II. RÁKÓCZI FERENC HAMVAI FÉLEGYHÁZÁN

1703-ban robbant ki a Rákóczi-szabadságharc, melynek fő célja Magyarország teljes függetlenségének és a Habsburg Birodalomtól való elszakadásának kivívása volt. A szabadságharc vezére, II. Rákóczi Ferenc fejedelem a tisztalelkű és becsületes vezető alakját testesítette meg a későbbi magyar köztudatban, mert a szabadságharc bukása után is kitartott Magyarország függetlenségének ügye mellett és nem fogadta el a felkínált kegyelmet, hanem néhány társával száműzetésbe vonult. Először Lengyelországba távozott, majd Franciaországban is töltött néhány évet, végül 1717-től Törökország fogadta be. Itt az akkori fővárostól, Isztambultól (Konstantinápoly) nyugatra, a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó városában élt bujdosótársai kis kolóniájában 1720-tól haláláig, 1735-ig. Halála után szívét egy franciaországi templom mellett temették el, holttestét pedig – végakaratának megfelelően – Konstantinápolyba vitték és az ottani galatai, akkor a jezsuiták – később a lazarista misszió – kezén lévő Szent Benedek templomban, édesanyja, Zrínyi Ilona mellett helyezték végső nyugalomra.

A fejedelemi hamvak hazaszállításának igénye már a reformkorban, a Rákóczi-kultusz kibontakozásával egy időben felmerült. II. Rákóczi Ferenc sírja az 1848-as emigránsok híradásai alapján került újra a köztudatba, majd a XIX. század második felében a bujdosók sírjait feltáró tudományos expedíciók indultak Törökországba. Bár az 1896-os millennium idején is szóba került az újratemetés kérdése, a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulóján, 1903-ban kapott nagyobb hangsúlyt a téma. Az uralkodó, Ferenc József – belátva, hogy Rákóczi hamvainak hazahozatala nem jár politikai kockázattal, ellenben alkalmas a népszerűség növelésére – 1904. április 18-án beleegyezését adta, hogy a fejedelem és egykori bujdosótársainak földi maradványait hivatalos és ünnepélyes ceremónia keretében Magyarországra szállítsák.[1] A hamvak hazahozatalára azonban csak 1906 őszén került sor.

A fejedelem hamvaiért 1906. október 14-én öttagú bizottság utazott a török fővárosba. Október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző 1715-ös határozatot, továbbá megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt. „Ő Felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végkép letűnt korszak történelmi emlékeit képezik, a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és nemzet kölcsönös bizalmának újabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását legkegyelmesebben elrendelvén s az országgyűlés mindkét háza e felett érzett hálás örömét nyilvánítván, elhatároztatik, hogy: 1.§. II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei hazaszállíttatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre tetemei pedig a késmárki ágostai hitvallású evangélikus egyház templomában tétessenek örök nyugalomra. 2. §. Az 1715. évi XLIX. törvényczikknek 2-ik és 3-ik §-ai eltöröltetnek. 3. §. A II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai emlékének megörökítésére felállítandó emlékmű és a hazaszállítás költségeire ötszázötvenezer korona ajánltatik meg, a mely az állami költségvetésben a ministerelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő.”[2]

A fejedelem és társainak hamvai 1906. október 27-én érkeztek az országhatárhoz, a Magyar Államvasutak különvonata Orsovára szállította őket. A fogadóbizottság négy különvonatnyi előkelőségből állt. II. Rákóczi Ferenc földi maradványai mellett ekkor tértek haza fia, Rákóczi József, édesanyja, Zrínyi Ilona, egykori társai közül pedig gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós és gróf Esterházy Antal hamvai, továbbá a Nikomédiában exhumált gróf Thököly Imre koporsója is. Az országhatártól a fővárosig, hasonlóan a tizenkét évvel korábbi Kossuth-temetéshez, a hamvakat szállító szerelvényt mindenütt ünneplő tömeg fogadta. Szerte az országban, különösen a Rákóczi-kultuszhoz kötődő településeken emlékmáglyák, úgynevezett Rákóczi-tüzek gyúltak. A Szeged–Budapest útvonalon éjjel haladt át a vonat, 1 óra és reggel 8 óra 20 perc között, ezen a vasúti szakaszon Kiskunfélegyházán is megállt a vonat 4 óra 10 perckor. Jelen tanulmány ennek a jeles eseménynek kíván emléket állítani korabeli újságok és levéltári dokumentumok alapján.

Előkészületek

Félegyházán először 1906. október 5-én találunk utalást a Rákóczi-ünnepélyekre. Ezen a napon a város képviselő-testülete rendkívüli közgyűlésen tárgyalta dr. Szerelemhegyi Károly polgármester azon előterjesztését, mely a város bekapcsolódását szorgalmazta az országos Rákóczi-ünnepélyekbe. Ahogy a jegyzőkönyvből kitűnik, nagy szerepe volt az eseményekben dr. Holló Lajos[3] országgyűlési képviselőnek. „[Szerelemhegyi Károly] polgármester előterjeszti, hogy a nemzet megdicsőült nagyjainak, II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei Ő felsége legmagasabb elhatározása folytán a haza szent földjére hozatnak s nagy országos ünnepély kapcsán f. évi október hó 28-án vasárnap reggel Budapestre érkeznek […]. Történelmünk ezen nagy alakjainak földi maradványai városunkon át szállíttatnak nyugvó helyükre s a mint a város országgyűlési képviselőjétől [dr. Holló Lajostól] e pillanatban értesült, az ő közbenjárására a m. kir. miniszterelnök úr megengedte, hogy a hamvakat szállító vonat városunkban is megálljon, hogy a nagy alföldi kun város közönsége is méltó kifejezést adhasson a bujdosók ragyogó emléke iránt érzett hazafiúi kegyeletének. Ebből kifolyólag azon előterjesztést teszi, hogy a város közönsége is csatlakozzék az országszerte megindult szent mozgalomhoz, s amikor a nagy fejedelem haló porában városunkba érkezik, rójja le legmélységesebb kegyeletét a szent hamvak iránt s ezt külsőleg is juttassa kifejezésre s küldjön ki egy bizottságot, mely a városi tanáccsal együtt az ünnepséget rendezni fogja. Előterjeszti még, hogy a m. kir. miniszterelnök úrnak mondjon a város képviselőtestülete köszönetet, hogy alkalmat adott a megdicsőültek iránt érzett hálánknak és kegyeletünknek városunk területén való lerovására.”[4] A képviselőtestület támogatta a polgármester javaslatát, és egy tizenegy fős bizottságot nevezett ki, hogy „a kellő intézkedéseket tegyék meg, a hamvakra helyezzenek koszorút s a hamvak megérkezésének idejét a város közönségével kellő időben tudassák.” Egyidejűleg Wekerle Sándor miniszterelnöknek és Holló Lajos országgyűlési képviselőnek táviratban köszönték meg a város iránt tanúsított jóindulatot.

