti gyümölcsöskertté, vagy ha ez nem lenne kivitelezhető, akkor a városi Műkertet vissza kellene adni a városi törvényhatóság kezelésébe, és ott eredeti rendeltetésének megfelelően, újabb értékes gyümölcsfajok beszerzésével kellene kísérletezni. A kísérletezés során alkalmasnak bizonyuló fajtákat szaporítani kellene, és széles körben elterjeszteni. Emellett olcsón kellene árusítani, mert a fő cél az, hogy minden évben elegendő mennyiségű vadcsemete és oltvány legyen készletben. Ily módon ez a kert az ország egyik jelentősebb faiskolája lehetne. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet választmányi ülése egyetértett az elhangzottakkal, és e tárgyban a városi törvényhatósághoz fordult.[100]

Katona Zsigmond azonban a Kecskeméti Lapok következő számában a Műkertre vonatkozó állítólagos elégedetlenségével szemben helyreigazítást közölt. Kifejtette, hogy valóban elégedetlen évek óta a Műkert kezelésével, de elégedetlenségének csak magánemberként adott hangot, nyilvánosan nem, így az újságban leírtak nem igazak.

A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet kertészeti szakosztályának elnökeként a gyümölcsészet fejlesztése érdekében tartotta kötelességének, hogy a választmány figyelmét felhívja egyes bajok orvoslására, éppen ezért a városi Műkert pomológiai[101] hiányosságait sem hagyhatta szó nélkül.[102]

Az egyesület 1884. december 28-án tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen az éves munka értékelésekor kiemelték, hogy a szakosztályok közül a legtevékenyebb a gyümölcsészeti szakosztály volt, amelynek elnöke Katona Zsigmond. Ő az, aki a helyi gyümölcsöket a szakosztály meghallgatása mellett, kitartó szorgalommal tanulmányozza, összeírja, felismeri az eddig ismeretleneket, helyes elnevezéssel törekszik ellátni, sőt saját költségén le is rajzoltatja azokat, amivel a közgyűlés teljes elismerését vívta ki.[103]

Az 1885-ben Budapesten tartott országos kiállítás alkalmával a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület arra törekedett, hogy a város lakosságának mindennemű termelő tényezője a lehető legnagyobb mértékben, de különösképpen Kecskemét városa, gyümölcstermelési jó hírnevéhez méltóan legyen képviselve.

Az egyesületnek ezt a törekvését siker koronázta, mert a gyümölcskollekciója minőség tekintetében első helyezett lett, az ezen osztályban kitűzve volt 500 frankos első díjat pedig Katona Zsigmond egyesületi tag nyerte el.[104]

A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület kertészeti szakosztálya 1885. augusztus 15-étől állandó gyümölcstárlatot rendezett új helyiségében, a takarékpénztári palota első emeletén. Ennek az állandó kiállításnak az volt a célja, hogy az eddig ismeretlen, vagy hibásan megnevezett válfajok pomológiai helyes nevét megállapítsa; az utóbbi években beszerzett legnemesebb, és már termő válfajok bemutatásával ezeket megismertesse; a helyi homoktalajban termőképességüket, bel- és kereskedelmi értéküket elbírálhassa, és általában véve a gyümölcstermelésben a szakszerű ismeretre buzdítson.

A tárlaton Katona Zsigmond igen szép „Sándor cár” nevű őszi almát, múlt évi terméséből pusztai sárga almát a tartósság igazolására, egész üde állapotban mutatott be, továbbá őszi csíkos parmént, gyönyörű Viktória szilvát, amelyből 5 szem 30 grammnál többet nyom, igen szép Althán ringlót hasonló súllyal, braunaui szép sárga szilvát, és Bazalicza-féle kék szilvát, Kálmán körtét, és két válfaj szép körtét.[105] Az állandó gyümölcstárlatról a Kecskeméti Lapok 1885. szeptember 6-i száma is beszámolt. A cikk szerint Katona Zsigmond a tárlaton bemutatta a Beauty of Kent (Kent szépsége) nevű almáját, mint annak első termelője. Ez az almafajta tartósnak látszik, és érdemesnek tűnik a szaporításra. Multhaupt renett almája, braunaui kajszínszerű szilvája Kecskeméten jó íze, fajának termőképessége miatt ajánlatosnak ígérkezik termelésre és szaporításra egyaránt. „Spät Anna” nevű első termésű szilváját is bemutatta a tárlaton, amelyet a németországi kertészek bő termése miatt ajánlanak a termelőknek. Ez a szilva a nevét Spät berlini nagy gyümölcskutató családjáról kapta, ahol ezt először termelték.[106]

Katona Zsigmond a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület kertészeti osztályának elnökeként 1885. augusztus 23-án kéréssel fordult a város gyümölcstermelőihez. Arra hivatkozott, hogy az egyesület több év óta közhasznú munkásságot gyakorol azáltal, hogy az egyesületi megbízottak által évente beszerzett több ezer nemes ojtógallyat ingyen osztotta ki a helyi gyümölcstermelők között. Mindezzel pedig Kecskemét és vidékének gyümölcstermelését kívánta nemesíteni és magasabb szintre emelni. Most arra kérte a termelőket, hogy ezekből az újabb válfajokból, és általában az ismeretlen nevű gyümölcseikből is küldjenek be – részben összehasonlítás, részben a teljes megismerés és azonosság megállapítása miatt – legalább egy-egy pár példányt az egyesületi állandó tárlat számára. A címzett Csereklyei Károly egyleti titkár legyen a takarékpénztári palotában.[107]

A Kecskeméti Lapok 1885 októberében arról számolt be olvasóinak, hogy a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület a Kecskemét és vidékén termelt gyümölcsök osztályozott jegyzékét kiadta, amelyet Katona Zsigmond a kertészeti szakosztály elnöke elismerést érdemlő ügybuzgalommal állított össze, és amellyel kiváló szolgálatot tett a gyümölcsészet kedvelői számára. A füzet az alma-, körte- és szilvafajták osztályozott jegyzékét tartalmazza. A lap az előszót teljes terjedelmében közölte. A cikk szerint az almák 15 osztályban vannak felsorolva, ezekben 274 faj van megkülönböztetve. A körték szintén 15 osztályban 187 fajjal, míg a szilvafélék 5 osztályban 66 fajjal vannak képviselve.

Az összeállítás a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület kertészeti szakosztályának négyévi megfigyelései alapján készült.[108]

Az egyesület 1886. január 24-én a városháza tanácstermében tartotta meg rendes évi közgyűlését. Ezen elhangzott, hogy az egyesületi pénztár az 1885. évi budapesti országos kiállítás céljaira a helyi kiállítók érdekében 500 forint kiadást tett. Ez a kiadás azonban nem veszett kárba, mert a kecskeméti gyümölcscsoport első helyezett lett, és az itt kitűzve volt 500 frankos első díjat Katona Zsigmond, az egyesület gyümölcsészeti szakosztályának elnöke nyerte el. Ezenkívül minden egyes kecskeméti kiállítót éremmel tüntettek ki.

A közgyűlésen elhangzott továbbá, hogy az egyesületi gyümölcsészeti szakosztály bírálata alapján, a Kecskeméten 1885-ben termelt gyümölcsöket osztályozták, azokat rövid jellemzéssel látták el. Mindezt Katona Zsigmond szakosztályi elnök tanulmányba foglalta össze, amelyet 500 példányban kinyomtattatott, és szétosztotta a kiadványt az egyesületi tagok között. A kiadvány az egyesületnek 69 forintjába került.

