A KISKUNFÉLEGYHÁZI GIMNÁZIUM

ÚJ ÉPÜLETÉNEK 1896-OS FELAVATÁSA

A 2009/2010-es tanévben ünnepelte a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium fennállásának 200. évfordulóját. A jeles ünnep alkalmat ad rá, hogy megismerkedjünk dióhéjban az iskola történetével, fejlődésével és az intézménynek 1896 óta otthont adó épület felavatásának körülményeivel.

Kiskunfélegyházán 1809-ben nyílt meg fiútanulók részére a város első, magasabb szintű iskolája, a négy évfolyamos kisgimnázium. Az iskola helyének a város központjában, a Sarlós Boldogasszony-templom (Ótemplom) szomszédságában akkoriban emelt új épületet jelölték ki. Itt működött folyamatosan az intézmény, melyet a neoabszolutizmus idején bevezetett, s Magyarországon is kötelezővé tett, a köztudatba Entwurf rövidítéssel átment osztrák tanrendszer szabályzata alapján az 1850-es évek elején algimnáziummá szerveztek. 1854 és 1861 között a félegyházi iskola működése kényszerűségből szünetelt, majd az 1861/62-es tanévtől újra elkezdődhetett az oktatás. 1876-ban az algimnázium épületére emeletet húztak, itt kapott helyet a Csongrádról áttelepült állami tanítóképző intézet is.

A gimnázium régi épülete

Az algimnázium életére fontos hatással volt a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvény, amely több téren is hosszú távon szabályozta a gimnáziumok működését.[1] A törvény úgy rendelkezett, hogy a középiskolák igazgatójául csak rendes tanárokat lehet alkalmazni. A félegyházi iskola esetében ez azt jelentette, hogy az addig iskolaigazgatóként is működő ótemplomi plébános helyett világi, tanári végzettséggel rendelkező személyt kellett a vezetői teendőkkel megbízni.

A városi közgyűlés 1886-ban igazgatóvá választotta az intézetnél már 1882-től működő Holló László rendes tanárt,[2] a következő évben országgyűlési képviselőnek választott Holló Lajos testvérét. Holló László[3] személyében végre felelős, minden szakmai szempontnak megfelelő, okleveles tanár-igazgató került a félegyházi algimnázium élére. Holló az iskola megerősítését tartotta legfontosabb feladatának, ezért már 1885-ben (még egyszerű tanárként) felvetette az iskola főgimnáziummá fejlesztésének lehetőségét,[4] amelynek megvalósításához igazgatóként nagy lendülettel hozzá is fogott. Ekkorra már a városi közvélemény is nyitott volt a kezdeményezésre, hiszen az 1867-es kiegyezés után Félegyházán, ha lassan is, de megindult az erőteljesebb polgárosodás, nőtt az értelmiségi végzettségűek iránti igény, ezzel összefüggésben pedig magától értetődően jelentkezett az iskoláztatás intézményrendszere helyi fejlesztésének szükségessége is. Az elemi iskolai osztályok számának növekedése maga után vonta az algimnáziumba jelentkezők számának emelkedését is, ami az intézmény továbbfejlődésének egyik kiindulópontja lett. A tanulói létszámon belül fokozatosan emelkedett a más megyékből érkezőké, ezek közül is elsősorban a Torontál és Temes megyei sváb családok gyermekei jöttek nagy számban ide, magyar nyelvet tanulni.[5] Ez a tény is egyike volt azon érveknek, melyeket a városi közgyűlés által a főgimnáziummá való átalakítás tárgyában kiküldött bizottság gyűjtött össze. Ahogy a bizottság fogalmazott: „mindannyian szükségesnek vélték úgy a lakosság számarányára, mint a város szépen induló fejlődésére nézve egy szellemileg működő osztály [értelmiségi réteg] nevelésének biztosítását, mely hivatva lesz a gondolkodásban világosságot, az érzésben meleget és a cselekvésben lelkesültséget ébreszteni.”[6]

