„VAN KIT ÉRTESÍTENI...” – VÁSÁRI PLAKÁT 1883-BÓL

Adalék a bajai vásárok történetéhez

A bajai vásárok a 19. században országos hírűek voltak. A 19. század első felében ezért is nevezték a várost „kis Pest”-nek. Az első három országos vásárra a település a mezővárosi cím megerősítésekor 1714-ben kapott szabadalmat. Ezeket április 24-én, július 22-én és december 6-án tartották. A negyedik vásári szabadalmat 1801-ben szeptember 21-re a bajai uradalom kapta meg. „Leglátogatottabb országos vásárai a Szent György és a Szent Miklós napiak voltak. 1820-ban szerdai és szombati hetivásárra kapott szabadalmat.”[1]

Általában a vasút megjelenéséhez kötik a város – kereskedelmének – hanyatlását. Az 1880-as évekből kevés levéltári anyag maradt fenn Bajára vonatkozóan, ezért érdekes a vasút megjelenése előtti időből az alábbi forrás, mely arról szól, hogy kiket „értesítettek” a bajai vásárok pontos időpontjáról.[2] Az irat felzetéből kiderül, hogy a plakátot 300 példányban nyomtatták ki. A plakát szövege a következő volt:

„Baja szab. kir. városában az 1883ik évi országos vásárok az alább írt időben fognak megtartatni

1. „Bálint” vásár február hó 11. és 12én

2. „Szt. György” vásár april hó 22 és 23án

3. „Magdolnai” vásár julius 22 és 23án

4. „Máté” vásár szeptember 16 és 17én

5. „Miklós” vásár december 2 és 3án

Baja, 1883 január hó 25én”[3]

A plakát hívta fel a figyelmemet arra, hogy ezen nem négy, hanem öt vásár nap szerepel. Könnyen kideríthető volt, hogy melyik az új vásár időpont, mert ez a legelső a plakáton. Mióta van 5 vására a városnak? A reformkorban és 1860-ban is négy vásár volt (a Bálint napi még nem volt),[4] ahogy az 1877. évi naptár szerint is.[5] 1879-ben kapta az ötödik vásárt a város. Az 1880-as évek előtti kalendáriumokban csak 4 országos vásár szerepel,[6] ez az adat szerepel a város történetét feldolgozó monográfiákba is, ennek ellenére a Magyar Néprajz Anyagi kultúra című kötetébe úgy került be, hogy már 1801-től (!) 5 vására volt a városnak.[7] A kalendáriumokból lehet tudni, hogy a vásárok Baján is – legalább – két naposak voltak, ugyanis az állatvásárokat a vásár napja előtt tartották. Az egyik 1882-es naptár rávilágít arra is, hogy az új vásár napot másként kezelték mint a régieket, ugyanis a régi bajai vásár napok esetében ragaszkodtak a hagyományokhoz, vagyis „ha a négy utóbbi határnap valamelyike hét közepébe esnék: akkor az illető vásár a megelőző vasárnapon tartatik.”[8] Ezeket tehát együtt kezelték, míg az új vásárnapot külön, bár mindegyiknél vasárnap volt vásár nap. A határnapok: „február 14-ét megelőző vasárnap”, április 24., július 22., szeptember 21 és december 6. volt.

Érdekes módon éppen 1880-ból maradt fenn a „Bálint napi” vásári plakát, amit szintén 300 példányban nyomtattak ki.[9] Sajnos a plakát mellett nem maradt fenn, hogy hova küldték szét.

Az 1883-as irat felzetén szerepel, hogy január 25-én adták ki nyomtatásra, és már két nappal később kiküldték az első értesítéseket. Az iratból az is kiderül, hogy kiknek küldték ki az értesítéseket. A címzetteket már az iratban, mely valójában egy feljegyzés, külön csoportosították. Az első csoportot a helyben értesítendők alkották, nekik csak február 5-én adták ki kézbesítésre. A kapitányságokra január 27-én, a szolgabíróságokra január 28-án és a községek elöljáróinak január 29-én és 30-án küldték az értesítést, azaz a vásári hirdetményt.[10]

Az alábbi táblázatban foglaltam össze, hogy kiknek küldték el a vásárhirdetést. A települések neveit az eredeti sorrendben és helyesírással szerepelnek, néhány település nevét, azért különítettem el a táblázatban egy üres sorral, mert ezeket az iratban valamiért külön szerepelnek, valószínűleg kimaradtak a felsorolásból és ezt csak később pótolták.