Végül a múlt évi helyben termelt jelesebb gyümölcsök közül 45 félét olajfestményben örökíttetett meg, ami további 35 forint kiadást jelentett. Minderről a nagyközönséget a Kecskeméti Lapok hasábjain Csereklyei Károly egyesületi jegyző tájékoztatta.[109]

A Kecskeméti Lapok Katona Zsigmondnak a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesületben végzett munkájáról a későbbiekben már nem tesz említést, de az alábbi hirdetmény is bizonyítja, hogy a kapcsolat köztük nem szakadt meg.

Katona Zsigmond hirdetménye (1892)

Az egylet választmányának 1899. augusztus 6-án tartott ülésén megbízólevelet állítottak ki és adtak át Katona Zsigmondnak. A megbízólevélben a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület képviseletére kérték fel az 1899. szeptember 3-án Szegeden tartandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás ünnepélyes megnyitásán. Katona Zsigmond az egyesület igazgató-választmányi tagjaként tett eleget a felkérésnek.[110]

Bagi László[111], Kecskemét thj. város főjegyzője 1901. évi munkájában a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület nagyérdemű vezetői között említette Katona Zsigmond nevét, aki néhány társával együtt, még most sem hanyatló szorgalommal viszik előbbre a város közgazdasági érdekeit.[112]

A kecskeméti okszerű szőlőművelésnek 1901 elejére már az egész országban olyan nagy volt a híre, hogy id. Katona Zsigmond, Mathiász János, a Miklóstelep, az Első Kecskeméti Szőlőszövetkezet alig győzte teljesíteni a szőlővessző megrendeléseket. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület is 35 000 darab szőlővesszőt küldött el vidékre a tavasz folyamán.[113]

Katona Zsigmond ingatlanszerzései, szőlészeti irodalmi munkái,

a Katonatelep megalapítása és felvirágoztatása

Katona Zsigmond 1867. évi Kecskemétre költözése után ingatlanszerzésekbe fogott. Természetes vágya volt, hogy saját otthona legyen, ezért 1869-ben megvette az akkori VI. tized 18. számú házat a Csongrádi út és a Bem utca külső sarkán.

Ugyanebben az évben Borbáspusztán 26,5 hold földet vásárolt, amelyre azután tanyát épített. A tanya vételárát családi örökségéből fizette ki.[114]

Katona Zsigmond borbási tanyája (kb. 1900-as évek eleje)

Első ingatlanának megszerzése után tapasztalatait a gyümölcsészet és a kertészet művelésére fordította. Az 1870-es években több európai tanulmányutat tett. Tapasztalatai gyarapítása végett beutazta Dél-Németországot, Franciaországot és Olaszországot, ahol tanulmányozta a kertészeti irodalmat és a gyakorlati működést. Így szerzett ismereteit itthon is kamatoztatta.[115]

Katona Zsigmond és felesége Galambosi Kiss Mária 1886. április 19-én vásárolta meg azt az Öreghegyi szőlőt, amely a későbbiekben lehetővé tette, hogy tulajdonosa saját szőlővel rendelkezzen, szőlőivel és gyümölcseivel részt vehessen különböző időszaki kiállításokon. A szőlőbirtokot Szőke Jánosné Ötvös Erzsébettől vették meg 550 forintért, a rajta lévő épületekkel együtt.[116]

A család 1886-ban otthont is változtatott. Katona Zsigmond nejével együtt 1886. június 30-án megvette a 3. tizedben fekvő, 183. sorszámú házat és udvartelket összes tartozékaival és járandóságaival együtt özvegy Papp Mihályné Haris Máriától, 9000 osztrák forintért.[117] Ez a ház a későbbiekben a Jókai utca 12. számot kapta. A család ide költözött, és Katona Zsigmond itt is halt meg.[118]

A Katona-ház belseje. Az ebédlő és az ún. sarokszoba a könyvszekrénnyel. (Jókai u. 12. kb. 1895)

1887. október 22-én vette meg Katona Zsigmond a feleségével együtt azt a Talfái[119] dűlőben fekvő 12 hold 390 négyszögöl homokterületet, amelyen a későbbiekben híres szőlőtelepét létesítette. A birtokot Darányi Ferenc[120] ügyvédtől vásárolták meg 800 osztrák forintért.[121] Ehhez később még Domokos Sándor szomszédtól vett egy kisebb területet, amellyel Katona ingatlana 13 holdra egészült ki.[122]

1888-ban sor került a megvett terület talajrigolírozására.[123] Az első kapavágást, amely a Katonatelep létesítéséhez vezetett, 1889 tavaszán tették meg. Katona szőlővesszőket vásárolt, munkásokat fogadott fel. Telepítésre csak kipróbált szőlőfajtákat használt. Az egyes szőlőfajtákat külön pásztákba csoportosította, úgy, hogy azok együtt legyenek. Így a szőlőtelep rendkívül rendezett képet mutatott.

Az új telepet 1889. július 8-án Lestár Péter[124] polgármester és Horváth Döme nyugalmazott királyi ítélőtáblai tanácselnök vezetésével egy kecskeméti küldöttség látogatta meg. Elismerésüket az ezen a napon nyitott vendégkönyvbe jegyezték be. Hasonlóképpen elismeréssel szólt Katona tevékenységéről a későbbi polgármester Kada Elek[125] is, aki a kecskeméti közélet egyik legkiválóbb, a gyümölcsészet területén pedig a legszakavatottabb szakemberének nevezte.[126]

Katona Zsigmondnak köszönhető az is, hogy Mathiász János[127] Kecskeméten telepedett le. Katona a szőlőtelepe beültetéséhez több tulajdonostól szerzett be szőlővesszőket, olyanoktól, akik szőlőtermesztéssel és szőlőeladással egyaránt foglalkoztak, és ezért árjegyzéket adtak ki. Katona tudomást szerzett Mathiász szőlőfajta-árjegyzékéről, és rendelt tőle. A szőlővessző-rendelésből pedig levelezés fejlődött ki, amelynek eredményeként Mathiász meghívta Katonát, látogasson el hozzá. Katona Zsigmond 1889 nyarán tett eleget a meghívásnak, elutazott a Zemplén megyei Szőlőskére, Mathiász birtokára. A kecskeméti vendég nagy lelkesedéssel beszélt a kecskeméti homoki csemegeszőlő-telepítésről. Mathiász Jánosban pedig azért ébredt fel az érdeklődés az új homoki szőlőtelep iránt, mert a filoxéra miatt a hegyi szőlők jelentős része elpusztult. Katona viszontlátogatásra hívta meg Mathiászt, amelyre 1889. augusztus 3-án sor is került.[128] Mathiász János 1890-ben megvette a Katona Zsigmond szomszédságában fekvő 30 kat. hold 1200 négyszögöl területű üres telket. Katona emlékkönyvébe 1890. április 12-én már mint „új szomszéd” írta be nevét.[129]

Katona Zsigmond nem foglalkozott szőlőnemesítéssel, mint szomszédja és barátja Mathiász János. Ő azt a célt tűzte ki, hogy a régi csemege- és borszőlőfajták helyett jobb minőségű, értékesebb szőlőfajtákat, főként csemegeszőlőket terjeszt el.[130]

A szőlőtelepítés befejezése után kezdődött Katona Zsigmond szőlészeti munkájának másik lényeges része, az általa ültetett és kipróbált szőlőfajták elterjesztése az országban. Ehhez nagy mennyiségű szőlővessző termesztésére volt szükség, továbbá ezeknek széles körben való ismertetésére.

