FERENCZY IDA VÉGAKARATA

Ferenczy Ida életében több alkalommal rendelkezett – halála esetén – vagyona hovafordításáról. 1881-től találtam bejegyzéseket Dömötör Sándor kecskeméti közjegyző ügykönyvében Ferenczy Ida rendelkezéseivel kapcsolatosan. 1881-ben pl. haszonbérleti szerződést kötött birtoka kezeléséről, ugyancsak ebben az évben ajándékozási szerződést írt. Kinek? Nem tudjuk, mert ezek az iratok nem maradtak meg. Ugyancsak hiányoznak az 1901-ben, 1902-ben és 1904-ben tett végrendeletek is a közjegyző anyagából. Utóbbiak feltehetően azért hiányoznak, mert ezeket visszavonta.

1907. november 9-én, Budapesten kelt Ferenczy Ida véglegesnek szánt végrendelete. Ebben rendelkezett minden vagyonáról, értéktárgyáról. A végrendelet így kezdődik: „Alulírt Ferenczy Ida, annak előrebocsátása mellett, hogy én már előzőleg többrendbeli végrendeletet és pótvégrendeletet tettem, – tekintve, hogy viszonyaim időközben változáson mentek keresztül, s hogy előbbi végrendeleteimnek több része már eddig is teljesedésbe ment: én minden eddig tett, bárhol létező végrendeletemet és pótvégrendeleteimet egész terjedelmükben visszavonom, érvényen kívül helyezem, s akarom és rendelem halálom esetére a következőket:

I. Boldog emlékű nagybátyám Ferenczy László után örökölt, a kecskeméti határban fekvő szentkirály pusztai, és úgynevezett „városföldi” földbirtokaimat boldogult szeretett nővérem Ferenczy Viktória Dubraviczky Elekné két leánya: Dubraviczky Aranka /:keresztleányom:/ és Dubraviczky Mariska fogják örökölni egyenlő arányban...”[1]

Ferenczy Ida nem nevezte meg pontosan az ingatlanok nagyságát, csak azt, hogy a város határában hol terültek el: Szentkirályon és Városföldön.

Kecskemét 1885. évi külterületi térképe

Kecskemét 1885. évi külterületi térképe - részlet

Hogy kb. mennyi földterület volt birtokában, kitől és mekkora területet örökölt, ennek próbáltam nyomára jutni a Levéltárban őrzött iratokból. Ferenczy Gergelynek – Ferenczy Ida édesapjának – és családjának nagy háza volt a tizedekre osztott Kecskeméten a 7. tizedben.

Kecskemét 1869. évi térképe a Mezei utcával.

Kecskemét 1869. évi térképe a Mezei utcával. (Részlet)

Ferenczy Gergely portréja

A Ferenczy család az 1680-as években került Kecskemétre. A 19. század elején már a jelentős vagyonú nemesek közé tartoztak a városban. 1841-ben a 11. tizedben összesen 173 nemes család élt, többségüknek az 1–7. tizedben volt házuk. Jelentős állatállománnyal és mintegy 4,5 ezer hold földterülettel bírtak összesen.

Ferenczy Gergelynek és testvérének, Lászlónak 1841-ben a következőkből tevődött össze vagyona.[2]

Ferenczy Gergely és öccse, Ferenczy László vagyoni helyzete 1841-1844 között

Ferenczy Gergely és felmenői részt vettek Kecskemét közéletében, annak irányításában, nem egy közülük tanácsnok és főbíró is volt. Ferenczy Gergely 1849 után a Tanács mellett működött 12 bizalmi férfiú egyike volt. Alapító tagja volt a Kecskeméten 1872. február 25-én létrejött Deák-pártnak. (Előtte Felirati Párt.)

Házi gyűjtőlajstrom

1869-ben házanként összeírták a város lakóit. Ferenczy Gergely a 7. tized (Mezei u.) 7. sz. alatti házban lakott.

A házban 9 szoba volt, 3 kamra, az udvarban istálló. Ekkor már csak Ferenczy Gergelyt és két gyermekét írták be lakónak: Idát és Viktóriát, bár Ida neve mellé bejegyezték: „Erzsébet királyné udvarhölgye (sic!)”. Három szolgáló, egy lovász és egy kapás lakott még itt az udvarban.[3] Ferenczy Ida édesanyja, Szeless Krisztina 1855. május 4-én halt meg. Mint minden vagyonnal bíró személy esetében, az ő hagyatékát is felmérték, lefolytatták a hagyatéki tárgyalást. 1868. június 2-án halt meg Ferenczy Ida egyetlen felnőtt kort megért fiú testvére, Ádám (30 éves korában). Édesapjuk, Ferenczy Gergely pedig 1879. március 8-án.