Ez a táblázat azt mutatja meg, hogy honnan vártak vásárlókat – és eladókat – a bajai vásárba. Különösen a községi elöljáróknak szóló értesítések pontosítják azt a kört, hogy honnan érkeztek a bajai vásárokba. Egy 1860-as évekbeli forrás a vásárolt árukat és mennyiségüket pontosan feltünteti, de a környékbeli falvak kivételével a többieket csak általánosságban: pl. Tolna megyéből, Szabadkáról, Kunságból. A táblázatban 26 Kapitányság, 31 szolgabíróság és 145 település neve szerepel. A kapitányságok a szomszédos megyék törvényhatósági jogú városai, valamint Duna menti városok: Budapest, Vác, Esztergom, Révkomárom (ma: Komarno), Pozsony, Zimony, Vukovár, Eszék. Néhány távolabb fekvő település jelzi a bajai kereskedők kapcsolatait:

keletről: Makó, Arad, Debrecen, Nagyvárad, Temesvár

nyugatról: Kaposvár, Székesfehérvár, Veszprém.

Felvidéki, erdélyi vagy Horvátországi város nincs a felsorolt városok között. A keletiek az alföld nagy vásár központjai a korszakban.

A szolgabíróságok csak a város közvetlen környékére, vagyis a szomszédos megyékre terjednek ki, tehát, a baranyai és tolnai települések mellett Pest–Pilis–Solt–Kiskun megyeiek és a természetesen Bács–Bodrog vármegye összes szolgabírósága szerepel. A községek is hasonló sorrendben szerepelnek a felsorolásban. A különbség csak annyi, hogy a Bács–Bodrog vármegyei településeknek egy nappal később (január 30-án) küldték el a plakátokat, mint a többinek.

A Magyar Korona országai 1847-ben

A forrás negyedik részét a helyben értesítendőket egy külön táblázatban mutatom be, mert itt elsősorban nem helyekről, hanem személyekről van szó – és ezért kell beazonosítani, hogy kik lehetnek az értesítettek. A társadalmi egyletek és szállodák mellett a megtalált személyek többsége kocsmáros vagy vendéglős volt.[27] Ez választ ad, hogy miért éppen őket értesítették, hiszen a vásárra érkezők többsége a kocsmákban, vendéglőkben frissült fel. Itt ünnepelték meg a jól sikerült vásárt, illetve néhányan itt találkoztak ügyfeleikkel. A szállodákban – pl. Nemzeti Szálló, Bárány – és a vendégfogadókban a messzebbről érkezettek szállást is kaptak. Hasonló találkozási pontok voltak a város egyesületei – melyek nemcsak a társadalmi, hanem az üzleti élet meghatározói is voltak: Uj Kaszinó, bajai Polgári Olvasó Egylet, Nemzeti Casino és a város gazdasági életének segítő – irányító egyesülete a Kereskedelmi Kaszinó.[28]

A felsorolásban 202 település név szerepel, amelyből csak néhány van, amelyik kétszer is szerepel (szolgabíróságok és a községek elöljárósága oszlopban is), ezekhez kapcsolódik 49 helyben értesítendő, tehát a felsorolás alapján összesen 251 plakát címzettjét, tehát, hogy kit értesítettek a bajai vásár időpontjáról lehet meghatározni az iratból. A 300 plakátból csak 45 sorsa marad az iratból ismeretlen, mert Budapestre 5 plakátot küldtek. Az 1883-as iratból tehát megismerhettük, hogy kiket tudósítottak a bajai vásárok időpontjairól.

Jegyzetek