„BAJA VÁROS SZÉP HELYEN VAN”

Egy dél-alföldi város idegenforgalmi hivatalának működése

a két világháború között[1]

 „Baja város szép helyen van, mert a templom közepin van, köröskörül arany csipke, rászállott a bús gerlice.” Az idézett vers egy helyi költésű népdal egyik versszaka. A címben kiragadott első sort az általunk tárgyalt korszakban előszeretettel idézték a szűkebb hazájukra büszke bajaiak. A város két világháború között működött idegenforgalmi hivatalának is mottója lehetett volna ez a sor, hiszen Baja nyaralóváros arculatának megteremtői elsősorban a város gyönyörű fekvését, a természeti értékeket és az azokból fakadó kikapcsolódási lehetőségeket igyekeztek hangsúlyozni minden fórumon. A város monográfiájának szerzője, Rapcsányi Jakab[2], a harmincas évek elején például a következőképpen mutatta be városát: „Baja a természet szépségeinek kincsesháza. Közvetlenül a Duna mellett, regényes fekvésével, régi stílű építkezésével, házainak ósdi kapuival, kúriáival, templomaival, középületeivel és parkjaival méltán számot tarthat a megtekintésre, s az ottan való üdülésre.”[3]

Baja – képekben
(Forrás: MNL BKML Képeslapgyűjtemény.)

Az 1930-as évekre, vagyis arra az időszakra esik Bajának az idegenforgalomba való bekapcsolódása, amikor a világválság után a turizmus újbóli fellendülése volt tapasztalható Magyarországon. Egyes források szerint a város vezetősége már a húszas években arra törekedett, hogy a várost nyaraló-, illetve üdülőhellyé minősíttesse, erre utaló kezdeményezésekkel azonban csak a későbbi dokumentumok lapjain találkozhatunk.[4] A fentiek magyarázata az lehet, hogy a két világháború közt Csonka-Bácska vármegye székhelyévé vált város kezdetben magasabb kihívásoknak igyekezett megfelelni: a Horthy-korszak első felében infrastrukturális fejlesztések, székházépítések, hivatal-elhelyezések kötötték le energiáit.[5]

A hivatal megszervezése

Baja 1932-ben csatlakozott a belügyminisztériumi kezdeményezésű Magyar Duna Szövetség munkájához, a városatyák ugyanis úgy vélték: a mozgalom a város idegenforgalmára és a kereseti lehetőségekre egyaránt kedvező hatással lehet.[6] Az említett szervezet célja a Duna melletti települések idegenforgalmának megteremtése volt, nyári üdülés, fürdőzés kereteiben. A város a szövetség propagandafüzeteibe fényképfelvételeket és cikkeket küldött, 1932 áprilisában megalakult a helyi fürdőbizottság, hozzáláttak a szállásadók kataszterének elkészítéséhez, a programszervezéshez, továbbá tárgyalások kezdődtek a MÁV-val, hogy a fürdő- és kirándulóhelyek könnyebb megközelíthetősége érdekében fürdőjáratokat indítson.[7]

Baja – képekben
(Forrás: MNL BKML Képeslapgyűjtemény.)

Valószínűleg 1932-ben kezdte meg idegenforgalommal kapcsolatos működését a főjegyzői ügyosztály egyik tisztviselője, akinek legfőbb feladata Baja országos megismertetése és a városba érkező idegenek elhelyezése volt. Tevékenységét két évig közvetlen polgármesteri utasítás alapján végezte, miközben a hadigondozási és az árvaszéki ügyeknek is előadója volt.[8] Az idegenforgalommal kapcsolatos ügyek számának jelentős megnövekedése miatt azonban 1934-ben kérte ügykörének önállósítását és a szervezési szabályrendelet lefektetését. Ekkor, 1934-ben került sor tehát a hivatal tényleges megszervezésére.[9]

Az említett szabályrendelet 14 pontban határozta meg az idegenforgalmi hivatal céljait és ügykörét. Szerepelt benne Baja „víziváros”, nyaralóhely propagálása, éves idegenforgalmi program készítése, információközvetítés, népszerűsítés, kalauzolás, a vendéglátóhelyek nyilvántartása, különféle idegenforgalmi szervezetek helyi képviselete, programokra jegyárusítás, hirdetés- és panaszfelvétel, háziipari termékek bizományi árusítása, társas összejövetelek, kirándulások szervezése és a közlekedési viszonyok megjavítása.[10]