A családfa

A hagyatéki eljárás rendje szerint az utoljára elhalt családtag irataihoz csatolták a korábban elhalt feleség, vagy férj iratait. Így valószínűleg Ferenczy Gergely irataihoz tették felesége és fia hagyatéki okmányait is. Az illetékes az iratok kezelésében a Kecskeméti Törvényszék volt. 1904-ben épült fel a Rákóczi úton a Törvényszék „palotája” (Wagner Gyula tervei alapján), itt helyezték el az irattárat is. A második világháborúban azonban az épület bombatalálatot kapott, majd orosz katonák foglalták el az épületet, az iratok elpusztultak. Nem maradtak meg tehát Ferenczy Gergely és felesége hagyatéki iratai. Kecskemét város Tanácsának iratai között azonban megtaláltam „Ferentzy Anna Kalocsa Balázsné, Ferentzy Karolina Hertzeg Sándorné, Ferentzy Ida, Ferentzy Mária Farkas Jánosné és Ferentzy Viktória Dubraviczky Elekné” apjuk halála után készült „osztályos egyességét” (vagyonmegosztási megállapodását). Az 1879. szeptember 24-én Dömötör Sándor közjegyző és több tanú jelenlétében kelt iratban találtam meg mit örökölt az öt lány. Az osztályos egyességben előbb tételesen felsorolták a vagyon összetevőt:

A vagyon tisztázása után egyenként leírták ki, mit örökölt. A vagyonmegosztás egyenlő arányban történt. Ferenczy Ida mindebből (a 4279. sz. telekjegyzőkönyvben 194. részletszám alatt) megörökölte a Talfáján lévő 81 hold 551[]öl szántót tanyai lakóházzal, fákkal (7.000 forint becsértékben). Bugac-monostort Karolina és Viktória örökölték. A 4.000 forintot Anna Kalocsa Balázsné és még a városföldi birtokból 39 holdat az épületekkel. Mária a városföldi birtokból 47 hold 1.403 []öl területet. A többi vagyon (a ház, széktói szőlő, szarkási erdő, öreghegyi veteményes kert) osztatlan maradt. Az osztatlan vagyont értékesíteni akarták. A befolyt összeget az örökölt vagyonkülönbségek kiegyenlítésére kívánták felhasználni. Ferenczy Karolina és Mária ugyanis már apjuk életében kaptak 1.000–1.000 forintot. Az értékesítés után befolyó vételárból 8.000 forintot szántak Idának kiházasításra és a Talfáján levő birtok (7.000 Ft) kiegészítéseként 6.769 forint 52 krajcár készpénzt. Mindent összevetve kb. 14.000 Ft értékben örököltek fejenként a Ferenczy lányok szüleik után.

Nem sokkal apjuk halála után, 1881. október 6-án meghalt Ferenczy László, Ferenczy Gergely öccse. Ferenczy László (Kecskemét, 1799. január 28. – Kecskemét, 1881. október 6.) Pozsonyban végzett a Jogakadémián, 1822-ben nyert ügyvédi oklevelet. Apja halála után korán átvette a családi gazdaság irányítását. Jelentős szerepet játszott Kecskemét közéletében, alapító tagja volt a kaszinónak, annak örökös elnökévé választották. A város irányításában is részt vett, előbb főpénztárnok volt, majd 1837-ben főbírónak választották. 1849 tavaszán a felállított vésztörvényszék ülnökévé nevezték ki. Az 1850-es években a Kecskeméten működött Fenyítő Törvényszék elnöke, később Pest és Csongrád megyék táblabírája volt. Mindezt azért írtam le, mert halála után Ferenczy Ida lett nagybátyja örököse. Ferenczy László kedvelte Idát. Mikor Bécsbe került évi járadékot biztosított neki, hogy felelős állásában vagyonilag független legyen. Ferenczy László végrendelete sem maradt meg a Levéltárban, de maga a tény, hogy Ferenczy Ida volt az örököse, kiderült Ferenczy Idának egy Kecskemét város Tanácsához intézett, 1881. november 11-én kelt, leveléből:

A levél

„Tekintetes Tanács.

Néh. Ferenczy László nagybátyámnak én alolírott lévén végrendelete általános örököse, s ez alapon Kecskemét sz. kir. városnál általa kölcsönképpen elhelyezett 2.000 forint is engem illetvén, miután ezen összeget továbbra is a városnál kívánom mint 6‰ kamatos kölcsönt hagyni tisztelettel aziránt vagyok bátor folyamodni, miként méltóztassék végzésileg ezen kérelmem elfogadását kimondani és annak értelmében azon végzést az ezen összegről szóló 874. évi Octóber hó 10-ről kelt s ./. alatt idezárt kötelezőre rávezetni, s a kamatokat nekem Bécsben félévenként elküldeni vagy megbízottamnak kifizetni méltóztassék.

Kecskemét, 1881. Nov. 11-én

a Tettes Tanácsnak mély tisztelője

 Ferenczy Ida.”[4]

Ferenczy Ida az örökölt földbirtokát kiadta bérbe. Ez valószínűsíthető Dömötör Sándor közjegyzőnél elhelyezett, s az ügykönyvbe 769/1881. szám alatt „Ferenczy Ida haszonbérleti szerződése” cím alatt bevezetett megjegyzésből. Maga a szerződés sajnos nem maradt meg a közjegyzői iratok között. Az azonban biztosra vehető, hogy a bérleti díjat rendszeresen megküldték neki Bécsbe. (Készpénzének nagy részét Ferenczy Ida részvények vásárlásába fektette – ez kiderül a bemutatásra kerülő végrendeletéből.)