 A gyümölcsök osztályozásának munkáját Katona Zsigmond 1885-ben végezte el. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület kertészeti szakosztályának négy évi megfigyelései alapján, szakosztályi elnökként tette meg mindezt. Az almák esetében XV. osztályt alakított ki, ezen belül 274 almafajt sorolt fel. A körtéket szintén XV. osztályba sorolta, összesen 187 fajtával. A szilvaféléket V. osztályba sorolta, amelyekbe színük szerint 66 fajtát vett fel. A fent említett gyümölcsök mindegyikénél külön kiemelte a legkiválóbb és legjövedelmezőbb fajtákat. Összesen 527 gyümölcsöt, almát, körtét és szilvát írt le munkájában.[131] A kertészeti szakosztály a maga elé tűzött második feladatot, azaz új külföldi gyümölcsfajok beszerzését is igyekezett megvalósítani. A gyümölcsfajták számát kísérletképpen mintegy 250 új fajjal szaporították. Ugyanezen négy év alatt pedig a legjobb gyümölcsfajok oltógallyaiból hozzávetőleg 15 000 darabot osztatott ki az egylet Kecskemét és vidéke lakosainak.[132]

Katona Zsigmond 1891-ben írt „Néhány szőlőfaj rövid ismertetése” című munkájában kiemelte, milyen rendkívüli előnyt jelent Kecskemét városának az állami Miklósteleppel[133] nyert új ültetvények célszerű berendezése, a nagyobb jövedelmezőség érdekében a fajok helyes megválasztása.

Mint a munka bevezetőjében írja, a szőlészeti ismeretek megszerzése nemes és hasznos iskola, sőt akadémiának is lehetne ezt a telepet nevezni. A telepen található 500 különféle szőlőfajta sajátsága, fejlődése, művelésmódjuk, termékenységük, előnyeik és hátrányaik egyaránt megfigyelhetők, és az így szerzett tapasztalatokat bárki előnyösen alkalmazhatja a saját szőlőjében.

A gyakorlati ismeretek mellett szükséges az elméleti tudás megszerzése is, más nemzetek szőlészeti haladásának éber figyelemmel kísérése, a több ezerre menő szőlőnevek, a valóságban azonban sokkal kevesebb szőlőfajtáról történő olvasás, főként akkor, ha valaki egy nagyobb szabású, több fajt magában foglaló telep berendezésére vállalkozik. A szőlészetben az új, dicsért fajok iránt nagyobb a kereslet, és a termelő sokszor nem is sejti, hogy az új, drágán beszerzett szőlőfajta más néven már régen megvan a szőlőjében.

Mindezeknek a kitűnő példája az állami Miklóstelep, ahol pl. a piros gyöngyszőlő (chasselas rose) már általános elterjedt szőlőfajta, míg az újabban ajánlott Chasseles-Babo, a Rouge passe Lott, az Angers-i korai szőlőfajták a telep kísérleti tábláiban, az elsővel azonosnak mutatkoztak.

Elismerés illeti meg az angol és francia szőlészeket, akik már eddig is sok jeles vagy kitűnő szőlőfajtát állítottak elő.

Munkájában Katona Zsigmond a Miklóstelep igazgatójának, Koritsánszky Jánosnak[134] az engedélyével 30 fajta bor- és csemegeszőlőt ismertet.[135]

Ezt a fajtaközlést 1894-ben követte a Szilády László[136] kecskeméti nyomdája által kiadott 36 oldalas név- és árjegyzéke.[137] Ekkor már annyi szőlővesszővel rendelkezett, hogy nagyobb tételek eladására is gondolhatott.

A vesszőket gondosan válogatva küldte el megrendelőinek minden év november 15-től december 15-ig, illetve március 10-től április 20-ig. Még a csomagolás is a személyes felügyelete mellett történt. A szőlővesszőkön kívül megrendelésre szőlőérés idején csemegeszőlőt is szállított.

Katona szőlőtelepe egyre nagyobb forgalmat bonyolított le. 1900-ban újabb név- és árjegyzéket adott ki. Az 1894. évi árjegyzék 161, míg az 1900. évi 228, többségében csemegeszőlő-fajta ismertetését tartalmazta. Az utóbbi a csemegeszőlő-szállítás mellett már a kajszi- és az őszibarack-szállítás feltételeit is közölte.

A szőlőtelep fejlődését megkönnyítette a jó vasúti összeköttetés is, hiszen a telep a kecskemét–ceglédi vasútvonal mellett létesült, sőt keresztezte is azt. Először 1891. június 1-jén állt meg vonat Katona szőlőtelepénél.[138]

Katona Zsigmond katonatelepi mintaszőlészete az 1901. és 1902. évekre szóló, díszes kiállítású név- és árjegyzéket adott ki 1900 októberében. A név- és árjegyzék a telepen termelt legbecsesebb csemege- és borszőlő fajtákról adott számot. E szerint Katona kizárólag kitűnő, jeles vagy jól termő fajtákat szerez be, olyanokat, amelyeknek az ilyen tulajdonságáról már személyes meggyőződést szerzett. A név- és árjegyzékről tudósító Kecskemét című lap publicistája érdekesnek találta a tulajdonosnak azt a megjegyzését, amely szerint az Európában előforduló szőlőfajok irodalmilag felvett, több mint 9000 elnevezés alatt szerepelnek, holott a valóságban a számuk alig közelíti meg az ezret. Ez is bizonyíték arra, hogy a megfelelő fajták kiválasztása a legnagyobb körültekintést és meggondoltságot követeli. Ebből a szempontból Katona lelkiismeretes pontossággal írja le árjegyzékében saját tapasztalatai alapján az egyes szőlőfajták tulajdonságait. Füzete nem szokásos árjegyzék, hanem hasznos útmutató könyv is, amelyből nagyon sokat lehet tanulni. Ezért a cikk szerzője a legmelegebben ajánlotta minden szőlősgazda figyelmébe.[139] Katona a Kecskeméti Friss Újság szerkesztőségének is megküldte a Katonatelepen termelt csemege- és borszőlő fajokról készített fenti név- és árjegyzékét. Mint írja, 228 szőlőfaj található nála. Az érdeklődők forduljanak hozzá, szívesen küld nekik árjegyzéket.

Minden fajról csak annyi jellemzőt és dicséretet jegyez meg, mint amennyire ezek előtte rászolgáltak. Mindezt azért tette, hogy a szőlészettel foglalkozni kívánók tájékozódhassanak.

A szőlészeti idény alatt a szőlészet iránt érdeklődőket szívesen látja.

A lap megemlíti, hogy szőlészete vezetését Katona maga intézi, évente többször permetezteti szőlőtábláját, minden munkára kiváló gondot fordít, különösen a szőlővesszők levágatását nagyon óvatosan végezteti, vevőit a fajok tisztaságáról biztosítja.

Az áruba bocsátani szánt szőlővesszői szabályszerűen válogatottak (csemegefajok 10–55 cm, a borszőlőfajok 60 cm hosszúak). A rendelt fajok neve és a szőlővesszők mennyisége tartós címtáblácskára vannak feljegyezve, minden szál szőlővessző a téli biztosabb eltartás, részint pedig a peronoszpóra elleni védelem miatt azurin[140] oldatban van megfürösztve.

A rendelés előjegyzéssel biztosítható nála.[141]

A szőlőtelepítés sok embert vonzott Katona telepére, akik ott állandó jelleggel telepedtek le. A népes családok számára pedig iskolát kellett építeni. Kecskemét város, mint iskolafenntartó állította fel a szükséges községi elemi iskolát, ahol 1897 szeptemberében kezdődött meg a tanítás.