A hivatal a városi székházban működött, személyzete az igazgatóból és egy fő gépíróból állt. A hivatalvezetőt munkájában támogatta egy hetente ülésező, tíztagú propagandabizottság.[11] Ténylegesen persze továbbra is a polgármester, Vojnich/Borbíró Ferenc[12] elképzelései határozták meg az idegenforgalom fő irányvonalát, mint korábban, elsősorban a költségtakarékosság jegyében. Erre vonatkozóan egy 1934-ben kelt, a Vidéki Városok Idegenforgalmi Központja Igazgatóságának szánt levélben a következőket olvashatjuk: „Bár elvitathatatlan tény, hogy Baja víziváros természeti adottságainál fogva predestinálva van nyaralóhellyé lenni, mégis ez idő szerint még mint ilyet propagálni a külföldiek számára, korainak tartjuk. Főleg emiatt, de költségvetési fedezet hiánya miatt sem helyezhettünk súlyt a tervezett idegen nyelvű füzetekbeni szereplésünkre. Tudni kell ugyanis, hogy háztartási költségvetésünkbe kimondottan idegenforgalmi célokra fedezet még egyszer sem volt beállítható. A folyó évben sincs, sőt a közeljövőben sem számíthatunk rá. De hogy is gondoljon ilyesmire a törvényhatóságok Benjáminja, amikor Szeged város költségvetésében is mindössze 2500 P előirányzatot hagyott meg a belügyi kormányzat idegenforgalmi célokra.”[13] Egy évvel később a Magyar Városok Országos Kongresszusa Igazgatóságának felvetésére, miszerint a városok rendezzenek ünnepi hetet, Baja így reagált: „Igazi és komoly idegenforgalmi attrakcióként csaknem szükségtelen is Baján a nyári szabad fürdőzés, strandolás, idegpihentető üdülés valóban olcsó kényelmességein kívül mást állandósítani. Ünnepi hetet nem is terveztünk, hamarosan nem is szándékozunk rendezni. Nagy költséggel jár, tapasztalat szerint pedig majdnem mindig ráfizetéssel zárul. Előbbire nincs hitelünk, utóbbit pedig városunk büdzséje nem bírja el.”[14] Az idegenforgalmi hivatal működését tehát igen jelentősen behatárolták a város anyagi lehetőségei. A hivatal kevéske saját bevétele többnyire önkéntes adományokból, valamint a hivatal által szervezett rendezvények tiszta jövedelmeiből adódott össze. A „Baja Barátai” gyűjtőakciók során befolyt pénzösszegeket szintén a város idegenforgalmi törekvéseinek finanszírozására fordították.[15]

Madarász Lajos
(Forrás: Bácskai fejek. Baja, 1928.)[16]

A bajai városháza épülete
(Forrás: MNL BKML Képeslapgyűjtemény.)

A bajai idegenforgalom problémái

Az idegenforgalmi hivatal jogász végzettségű hivatalvezetője, Madarász Lajos[17], aljegyzőként dolgozott a városnál, lelkes lokálpatrióta volt, aki Baja idegenforgalmának alakulását szívügyeként kezelte. Ahogy ő fogalmazott, „szülővárosomnak ez irányú fejlődését nemcsak hivatalszerűen, de hivatásszerűen is fogom fel, próbáltam, szeretném szolgálni.”[18] Feladata nem volt könnyű, hiszen Bács-Bodrog vármegyében nyaralási szempontból számba vehető község kevés volt ekkor, és ezek egyike sem rendelkezett alkalmas vendéglátóhelyekkel, turisztikai látványosságokkal, kulturális attrakciókkal, de még megfelelő, kellemes klímával sem. „Köztudomású [...] – írja Madarász –, hogy csonka Bácskában – habár szerény keretekben – mégis egyedüli kulturgócpont Baja vízi város. Az alföld portengerében, a forró nyári nap hevében tikkadó falusi lakosság, különösképpen annak intelligenciája vágyakozik Bajára felfrissülés és kulturszükségleteinek kielégítése végett is.”[19]

Hogy az említett „vágyakozás” kielégülést nyerhessen, illetve a fővárosi nyaralóközönség Bajára csábítása érdekében, a város egyik idegenforgalmi szempontból is igen fontos problémáját kellett volna megoldani: a vonatközlekedést. A Baja–Budapest távolság megtételéhez szükséges utazási idő lecsökkentése új szárnyvonal megnyitásával vagy a menetidő csökkentésével valósulhatott volna meg. Előbbi esetben az évek óta tervezett Baja–Kecel vasútvonal hat Dél-Pest megyei nagyközséget is be tudott volna kapcsolni az ország vérkeringésébe, amelyek ekkor még minden vasúti és hajóközlekedést nélkülöztek. A másik megoldás pedig a balatoni fürdőjáratok mintájára „sűrű, gyors és olcsó fürdővonat-járatok létesítése” lett volna, amelyek a város idegenforgalmán „hivatottak és képesek” lettek volna lendíteni.[20]

A bajai vasútállomás
(Forrás: MNL BKML Képeslapgyűjtemény.)