1891. október 8-án meghalt nővére, Ferenczy Anna Kalocsa Balázsné. 1880. május 20-án kelt végrendeletében Idáról is megemlékezett:

„Alolírt Ferenczy Anna Kalocsa Balázsné nagykőrösi lakos, javaimról többszörös érett megfontolás után az alább következőkben végrendelkezni kívántam. Minthogy gyermekeim nincsenek [...] összes ingó és ingatlan vagyonomra nézve, ami hagyatékomat fogja képezni, halálom esetére akarom és rendelem amint az alább következik. I. Javaimból ezüst készletemet és ékszereimet örökölje nővérem Ferenczy Ida. II. Vagyonomból az esetleg halálom után maradó készpénzem és követeléseimre valamint összes fekvő birtokaimra nézve határozott akaratatom az, hogy mindezeknek holtig tartó haszonélvezeti joga – minden más kizárásával – egyedül szeretett férjemet Kalocsa Balázst illesse. Férjem halála után mindezen javaknak haszonélvezeti joga a már fentebb is nevezett kedves nővéremre Ferenczy Idára szálljon. (Viktóriának köteles volt holta napjáig évi 200 osztrák értékű forint évdíjat fizetni belőle.) [...] Ha pedig a sokszor nevezett nővér /:Ida:/ minden leszármazó jogutód nélkül halna el, avagy házasságra lépni nem kívánna, ezen esetben [...] pénzemet, követeléseimet és fekvő birtokaimat örök alapítványi tőke vagyonul hagyom Kecskemét város törvényhatóságának kezelése, rendelkezése, hasznosítása és felelőssége alá [...] Ha a vagyon 120.000 ft értéket elérte: úgy abból Százezer ft összegnek évi kamataiból vagy jövedelméből alakíttassék Kecskeméten egy intézet [...] abba szegénységre jutott kecskeméti nemes származású családok sarjadékai és pedig elsősorban leánykák [...] felvétetvén, teljes ellátásban a szükséges felügyelet és házi nevelésben részesíttessenek. V. Akaratom végre az, hogy alapítványom »Kalocsa Balázsné szül. Ferenczy Anna–alapítvány« címet viseljen.”[5]

Ferenczy Anna hagyatékához tartozó javak kb. 72.000 forint értéket képviseltek 1891-ben. 1892-ben a férj, Kalocsa Balázs is elhalt, Ida megkapta az örökséget, nővére vagyonának azonban „csak” haszonélvezője lett, azt továbbörökíteni nem volt joga. Egy 1899-ben kelt, Kada Elek polgármesternek szóló leveléből tudjuk, hogy hány forintot évi kamatot kapott nővére vagyona utáni haszonélvezetként Ferenczy Ida.

A levél

 ”Wien, III. Reisnerstraße 30.

 899. Aprilis 10-én

Nagyságos Kada Elek Polgármester Urnak Kecskeméten.

Több ideig beteg lévén csak ma vagyok képes kívánságának megfelelve tudatni, hogy pár hét előtt posta utján 2.356 ft 95 x mint boldogult nővérem Kalocsa Balázsné Ferenczy Anna hagyatékának kamatát, pontosan megkaptam.

Fogadja Nagyságod szíves fáradozásáért őszinte köszönetemet,

 tisztelője Ferenczy Ida”[6]

A levél képe

A felsoroltakból tevődött össze tehát Ferenczy Ida vagyona. Hogy mekkora volt konkrétan a földterület nagysága, azt Ferenczy Ida megmaradt kataszteri birtokívéből tudjuk.

A birtokív előlapja

A birtokív

A földterület összesen 250 hold 155 []ölet tett ki. Ebből 198 hold 633 []öl szántó, 1 hold 356 []öl kert, 40 hold 1.094 []öl rét, 4 hold 399 []öl legelő, 1 hold 654 []öl erdő volt.

*

Visszatérve most már, Ferenczy Ida végrendeletéhez, ezt a Szentkirályon és Városföldön lévő birtokot hagyta 1907-ben kelt végrendeletében Viktória húga két lányára Dubraviczky Arankára (keresztlányára) és Dubraviczky Mariskára.

Az örökösök családfája

Ugyancsak ők kaptak 4 db „Pesti hazai első takarékpénztári egyesület”-i részvényt (ezt az 1. pótvégrendeletében 6 darabra módosította), továbbá összes ékszereit és ezüstneműit Arankára és Mariskára hagyta.

A gyertyatartó – F.K.