Katona szőlőtelepe rövid időn belül országos hírűvé vált. Számos hazai és külföldi látogatója akadt. A látogatók a szőlőtelepítés és a szőlőtelep felvirágoztatásának titkait igyekeztek ellesni. Különösen azután érkeztek látogatók, amikor felépült a telepen Katona Zsigmond nyaralónak nevezett épülete, amelyet úgy építettek, hogy téli lakásnak is megfeleljen. A nyaralót 1896. szeptember 20-án avatták fel.

Katona Zsigmond és családja a katonatelepi nyaralójuk előtt (kb. 1898)

Az első külföldi látogatója 1896-ban A. F. Mariona marseille-i egyetemi tanár volt. Bulgáriából Zelesev Dragov szőlőfelügyelő kereste fel a telepet, majd pedig 1899-ben a M. Kir. Felsőbb Szőlészeti Tanfolyam hallgatói is tanulmányozták. 1898. április 1-jén Jászai Mari[142] színésznő, 1899. október 6-án Ferenczy Ida[143] csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné felolvasónője látogatta meg. 1890–1900 között mintegy ezer tanulmányozó látogatója volt a telepnek, akiket Katona mindig szívesen fogadott.[144]

Katona Zsigmond Kecskemét nevét azáltal tette ismertté az Egyesült Államokban, hogy gyümölcsfaoltóágakat küldött a kormányának. Az Egyesült Államok Földművelési Minisztériuma Gyümölcsészeti Szakosztályának vezetője úgy viszonozta a szívességet, hogy 40 alma-, 10 körte-, 10 szilva- és 7 cseresznyefaj egyedeiből küldött oltógallyat. Ezt a kiváló fajtájú gyümölcsfaág-gyűjteményt Katona Zsigmond a városi Műkertnek ajándékozta.[145]

Katona Zsigmond a szőlőtelepítés munkája mellett több szakcikket is írt a „Kert” című szaklapba, valamint a „Gyümölcsészeti és Konyhakerti Füzetek”-be.

Szőlészeti és gyógyszerészi munkásságának összekapcsolása révén egy „hideg oltóviasznak” nevezett fatapaszt kísérletezett ki, amit az 1900. évi „Név- és árjegyzék” végén ismertetett. Ezt a készítményét, mint feljebb már kitértünk rá, az 1885. évi budapesti országos kiállításon nagyéremmel tüntették ki.[146]

Bagi László főjegyző 1901 áprilisában jelentést tett a városi tanácsnak a „Kecskemét múltja és jelene” című helytörténeti munka állásáról. A jelentésből kitűnt, hogy 1899 óta csak ketten nyújtottak be kész dolgozatot, mégpedig Katona Zsigmond a „Gyümölcsészet”-ről és Hornyik József[147] a „Kecskeméti írók”-ról. A két közleményt a főjegyző benyújtotta a tanácsnak.[148] A Kecskeméti Lapok által hivatkozott munka pontos címe: Katona Zsigmond: „Kecskemét gyümölcsészete” volt. A szerző munkája előszavában azt írja, megtiszteltetés számára, hogy a városi monográfia számára megírhatta a fent jelzett témát. A hazai gyümölcsészet ugyanis az utóbbi 15 évben olyan sokat fejlődött, hogy ezeknek az egyszerű felsorolása is több helyet igényelne. Ezért helyhiány miatt sok érdekes adat leírásáról a gyümölcsészet múltjára és fejlődésére vonatkozólag le kellett mondania. A gyümölcsök megnevezéseinél csakis azokat a kimaradhatatlan hasonló neveket vette fel, amelyek a hazai gyümölcsészet körében előfordulnak. A gyümölcsfajok itteni értékét, valamint a jellemzésükre kimaradhatatlan érésidejüket röviden jegyekkel jelezte azok számára, akik a pomológiában nagyobb ismeretszerzésre törekszenek. Megemlíti azokat a szakmunkákat, amelyekből az érdeklődők egyik vagy másik gyümölcsre vonatkozóan megszerezhetik a szükséges ismereteket.

Az 1885-ben Budapesten tartott nemzetközi kiállítás alkalmára – a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület által – kiadott gyümölcsészeti munkája almákban 274, körtékben 187, szilvákban 66, összesen 527 fajt ismertetett. 1896-ban ez a szám, amennyit a helyi kiváló termelők, különösen Katona István katalógusából kijegyezhetett, 473 alma-, 357 körte-, 113 szilvafaj, összesen tehát 943 faj. Katona Zsigmond megállapítja, hogy az elmúlt 11 év alatt a hazai gyümölcsészet csak ebben a három gyümölcsfajban 416 fajjal szaporodott. Katona Zsigmond mindezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a gyümölcsészek továbbra is a legjobb fajok megválasztására fognak törekedni, a pomológia továbbra is fokozatos fejlődést fog mutatni.[149]

Katona Zsigmond kezdeményezésére és elnöklete alatt, a szőlészet és a gyümölcstermesztés kecskeméti hívei 1897-ben megalakították az „Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelők Szövetkezetét”. Azonnal meg is kezdték a szőlőtelepítést a Külső-Ballószögben, ahol 325 hold homokterületet szereztek meg a várostól. A telepítés Katona személyes vezetése és felügyelete alatt folyt. Faiskolát hozott létre, és oltványokkal látta el a környékbeli termesztőket.[150] A szövetkezet 1897. április 4-én tartotta meg alakuló közgyűlését. Ezen az alapszabály néhány szakaszát megváltoztatták. A felügyelőbizottsági tagok közé id. Katona Zsigmondot is beválasztották.[151]

A Kecskeméti Lapok 1901. február 17-i számának címoldalán Katona Zsigmond nyílt levelet intézett Kada Elek polgármesterhez a szövetkezet városi támogatása érdekében. Ebben leírja, hogy Koritsánszky János, Zimay Károly[152] és ő maga, hosszas és többszöri tanácskozás után, a közügy érdekében léptek be a tervezett szövetkezetbe. Első teljes ülésüket 1897. február 10-én tartották, amikor is a már elkészült alapszabály-tervezetek nyugvópontra jutottak, és a vállalkozást „Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezet” néven, 1000 darab 75 forintos üzletrészre kívánták megalakítani.

Ez alkalommal a szövetkezet elnökének id. Katona Zsigmondot választották meg.

Magáról és igazgatótanácsi társairól elmondta, hogy őket a telepítés nagy munkájára tisztán és kizárólag a város gazdasági fejlődése iránt táplált ügyszeretetük buzdította.

Mint írja, sokszor tapasztalta, hogy Kecskemét nagy hírnévnek örvendő gyümölcstermelése az öreg szőlőkben nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is csökkenőben van, az új telepítések viszont gyönyörű gyümölcsöket hoztak, amelyekkel a kiállításokon Kecskemét fölényét képesek voltak biztosítani. A termelés fokozása és a kereskedelmi verseny miatt is, Katona Zsigmond elengedhetetlennek látta egy nagyobb szabású telep megalapítását, amely a modern szőlészet és gyümölcstermelés terén utolérhetetlenül elöl halad.

Ez a cél lelkesítette Katonát a szövetkezet megalakításában három éven át, míg a nehéz munka erejét tönkre nem tette, és a betegség össze nem roskasztotta.