A Filléres gyors programja
(Forrás: MNL BKML IV. 1427.)

A tárgyalt időszakban sajnos a fenti tervek közül egyik sem valósult meg, sőt úgy tűnik, a hivatalvezető állandó csatározást folytatott a vasúti társasággal hol a kedvezmények, hol a menetrend, hol pedig a „filléres gyorsok”[21] ügyében. Ez utóbbiakat ugyanis a város több ízben is a fürdőidény elmúltával kapta meg, s mivel szeptember–októberben a Bajára látogatók nemigen kívánkoztak a Sugovica habjaiba, más elfoglaltságokat kellett számukra kitalálni. A fennmaradt tájékoztatók szerint az ősszel érkezett vendégeket az idegenforgalmi hivatal a városnéző sétákon kívül autóbuszos kirándulásokra invitálta, pl. a Szász Ottó-féle mintagazdaság[22] szőlőjébe szüreti látogatásra, Máriakönnye[23] kegyhelyre vagy a környékbeli községekbe (Szeremlére, Érsekcsanádra, Nagybaracskára) a helyi népviseletek és néptáncok megtekintésére. A látogatók továbbra is élvezhették a dunai hajókirándulások, csónakázások örömeit, az éttermekben „filléres” halászlé várta őket, a mozikban és a színházban „filléres” előadások, a szállodákban ötórai táncos tea, a szigeten[24] borvásár. A városi székház emeleti folyosóin állandó fényképkiállítást láthattak az érdeklődők Baja városról.[25]

A város idegenforgalmának szintén jelentős problémája a vendégek elhelyezése volt. A város két szállodával bírt ugyan (Nemzeti Szálloda, Központi Szálloda), ezekben azonban a szobaszám kevés, összesen 100 főnyi, az ellátás pedig nem a legmagasabb színvonalú volt. Jól illusztrálja ezt a hivatalvezető és a Királyi Magyar Automobil Club[26] vezetőségének levélváltása. A „Club” a legvagyonosabb kategóriába tartozó utasközönség számára keresett vidéki kikapcsolódási lehetőségeket, amelyre Madarász a következőkben reagált: „Az ilyen utasnak megfelelő szállodai elhelyezés nem áll rendelkezésre, de a vidék kies fekvésű és üdítő hatású!”[27] Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy hat kiváló autóút vezet a városba. A kapcsolatfelvétel végül is sikeresnek mondható, mivel 1936-ban egy német automobil klub vezető férfijai – köztük előkelőségek és világhírű versenyzők – érkeztek magyarországi tanulmányútjuk során a városba, mintegy 25 gépkocsival. Az idegenforgalmi hivatal által szervezett ünnepélyes fogadtatás és vacsora pedig nyilván pótolta a vendéglátóipar egyéb hiányosságait, mivel a korabeli iratok és a sajtó is pozitívan számoltak be az eseményről.[28]

A Központi Szálló kerthelyisége és kávézója
(Forrás: MNL BKML IV. 1427.)

A Nemzeti Szálloda
(Forrás: MNL BKML Képeslapgyűjtemény.)

A Nemzeti Szálloda menükártyája
(Forrás: MNL BKML IV. 1427.)

Turistacsalogatás: ötletek és programok

A fenti infrastrukturális jellegű problémák megoldásán túl az idegenforgalmi hivatal vezetője idejének jelentős részét szervezéssel töltötte. Kapcsolatot tartott az országos idegenforgalmi, vendéglátóipari egyesületekkel. 1934-ben közreműködésével megalakult a helyi OMWE[29]-csoport, amelybe a vármegyei települések bekapcsolódását is szorgalmazta.[30] Kevés költséggel járó, különleges bajai és bácskai vonatkozású programokat szervezett, továbbá a magyar nemzeti kultúrmunkát segítő dal- és zeneversenyeket, népviseletet, népművészetet bemutató eseményeket.

A rendszeres évi programok közé tartozott Baján a farsangi maszkajárás, jelmezes, álarcos tömegfelvonulás, amely bállal zárult. A program érdekes mozzanata volt a Baján élő bunyevácok „kóló”-ja, körtánca. A legszebb jelmezeket és maszkákat viselőket díjazták.[31]

A bajai Szent István tér
(Forrás: MNL BKML Képeslapgyűjtemény.)

A maszkajárás hirdetménye
(Forrás: MNL BKML IV. 1427.)