Kivételt képeztek azok az értéktárgyak, amelyeket egy külön jegyzékben sorolt fel. (Ez a külön jegyzék azonban nem maradt fenn a Levéltárban.) Végrendeletében Ferenczy Ida azonban kikötötte azt, hogy a Dubraviczky nővérek 24 éves koruk előtt a városföldi és szentkirályi földek haszonbér-jövedelmét a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél helyezzék el, a kamatokat félévenként tőkésítsék. Ingatlan örökségüket csak 24. életévük betöltésével kapják meg még akkor is, ha 24 éves koruk előtt férjhez mennek. Ha a két lány utód nélkül halna el – szólt a végrendelet – „úgy örököseikké és hagyományosaikká [...] Ferenczy Mária Farkas Jánosné néhai nőtestvérem gyermekeit, Farkas Zoltán (keresztfiam) és Farkas László testvéreket helyettesítem, illetőleg rendelem”.

12 db Kecskeméti Takarékpénztár Egyesületi részvényt hagyott egyenlő arányban Farkas Zoltánra és Lászlóra. (Megjegyezte, hogy ha bármelyikük meghalna, az elhalt helyébe saját leszármazói lépnek.)

24 db Hazai Bank Részvénytársasági részvényt emlékül hagyott Mailáth Erzsébet Farkas Lászlónénak, Mária testvére menyének „azon szeretett gondviselésért, és odaadó hűséges, önzetlen ápolásért – írta – melyben a nővéremet halálos betegsége idején részesítette”.

Azt a 4.000 koronát, amely Kecskemét városnál volt kölcsön alapítványként akarta hasznosítani „egy Kecskeméten létesítendő mentő egyesületre kívánom letétetni, mely saját nevemet viselő alapítvány (Ferenczy Ida alapítvány) a város által gyümölcsözőleg kezeltessék mindaddig, míg az általam hőn óhajtott emberies üdvöz intézmény létre nem jön, a létesülése esetén a kamatok annak czéljaira fordíttassanak”.

A végrendelet végrehajtójának Farkas Zoltánt nevezte meg, akinek utazási költségeire, a hátrahagyott tárgyak szállítási és egyéb felmerülő költségekre 5.000 koronát szánt.

Kiss Jánosné Szeles Aranka unokatestvérének „emlékül azon szerető rokoni jóindulatáért, mellyel – írta Ferenczy Ida – boldogult nővéremet, Ferenczy Máriát több nyáron át családi körükben szeretettel vendégül fogadták: 5.000 koronát” hagyott.

Báró Eötvös Fány unokatestvérének, grázi alapítványi hölgynek 3.000 koronát rendelt átadni és egy bécsi betétkönyvben elhelyezett 1.000 koronát kamataival.

Kecskemét, Budapest és Bécs városok szegényei között 1.000 – 1.000 koronát rendelt kiosztani vagyonából.

„Íróasztalomat, casettjeimet – írta a végrendelet 8. pontjában – úgy a bennük levő, mint azokon kívül bárhol található összes leveleimmel, a mindennemű irataimmal együtt egyedül keresztfiamnak Farkas Zoltánnak hagyom oly kéréssel, hogy azokat művelt lelkének, lovagias jellemének és nemes szíve legjobb sugallatának megfelelő módon, rólam való kegyeletes megemlékezéssel kezelje, – Bútoraim, képeim s általában az összes lakásberendezésem, házi ingóságaim szintén egyedül Farkas Zoltán öcsémet fogják illetni. Kivételt képeznek itt, mit a Dubraviczky nővéreknek hagyok ékszerek és ezüstneműek közül azok, amelyeket egy külön jegyzékben másoknak hagytam”.

„Jelen végrendeletem végrehajtásával – írta végrendeletében Ferenczy Ida – szeretett öcsémet Farkas Zoltánt bízom meg, ki kora gyermeksége óta szívemhez oly közel állott, s később teljes bizalmamat és nagyrabecsülésemet is méltán kiérdemelte. Különösen felkérem őt, hogy végintézkedéseimnek s esetleg szóbeli utasításaimnak minden részét törvényes hivatásához képest híven, lelkiismeretes pontossággal foganatosítsa.” A végrendelet végrehajtói tiszteletdíjára Farkas Zoltánnak 1 db Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület-i részvényt jelölt meg.

Ferenczy Ida az íróasztala mellett levelet diktál

Mindennemű egyéb hagyatékából fennmaradó készpénzt, vagy értékpapírt Farkas Zoltán és László, továbbá Dubraviczky Aranka és Mariska testvérekre, illetve unokatestvérekre hagyott. (Említettem, hogy korábban tett végrendeleteit visszavonta, de még ezen végrendelet keletkezése előtt átadott Farkas Zoltánnak és Lászlónak ajándékképpen 100.000 koronát.)

Ferenczy Ida alap végrendeletében (1907) gondoskodott az általa őrzött Erzsébet királynéval kapcsolatos emléktárgyakról is. Így szól a rendelkezése: „Hálás kegyelettel és odaadó hűséggel nagy számát őriztem azon emléktárgyakank, képeknek és egyéb tárgyaknak, melyekkel engem feledhetetlen emlékű fölséges királyném, hazánk Nagyasszonya, időnként oly bőkezűleg kitüntetett, s melyeket én, mint legnagyobb kincsemet, mint fölséges Asszonyomra vonatkozó és emlékeztető szent ereklyéket hálás szívvel és a leghívebb kötelességérzettel gondoztam. Mindezeket, melyekről előbbi végrendeletemben is részletesen megemlékeztem, a Király Ő Felsége legmagasb engedélyével jelenleg a budai királyi várpalotában berendezett »Erzsébet királyné múzeumba« legilletékesebb helyükre kiszolgáltattam, hol azokat kitűnő honleányok hálás keze méltóképpen elhelyezte, s ezzel egy régi hő óhajtásom ismét teljesedésbe ment.”