A város elöljárósága az 1891. augusztus 9-i közgyűlés 157. számú határozatával úgy döntött, hogy főgimnáziummá fejleszti az addig négy évfolyammal működő algimnáziumát, s már az 1891/92-es tanévben beindítja az iskola ötödik osztályát. Ezt az intézkedést az illetékes minisztérium is jóváhagyta és engedélyezte az újabb osztály megnyitását, igaz, azt egyelőre csak „magánjellegű tanfolyamnak” tekintve. A nyilvánossági jog elnyerését a minisztérium attól tette függővé, hogy a város eleget tesz-e mind elhelyezés, mind felszerelés, mind tanári létszám és képesítettség tekintetében mindazon követelményeknek, melyeket az 1883. évi XXX. törvény megkíván egy főgimnáziumtól.[7] A város vállalta a kötelezettségeket, tehát 1891 szeptemberétől, az ötödik osztály beindulásától számíthatjuk a félegyházi iskola főgimnáziummá válását. Az osztályok fokozatos felfejlődésével, 1894/95-re lett először nyolcosztályúvá a gimnázium, ebben az évben tettek először érettségi vizsgát Félegyházán.

A félegyházi intézmény fejlődésének természetes velejárója volt a tanulói és tanári létszám emelkedése is. A tanári kar létszáma fokozatosan gyarapodott, az első érettségi évére 13 állandó és 7 óraadó tanárral működött. A megnövekedett tanulói létszámra jellemző, hogy volt olyan tanév, mikor az első osztályba 67 növendék járt, túllépve ezzel a törvényes 60 fős osztálykeretet. Párhuzamos osztályok indítására ekkor tanterem- és tanárhiány miatt gondolni sem lehetett.[8]

A növendékek számának gyors növekedése miatt hamarosan szűknek bizonyult az iskolaépület, így a városi közgyűlés 1894. március 18-án döntött egy új iskola felépítéséről. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint Kiskunfélegyháza városa között 1894 nyarán létrejött egy szerződés a félegyházi gimnázium segélyezése tárgyában. A város kötelezte magát, hogy gondoskodik a főgimnázium elhelyezéséről, mégpedig úgy, hogy a minisztérium által elfogadott helyen és a minisztérium által jóváhagyott tervek szerint egy alkalmas, a korszerű pedagógia és higiénia követelményeinek megfelelő, új épületet emel, amely az igazgatói lakást is magában foglalja, valamint az iskola telkén egy külön tornacsarnokot is építtet. A szerződés értelmében tehát a városnak kellett biztosítania a gimnázium új épületének megfelelő területet. Alkalmasabb telek nem lévén, így az eredetileg plébániának, majd lányiskolának szánt Szent István-templom (Újtemplom) melletti térséget – az egykori ún. Nagykaszárnya-telket – jelölték ki a főgimnázium új épülete számára. Ahogy a tanügyi főigazgatóság írta: „A város által fölajánlott épülettelkek közül – meg akarván kímélni a fenntartót a tetemes kisajátítási költségektől – a Kossuth utca, kettős-utca [későbbi Wesselényi utca] és a fasoros gyalogjáró által határolt, de mindenesetre 1200 négyszögölre kikerekítendő és 32 ölnyi homlokvonallal bíró telket fogadom el [...].”[9]

Az iskola építésére benyújtott pályaművek közül Alpár Ignác[10] műépítész tervét tartották a legmegfelelőbbnek, aki vázlata elkészítésekor alkalmazkodott a szomszédos Szent István-templom homlokzatának stílusához. A város a kivitelezővel (Robelly Aladárral) 106 ezer forintos költségvetésben egyezett meg.

Aláírások és pecsétek a jóváhagyott terven
(MNL BKML XV. 15.)

Az alapozási munkák 1896. március 15-én kezdődtek meg. Az iskola gyors iramban épült, hiszen 1896. november 28-án már az avatási ünnepséget is megtartották. A kultuszminisztérium a kulturális haladás jegyében - elismerendő a város áldozatkészségét és nemes gondolkodását - az épület felavatási ünnepét felvette a millenniumi rendezvények sorába, a millenniumi kiállításon pedig bemutatták az intézmény színes homlokzati rajzát.[11]

Főhomlokzati rajz
(ÉRTESÍTŐ 1895/1896 2.)