Az eseményeknek újabb lökést adott Fazekas Ágoston alispán október 5-én kelt és október 7-én érkezett levele, amelyből kiderült, hogy a vármegye is Kiskunfélegyházán kívánja leróni kegyeletét a fejedelmi hamvak előtt. „A kesergő kurucz bánatos zokogása kelt visszhangra szívünkben évtizedek hosszú sorozatán át, valahányszor az foglalkoztatta gondolatainkat, hogy a magyar szabadság nagy apostola, történetünk dísze, virága II-ik RÁKÓCZI FERENCZ és több dicső társa távol idegenben alussza a hontalanok álmát. Vágyunk, reményünk, hogy hazai földben adjunk nekik nyugvóhelyet, valóra vált. Folyó hó 28-án a kormány és a törvényhozás tagjainak vezetésével országos küldöttség hozza haza a szentelt hamvakat, mely küldöttség a koporsókat hozó vonaton a Szeged-Czegléd-budapesti vasúti vonalon érkezik a székesfővárosba. Ez a vasúti vonal vármegyénknek több városán és községén megy keresztül. Ezeknek tehát ritka alkalom nyílik arra, hogy mélységes hódolatukat bemutassák a nagy fejedelem hamvai előtt. A kidolgozott tervezet szerint a drága hamvakat hozó vasút megáll október 28-án reggel

Kiskunfélegyházán 4 óra öt perczkor 27 perczre,

Nagykőrösön 6 óra 24 perczkor 10 perczre,

Czegléden 6 óra 55 perczkor 15 perczre,

Alberti-Irsán 7 óra 43 perczkor 2 perczre és

Vecsésen 8 óra 41 perczkor 3 perczre.[5]

A vármegye közönségének küldöttsége az első belépő állomáson, Kiskunfélegyházán zarándokol RÁKÓCZI FERENC hamvai elé s hozzá méltó dísszel és méretek közt rója le örök kegyeletének parányi adóját. Ezen ünnepély sorrendjét a város közönségével együttesen fogom megállapítani. A többi megállóhelyeken az illetékes faktorok önállóan állapítják meg ünnepük részleteit, figyelmükbe ajánlom azonban a vasút menti városoknak és községeknek, tehát azoknak is, hol a vonat a vasútforgalmi viszonyok miatt nem állhat meg, hogy pályaudvaraikat zászlódíszbe vonják, a vasútnál zászlók alatt a »Hazádnak rendületlenül« hangjai mellett a közönség aprajának, nagyjának nagy tömegével várják a vonatot s azon idő alatt, míg a menet a határon áthalad, az összes templomokban zúgjanak a harangok. Olvadjon egybe a szózat melódiája a harangok zokogó lágy szavával, hogy hasonlóan a tárogató halottébresztő, édes-bús hangjához: köszöntse poraiban is mélységes hódolattal a nagy fejedelmet!”[6]

Az események nagy horderejére való tekintettel központi rendelkezések szabályozták az ünnepségek lebonyolítását, különös hangsúlyt fektetve a biztonságra. Ezekhez, valamint a helyi viszonyokhoz és lehetőségekhez alkalmazkodva állította össze a város által kinevezett bizottság a megemlékezéssel kapcsolatos javaslatait, amelyeket az október 14-ikei rendkívüli közgyűlésen terjesztett elő. A képviselő-testület jóváhagyó határozata szerint „a bujdosó Rákóczy fejedelem és társai hamvainak megérkezése előtti napon az ó-templomban ünnepi requiem tartassék, s város főutcája /Kossuth/[7] földíszíttessék. A hamvak ide érkeztekor 28-án reggel 4 óra 5 perckor a város nagy közönsége a vasúti állomáshoz kivonuljon, hol a hamvak megérkeztekor a Hymnust /Isten áldd meg a magyart/ a nagyközönség elénekelje, mit követ a hamvak egyházi fényes beszentelése. Ennek megtörténte után a vármegye alispánjának ünnepi beszéde és a hamvak megkoszorúzása, majd a város koszorújának letétele következik s ez után a közönség által a Hymnusnak újbóli eléneklése. Tekintettel arra, hogy ez alkalommal nemcsak Kiskunfélegyháza városa, de Pestvármegye is itt mutatja be hódolatát a nagy fejedelem hamvai előtt s tekintettel arra, hogy az ország figyelme városunkra irányul, szükségesnek tartja, hogy a csengelei határtól a kecskeméti határig engesztelő tűzáldozatok mutattassanak be s fáklyák gyújtassanak. Minthogy pedig Kiskunfélegyháza városa nem zárkózhatik el attól, hogy a legszükségesebb kiadásokat ne fedezze s a nagyalföldi városhoz méltóan kell magát képviseltetni: Elhatározza, hogy a városi letétpénztárban elhelyezett 12 ezer Kt [koronát] a bizottság rendelkezése alá bocsájtja s megbízza a városi tanáccsal egyetemben, hogy ezen összeg keretén belül az ünnepséget kellő módon s város érdekeinek és reputatiójának megfelelően rendezze.”[8]

Október 19-én az ünnepélyt rendező bizottság plakátokon tájékoztatta a lakosságot a közeledő nagy esemény várható lefolyásáról. „Polgártársak! Nemzeti dicsőségünk korán kialudt csillagai térnek vissza Felséges Urunk és Királyunk kegyelméből szeretett hazánk földébe, pihenni örök álmukat s haló porukban is köztünk maradva régmúlt dicsőséges harczok ragyogó példáit tárják fel előttünk, minden magyart nemzeti dicsőségünkre emlékeztetnek s az ő álmai megvalósítására serkentenek. […] A holttesteket szállító vonat városunkat is érinti s folyó hó 28-án, (vasárnap) reggel 4 óra 10 perczkor ér a mi vasúti állomásunkhoz és innen 20 percz pihenő után 4 óra 30 perczkor megy tovább. A vonat városunk határában lép Pest vármegye területére a péteri [ma Petőfiszállási tanyák] állomásnál s a majsajakabi [ma Kunszállás] megállónál hagyja el határunkat. A bizottság intézkedett, hogy a fogadtatás kellő dísszel történjék s a péteri állomástól a majsa-jakabi megállóig mindkét oldalon, minden száz méterre égő fáklyák és engesztelő tüzek között fog berobogni a vonat. Egyben felhívta a vasút menti birtokosokat, hogy a vonat berobogásakor a pályatesttől legalább 70 méternyi távolban örömtüzeket gyújtsanak. Fényesebbé teszi a fogadtatást az a körülmény, hogy a dicsőült tetemeket szállító vonat városunk határában lépvén a vármegye területére, Pest megye törvényhatósága azokat itt veszi át tőlünk s a vármegye alispánja beszéd kíséretében itt koszorúzza meg a szent hamvakat. A törvényhatóság küldöttei e czélból folyó hó 27-én, délután öt órakor érkeznek városunkba, fogadjátok őket szívélyesen! […] Gondoskodva van arról, hogy az ünnepségen a város minden rendű és rangú lakossága részt vehessen s a pályatestről közvetlen közelből hallgathassa végig a szép ünnepélyt. Az ünnepélyt megelőző napon, 27-én, szombaton reggel az ó-templomban ünnepélyes gyászistenitiszteletet tartunk, délután 5 órakor pedig a főgymnasium tornacsarnokában alkalmi ünnepélyt rendezünk. Polgártársak! Jertek el mindnyájan az ünnepélyre, lelkesedjetek a régi dicső nemzeti hősökért, áldjátok őket haló poraikban, merítsetek erőt szegény hazánk mostani nehéz napjaiban a dicső elődök örökké ragyogó példáiból.”[9]