Erzsébet királyné múzeum

Hogy milyen tárgyakat adott át Ferenczy Ida a múzeum számára, az kiderült a Szalay Imre által, aki a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt, 1907-ben, majd 1911-ben megjelentetett kiállítási katalógusból.

A katalógus előlapja

Ferenczy Ida a királynénak közel 100 különféle arcképét és szobrát, nagyszámú kéziratát, számos reá vonatkozó nyomtatványt s emléktárgyakat adott át a kiállítás céljára. Magának Ferenczy Idának volt a terve, hogy az emlékmúzeum a királyné egykori dolgozószobájának teljes berendezésével felszerelt szobából és egy nagyobb múzeumi teremből álljon, s hogy az utóbbiban az emléktárgyak nyerjenek elhelyezést. Csak néhányat sorolok fel azok közül, amiket átadott Ferenczy Ida:

- Erzsébet királyné életnagyságú szobrának gipszöntvényét. (A szobrot fehér márványból Hermann Klotz bécsi szobrász készítette br. Nopcsa Ferenc, gr. Festetics Mária és Ferenczy Ida megrendelésére.)

- A királyné saját kezűleg írt magyar nyelvgyakorlatait tartalmazó 3 füzetet.

- A királyné történelmi tárgyú saját kezű gyakorlatait tartalmazó 2 füzetet.

- Erzsébet királynénak br. Eötvös Józsefhez 1867-ben írt leveleit.

- Heine költeményeinek zsebkiadását. Ezeket a királyné mindig magával vitte.

- Erzsébet királyné lovon ugratva. Charlton festménye után készült rézmetszet.

- Erzsébet királyné fekete bársony ruhában, Housegard kutyájával. Eredeti fényképet Rabending műterméből. (Legalább 80 fényképet adott át Erzsébet királynéról.)

- Kis fekete keresztet, melyet a királyné magán hordott.

- Fekete lószőr kalapot, fekete legyezőt, egy pár fekete svéd bőrkesztyűt, egy pár fekete topánt üveggyöngyökkel hímezve.

- Erzsébet királyné gödöllői szobrának kicsinyített másolatát. (Eredetijét Róna József szobrászművész készítette bronzból.)

- Porcellán teáscsészét aljával, teáskannát.

- Fedeles csiszolt üvegpoharat. (Erzsébet királyné éveken át naponként ebből itta a frissen fejt tejet.)

- Orvosságos pohárkát.

- Legyezőt arannyal díszített gyöngyházvázon, elefántcsont színű selyemre festett rokokó jelenettel.

- Brosst, ezüst lóláb (skót munka) Erzsébet királyné sokat viselte.

- Villanycsengő gombját „Ferenczy” felirattal, a csengő Ferenczy Ida szobájában jelzett. stb.

Végrendeletében Ferenczy Ida végül saját temetéséről is rendelkezett: „... holttestem szülőföldemre, Kecskemétre hazaszállíttatván, vitessék az ottani plébániai nagytemplomba, s ott beszenteltetvén, a Szentháromság temetőben lévő kápolnám sírboltjában, korábban elhalt kedveseim között, szeretett Viktória nővérem mellé helyeztessék a megváltó Jézus nevében.”

Az 1907-ben kelt végrendeletet tanúként Szalay Imre (múzeumigazgató), Hauszmann Alajos (Építész), Végh Arthur és Dömötör Sándor kecskeméti közjegyző írták alá. Ferenczy Ida ezen – a később anyavégrendeletnek nevezetten – túl 4 pót-végrendeletet is készített. Az elsőről, amely Bécsben 1908. október 27-én íródott, már volt szó. Ebben a 4 helyett 6 db Pesti Hazai Első Takarékpénztár egyesületi részvényt hagyott Dubraviczky Arankára és Mariskára. (Az 1. pót-végrendeletet Vértessy Géza az Ő Felsége Személye körüli minisztérium államtitkára, és az ugyanitt, mint segéd titkár működött br. Nagy Árpád írták alá.)

A második pót-végrendelet Bécsben, 1912. május 24-én kelt. Ebben Ferenczy Ida azt gondolván, hogy Dubraviczky Aranka beteges állapotánál fogva nem fog jogutódot hagyni maga után, a neki szánt földbirtokokat és részvényeket testvérére Dubraviczky Mariskára hagyományozta azzal a kitétellel, hogy Arankát az ingatlanok és részvények után holtig tartó haszonélvezet illesse. Megváltoztatta azt a rendelését, hogy Mariska az általa ráhagyott vagyont csak 24. évének betöltése után kapja meg. A pótvégrendelet kimondta, hogy Mariska kapja meg örökségét akkor is, ha 24. éve előtt férjhez megy. (Ezt a pót-végrendeletet Vértessy Géza, Daruváry Géza, br. Nagy Géza és Pápay István írták alá, mint tanúk.)