A szőlészeti szövetkezetet 300 kat. hold telepítésére tervezték, 75 000 forint alaptőkével, amelyből 45 000 forinttal a föld vételárát fedezték volna, és befektetésre, azaz homokhordásra, egyengetésre, rigolírozásra, épületekre, kutakra, trágyázásra, karózásra, a személyzet fizetésére stb. mindössze 30 000 forint maradt volna. A fentiekből bárki beláthatja, hogy ez az összeg 300 kat. hold betelepítésére nem elegendő, főképpen az olyan szabályszerű, minden ízében gondosan megfontolt telepítésnél, mint ahogyan azt a szövetkezet végrehajtotta. Fél millió köbméter homokot egyengetésre használtak. Minden munkabeosztás, ültetés, az építkezések jól átgondoltan, a célnak megfelelően történtek. Ezt a munkát minden csemetefa és szőlőtőke erőteljes, gazdag fejlődéssel hálálta meg, olyannyira, hogy a legszigorúbb látogatóknak tekintett szakemberek, sőt a Földművelésügyi Minisztérium kiküldöttei is elismeréssel méltatták az itt folyó munkát. Természetes, hogy az ilyen óriási munkát igénylő vállalkozásnál a kis tőke elégtelennek bizonyult. Mindez éppen akkor történt, amikor a termés bár sokat ígérő, azonban csak abból a tetemes költségeket teljes egészében fedezni nem lehet, a munka csökkentésére pedig még gondolni is bűn lenne.

Az alaptőke emelése Katona Zsigmond szerint elengedhetetlenné vált, amit ő már két évvel korábban is jelzett. Most az igazgatóság is erre az álláspontra jutott, csak az időt nem látja erre kedvezőnek. Katona minden megbízás nélkül azért írta ezt a nyílt levelet, mert három évi munkája sikereit nem szerette volna kockáztatni. Azért fordult tehát Kada Elek polgármesterhez, mert a város közgazdasági ügyeinek fejlesztésében nemcsak érdeklődésének adta tanúbizonyságát, de be is bizonyította, hogy szülővárosáért mindenre kész. Márpedig a szőlészeti szövetkezetnek a fő hitelezője a város, a maga tőkekövetelésével, amelynek a kamatai (6%) is igen magasak. Különösen a tőke törlesztése okoz gondot a szövetkezetnek. Katona tudomása szerint a város folytatni kívánja a szőlőtelepítéseit. Ezért tehát felvetette, nem lenne-e tanácsos, hogy a már kész telepítésnek lenne a város részestársa, ha követelését a szövetkezetnél részvényekre konvertálná[153]. Ez esetben az lenne a nagy előnye, hogy már a jövő évben osztalékot kaphatna, míg a régi részvényesek négy év óta még osztalékhoz sem jutottak. Ez idő alatt a város a saját követelése után csak 4140 forint kamatot élvezett. (Ez az összeg 115 hold árának felel meg, amely 15–16 birkalegelő bérét jövedelmezte korábban).

Tény, hogy a szövetkezeti telep sokkal többet ér, mint az alaptőkéje és a tartozása, így a város olcsóbban juthatna részvényekhez. Követelését is értékesebbé tenné, és remélhetőleg az évenként fokozódó termésből osztaléka a mostani kamatlábon felül jövedelmezne. Katona Zsigmond 600 részvényt gondolt átadni a városnak, amelynek az értéke 45 000 forint lenne, és a szervezési díjat 600 forintban számítanák fel. Ily módon a szövetkezeti alaptőkét 240 000 koronára[154] emelhetnék. Becsüljék meg szigorú szakértők, hogy mennyivel magasabb értéket képvisel a szövetkezet telepe, amely 243 fajból áll, és ahol a világ legremekebb szőlőfajtái vannak. Gyümölcstermelő része pedig páratlan lesz Magyarországon.

Ez a szövetkezet nagy jövőre van hivatva. Hassunk oda, írja, hogy nagy céljainak megfelelhessen.

A polgármester bölcs belátásával itt tehetné a legtöbbet, úgy a szövetkezet, mint a város javára.[155]

Az Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezet igazgatósága a közgyűléshez intézett, 1901. február 6-án kelt jelentésében kitért rá, hogy az 1900. március 27-i igazgatósági ülésen eddigi elnökük Katona Zsigmond beteges állapotára hivatkozva az elnöki állásra nem pályázott, ezért az igazgatóság Fejér Istvánt választotta meg a szövetkezet új elnökévé. Katona elhatározását mély sajnálattal vették tudomásul. Az igazgatósági ülés a döntés indoklásában kifejtette, „Mindannyian tudjuk, hogy szövetkezetünk létrejövetele, finanszírozása, szakszerű fejlesztése elsősorban Katona Zsigmond érdeme, aki fáradságot nem ismerő munkásságával, kitartásával és szakértelmével a sivár homokbuckákból valóságos minta szőlő- és gyümölcstelepet varázsolt elő. Ezen érdemek elismeréséül Katona Zsigmond úrnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztunk, s egyszersmind igazgatóságunk tiszteletbeli elnökéül megválasztottuk.”

Katona Zsigmond betegsége ellenére ekkor még a szövetkezet igazgatósági tagja maradt.[156]

A már idős és beteg, visszavonult volt elnökét Katona Zsigmondot a szövetkezet az 1900. április 1-jén tartott igazgatósági ülésén, dr. Kecskeméti Lajos[157] igazgatósági tag előző napi indítványára, újfent tiszteletbeli igazgatósági elnöknek választotta meg. Az egyesületi vezetők és tagok hálájukat és elismerésüket így rótták le feléje.[158]

Katona Zsigmondot az „Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezet” tiszteletbeli igazgatósági elnökévé választja meg (1900) (Az okmány utolsó lapja.)

Katona Zsigmond e művéről Kada Elek polgármester is nagy elismeréssel írt. A kecskeméti közélet egyik legkiválóbb, a gyümölcsészet terén legszakavatottabb férfijaként említette, akinek a személyes vezetése mellett ültették a szövetkezet több száz holdnyi területű telepét.[159]

Katona Zsigmond közéleti tevékenysége Kecskeméten

Az 1867-ben Kecskemétre költöző Katonát a város társadalma a későbbiekben teljesen befogadta és elismerte. Ezt bizonyítja, hogy már 1869-ben beválasztották a kecskeméti református egyháztanácsba, majd a későbbiek során szervezője lett a Kecskemét-vidéki Természettudományi Társulatnak.[160]

Az alábbiakban időrendben követjük végig a Katona Zsigmond által a különféle városi bizottságokban, országos és helyi egyesületekben betöltött tagsági helyeit, vezetői tisztségeit, egyeseknél utalva a működésükben játszott szerepére is.

A Kir. Magyar Természettudományi Társulat 1869. július 21-én Pesten tartott választmányi gyűlésén Katona Zsigmondot rendes tagjának választotta.[161]

A „Kecskeméti Jótékony Nőegylet” 1870-ben jött létre. Óvodák célszerű felállítását és fenntartását, árva gyermekek és gyámoltalan sorsú beteg családfők segélyezését, nőnövelde felállítását és azok feletti felügyeletet, jutalmak kitűzését a nőcselédeknek, ezeknek hűségre és szorgalomra serkentését, és javítását tűzte ki céljául. Ennek az egyesületnek a pénztárnoka lett Katona Zsigmond. Az 1873. május 25-i egyesületi közgyűlés újabb 6 évre választotta meg pénztárnokának. 1875-ben a segédtitkári teendők ellátására kérték fel. 1876-ban Katona Zsigmondot bízták meg az egyesület hat évi működéséről szóló emlékkönyv szerkesztésével. Az 1879. június 22-én tartott tisztújító közgyűlésen Katona Zsigmond kérte pénztárnoki állásától való felmentését. Kilenc és fél évi önzetlen munkásságáért, lelkes és buzgó egyleti tevékenységéért az egyesület hálás köszönetét fejezte ki.[162]