A szervezési munkákhoz tartozott, hogy a város meghívót küldött a rendezvényre a környező települések elöljáróinak, a helyi testületek, intézmények vezetőinek és a visszajelzések értelmében gondoskodnia kellett a jeles eseményre ideérkezők fogadásáról és a helyszínen való elhelyezéséről is. Kiskunmajsa község főbírója például levélben értesítette a félegyházi Polgármesteri Hivatalt, hogy a község „közönsége több százra menő számban óhajt résztvenni” a Rákóczi-ünnepségen, külön vonattal hajnali 3 óra tájban tervezték érkezésüket Félegyházára. A majsaiak kérték a rendezőséget, hogy számukra az ünnepség helyszínén férőhelyet biztosítsanak.[10] Az alpári küldöttség jóval szerényebb létszámú volt, mindössze három fő részére kértek belépőjegyet,[11] Tiszaújfalu tíz jegyet igényelt,[12] Koháryszentlőrincet (ma: Nyárlőrinc) a községi h. bíró és a jegyző képviselte az ünnepségen.[13] A kiskunfélegyházi királyi járásbíróság testülete is jelezte részvételi szándékát, valamint közölte, hogy kegyelete kifejezéséül október 27-én, 29-én és 30-án nem tart tárgyalásokat, illetve a fejedelem koporsójára koszorút helyez.[14] A félegyházi izraelita hitközség elnöke levélben értesítette a város polgármesterét, hogy a hitközséget küldöttség fogja képviselni az ünnepélyen, és szintén koszorúval fogják leróni kegyeletüket a hamvak előtt.[15] A helyi főgimnázium igazgatója, Holló László arról tájékoztatta a városi tanácsot, hogy az intézet testületileg, azaz a tanári kar az általa vezetett, az iskolai zászlók alatt vonuló növendékekkel együtt kíván a fejedelmi hamvakat szállító vonat fogadására kimenni, egyúttal kérte a rendezőséget, hogy a kb. 300 fő részére megfelelő helyet biztosítson.[16] Időközben a város hölgytársadalma is szervezkedni kezdett. „Nagyobb mozgalom indult meg városunk hölgyei között is az iránt, hogy a nagy Rákóczi hamvaival egy időben hazájába visszatérő Zrínyi Ilonának, a ragyogó jellemű nagy magyar asszonynak porait megkoszorúzzák. E végből városunk nemesen gondolkodó honleányai a következő szép felhívást bocsátották ki:

Felhívás Félegyháza honleányaihoz! Nemzeti történelmünk egy kimagasló mozzanata fog lejátszódni városunk határában folyó hó 28-án, midőn a bujdosók hamvai néhány percre megpihennek a helyi állomáson. Megyénk és városunk kegyeletük jeléül meg fogják koszorúzni a szentelt hamvakat, melyek hosszú bujdosás után végre örök pihenőt találnak ama föld ölében, melyért életüket és mindenüket feláldozták.

A bujdosók közt van Zrínyi Ilona, a magyar Cornélia, a honleány, hitves és anya mintaképe, ki mint honleány férfias bátorsággal védte a rábízott Munkács várát, mint hitves együtt ette férjével a számkivetés keserű kenyerét s mint anya, a legodaadóbban nevelte gyermekeit és oltotta fiába, II. Rákóczi Ferencbe kiolthatatlanul az igazi önzetlen honszerelmet.

Midőn az egész ország igyekszik leróni kegyelete adóját s nagy honleány iránt, reméljük, hogy a szabad kunok ivadékai sem maradnak el s meg fogják koszorúzni a dicső honleány hamvait. Felhívjuk tehát a félegyházi honlányokat, szíveskedjenek kegyes adományaikkal hozzájárulni, hogy e nemes cél megvalósítható legyen. Kiskunfélegyháza, 1906. október 16. Dr. Holló Lajosné, Szerelemhegyi Károlyné, Szabó S. Józsefné”[17]. Az elkövetkező napok az előkészületi munkákkal teltek.

Gyászmise

A városi fő ünnepségekre a hamvakat szállító vonat megérkezése előtti napon, október 27-én, szombaton került sor. Az első rendezvény szombaton délelőtt 9 órakor a Sarlós Boldogasszony templomban (Ótemplomban), a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai lelki üdvéért megtartott gyász-istentisztelet volt, melyre Kolossváry Mihály plébános már korábban tisztelettel hívta a város elöljáróit. Az invitálást a városi tanács október 25-én tartott ülésén tudomásul vette és elhatározta, hogy azon testületileg részt vesz. Egyidejűleg felhívta a városi tiszti kart, és elvárta minden egyes tisztviselőtől, „hogy a jelzett napon délelőtt 3 9 órakor a városháza nagytermében jelenjék meg, honnan a polgármester vezetése alatt az ünnepélyes gyászisteni tiszteletre testületileg megy.”[18]

Meghívó a Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak tiszteletére tartott gyászmisére (MNL BKML V. 175. b. 4825/1906)

A gyászmise lefolyásáról a helyi sajtó részletesen tudósított. „Az ünnepies gyászistentiszteletre az összes padokat bevonták gyászfátyollal, a szentélyt, szószéket, lusztereket[19] s lámpákat pedig teljesen bevonták fekete drapériákkal. A templom főbejárója is feketébe volt vonva s a fekete drapériák között Rákóczi címere volt elhelyezve. A szentélyben elhelyezett tumbán (koporsón)[20] az égő gyertyák tömkelegei közt szintén a Rákóczi címer volt elhelyezve. A koporsón voltak még elhelyezve a bujdosók hamvainak szánt koszorúk is.

Az ünnepies gyász-istentiszteleten részt vettek a városi hatóságokon kívül az összes állami hivatalok a hivatalfőnökök vezetése alatt, a testületek, egyesületek, társaskörök s a nagyközönség. A zsúfolásig megtelt templomban alig lehetett megmozdulni. Kilenc óra előtt pár perccel az összes acetylén égők[21] s a tumbán lévő gyertyák felgyújtattak s lángjuk a gyászfátyol alatt fényükben megtörve sugároztak, jelezvén ezáltal is azt a mélységes tiszteletet s szeretetet, mellyel a bujdosók hamvai iránt mindenki viseltetik.