Harmadik alkalommal, 1914-ben, szomorú esemény miatt kellett pótvégrendeletet illeszteni az „anya-végrendelethez”. „Minthogy egyik örökösöm és végrendeleteim végrehajtója Dr. Farkas Zoltán unokaöcsém és keresztfiam – fogalmazott Ferenczy Ida –, aki kora gyermeksége óta az életben szívemhez legközelebb állott; aki műveltségénél fogva, valamint korrekt lovagias jelleme és nemes lelkületénél, jó szívénél fogva a legteljesebb bizalmamat bírta, s előhaladott életkorom leghívebb és föltétlenül megbízható támaszomat, jövőben is csak tőle vártam és reméltem –, mérhetetlen fájdalmamra közelebb legszomorúbb halállal váratlanul elhalt, s ezzel intenczióm leghívebb megértőjétől és letéteményesétől fosztott meg a Gondviselés; szükségessé vált halálom esetére pótlólag az alább következőkben intézkedni.” Minden Zoltánt illető örökséget, hagyományt testvérére, Farkas Lászlóra testált Ferenczy Ida. Kivéve azt a 12 részvényt, amit egyenlő arányban hagyott a két fiútestvérre. Ezt megváltoztatta úgy, hogy azt a 6 db-ot, amit Zoltán örökölt volna, özvegyének Kiss Arankának (Iczi) hagyományozta. Egy db Pesti Hazai részvényt hagyott Farkas Zoltán egyetlen kisleányára (kis keresztlányára), Lilikére (tulajdonképpen Alice). (Ezt a pót-végrendeletet br. Burián István, Vértessy Géza, br. Nagy Árpád és Szilassy Károly írták alá tanúként.)

A negyedik pót-végrendelet Bécsben, 1916. július 13-án azért készült, mert „... a végrendelethez fűződő egyes öröklési érdekek – fogalmazott Ferenczy Ida – s egyéb viszonyok időközben megváltoztak, előző intézkedéseim némely pontjait az alább következőkben megváltoztatom: Tekintve, hogy a tüdővésznek magyar hazánk népességéből évenként mintegy hetvenezer lélek esik áldozatul; s tekintve, hogy ezen, valóságos nemzeti veszedelemmé fajult kórvész ellensúlyozására s lehető leküzdésére legutóbb Budapesten nagy arányú mozgalom indult meg, s a kir. magyar miniszterelnök vezetésével a lehető legszélesebb körben országosan szervezkedett, melynek folyamányaképp a tuberkulózisban szenvedők részére az ország különböző pontjain gyógyintézetek, szanatóriumok lesznek – a már meglevőkön kívül – felállítandók: ezt a legemberiesebb egészségügyi intézményt csekély erőmhöz képpest hazafias kötelességérzettel,s szívem legmelegebb érzületével előmozdítani óhajtván, a boldogemlékű nagybátyám Ferenczy László után örökölt, s Kecskemét t.h. város közönségénél elhelyezett, engem illető 4000. Négyezer korona összeget az említett nemes célra alapítványul felajánlom olyképpen; hogy amennyiben a tervbe vett szanatóriumok közül egy szülővárosomban, Kecskeméten állíttatnék föl, ugy alapítványom összege ennek, ellenkező esetben a Kecskemét t.h. város közönsége által saját kebelében felállítandó, bár szűkebb keretű, de teljesen ugyanazt a célt szolgáló tüdővész elleni egészségügyi intézet céljaira adassék ki. S ezzel az 1907. évi november 9. tett végrendeletem 3-dik pontja megváltozik. (Ez a pont Kecskeméten alapítványként egy mentőegyesület létrehozásáról rendelkezett, mely Ferenczy Ida alapítvány nevet viselte volna.) Ez változott tehát meg a 4. pótvégrendelet szerint. Ebben az utolsó pót-végrendeletben Ferenczy Ida megemlítette, hogy br. Eötvös Fány rokona átvette tőle azt az 1.000 koronát tartalmazó betétkönyvet, amit ő fővégrendelete 6. pontjában neki szánt (s ezt 1915. május 14-én kelt levelében elismerte). Végül Farkas László gyermekeiről is gondoskodott. A 4. pót-végrendelet ezen része így szól: „... Farkas László öcsém szerető családjával együtt szívemhez igen közel állanak, s viszontszeretetem és nagyrabecsülésem némi jeléül az 1916. évben jegyzett 15.000 K. azaz: Tizenötezer korona hadi államkölcsön papírjaimat nevezett öcsém három kiskorú gyermekének, Farkas Jancsika, Mariska és Bözsike testvéreknek hagyom egyenlő arányban, őket szerető Ida nagynénjükre való kegyeletes megemlékezésül. És ha közülük bármelyik netán előbb halna el, mint én, az elhaltnak említett többi testvéreit helyettesítem hagyományosaivá; föltéve természetesen, hogy az elhaltnak leszármazó jogutóda nem maradt, mert leszármazó utód létében az lesz a hagyományos.” (Ezt a végrendeletet, ami Ferenczy Ida bécsi XII. Grünberger Straße 16. sz. alatti lakásán készült, Marsovszky Móric, Vértessy Géza, Murányi Sándor és Szabó Imre írták alá, mint tanúk.)