A Kecskeméti Jótékony Nőegylet történetének rövid vázlatát Katona Zsigmond és Dr. Tassy Pál[163] 1885 márciusára készítette el, amit a későbbiek folyamán az egyleti emlékkönyvbe szándékoztak bevezetni.[164]

A színügyi bizottság tagjává 1873-ban választották meg Katona Zsigmondot. A bizottság pénztárnoki teendőit látta el 1877-ig.[165] Az újonnan megválasztott színügyi bizottság 1879. április 4-én tartotta alakuló közgyűlését. Ezen a bizottság elnökévé Katona Zsigmondot választották meg.[166] A színügyi bizottság elnöki tisztéről, sőt tagsági helyéről is 1880-ban mondott le. A Kecskeméti Lapok újságírója sajnálkozva állapította meg, hogy tapintatos és buzgó munkásságát a jövőre vonatkozóan megvonja a színügytől, melyet eddig ritka lelkiismeretességgel és odaadással szolgált.[167] A régi színügyi bizottságot 1887. január elején ismét megalakították. Tagjai között Katona Zsigmond neve is szerepelt.[168]

A községi iskolaszék 1875. augusztus 16-án alakult meg. Alelnökévé Katona Zsigmondot választották.[169] Az 1881. június 11-én tartott közgyűlés az iskolaszék tagjává választotta[170], az 1887. július 20–21-i közgyűlés[171] és az 1890. június 24-i közgyűlés[172] is hasonlóképpen járt el, sőt az 1899–1901. évekre is beválasztották ebbe a testületbe.[173]

Katona Zsigmond 1877-ben a törököket segélyező bizottság pénztárnoka.[174] E tisztségében tett 1878. január 23-i jelentése szerint a törökök segélyezésére beküldtek 2474 Ft 95 krajcárt bankjegyekben, 3 teljes súlyú, 2 db 10 frankos arany, 6 db régi ezüsttallért, 8 db régi ezüsthúszast, és 500 zsák gabonát, Budapestig bérmentve.[175] 1878. február 28-án tett pótjelentése szerint a törököket segélyező bizottság pénztárába befolyt összesen: 2564 Ft 65 krajcár bankjegyekben, 3 teljes súlyú, 2 db 10 frankos arany, 6 db régi ezüsttallér, 8 db régi ezüsthúszas.[176]

Katona Zsigmond városi képviselőként a második kerületiek érdekeit képviselte. 1877 végén azonban a városi képviselők sorából kilépett.[177]

Az 1877. december 28-án tartott városi közgyűlésen a központi választmány tagjául ismét megválasztották Katona Zsigmondot.[178] Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény értelmében a központi választmány 1880-ban újabb három évre megalakult, illetve a közgyűlés újra választotta annak tagjait, köztük Katona Zsigmondot is.[179] 1886 decemberében a központi választmányba Katona Zsigmondot is beválasztották.[180] A központi választmány 1887. június 4-i ülése Kecskeméten a képviselőválasztások napjául június 22-ét tűzte ki. A Felső Kerületben a választási elnök Katona Zsigmond lett.[181] A Kecskeméti Lapok 1898. novemberi száma szerint a decemberi közgyűlésen ismételten sor fog kerülni a törvényhatósági állandó bizottságok, így a központi választmány újraalakítására is. A lap ennek tagjaként említette Katona Zsigmondot.[182]

Az iparkamara 1882-ben a Kecskeméten szervezendő iparostanonc-iskolák felügyeletére a Kecskeméti Iparegyesület örökös választmányi tagját, Katona Zsigmondot ajánlotta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ezen ajánlat alapján a 1371/1882. VKM[183] számú leiratával Katona Zsigmondot bízta meg a kecskeméti iparostanonc-iskolák felügyeletével.[184]

Horváth Döme kúriai tanácselnök vezetése alatt 1882. május 29-én Katona József szülőházának emléktáblával való megjelölésére végrehajtó bizottság választására került sor, amelynek tagjává Katona Zsigmondot is megválasztották.[185]

Az egészségügyi állandó bizottság 1882. szeptember 19-én tartott ülésén a bordélyügyre vonatkozó szabályrendelet életbeléptetésének kivizsgálására négytagú bizottságot küldött ki, amelynek tagjai közé Katona Zsigmondot is beválasztották.[186] A városi egészségügyi bizottság 1890. augusztus 27-én alakult meg. A szűkebb körű bizottságnak Katona Zsigmond is tagja lett.[187]

A helyi Szabadelvű Párt vezérbizottsága az 1884. március 2-i pártközgyűlés által ráruházott megbízás alapján, a párt ügyeinek intézésére és vezetésére megválasztotta a nagy bizottság tagjait, köztük a IV. kerületben Katona Zsigmondot is.[188] A párt 1885. március 1-jei közgyűlésén a párt ügyeinek vezetésére húsztagú vezérbizottságot hozott létre. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy saját tagjai közül elnököt válasszon, megalakítsa a kerületi bizalmi férfiakból álló 100-as nagybizottságot, és a lapfenntartó bizottságot is. A húsztagú vezérbizottság tagjai közé Katona Zsigmond gyógyszerészt is beválasztották.[189]

A Kecskeméti Zenekedvelők Egyesülete 1888. december 9-én tartotta alakuló közgyűlését, amelyen elnökké Katona Zsigmondot választották meg.[190] Az egyesület 1888–1892 között működött, megszervezője Katona Zsigmond volt.[191] Az egyesület 1890. március 16-án tartotta rendes évi közgyűlését a városháza tanácstermében. A közgyűlésen a rendes és a pártoló tagok közül mintegy 60 fő vett részt. Katona Zsigmond elnök és dr. Szombathy István[192] titkár jelentései szerint az egyesület a kezdeti nehézségeken már túl van, és méltó helyet foglal el Kecskemét közművelődési életében. Az egyesületnek ekkor már 186 tagja volt.[193] Elnöki tisztétől való visszalépését Katona Zsigmond 1892. január 17-én jelentette be. A Kecskeméti Lapok újságírója megjegyezte, hogy buzgó elnöke nélkül az egyesület a megszűnés veszélyével néz szembe.[194]

A Kecskeméti Lapok 1893. november 5-én arról számolt be olvasóinak, hogy a Kecskeméti Dalárda elnökévé Katona Zsigmondot választották meg.[195] A Kecskeméti Városi Dalárda 1894. április 15-én a színházban hangversenyt, május 6-án pedig műkedvelői színi előadást kívánt rendezni, amelynek az volt a célja, hogy az egyesületnek a fiumei országos dalünnepélyen leendő részvételének a költségeit biztosítsa. A hangverseny programját a rendezőség élén idős Katona Zsigmond gyógyszerész és Dr. Kovács Pál[196] jogakadémiai igazgató állította össze.[197]

A dalárda 1897. május 27-én tartott közgyűléséről Katona Zsigmond terjedelmes cikkben számolt be a Kecskeméti Lapok hasábjain. Mint írja, az egyesület befejezte 33. évét. A dalárda 1896. május 1-jén részt vett az „Ezredéves kiállítás” megnyitó ünnepélyén, amelyen négy fővel képviseltette magát.