Az ünnepélyes gyász-istentisztelet pont 9 órakor vette kezdetét. Kolossváry Mihály plébános az összes helybeli papság segédkezése mellett tartotta a nagymisét. Mise elején pedig felment a gyásszal bevont szószékre s remek, fennkölt szellemű beszédet mondott Rákóczi felett […].

Mise végeztével pedig a templomban felállított koporsó előtt liberát mondott,[22] s Rákóczi s bujdosó társai lelkeiért mondott rövid imádságot. A kóruson pedig Ulrich Antal főkántor adott elő hazafias egyházi énekeket, melyeknek dallamát a kuruc zeneköltészet gyöngyeiből állította össze.”[23] „Legérdekesebb volt a helybeli főiskolai ifjak felvonulása az ünnepélyre, akik a vármegye háza levéltárában őrzött régi jászkun lobogó és a városi levéltárban őrzött Mária Terézia korabeli zászló alatt vonultak az istentiszteletre. Az ifjúság a mise után ezeket a zászlókat a főgymn. [ázium] tornacsarnokába vitte, hol a délutáni ünnepélyre feldíszített csarnok jászkun címerei mellé helyezik el.”[24]

Zászlótartó ifjak a főgimnázium bejárata előtt (a kapu mellett félig letakarva a Rákóczi-címer látható) (Kiskun Múzeum gyűjteménye)

Vármegyei küldöttek fogadása

A következő látványosság a városba érkező alispán és a vele utazó megyei küldöttség fogadása volt. „Délután 4 óra felé ünnepi képet kezdett ölteni a város […] az üzleteket bezárták és a Kossuth utca mentén az összes házak zászlódíszbe vonattak. Szebbnél szebb fogatok egész raja vonult a gyorsvonathoz, a város hatósági tagjait és az előkelőséget szállítva a vármegye kiküldöttei fogadására. A főutcát az ünneplő közönség egész raja töltötte meg, amely lelkes hangulatban várta a vármegye urait. Végre berobogott a gyorsvonat, mire három mozsárágyú dördült el […].”[25] „A nagy nemzeti ünnepet nagyobbá, impozánsabbá teszi az a körülmény, hogy városunkkal együtt ünnepel vármegyénk is. A kettős ünnep egy alkalommal folyik le. Erre az ünnepélyre ma, délután 4 óra 49 perckor városunkba érkezett dr. Fazekas Ágoston vármegyei alispán, városunk szülötte s díszpolgára.[26] Kíséretében voltak: Szemere Huba orsz. képviselő, megye bizottsági tag, Förster Aurél megye bizottsági tag, Kemény Kálmán megyei tb. főjegyző, Szabó Géza megyei tb. jegyző, Lángos Kálmán megyei árvaszéki ülnök.

Amint a gyorsvonat a pályaudvarra berobogott, a fogadtatásra megjelent ünneplő nagyközönség soriból előlépett dr. Szerelemhegyi Károly polgármester s szép szavak kíséretében üdvözölte a szeretett alispánt, ki hivatalosan első alkalommal jelent meg városunk falai közt, mint vármegyénk vezetője, mint alispán. A szép beszédet lelkes éljen riadal fejezte be. A szíves fogadtatást a vármegye alispánja, dr. Fazekas Ágoston meleg szavakban köszönte meg s a jelenlevő előkelőségekkel kezet fogva, vonult ki a pályaudvar elé, hol a város négyes fogatán a polgármester oldala mellett foglalt helyet. A rengeteg sok úri fogatokon a kíséretéhez tartozó többi urak foglaltak helyet, kiket városunk intelligenciája követett. Az egész útvonalon, ahol a szeretett alispán elhaladt, mindenütt a nagy számban jelenlevő közönség lelkes éljenzése kísérte. […] Dr. Fazekas Ágoston vármegyei alispánt s a kíséretéhez tartozó urakat dr. Fazekas Kálmán ügyvéd, városi tiszti ügyész[27] látta úri házánál szíves vendégül.”[28] A tervek szerint az alispánt hozó négyes díszfogatot a lovasrendőrök díszbandériuma kísérte.[29]

Műsor a főgimnáziumban

Eközben az előkelő közönség már gyülekezni kezdett a főgimnázium „remekül dekorált” tornacsarnokába, hogy részt vegyenek a Rákóczi tiszteletére rendezett ünnepségen. A műsor rendezője a Közművelődési Egyesület volt, amely „Népszerű irodalmi esték rendező-bizottsága” néven is szerepelt. „A Rákóczi ünnepségek egyik kimagasló fénypontját képezte a Közművelődési Egyesület által a főgymnasium tágas tornacsarnokában a szombat esti órákban rendezett Rákóczi ünnep. Az ünnepségen több mint ezer ember vett volna részt, ha a terem befogadhatta volna a jelentkezők óriási számát. Minthogy azonban a teremben nem lehetett félszáz helynél többet kiszorítani, a legnagyobb sajnálattal volt kénytelen a rendezőség a később jelentkezők igényeit kielégítetlenül hagyni. Mintegy 200 helyet foglaltak le a hivatalos küldöttségek és testületek s igazán elmondhatjuk, hogy ily szép ünneplő közönséget még nem látott a főgymnasium tornacsarnoka. A puszta falaktól rideg nagy csarnokot a rendezőség nagy művészettel és kiváló ízléssel, költséget nem kímélve igazán ragyogóvá tette, úgy hogy a terem díszítése mindenkit elragadott, aki oda belépett. A nagy méretű falakról Pazar drapériák omlottak alá nemzeti és a Rákóczi színeiben, miket beszédessé tettek a hatalmas címerek, melyek magyarázták a Rákóczi-kor történetét s ezek között ott ragyogott a nagy fejedelem olajfestésű képe.

Meghívó a főgimnáziumban tartandó Rákóczi-ünnepélyre (MNL BKML V. 175. b. 4825/1906)

Az ünneplő közönség fél hatra zsúfolásig megtöltötte a nagy termet s midőn Fazekas Ágoston alispán megjelent a megyei kiküldöttek élén dr. Holló Lajos országgyűlési képviselőnk, dr. Szerelemhegyi Károly polgármester s a városi tanács kíséretében, Almási Miksa cigányzenekara a magas emelvényen rázendített a kuruc zeneköltészet gyöngyeiből összeállított Magyar nyitányra, melyet a nagy közönség gyönyörködve hallgatott végig.

Ennek végeztével megható jelenet következett. A kiskunfélegyházi főiskolai ifjak vonultak fel a város testületeinek zászlóival, melyek között ott ékeskedett a város foszladozó régi Rákóczi zászlója, a kunkerület régi megőrzött selyem zászlója. Midőn az emelvény mindkét oldalán elhelyezkedtek a zászlóvivők, a kiskunfélegyházi Úri dalárda ötven tagja lépett az emelvényre Haubner Károly karnagy[30] vezetésével és a Hymnust énekelte el, melyet magasztos meghatottsággal állva hallgatott meg a nagyközönség és gyönyörködött a remek sikerrel előadott énekben, mely az úri dalárda első fellépését diadalmas bevonulással jelezte hosszú 10 évi szünet után.