Az utolsó végrendeleti intézkedéstől (1916. július 13.) még 12 év adatott meg Ferenczy Idának. 1928. június 28-áig élhetett Bécsben szeretett úrnője féltve őrzött emlékei között, rokonai szeretetétől, barátai, ismerősei tiszteletétől övezve. Bécsben halt meg 1928. június 28-án.

Holttestét – végakaratát követve – Kecskemétre hazahozták. Hatalmas pompával, koszorúk garmadájával övezve július 3-án a nagytemplomban felravatalozták.

A gyászhintó a nagytemplom előtt

A gyászistentiszteletet Révész István tábori püspök tartotta. Fáy István főispán a következő szavakkal búcsúzott Ferenczy Idától: „Abban a történelmi korban, amelyben ő élt és szerepelt a magyar korona közelében őrangyala volt nemzetének. Mennyien érezték jóságát, szeretetének fényét. És mikor halálával, amely életéhez a legméltóbb volt, búcsút veszek a nemzet nagy halottjától, kérem, hogy a Mindenható trónusánál legyen továbbra is védője szegény sokat szenvedett hazájának. Ferenczy Ida a nemzet nevében Isten veled.”[7] Ezt követően Kecskemét akkori polgármestere, Zimay Károly a város nevében vett búcsút Ferenczy Idától. Az Istentisztelet után koszorúkkal, virágokkal zsúfolásig telt gyászkocsik követték a koporsót szállító hatlovas gyászhintót, mely a nagytemplomtól a Szentháromság temetőig haladt a Batthyány utcán.

A gyászmenet

Három ember vitte a címert és az érdemrendes párnát. Rokonok, hozzátartozók, gyászolók sokasága követte a gyászhintót a Szentháromság temetőbe. Itt a Ferenczy kápolnában, a kápolna 8. rekeszében helyezték el a Révész püspök által megáldott koporsót és befalazták.

Kecskeméti Közlöny

A Ferenczy kápolna

Dr. Wágner Béla közjegyző még aznap, július 3-án, felbontotta és kihirdette Ferenczy Ida végrendeletét a pót-végrendeletekkel együtt. 1928. november 28-ára a kecskeméti Bíróság Pk: 4036/1928. sz. végzése alapján Wágner Béla elkészítette a hagyatéki jegyzőkönyvet. E szerint a hagyaték cselekvő részét képezték:

1. Ingatlanok: A kecskeméti 2060. sz. telekkönyvi betétben szereplő ingatlanok 181.600 Pengő értékben.

2. Értékpapírok:

- a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél elhelyezve 50.000 Korona névértékű hadikölcsön kötvény

- 18 db Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületi részvény 3.852 Korona értékben

- 4‰-os osztrák egyesített járadék-kötvény 25.600 korona értékben.

3. Követelések:

- Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél folyószámlán 42.193 Pengő

- Ugyan itt 25612 R. sz. XXVI. tőkekönyvbe bevezetett örökhagyó nevére kiállított betétkönyv tőkeösszege 8.000 Pengő

- Ugyan itt 26339 R. sz. XXVII. tőkekönyvbe bevezetett örökhagyó nevére kiállított betétkönyv tőkeösszege 4.000 Pengő

- a Magyar Földhitelintézetnél II. törzskönyv 1594. sz. örökhagyó nevére kiállított betétkönyvben levő pénzösszeg 4.008 Pengő

4. Drágaságok: 2.960 Pengő értékben.

5. Ingóságok: a Bécsben felvett leltár szerint 7.830 schilling, azaz 6.264 Pengő értékben.

6. Valorizálatlan követelés: Kecskemét város közönségének örökhagyó által kölcsönadott 4.000 Korona készpénzkövetelés.

A cselekvő állapot összesen: 252.952 Pengő 10 fillér.

A hagyaték szenvedő állapotát képezte:

Ezt levonva a vagyon értékéből maradt 248.153 Pengő 10 fillér értékű örökség. A jegyzőkönyv a fő- és pótvégrendeletek alapján személyenként felsorolta, hogy ki mit örökölt.

Ezeken túl a Követelésekben szereplő készpénz és takarékbetétkönyvek a fenti hagyományok és a szenvedő állapot kifizetése után 2/4 részben balatoni Farkas Lászlót, 1/4–1/4 részben inárcsi Farkas Ferencné Dubroviczky Mariskát és Dubroviczky Arankát illették.

A hagyatékra örökösödési igényt jelentett be dr. Steinmetz Lajosné született Ferenczy Emma. Az örökösök azonban igényét nem ismerték el, sem a végrendelettel szemben örökösül nem fogadták el, kijelentették, hogy nekik ilyen rokonuk nincs, s örökösödési jogát Ferenczy Emma az általa kért 60 nap alatt semmivel sem igazolta.