Május hónapban zajlott a városban a „Jánoska-eresztés”. A vízimolnárok és vízen járók szentjének szobrát feldíszített és kivilágított kompon meghajókáztatták, számos csónak és vízi jármű kíséretében, evezős, csónakázó egyletek részvételével. Az eseményt a Szent Jánosról elnevezett városrész szervezte, az ottani plébános vezetésével. A költségek egy részét civil adakozásból fedezték, de a kalocsai kanonok is támogatta az eseményt.[32]

A maszkajáráson és a Jánoska-eresztésen kívül a Bácskai Bokréta, a bácskai népviseletbe öltözött dalárdák versenye szerepelt még rendszeresen az országos programfüzetekben, mint kiemelkedő bajai program. Emellett különböző hangversenyek, sportesemények, kiállítások, vetített képes előadások, jégünnepély, kultúrestek, cserelátogatások szervezésére került sor a városban. A hivatal részt vett egyéb, társadalmi-politikai jelentőségű ünnepségek megvalósításában is (pl. a felszabadulási ünnepély[33], vagy a Gömbös Gyula 1934 nyarán történt bajai látogatása alkalmából szervezett ünnepség rendezésében). Megpróbálkoztak a szabadtéri előadás műfajának meghonosításával: június és szeptember között megafon-hangversenyeket tartottak a kivilágított Déri-kertben,[34] 1934 augusztusában pedig a Kamarás Dunán került sor József királyi herceg „Colombus” című színjátékának előadására, amelyre több szomszédos városból filléres vonat érkezett.[35] Madarász tervbe vette egy idénymúzeum felállítását is, amely népművészeti, iparművészeti, népviseleti tárgyak bemutatását tette volna lehetővé a városba érkezett idegeneknek addig is, míg Baján a múzeum kérdése megoldást nyer.[36]

1934-ben nagy sikerrel zárult Baján az idegenforgalmi hivatal által megrendezett vándordíjas Csonka-Bácska dalosverseny.[37] A verseny szervezésének nehézségeit jól szemlélteti, hogy a beszervezendő Bács megyei községek dalárdái különböző kifogásokkal igyekeztek kihúzni magukat a nemes kihívás alól. Legjobban tükrözi ezt a jánoshalmi főszolgabíró 1933-as levele: „A járásban, úgy mint a többi Bács megyei járásban, nincs népművészet, sem népviselet olyan, melyet az idegeneknek be lehetne mutatni. Dalárda egy van, tudomásom szerint a járásban, Jánoshalmán. Erről sohasem hallottam, hogy valami kiváló lenne. A főszolgabíró kéri, hogy őt a vezetőségből hagyják ki, mert nem szeretne a tömegesen érkező külföldiek előtt felsülni. A szellemi táplálkozás és felfrissülés sajnos a járásban nem hódít, mert az eddig próbált előadásokra sem megy el senki.”[38] A verseny végül mégis jelentős és országos visszhangú esemény lett, s a város kisgyűlése 100 pengővel jutalmazta meg a hivatalt és annak vezetőjét, Madarász Lajost, a magyar dalkultúra területén végzett lelkes munkájáért. A sikeres nap örömét talán az tompította némileg, hogy a győztes jánoshalmi dalárda a közös ünnepi vacsora helyett moziba kívánkozott.[39]

Propaganda

Végül a hivatal talán legfontosabb munkaterületéről, a propagandáról is ejtsünk szót. 1933-ban még a polgármesteri hivatal hirdetett meg „Baja város szép helyen van” címmel pályázatot (a város idegenforgalmi szempontú bemutatása volt a feladat), amelynek győztes pályaművét rádióelőadásra szánták. Madarász a beérkezett pályaművek ötleteit később a hivatal által kibocsátott prospektusokhoz is felhasználta, így születtek az ezekhez hasonló hangzatos reklámmondatok: „Víz, homok, végtelen tér, napfény, erdei levegő!” „Olcsóbban nyaral Baján, mint él otthon!” „Jó konyha, kitűnő borok, olcsóság!”.[40] A legjelentősebb és igazán jól sikerült brossura: Az Utas könyvének Baját és Bács-Bodrog vármegyét bemutató része 1935-ben jelent meg, amelyben Bajával kapcsolatban a következőket emelték ki: megyeszékhely sok hivatallal, jó a közlekedés, jól felszerelt szállodák vannak a városban. A kikapcsolódást a dunai szabadfürdőzés, a homokzátonyos strandok, a langyos vizű Kamarás Duna, a biztonságos gyermekstrand, séta- és kirándulóhelyek szolgálják. Sportlehetőségek terén horgászat, evezés, vízipóló, úszás, tenisz, vívás, céllövészet közül lehet válogatni. A szórakozást két mozi, egy kertmozi, idényszínházi előadások, hangversenyek, kaszinók, bridzs-szalon, sakk-kör, zenés kerthelyiségek biztosítják. A gasztronómiának is szántak jó pár sort a különleges bajai halételek felsorolásával: ikraleves, kecsegepörkölt, rántott harcsa, süllő roston, krumplis csuka, dévér nyárson, angolna csikóslében, kárász lisztben.[41]

Bajai prospektusok az 1930-as évekből
(Forrás: MNL BKML IV. 1427.)