A magasztos ének elhangzása után Kolossváry Mihály tb. szentszéki ülnök s ótemplomi plébános lépett az emelvényre, hogy megtartsa megnyitó beszédét. A jeles szónok fellépését ünnepi csend követte s a történelmi percek magasztos érzésétől megihletve szólt azon a hangon, a melynek minden parányi rezdülése lehat a szívek mélyébe, hogy ott feledhetetlen érzéseket keltsen fel. […] Megnyitó beszédének maradandó hatása lesz mindenkor a szívek mélyén s gyönyörű, magával ragadó, felemelő és lelkesítő beszéde nagy szónoki sikereinek legszebb emlékei közé fog tartozni, mellyel az egész ünnepnek magasztos tónusát megadta.

Utána következett ifj. Mihálovits Alajos[31] elragadó szavalata. A nagy tehetségű és szép organummal rendelkező szavaló Szávay Gyula[32] Vitézi énekét II. Rákóczi Ferencről adta elő oly sikerrel, minővel még alig szavaltak ünnepélyeinken. A remek költemény magas szárnyalásán, merész és hatalmas képein elragadtatással csüngött hosszasan az egész hallgatóság.

A remek szavalat után újból az Úri dalárda jelent meg az emelvényen, hogy Haubner Károly precíz vezetése mellett előadja városunk szülöttének, boconádi Szabó Imrének[33] remek szerzeményét, a Rákóczi trombitáját. […] A nehéz darab szépségeinek érvényre juttatása Haubner Károly karnagy nagy zenei tudását és ízlését dicséri, ki mélyreható felfogással vezette a remek ének minden kifejező és színező ütemét.

Az ének elhangzása után dr. Porst Kálmán főgymn. tanár[34] foglalt helyet a felolvasó asztal mellett s klasszikus tömörségű, költői lendületű, nagy történelmi ismeretekben gazdag, hazafias lelkesedéstől áthatott lendületes felolvasásban ismertette meg II. Rákóczi Ferenc életét és jellemét. A szép felolvasás nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra.[35]

Az ünnepély utolsó számául ismét az Úri dalárda lépett fel s a Hymnust[36] énekelte el, melynek hatalmas fináléja megrázó erővel fejezte ki a költő fenséges gondolatait. Utána még a dalárda egy kedves melódiájú alkalmi éneket énekelt el a visszatérő Rákóczi porladó hamvairól, mely után a nagy közönség a Rákóczi induló hangjai mellett hagyta el a termet […].”[37]

Bankett

A főgimnáziumi ünnepség után került sor a Korona szállóban rendezett lakomára,[38] de emellett több vendéglőben is készültek a sok vendég ellátására. „Este 8 órakor a Korona szálloda dísztermében a megyei kiküldöttek tiszteletére bankett lesz. A földszinti ebédlőben halvacsora. A Fehér kereszt vendéglőben társasvacsora paprikással. Egyéb kisebb polgári borozókban kuruc esték.”[39] „A banketten városunk kitűnőségein kívül a szomszéd városok küldöttségei vesznek részt. Kneffel Ede, a Korona-szálloda vendéglőse erre az alkalomra szépen feldíszítette a Korona dísztermét. A banketten Rékasi Mihály zenekara szolgáltatja a zenét. A zenekarban részt vesz Burai Béla tárogatós is. A Fehér Kereszt vendéglőben is nagy társasvacsora rendeztetik, melyen szintén igen sokan vesznek részt. Több polgári vendéglőben szintén rendeznek társasvacsorákat a városunk falai közé érkező idegenek tiszteletére.”[40] „A Korona szállod[ában] […] nemcsak a díszterem falai, de az asztalok is fel voltak díszítve. […] Este 8 órakor vette kezdetét a társas vacsora […], étsora a következő volt:

Marha s borjú paprikás

Túrós csusza – sajtos metélt

Vesepecsenye körítve

Szárnyas sült

Vegyes gyümölcs

Sajt

Rizling bor. […]

A jelen lévő társaság még igen sokáig együtt maradt s víg muzsikaszó, jó bor mellett töltötte el az időt, míg csak a vonathoz ki nem kellet vonulni. […]”[41]

Érdekes színfoltja volt az eseményeknek a pesti egyetemi daloskör szereplése. „A budapesti egyetemi ifjúság mintegy 100 egyetemi hallgatóval képviselteti magát az ünnepélyen. Az egyetemi hallgatókkal együtt városunkba jön az egyetemi ifjúság dalosköre is Haeckl Lajos karnagy vezetésével. Az egyetemi ifjak a szombat éjjeli gyorsvonattal, fél 1 órakor érkeznek meg. A daloskör az úri dalárdával egyesülve fogja a Himnuszt elénekelni.”[42] „Az Egyetemi Daloskör 120 tagja, hogy kegyeletét lerója a szent hamvak iránt, az éjféli vonattal érkezett városunkba s őket a város vendégül fogadta. Rövid vacsora után a daloskörnek 10 tagja kivált, hogy a dr. Endre Zsigmond főszolgabíró házánál tartózkodó pestvármegyei főispánt, Gulner Gyulát fölkeresse tisztelgés végett. A főszolgabíró házánál kedves jelenet játszódott le. Az egyetemi daloskör tárogatósa megállott a hatalmas udvarház tornácán s tárogatón játszotta el a Rákóczi kesergőjét s más egyéb kuruc nótákat, melyeket a főszolgabíró házánál összegyűlt megyei és városi vendégek elmerengve hallgattak végig. […] Ennek a kedves jelenetnek hatása alatt Gulner Gyula főispán remek beszédet mondott a küldöttség üdvözlő szavaira […]. Ezután kivált a küldöttség egy díszmagyarba öltözött tagja s engedelmet kért, hogy elszavalhasson egy szép költeményt […].”[43]

A fenti sorokból az is kitűnik, hogy Gulner Gyula főispán, bár a városban tartózkodott, nem volt ott a banketten. Ezt erősíti meg, hogy a banketten távollétében köszöntötték fel: „Dr. Fazekas Kálmán városi főügyész […] szép, meleg szavakban a testben távollevő, de lélekben köztünk élő szeretett főispánt, Gullner [sic!] Gyulát köszöntötte fel hosszabb beszédben.”[44] A korabeli sajtó nem számol be Gulner Félegyházára érkezéséről, sem ünnepélyes fogadtatásáról, mintha a főispán nem hivatalosan időzött volna a városban. A fejedelmi hamvakat szállító vonat elé azonban a főispán is kiment, de ott sem vállalt különösebb közszereplést. A „zajosabb”, látványosabb eseményektől való távolmaradását talán az indokolta, hogy családi körben szeretett volna több időt eltölteni, mivel Endre Zsigmond főszolgabíró, akinek házánál fogadta az egyetemi daloskör tagjait, a veje volt.[45] Az is előfordulhatott, hogy Gulner átlátta, hogy Kiskunfélegyházán abban az időben egyértelműen Fazekas Ágoston volt a „népszerű hős”, a város szülötte és díszpolgára, a frissen kinevezett alispán, aki a nemzeti ellenállás szervezésével nagy rokonszenvet vívott ki saját pátriájában is, így – jó diplomáciai érzékkel – háttérbe vonult, engedte, hogy Fazekas arassa le a babérokat, ő mondjon ünnepi beszédet a hamvakat hozó vonatnál.