Az épület metszetrajza a tornateremmel, nyugati irányból
(MNL BKML XV. 15.)

Az épület metszetrajza keleti irányból
(MNL BKML XV. 15.)

A főépület nagyított metszetrajza keleti irányból
(MNL BKML XV. 15.)

A korabeli újság hű képet fest az új épületről: „Az épület [...] elég tetszetős. Építési modora az újjászületés korabeli és a modern styl keveréke. A díszesen kiképzett bejáraton keresztülhaladva az előcsarnokba jutunk, a melynek balfelőli részén a főlépcsőház van, díszes és kényelmes, karstmárványból készült lépcsőivel. A jobboldali részen pedig a melléklépcsőház – mellékhelyiségekkel, a melyet a főlépcsőháztól zárt folyosó választ el. Az előcsarnok jobbról és balról zárt folyosókkal van összekötve, a honnan a tanári szobába és a tanterembe jutunk. A lépcsőház, előcsarnok és zárt folyosók ugyanabban az alakban ismétlődnek két emeleten át. Az udvarban van elhelyezve a tornacsarnok különálló földszintes épülete, a mely a főépülettel folyosó által van összekötve. A tornaterem 180 négyszögméter területű, 8 méter magasságú, külön mellékhelyiségekkel. A földszinten – a föntemlített helyiségeken kívül – van 5 nagy világos tanterem, ifj. könyvtári és tanári szoba s a kapus lakása. Az első emeleten van 2 tanterem, természettani szertár, dolgozószoba, természettani előadó, az igazgatósági iroda, tanári könyvtár, tanári tanácsterem, tört. és phil. múzeum. A második emeleten van 3 nagy tanterem, fiz. szertár, dolgozószoba, fizikai előadó és egy hatalmas rajzterem tanári szobával. – Az igazgatói lakás valóban kényelmesen berendezett földszintes épület, öt utcai szobával, előszobával; azonkívül van benne konyha, cselédszoba, kamra, egy folyosó, veranda s egy átjáró a konyha , kamra és cselédszobába, a verandáról van a padlásfeljárat s egy mellékhelyiség. A lakás alatt van a pincze és a mosókonyha is.”[12]

A gimnázium épülete szemből – képeslap

A gimnázium épülete a Szent István-templommal – képeslap

A gimnázium épülete nyugatról – képeslap

A gimnázium épülete keletről – képeslap

Az iskola építési költségeire a város kénytelen volt 120 ezer forint kölcsönt felvenni az egyik budapesti takarékpénztártól.[13]

A főgimnázium új épületének 1896. november 28-án megtartott felavatása nagy pompával ment végbe.[14] Az ünnepély napján délelőtt 11 órára képviselőtestületi díszközgyűlést hívtak össze, melyen részt vett a vallás- és közoktatási miniszter képviseletében dr. Hóman Ottó, a budapest-vidéki tankerület királyi főigazgatója, a törvényhatóság részéről Beniczky Ferenc főispán és Beniczky Lajos alispán, valamint Tóth József vármegyei tanfelügyelő. A szomszédos Kecskemétről is érkeztek vendégek az ünnepségre, többek között az ottani református főgimnázium, a piarista gimnázium, az állami reáliskola és a polgári lányiskola igazgatója. Részt vett a díszközgyűlésen Alpár Ignác építész, a gimnázium épületének tervezője is. Zámbó Géza polgármester az egybegyűltek előtt elmondta, hogy még 1896. február 16-án úgy döntött a képviselőtestület, hogy a millennium tiszteletére kerüljön egy emléktábla az új gimnáziumi épület falába, „mely hirdetni fogja, hogy a magyar nemzet dicsőségteljes állami fennállásának ezredik évében élt itt egy nemzedék, mely a második ezredév iránt hittel és reménységgel volt eltelve.” A polgármester örömmel tudatta, hogy az emléktábla elkészült, beillesztették a gimnázium előcsarnokának bal oldali falába.[15] A fekete márványból készült tábla felirata a következő volt: „A jövő nemzedék hazafias, tudományos és erkölcsös nevelésének biztosítására a magyar állam fennállásának ezredik évében I. Ferencz József király dicsőséges uralkodása alatt építtette Kis-Kun Félegyháza város közössége 1896”.