A prospektusok kiadása, hirdetésekben, nemzetközi vásáron, kiállításokon való szereplés persze jelentős költségvonzattal járt, amelyet az idegenforgalmi hivatal nem mindig tudott előteremteni. A társirodák, idegenforgalmi szervezetek felkéréseire, ti. hogy prospektusokat küldjön, Madarász sokszor csak mutatványszámokat mellékelt, a hirdetőcégek megkereséseit a nyomorúságos pénzügyi helyzetre hivatkozva sorra elutasította, és fedezet hiányában nem valósult meg pl. a Baja nyaralóvárosról a Magyar és Kämpfner Litográfiai Műintézet által tervezett plakátterv gyártásának elindítása sem.[42] „Pénz nélkül a legszerényebb idegenforgalmi tevékenységet sem lehet ellátni” – szögezi le Madarász 1935-ben a polgármesternek írt levelében.[43] A hivatalvezető találékonyságára jellemző azonban, hogy bajai születésű politikusokat, ismert embereket agitált: fejtsenek ki propagandát városuk érdekében, de eszébe jutott az is, hogy egyedi gyártású műanyag cigarettaszipkákkal reklámozza Baja víziváros-nyaralóhelyet.[44]

Plakátterv
(Forrás: MNL BKML IV. 1427.)

A prospektusokban festett csodálatos képekkel és a hangzatos propagandával ellentétben a valóság számos meglepetést tartogatott a gyanútlan turisták, fürdővendégek számára. Egy ilyen esetről nyerhetünk képet Madarász Lajos leveléből, amelyben a területi erdőmérnök figyelmét igyekezett felhívni egy meglehetősen kínos jelenségre: „Nap-nap után panaszolja a Dunán fürdőző közönség, hogy a tehenek, sertések csapatostól járnak oda itatásra és ott piszkítanak.” „A napokban is 150 pesti vendég érkezik Bajára, akiket ki akarunk vinni egy kis dunai strandolásra. Ez idén mindössze kétszer lehettem kint, mindkétszer tehéncsorda fogadott. A legkellemetlenebb helyzetbe kerültem vendégeink előtt. Hajlandó lennék a pásztornak néhány pakli dohányt vagy néhány pengőt is juttatni az ősszel, ha ebből a kínos helyzetből kiszabadítana, úgy hogy a jószágokat itatás és delelés céljából lefelé terelné, oda, ahol már nincs fürdőző közönség.”[45]

Összegzés

A fenti probléma idővel biztosan rendeződött, és a közlekedés, továbbá a vendéglátóipar anomáliái, valamint a pénzszűke ellenére, Baja város idegenforgalmi hivatala lelkes, találékony vezetőjével az élen hatékonyan végezte munkáját. Baja nyaralóváros akart lenni, erre „predesztinálva” érezte magát, a bajaiak pedig úgy vélték, városuk sikerrel felel meg a kihívásnak. Baja várost állítólag 1939-ben nyaralóvárossá nyilvánították, de ezt a tényt további kutatásoknak kell még majd bizonyítaniuk. A hivatalnak 1937-ig maradtak fent iratai, további működése nem ismert.

Végül egy idézet a már említett 1933-as pályázat nyertes pályaművének szerzőjétől: „amilyen készséges örömmel látja ez a nyaralóváros az ideérkezőket, oly büszke, jóleső érzéssel kíséri ki az őszi szél suttogásakor az innen távozó kedves vendégeket, akik viszontlátásra integetnek búcsút, barnára sült arccal, vidám kedvvel és megelégedéssel szemünknek. Mikor a vonat ablakából, vagy autó volánja mellől vagy hajó fedélzetéről lobogtatják búcsúkendőiket, felharsan ajkukon a dal, amit a bennszülöttektől oly szívesen tanultak el, hogy: »Ba-ja vá-ros szé-ép he-lyen van!«”[46]

Baja
(Forrás: MNL BKML Képeslapgyűjtemény)

Jegyzetek