Az 1896. augusztus 14–16-án Budapesten tartott országos dalversenyen a Kecskeméti Dalárda is sikeresen vett részt. A dalárda elsőrendű kitüntető oklevelet nyert. Katona Zsigmond hat évvel ezelőtt került az egyesület elnöki székébe, amikor is annak a pénztára üres volt. Azóta a dalárda három országos dalünnepélyen vett részt, 1892-ben és 1896-ban Budapesten, 1894-ben pedig Fiumében. Az egyesületi tagok száma 1896. január 1-jére 244 főre emelkedett. Katona Zsigmond azonban rengeteg elfoglaltságára, családi ügyeire és hajlott korára hivatkozva kívánatosnak látta, hogy egy fiatalabb elnök vegye át a dalárda vezetését.[198] Az egyesületi tagok iránta érzett tisztelete és ragaszkodása miatt azonban elhatározása megváltoztatására kényszerült.[199]

Kecskeméti Városi Dalárda Katona Zsigmond elnöki jelvénye

A Szabadelvű Kör 1894. január 7-én tartott közgyűlésén Katona Zsigmondot választotta meg elnökének.[200] Ennek az egyesületnek nem sokáig állt az élén Katona Zsigmond. A Szabadelvű Kör 1894. február 18-án tartott ülésén Katona Zsigmond lemondott elnöki posztjáról.[201]

Az Önsegélyező Egylet alakítására mozgalom indult Kecskeméten. Szimpatizánsai 1894. január 28-án a „Nádor” vendéglőben tartottak értekezletet. A mozgalom célja a szövetkezet eszméjének megvalósítása volt. Az értekezlet szervező bizottságába Katona Zsigmond elnöklete alatt további 15 főt küldtek ki, akiket az alapszabály-tervezet alapos megvitatásával bíztak meg. Feladatul kapták, hogy minél rövidebb időn belül kész tervezetet terjesszenek az értekezlet elé. Addig is iparkodjanak minél több részvényest toborozni, akik 1 korona előjegyzési díj lefizetésével jelentkezhettek, hogy a szervező bizottság tagjainál lévő aláírási ívekre felvegyék a nevüket. Amennyiben a szövetkezet nem alakulna meg, ezeket a díjakat a költségek levonásával vissza fogják téríteni.[202]

Az 1895. november 28-i törvényhatósági bizottsági közgyűlés elhatározta, hogy az új városi színház bérbeadására nézve pályázatot hirdet. Ez alkalommal színügyi bizottságot alakított meg, amelynek a feladatává tette az igazgató működését ellenőrizni, és színházi ügyekben véleményt adni. A bizottság tagjai közé Katona Zsigmondot is beválasztották.[203]

A Kecskeméti Kaszinó 1896. február 2-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. A közgyűlésen bemutatták az egyesület ingóságait részletező leltárt, amely szerint a kaszinó tulajdonát képező ingatlanok értéke 2084 Ft 82 krajcárt tett ki. A leltár tartalmi vonatkozásait a közgyűlés tudomásul vette, és idős Katona Zsigmond igazgatónak köszönetet szavaztatott annak elkészítéséért.

Ezt követően tisztújításra került sor, amelyen az egyesület igazgatójának újfent idős Katona Zsigmondot választották meg.[204]

Kecskemét város felső- és alsó választókerületében 1896. október 28-ára országgyűlési képviselőválasztást tűztek ki. A felső kerületben a választási elnök Katona Zsigmond lett.[205]

Katona Zsigmond 1897-ben a Kecskeméti Rabsegélyező Egylet igazgató-választmányának is tagja volt.[206]

Kecskemét törvényhatósági bizottsága 1897. szeptember 23-án tartott rendes havi közgyűlésén a mesterséges borok készítésének és forgalmazásának tilalmazása tárgyában kiadott m. kir. kereskedelmi és földművelésügyi miniszteri rendelet 30. és 31. §-ai értelmében „borellenőrző bizottságot” alakított. Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye főispánja ennek a bizottságnak a tagjai közé Katona Zsigmondot is kinevezte.[207]

Katona Zsigmondot a király 1899. július 4-én a Ferenc József-rend[208] lovagjává nevezte ki.[209] A Kecskeméti Lapok a kitüntetésről szóló híradásában az okokat is részletezte. A magas kitüntetést Katona Zsigmond a mezőgazdaság terén elért érdemei elismeréséül kapta. A város közügyeit évtizedek óta önzetlenül szolgálta, a szőlőkultúra fejlesztése körül pedig kiváló tevékenységet fejtett ki. A róla elnevezett Katonatelepnek egy évtizeddel korábban még holdanként csak 20–25 forintot érő sivár homokterületét valóságos paradicsommá változtatta. Fáradhatatlan tevékenységének köszönhetően Kecskemét szőlő- és gyümölcstermelése a legtávolabbi országokban is híres lett.[210]

Katona Zsigmond kinevezési okmánya a Ferenc József-rend lovagjává (1899)

Ferenc József-rend lovagkeresztje

Katona Zsigmond időskori képe a Ferenc József-rend lovagkeresztjével (kb. 1899)

Katona Zsigmond tagja volt az Országos Magyar Kertészeti Egyesületnek is, amit az 1899. évre kiállított tagsági jegye bizonyít.[211]

Katona Zsigmond OMKE tagsági jegyének elülső oldala (1899)

Katona Zsigmond OMKE tagsági jegyének hátoldala (1899)

Kada Elek 1900. január 30-án a közigazgatási bizottság ülésének elnökeként arról számolt be, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a városi tanács mellett működő ipartanácsba a kamara részéről az 1900. évre rendes tagnak Katona Zsigmond gyógyszerészt választotta meg.[212] A közigazgatási bizottság 1901. február 28-i ülése ugyanebbe az ipartanácsba Katona Zsigmondot az 1901. évre ismételten beválasztotta.[213] A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1902 januárjában arról értesítette a városi tanácsot, hogy 1902. évre is beválasztotta az ipartanács tagjai közé Katona Zsigmondot.[214]

Amint az a fentiekből is kitűnik, Katona Zsigmond számos közéleti tisztséget töltött be. Tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak, és ezen bizottság gazdasági, háztartási, építészeti és szabályozási, közegészségügyi, műkert-sétányi és statisztikai albizottságainak, a központi választmánynak, a községi iskolaszéknek (majd alelnöke is), a színügyi bizottságnak; igazgatósági tagja a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesületnek; választmányi tagja a Kecskeméti Kaszinónak, a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesületnek, a Kecskeméti Jótékony Nőegyletnek (és pénztárnoka is), a Kecskeméti Rabsegélyező Egyesületnek; elnöke a Kecskeméti Dalárdának, a Kecskeméti Zenekedvelők Egyesületének; református egyháztanácsos, a törököket segélyező bizottság pénztárnoka, az iparostanonc-iskolák felügyelője, helyi országgyűlési választási elnök, tagja a borellenőrző bizottságnak, az ipartanácsnak, továbbá az országos egyesületek közül alelnöke volt a Magyar Gyógyszerész Egyletnek, tagja a Kir. Magyar Természettudományi Társulatnak és az Országos Magyar Kertészeti Egyesületnek is. A Szabadelvű Párt nagy bizottságába és vezérbizottságába is beválasztották. Katona sok munkával töltötte ki ezeket a tisztségeket. Tettereje, munkaképessége páratlan volt, egészen 1902. március 18-án bekövetkezett haláláig.

Legnagyobb alkotása szőlőtelepének létesítése és kifejlesztése volt, amely a mai napig is, Katonatelep név alatt őrizte meg a nevét.[215]

Kada Elek polgármester az 1902. március 22-i közgyűlésen meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt id. Katona Zsigmondról, annak elévülhetetlen érdemeiről. Megemlékezett az 1872. évi kecskeméti országos kiállítás létrehozásában játszott szerepéről, az 1885. évi budapesti országos kiállításon a kecskeméti csoportok szervezésében és rendezésében kifejtett tevékenységéről, az iparügyekben, a szőlő- és gyümölcstermesztés fokozása és fejlesztése körül végzett munkálkodásáról, a róla elnevezett virágzó szőlőtelep megalapításáról, valamint a társadalmi tevékenység sok egyéb területén hagyott maga után állandó emlékeket a város újabb történetében. Mindezekre a város lakossága mindig büszkén fog visszatekinteni.