A felavatás tiszteletére készített emléktábla – Móra Ferenc Gimnázium előcsarnoka

A polgármester emlékeztetett rá továbbá, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a félegyházi gimnázium épületét is azon millenniumi alkotások közé sorolta, melyek felavatása az ezredév emlékére ünnepélyesen történjék. Ezért rendeztek közös nagyszabású ünnepet a gimnáziumi épület zárókövének elhelyezése és felavatása alkalmából. A díszközgyűlésen a város első embere javasolta, hogy a szegény sorsú gimnáziumi tanulók támogatására alakult Petőfi Segélyegylet[16] részére ajánljon fel a képviselőtestület 1000 koronát a városi fogyasztási adók jövedelméből. Az általános tetszést kiváltó előterjesztés után özvegy Kalmár Józsefné Fazekas Anna[17] megbízottja, dr. Fazekas Kálmán képviselő emelkedett szólásra. Tolmácsolta meghatalmazója azon szándékát, hogy a jeles nap emlékezetessé tételére alapítványt szándékozik létesíteni. Kalmárné egy 5000 forintról szóló takarékpénztári könyvet ajánlott fel a közgyűlésnek, hogy annak kamataiból egy nyolcadik osztályt végzett, jó erkölcsű és előmenetelű, szegény sorsú, katolikus vallású ifjút támogassanak. A képviselőtestület köszönettel elfogadta a felajánlást.

Hóman Ottó tankerületi főigazgató rövid beszéde után felolvasták az új gimnáziumi épület zárókövében elhelyezendő emlékiratot, melynek szövegét Mihályi József városi írnok kutyabőrre írta le. A közgyűlés a jelenlévő vendégeket, valamint a gimnázium tanári karát a felolvasott emlékirat aláírására kérte fel.

Az emlékirat szövege
(Félegyházi Híradó, 1896. november 29. 2–3. o.)

Ezután a képviselőtestület és a meghívottak átvonultak a gimnázium új épületéhez. „Az útvonalon két oldalt az intézet lelkes ifjúsága állt sorfalat, zajosan éljenezve a városi képviselőket.” Az ünnepély az iskola tornacsarnokában folytatódott, amelyet a közönség zsúfolásig megtöltött. Itt a főgimnázium ifjúsági énekkara elénekelte a Himnuszt, majd Agócs János ótemplomi apát-plébános[18], az intézmény egykori igazgatója rövid beszéd után teljes papi segédlettel megáldotta a zárókövet. A világi és egyházi elöljárók ezután az iskola pincéjébe vitték a zárókövet, amelyet – egyházi áldás kíséretében - a kijelölt helyen (az épület jobb szárnyának pincefolyosóján a külső fal alapzatában) helyeztek el. A zárókő bádog- (horgany)szelencéjébe került a díszközgyűlésen felolvasott emlékirat, a gimnázium Holló László igazgató által megírt története[19], valamint a helyi újságokból néhány példány, melyek a gimnázium fejlesztéséről szóló írásokat tartalmazták, illetve melyekben millenniumi megemlékezések jelentek meg. A zárókőre az első kalapácsütést Agócs János plébános tette, majd Kiss Boldizsár újtemplomi plébános, őt követték a többi egyházi személyek. A világi elöljárók közül Beniczky Ferenc főispán, Hóman Ottó tankerületi főigazgató, Czájlik Kálmán járásbíró, Alpár Ignác műépítész és Póka Lajos főkapitány tettek egy-egy kalapácsütést a zárókőre, egy-egy alkalmi jelmondat kíséretében.[20] A kalapácsütések után az alapkövet befalazták, az ehhez szükséges maltert pedig – a korabeli újság állítása szerint – abból az edényből rakták, amelyből az Újtemplom alapkövét tették le. A zárókő nyílását egy „1896” feliratú márványtáblával fedték el.[21]