(Dr. Wágner Béla közjegyző költségei 912 Pengőt tettek ki.)

Az örökösök megkapták, amit Ferenczy Ida nekik szánt. E részben tehát teljesült Ferenczy Ida végakarata, de mi lett a kecskeméti tüdőbeteg-gondozóval?

1928. november 10-én – még a hagyatéki tárgyalás előtt – a Közalapítványi Királyi Ügyigazgatóság levelet írt Kecskemét polgármesterének, Zimay Károlynak, hogy értesítse a hivatalt a kérdéses 4.000 korona követelés állapotáról, valorizálhatóságáról.

„A valorizáció kérdésében való állásfoglalásnál az ügyigazgatóság kéri Méltóságodat, hogy egyrészt az elhunyt örökhagyó kiváló egyéniségére, másrészt pedig az alapítvánnyal elérni kívánt cél emberbaráti voltára is figyelemmel lenni és a kérdést [...] a méltányosság és kegyelet szempontjának szem előtt tartásával megoldani szíveskedjék.”[8]

A polgármester november 19-én válaszolt: „Ferenczy Ida csillagkeresztes hölgy végrendeletében megjelölt 4.000 Koronás követelés jogalapja egy kötelezvényen alapszik, amelyet a város közönsége 1874. október 10-én állított ki 2.000 osztrák értékű forintról, amelyet 7ß-os kamataival együtt 1875. október 1. napján tartozott volna Ferenczy Lászlónak visszafizetni [...] A kölcsönkövetelés 1880. dec. 19-én, illetve 23-án kétoldalú nyilatkozattal elismertetett. A követelés tehát kölcsön és így az 1928: XII. tc. 6.§-a értelmében az átértékelésből ki van zárva.

A városi tanács az átértékelésre a város képviseletében azért sem hajlandó, mert Ferenczy Idával szemben kötelezettségének az által is eleget tett, hogy kecskeméti eltemettetési költségeit 1.823 P 33 fillér összegben fedezte. Továbbá azért, mert az alapítvány összege a megjelölt cél megvalósítására jelentéktelen, s különben is a város egy tüdőbeteg-gondozó intézetet a saját költségén tart fönn és kórházában tüdőbeteg osztály is fel van állítva.”[9]

Ferenczy Ida akaratának ez a része tehát nem teljesült, nem jött létre egy Ferenczy Ida Alapítvány, hogy ennek tőkéjéből tüdőbeteg-gondozó létesüljön. Ez nem a város hibája volt, hanem egy pénzügyi törvény szomorú következménye. Kecskemét azzal tisztelgett Ferenczy Ida emléke előtt, hogy a temetés költségeit átvállalta. Tudták ezt az örökösök is, különösen Farkas László ócsai Felsőbabád pusztai földbirtokos, aki 2 db arany medaliont ajándékozott Ferenczy Ida hagyatékából Kecskemét város Múzeumának.

Balázsfalvi Kiss Endre – ekkor tiszti főügyész, 1934-től polgármester –, aki az értéktárgyakat Zimay Károlynak átadta, felkérte a tanácsot, hogy az ajándékozóhoz köszönő levelet intézzen és tájékoztatta a tanácsot: „...ajándékozó kijelentette, hogy az elhunyt levéltárából Kecskemétet érintő részt a városi levéltárnak fogja juttatni és egyéb bútoraiból és emléktárgyaiból is szándékozik a várost részesíteni.”[10]

A tanács dr. Szabó Kálmán múzeumigazgatót bízta meg az értéktárgyak – elismervény ellenébeni – átvételével. Ugyanakkor utasították a közművelődési ügyosztályt tegyen javaslatot Ferenczy Ida arcképének megfestésére vonatkozóan.[11] Kecskemét ezzel is tisztelegni akart Ferenczy Ida emlékének.

Balatoni Farkas Lászlónak megküldték a köszönőlevelet, ennek megvan a másolata a Levéltárban.

[1928. dec. 14-én Fáy István főispán 131/1928. sz. alatt kelt levelével megkereste Kecskemét polgármesterét, hogy őt Farkas Lászlóné arról értesítette, miszerint a csillagkereszt rendjeleket nyilvántartó bécsi központi iroda Ferenczy Ida rendjelét visszaszolgáltatni, vagy annak ellenértékét – 200 schilling – megküldeni kéri. A főispán megkérdezte a polgármestert, hogy a város Ferenczy Ida őméltósága rendjelét meg óhajtja-e tartani. A tanács tudatta a főispánnal, hogy a rendjel ellenértékét – 165 Pengőt – „kiutalványozta”. A levél 1928. dec. 17-én kelt.][12]

Mi lett a sorsa a két medalionnak, a csillagkeresztes rendjelnek és elkészült-e a festmény Ferenczy Idáról?

Úgy tűnik, még mindig van mit kutatni Ferenczy Ida életével és utóéletével kapcsolatosan.

Jegyzetek