Díszítés

A fő esemény természetesen a hamvakat szállító vonat fogadása volt. A város vezetősége nagy előkészületeket tett, hogy a főutca díszítése mély benyomást gyakoroljon az illusztris vendégekre, míg kiérnek a Korona Szállóból a pályaudvarra. A Kossuth utcai házak ablakát már korábban feldíszítették és hajnali három órakor – mikor a hamvakat szállító vonat még csak a szegedi állomást hagyta el – ki is világították. „A város népe a szent éjjelen nem hunyta le a szemét, virrasztott… nehogy elmulassza a történelmi nagy pillanatot, midőn a bujdosók hamvai városunk földjét érintik. A hűvös őszi éjjelen már éjfél után 2 órakor tele volt az utca nyüzsgő népekkel, mindenki sietett a vasúti állomásra, hogy helyet foglaljon. Hogy az utca fényes legyen, a Kossuth utca lakói minden ablakot kivilágítottak. Tündér fényben úszott minden ház. Ilyen kivilágítást még nem látott Kiskunfélegyháza városa. Szépek voltak a főutca emeletes házai, de impozáns méreteivel vált ki a tündér fényességből a főgymnasium és tanítóképző hatalmas palotája 100-100 kivilágított ablakával. Az utca egyszerre élénk lett, kuruc dalokat énekelve vonult fel a képezde, a főgymnasium, az egyetemi ifjak, a rendezők, s más testületek csapata. Feledhetetlen kép minden csoport. Lelkesedés mindenfelé, élénk mozgalom a hűvös és csillagok[kal teli] szép éjszakában. Robogó kocsik szállították az előkelőségeket a pályaudvarra, botjára támaszkodva vánszorgott sok öreg kun ugyanoda, hogy lássa a nagy fejedelem koporsóját. Itt tódult össze és szorongott több tízezer ember[46] a vasúti állomáson és példás rendben várta a nagy fejedelem és bujdosó társai hamvainak megérkezését.”[47]

Az ünnepség idejére az egész pályaudvart lezárták. Az előkelő vendégek számára fenntartott helyekre az állomás főbejáratán át a várótermeken keresztül lehetett eljutni. Belépni csak a korábban kiadott jegyekkel lehetett. A pályaudvar egész területén ötszáz tagból álló rendezőség őrködött a biztonság felett. A rendezőség tagjai, akik karjukon „1906. II. R. F.” feliratú nemzeti szalagot viseltek, az Ipartestület és az Iparos Ifjúsági Egylet soraiból kerültek ki. A vidéki és a helybeli küldöttségek, valamint a helybeli középiskolai tanulók és tanáraik a pályaudvar felső részéhez vezető jobb oldali ajtón juthattak be a részükre fenntartott helyre, míg a nagyközönség a pályaház melletti bal oldali ajtót használhatta, de a jobb oldali kapun át a rakodók melletti szabad térségen is helyet foglalhattak.[48]

A vonatot már a vármegye területére érkezéskor külön látványossággal fogadták. A tervek szerint „a péteri állomáson, innét a város határán nagy örömtűz világítja meg a különvonat útját, melyen határunkba lép be. Innét kezdve 25 kilométeres hosszúságban a vonat mindkét oldalán fáklyások állanak sorfalat 100 méter távolságra egymástól s minden kilométernél nagy örömtüzek gyulladnak fel a pályatesttől 60 méter távolságra. Nagyobb örömtűz fog lángolni az állomás mindkét oldalán a szentkuti-út mellett és Varga Benedek tanyáján. Az egész útvonalon 100 ágyúlövés üdvözli a bujdosók hazatérő hamvait.”[49]

A félegyházi pályaudvart is igen pompásan és – a kisvárosi viszonyokhoz képest – nagyon fényűzően díszítették fel. A világításról a budapesti székhelyű Emmerling Adolf-féle tűzijáték, lampion és szabadtéri fáklya készítésére szakosodott gyár gondoskodott.

Az Emmerlin-cég levele a városhoz (MNL BKML V. 175. b. 4825/1906)

Összesen 60 darab ún. „flambo”-t[50], hat darab acetylén fényszórót, 200 fáklyát, ezer „velencei golyót”, 20 betű-transzparenst és 100 ágyúlövést rendelt meg a város, 1642 korona értékben.[51] A többi kelléket a szintén pesti székhelyű, Csathó Aurél és Rumbold Bernát nevével fémjelzett „Victoria” Zászló- és Papírmachégyár, Díszítési Vállalat szállította.

A Rumbold-cég levele a városhoz (MNL BKML V. 175. b. 4825/1906)

A városi tanács részére az alábbiakról adtak számlát: 11 db címerpajzs 2-2 zászlóval; 2 diadalkapu, a faváz vörös-kék bevonása; ünnepi sátor aranyozott lándzsákkal, bordó szövettel díszítve, padló és híd vörös moltonnal[52] bevonva; 50 db 7 méteres oszlop vörös bevonása; összesen 60 darab különböző méretű nemzeti zászló kölcsönzése.[53]

A helyi újság tudósítása szerint „a pályaudvar azon részén egyfelől, hol a raktárak végződnek, másfelől hol a rakodóhelyiségek végződnek,[54] egy-egy diadalkapu fog állani, melynek ívezete alatt fog berobogni a hamvakat hozó különvonat. A diadalkapuk nemzeti drapériával, a Rákóczi-család színeivel, a vörös és kék színnel, e színekben ékes zászlókkal lesznek díszítve. A díszítés között ott fog ragyogni fényes flambó világító testekből a Rákóczi monogrammja.[55] A diadalkapu közötti térség két oldalán 10-10 méterre felállított oszlopon nagy flambó világító testek adnak világítást, ezeken kívül hat acetylén fényszóró ad nappali fényt. A világító oszlopok közeit girlandok[56] fogják összekötni világító golyókkal s ezek mellett két oldalt 200 fáklyás fog sorfalat állni. Az állomás előtt, ahol a vonat megáll, lesz a fejedelmi díszsátor az ünnepélyen szereplők részére, ez előtt lesz 10 nagyobb dísztüzet szolgáltató nagyobb flambó a szarkofág mellett. A sátor felett a vasúti állomás emeletén nagy trasparent fog állani két méteres izzótestekből álló betűs felirattal: Hódolunk neked, dicső fejedelem.”[57]