A zárókőletétel aktusa után a tornacsarnokban Zámbó Géza polgármester ünnepélyesen átadta az épület kulcsait Holló László igazgatónak, aki rövid beszédében köszönte meg mindenki támogatását, aki az új épület elkészüléséhez hozzájárult. A diákokhoz pedig e szavak kíséretében fordult: „Örömmel törekedjetek az intézet kapuja felé és áhítattal lépjétek át küszöbét, mert habár iskolának nevezzük e helyet, templom ez, melynél alkalmasabb és biztosabb útja alig van a tökéletesedésnek.”[22]

A ceremónia után a meghívott vendégek, a főhatóság és a képviselőtestület tagjai a Korona vendéglő dísztermében bankettre gyűltek össze, este pedig táncmulatság zárta az ünnepi eseményt. A bál tiszta bevétele a nemrégen megalakult Petőfi Segélyező Egyesület alaptőkéjét gyarapította.

Móra Ferenc, a főgimnázium ekkor VIII. osztályos tanulója, az új iskolaépület tiszteletére verset és tárcát írt, amelyek a Félegyházi Hírlap 1896. november 28-i számának címlapján szerepeltek.

Móra Ferenc „Avató” című verse
(Félegyházi Hírlap, 1896. november 28. 1. o.)

A gimnáziumi új épület felavatásának összekapcsolása a millenáris eseményekkel nagy hatást gyakorolt a félegyháziakra. A korabeli újságok magasztos és patetikus sorai bepillantást engednek az iskolaügy fontosságát és nagyságát elismerő és azért tenni akaró városi polgárok érzelem- és gondolatvilágába: „A népek milliói felett őrködő nagy Mindenség vezérlő keze Kun-Félegyháza városát 1896. évi november hó 28-án a tökéletesedés[nek], az erkölcsi élet[nek], az emberi társadalmat összefonó lelki rokonság[nak], a város, a haza iránti magyar szent kötelességek öntudatos cselekvésének a természet alkotója által hímes virágokkal megrakott üde forrásához vezette. E forrásnál isteni fényt sugárzó csillagot állított elénk, megparancsolván, hogy ezt a csillagot kövessük, a melynek a pályája végén ott lebegnek mindazok az erkölcsi jók, a melyeket neked, ember – egymás, a város, a magyar társadalom, a vérrel megszentelt s annyi öröm- és bánatkönnyel megáztatott haza érdekében – elérned kötelességed. Fáklyát gyújtott a város közönsége 1896. évi november hó 28-án az eszményi jó, az erkölcsös tudás számára emelt oltáron; és e fáklya lobogása bevilágítja a jövőt, a honnan e város szellemi nagysága, lakói számára a tiszta társadalmi élet eszményi képe igekép[p]en tündökölve csillámlik felénk. Boldogok vagyunk, mert az ígéret földjét – a tökélyesbülés [tökéletesedés] eszközében: főgymnasiumunkban, annak tömjénfüsttől illatozó s áhítatos zsolozsmákkal felavatott hajlékában – szemlélhetjük, sőt bírjuk.”[23]

A célt elérték a szervezők, vagyis az új iskola felavatása méltó és emlékezetes keretek között történt meg, de maga az épület korántsem volt még teljesen kész. A főgimnázium építtető bizottsága 1896. november 26-án és 27-én járta be az elkészült épületet és mindent alaposan megvizsgálva nem emelt lényeges kifogást az építkezés kivitelezését illetően. A felülvizsgálatról ideiglenes átvételi jegyzőkönyvet készítettek, a végleges átvételig még egy évet kellett várni, ezt indokolta a falak nedvessége is.[24] A tanítás is csak az 1897/1898-as tanévben kezdődhetett meg az új épület falai között, így Móra Ferenc is még a régi épületben tette le az érettségi vizsgát.

A régi épület továbbra is iskolai célt szolgált, 1904-ig – új helyre költözéséig – az állami tanítóképző intézet működött falai között, 1908-tól pedig a városban megtelepedő Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata vette birtokba és – többszöri kibővítés után – itt működtették a Constantinum Leánynevelő intézetet.

Jegyzetek