A polgármester indítványára a közgyűlés úgy határozott, hogy az elhunyt emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg, a nevére pedig 50 korona évi alapítványt tesz a város a Kecskeméti Gazdasági Egyesület könyvtára részére, gyümölcsészeti és szőlészeti szakmunkák évenkénti beszerzésére.[216]

Számos helyi és országos lap, köztük a Kecskemét című helyi lap is, tekintélyes terjedelmű nekrológ közlésével búcsúzott az elhunyttól.[217]

A Katona család síremléke a Kecskeméti Köztemetőben

A hálás utókor nem feledkezett meg Katona Zsigmond Kecskeméten egykor folytatott gyógyszerészi, gyümölcsészeti munkásságáról, sőt közhasznú közéleti tevékenységéről sem. Ezt bizonyítja az is, hogy a Gyógyszerésztörténeti Szakosztály kezdeményezésére 1969 októberében márvány emléktábla állításával rótta le tiszteletét a Gyógyszerészeti Központ Igazgatósága Katona Zsigmond gyógyszerészi munkássága iránt.[218] Az emléktábla egykori gyógyszertárának helyén, a városháza Lestár tér felőli sarkán látható.

Katona Zsigmond emléktáblája a kecskeméti városháza épületén (1969)

Katona Zsigmond 1886–1902 között Kecskeméten a Jókai utca 12. számú házában élt családjával együtt. Lakóházán Kecskemét Város Tanácsa 1978-ban emléktáblát helyezett el születésének 150. évfordulója alkalmából.

Katona Zsigmond Jókai utca 12. számú házának emléktáblája (1978)

Katona Zsigmond Jókai utca 12. számú háza Kecskeméten mind a mai napig megvan, jó állapotban, oldalán pedig a fenti emléktábla hirdeti gazdája egykori életútját.

Katona Zsigmond Jókai utca 12. számú háza (2012)

A Kecskemét–Miklóstelepi Borgazdasági Múzeumban áll Katona Zsigmondnak egy szobra, ahol a tevékenységével külön kiállításrész foglalkozik.[219]

Katona István kezdeményezésére alapította meg a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa 2002-ben a Katona Zsigmond díjat.[220] Ezt a díjat a hegyközségi szervezetek megalakulásának 10. évfordulóján 2012-ben osztották ki először, amellyel hat szakember 10 éves, a hegyközségekért végzett munkáját ismerték el.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa Katona Zsigmond díjat adományozott Kovács Lászlónak, a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa nyugalmazott titkárának.

Posztumusz díjban a Kunsági Borvidék volt elnökét, Katona Istvánt részesítették.[221]

Könyvészeti szakirodalom

BAGI László, ifj.
Kecskemét közművelődése és társadalma. In: Emlékkönyv és hivatalos katalógus a gazdasági gép-, eszköz- és baromfi-kiállítással, viharágyú- és permetezőgép-versennyel kapcsolatos 1901. augusztus 11-től 25-ig tartott kecskemét-vidéki iparkiállításról. A kiállítási bizottság megbízásából szerkesztette: Eötvös Nagy Imre. Kecskemét, 1901. 53–62. o.

BENDE László
A kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés fejlődéstörténete. A Kecskeméti Szőlősgazdák Egyesülete által pályadíjjal jutalmazott mű. Kecskemét. 1929

BOGDÁN István
Régi magyar mértékek. Budapest. 1987

BÖLÖNY József
Magyarország kormányai 1848–1975. In: A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV. Budapest. 1978

GESZTELYI NAGY László
A homok hősei. Csókás József, B. Tóth Ferenc, Mathiász János és Unghváry László. Kecskemét. [1938]

KADA Elek
Kecskemét gazdasági viszonyai. In: Emlékkönyv és hivatalos katalógus a gazdasági gép-, eszköz- és baromfi-kiállítással, viharágyú- és permetezőgép-versennyel kapcsolatos 1901. augusztus 11-től 25-ig tartott kecskemét-vidéki iparkiállításról. A kiállítási bizottság megbízásából szerkesztette: Eötvös Nagy Imre. Kecskemét, 1901. 62–71. o.

KATONA Zsigmond
Cascara sagrada – Szent kéreg – Rhamnus Purschiana és készítményeinek rövid ismertetése. A Budapesti Általános Országos Kiállításon utólag bemutatja: Katona Zsigmond kecskeméti gyógyszerész. – XXVIII-ik csoport. Egészségügy. – Kecskeméten, nyomatott Sziládi László könyvnyomdájában. 1885. 3–10. o.
Kecskemét és vidékén termelt gyümölcsök osztályozott jegyzéke. I. Alma, körte, szilva. Az almák és körték Lucas rendszere, a szilvák színük szerint osztályozva. Kecskemét, 1885. Kiadja a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet.

KATONA Zsigmond id.
Néhány szőlőfaj rövid ismertetése. Mutatványul a Kecskeméten talált összes szőlőfajokról írott jegyzékeimből. In: Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1893. Szerkeszti: Nagy Imre. Kecskemét, 1901. [1894], IV. évfolyam 177–188. o.

LÓRÁND Nándor
Adatok Bács-Kiskun megye gyógyszertári hálózatának kialakulásáról és neves gyógyszerészeiről. In: Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei Cumania III Historia. Szerkesztő: Horváth Attila. Kecskemét, 1975. 145–181. o.
Adatok a kecskeméti 12/11. számú volt „Szentlélek” gyógyszertár történetéhez. In: Bács-Kiskun megye múltjából I. Szerkeszti: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1975. 169–185. o.

Magyar Nagylexikon
Akadémiai Konzultatív Szerkesztőbizottság elnök az MTA elnöke: Vizi E. Szilveszter. Budapest, 2002–2003. 15. és 16. kötet

PÉTERNÉ FEHÉR Mária–MIKOLAJCSIK Lászlóné
Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában (1651) 1824–1950 (1979). Kecskemét, 2003

PÉTERNÉ FEHÉR Mária–SZABÓ Tamás–SZÉKELYNÉ KŐRÖSI Ilona
Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992

SZABÓ Kálmán
Kecskemét szőlő- és gyümölcstermelésének múltja. Kecskemét, 1934

TÁNCZOS-SZABÓ Ágota
Városaink és az 1928. évi zenei kataszter-Kecskemét. (Forrásközlés) In: Múltbanéző elektronikus folyóirat. I. évfolyam 2. szám (2011. 01. 18.) 1–7. o.

VÁRY István dr.
Katona Zsigmond élete és munkássága. Szerkesztette: Horváth Attila. Kecskemét, 1966

ZALAI Károly Prof. Dr.
A magyar gyógyszerészet nagyjai 1612–1945. Budapest, 2001

Internetes irodalom

www.tankonyvtar.hu/tartalom/tkt/magyar-orvoseletrajzi/ch03s15.html (2013. március 24.)

katonaeletut.doc (2013. március 24.)

hosting.vitae.hu/dunaborregio/modules.php?name=News@file=article@sid=49 (2013. március 24.)

hu.wikipedia.org/wiki/Ferenc_József-rend (2013. március 24.)

hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Ferenc_József_Rend (2013. március 24.)

hu.wikipedia.org./wiki/Kerti_ruta (2013. március 28.)

http://www.anitech.hu/termekek/anti-germ-ferttlenitszerek/istallo-higenia/azurin-ndi.html (2013. május 9.)

Jegyzetek