A megemlékezésre nagyon sokan jöttek a környező településekről is. „A szomszéd városok egymást múlják felül az ünnepségen való részvétel tekintetében. Nagy küldöttség jött Kiskunhalasról dr. Babó Mihály országgyűlési képviselő, dr. Nagy Mór polgármester s Kovács Károly főjegyző vezetésével. A küldöttség több száz tagból áll. A csongrádi kétszáz tagú küldöttség Faragó Antal országgyűlési képviselő vezetésével érkezett meg. A kiskunmajsaiak is rendkívül sokan jöttek el, hogy kegyeletük adóját itt rójják le a nagy fejedelem iránt. Igen népes küldöttség jött Új és Ó-Kécskéről, Alpárról, Tiszaújfaluról, Jászszentlászlóról, Szankról, Pál- és Pétermonostoráról. Ezen küldöttségeket az illető községek főjegyzői vezették. A küldöttségek mindegyike remek koszorút hozott magával, melyekkel a drága fejedelmi hamvakat koszorúzzák meg.”[58] A városi hatóság, a tanintézetek, egyesületek, testületek és magánszemélyek élővirágokból és babérlevelekből készült koszorúinak feliratai közül néhány szövege a következő volt:

„A dicső fejedelemnek, bujdosó társainak – Kiskunfélegyháza város közönsége

Zrínyi Ilonának – a félegyházi hölgyek

A bujdosók hamvainak kegyelete jeléül – a kiskunfélegyházi járásbíróság

Nagyasszonyunknak, Zrínyi Ilonának – a félegyházi polgári leányiskola

A szabadság hősének – a félegyházi főgymnasium

Eszméidért élünk, halunk – a kiskunfélegyházi áll. tanítóképző ifjúsága

A legnagyobb kurucnak – a félegyházi cong. izr. hitközség

A hazatért fejedelmi hamvaknak – a félegyházi kereskedelmi társulat”.

A polgári leányiskola nemzetiszínű koszorújának értékét nagyban emelte az a szép s elismerésre méltó körülmény, hogy a nemzeti színű szalag feliratát az intézet növendékei hímezték ki úgy, hogy minden növendék tett rajta öltéseket.[59]

A hamvak fogadása

A hamvak félegyházi fogadásáról hű képet ad az események után megjelent helyi újság. „Regébe illő volt az a hódolat, mellyel magasztos érzéseiben egybeolvadt nemzet fogadta nagy fiainak porait. Így lelkesedni csak a magyar tud; így szeretni csak e sokat szenvedett nemzet tud, így dicsőíteni csak e szabadságra született megtörhetetlen nép tud, melynek lelkében áldó béke s haragvó vérzivatarok között élt és lelkesített a nagy hősök legendás emléke. És ebben az érzésben, ebben a nagyszerű és magasztos megdicsőülésben igazán nagynak, nemesen gondolkozónak és lelkesnek mutatta magát városunk igaz kun népe és nemes versenyre kelt a Tisza-Duna közén lakó magyarsággal. A kiskunfélegyházi nép lelkesedését szárnyaira kapta a gyors hír s az egész ország hamar tudomást szerzett róla, hogy hogyan tudunk lelkesedni akkor, mikor egy nagy eszme képviselőjét kell glóriás fénnyel megdicsőíteni. Kiskunfélegyháza népe előtt meghajtjuk elismerésünk zászlóját és reméljük, hogy ezután is minden nagy eszme diadalra juttatásával ilyen nemesnek, ilyen nagynak s ilyen áldozatkésznek fogja mutatni magát. A fény, melyet kifejtett, visszasugárzik reá ragyogó sugaraival s történetének egyik legszebb lapját teszi örökre fényessé. Elismerés illeti azokat, kik lelkük melegével s magas lelkesedésével a fényes ünneplésnek vezérei valának. […] A kiskunfélegyházi nép szent áhítattal telt várakozása mellett érkeztek meg a bujdosók hamvai az állomásra. Hogy a legnagyobb elfogulatlansággal számoljunk be a ragyogó fényes képről, átadjuk a szót a fővárosi sajtónak, mely a következőket írja a város dicsőségére a mi fényes fogadásunkról: […] Pestvármegye határához ért Rákóczi teteme s a bujdosók hamvai. A pályatest mentén mindenütt világosság támadt, Pestvármegye a határán fáklyafénnyel fogadta a fejedelmi hamvakat. Két oldalt kisebb-nagyobb távolságra emberek, asszonyok álltak fáklyával a kezükben. A hideg őszi éjszakában ki tudja, hány óráig várakoztak türelemmel ezek az emberek Rákóczi hamvaira… csak azért az egy pillanatért, amikor a tündéri fényben úszó tetemvivő kocsik előttük elrobogtak. Mindenfelől őrtüzek világítottak. Égő szalmakazlak piros lángja lobban fel mindenfelől. A tanyák népe is csak az őrtüzek fényénél látta a fejedelem vonatát, amint robog, megy előre Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyén végig. A bogárhátú apró házak ablakaiból egy-egy halvány gyertyaláng csillogott… A tanyákon mindenütt ébren voltak ezen az éjszakán, nem aludt senki, amerre a vonat elhaladt. Pusztapéteri közelében egy gyönyörű transzparenttel, Rákóczi színeit feltüntető apró lámpákkal kivilágított ház vált ki a sötét háttérből s szórta fényeit mindenfelé. Pár percig csillogott ez a fényesség, aztán mintha elhamvadt volna, amikor már közeledett[a vonat] a kiskunfélegyházi állomáshoz.

Mintha fényszórók világították volna meg a vonat útját, olyan sugárkévéket ontott a kiskunfélegyházi állomás. Idejöttek Pestvármegye urai a határ első nagyobb állomására Rákóczi Ferenc, Thököly, Bercsényi, Zrínyi Ilona, Eszterházy és Sibrik hamvait köszönteni s Pestvármegye hódolatát a nagy fejedelem hamvainak bemutatni. Az ország első vármegyéjéhez méltó volt az a fényesség, az a fáklyasor, azok a sok-sok őrtüzek, amelyeknek vakító fényénél a nagy bujdosó a megyén keresztül megtért utolsó pihenőjére, a hazai földbe. Ameddig az éjszakai sötétség tartott, Pestvármegye fáklyái égtek s a reggeli szürkület oltotta el a fáklyákat, az őrtüzeket, az örömtüzeket, de a lelkesedést nem, mert ez kísérte a vonatot útjában, mindenütt. Mintha egy nagy hatalmas tömeggé csoportosult volna a vármegye népe, ritkább és sűrűbb soraival valóságos élő sövény volt, amely mellett diadalmas útján ment a nagy fejedelem.

Pár perccel a kitűzött idő után reggel 4 óra 30 perckor[60] ért a vonat a kiskunfélegyházi állomás távjelzőjéhez. Éles füttye belesivított az éjszakába s a vonat, mintha egy tűztenger felé indult volna, olyan világos fény sugárzott feléje a kiskunfélegyházi állomás felől. Az állomás épületéről száz meg száz lámpa csillogott, világított s különféle színben ragyogott. Az állomásra hatalmas diadalkapun keresztül ment be a vonat. A diadalkapu is csupa fény, csupa világosság volt, de ennél is erősebben szórta piros kék színeit az a transparent, amely ezeket a tűzben égő szavakat szórta az érkező tetemek elé: Dicsőség a bujdosóknak. Egész zászlóerdő borult az állomás épületére, Rákóczi színeit viselő zászlók, nemzeti színű lobogók, s a megye színeit hirdető zászlók szinte megszámlálhatatlan mennyiségben… s minden zászló mellett egy-egy égő mécs, színes lámpa. Valóságos csillagsor, amely elpusztította a sötétséget arra az időre, amíg a nagy fejedelem tetemei Kiskunfélegyházán a vármegye területén hosszú útjokban megpihentek. Az állomás épületének közepétől egy feljáratot építettek keresztül az első sínpáron, ennél a feljárónál állt meg a ravatalos kocsi. Ott szorongtak színes díszmagyarban a vármegye urai Gulner főispán, Fazekas alispán, Holló Lajos Kiskunfélegyháza város képviselője, Szerelemhegyi Károly polgármester, Kemény Kálmán tb. főjegyző, Szabó Géza tb. főjegyző, Szemere Huba, Földváry Elemér, Madarász Adorján és még nagyon sokan. Gyönyörű díszmagyaros ruhájuk csillogott-villogott a fényességben, a drága ékszereken megtört az a sok sugár, amely a lámpákról hullott oda. És az a tengersok nép, a város úri társasága, asszonyai, lányai, a földművelő dolgos nép mind egy tömegben, csendesen, méltóságteljesen rendben s minden lárma, tolongás, dülekedés nélkül állt s várta a fejedelem vonatát. Az egyetemi dalárda egyenruhás emberei s a félegyházi úri dalárda köszöntötte hazafias diadallal [sic! helyette: dallal] Kiskunfélegyháza állomáson először a fejedelmi hamvakat. A csöndes éjszakában panaszosan elterjed a kurucok régi Rákóczi nótája, ennek hangjainál vonult be a halott fejedelem Kiskunfélegyházára a hideg októberi éjszakán… Először Kiss Boldizsár apátplébános a papi föveggel a fején[61] teljes egyházi díszben s nagy papi segédlettel[62] beszentelte a szent hamvakat. A vármegye nevében Fazekas alispán szólt. Levette a kalpagját s odafordult a fejedelmi ravatal felé s messze hallható hangon köszöntötte Rákóczi Ferenc bujdosótársait az ország első vármegyéje nevében. Beszédét azzal a megható fohászkodással végezte be, hogy a mindeneknek hatalmas alkotója adja, hogy Magyarország legyen magyar egészen. Szabad, független, gazdag nemzet, hatalmas és nagy legyen, békében boldog, hogy nemzeti erőit kifejthesse. Amen. Az alispán hazafias hangú szép beszédét gyakran szakította meg a tetszésnek felhangzó lármája. […] Amint az alispán befejezte hatalmas beszédét, a vármegye hajdúi vállukra kapták Pestvármegye öles koszorúját, amelyet a fejedelem koporsójára Pest-Pilis-Solt- és Kiskunmegye közönsége letett. Szerelemhegyi Károly dr. a város koszorúját tette le a ravatalra s egyszerre egész virágerdő támadt a ravatalos kocsi mellett. A hölgyközönség nevében Szerelemhegyi Károlyné, Endre Zsigmondné, Hoffer Józsefné Zrínyi Ilona koporsójára tettek gyönyörű koszorút. A főgimnázium, a járásbíróság [koszorúi] s egész sora a szebbnél szebb koszorúknak már nem fért a tetemvivő kocsiba, ezeket elhelyezték a többi koszorúk mellé egy másik kocsiba.

Húsz percnél tovább állt a vonat a kiskunfélegyházi állomáson.[63] Csendes áhítat szállta meg az embereket, ahogy ott látták maguk előtt Rákóczi fejedelem ravatalát, rajta a fejedelmi jelvényeket, a koronát, a jogart. Ezer és ezer szem tapadt a koporsókra és bizonyára ezer és ezer kéz kulcsolódott össze áhítatos imára… Az indulás ideje elérkezett… még egyszer felhangzott a szomorú dal búcsúzóul, a zászlókat még egyszer meg hajtották mind a ravatal előtt, Kiskunfélegyháza elbúcsúzott az ország halottaitól. A vármegye küldöttsége Holló Lajos képviselővel együtt felszállt a fejedelem hamvait vivő vonatra, amely kevéssel öt óra előtt hagyta el a kiskunfélegyházai állomást…

Amerre a vonat Kiskunfélegyháza határában elhaladt, mindenütt égő fáklyák sorai közt és messzefénylő örömtüzek ragyogásai között haladt el. A fáklyasor körülbelül 30 kilométer hosszú volt.[64] […] Midőn a szent hamvakat vivő vonat elhagyta állomásunkat, a nagyközönség még mindig a helyén állt lebilincselve, elbűvölve s kísérte még szemeivel messze a hajnali szürkületben tova robogó vonatot. Bele tellett vagy 10-15 perc, míg az emberek ezrei és ezrei megindultak visszatérni lakásaikba. Ilyen mozgalmas képet talán még sohasem öltött városunk. A zene szólt utcahosszat, a kocsik robogtak, a fáklyavivők százai hullámzottak az utcán. A derék képezdészek[65] a fényárban úszó képezde előtt égetve el még megmaradt fáklyáikat, kuruc dalokat énekeltek, mely messze hallatszott el a csendes éjszakában, hasonlóképpen tettek a lelkes gymnazisták is. Már megvirradt, mire csendes lett az utca s mire mindenki nyugovóra tért az átvirrasztott nagy éjszaka után. Sokan nem tudták álomra hunyni le szemeiket… ébren álmodtak fényes dicsőségről, ragyogó és lelkes szent percekről, melynek ihletésétől megittasodott a levegő, a föld, az ég s az egész magyarság.”[66]

Sokan el sem mozdultak az állomásról, hanem a hajnali vonattal a fővárosba utaztak, hogy tanúi legyenek az ottani ünnepségnek is. „A délutáni gyorsvonattal sokan már visszajöttek, s leírhatatlan szépnek mondották a fővárosi gyászos s mégis diadalmas bevonulást.”[67]

A félegyháziak elégedettek lehettek az általuk rendezett ünnepség pompájával, hiszen a visszajelzések ezt igazolták. „A fejedelmi hamvakat kísérőktől hallottuk, egész Budapestig nem volt oly fényes fogadtatás, mint városunkban. A remek diadalkapuk, díszsátor és fényes kivilágítás gyönyörű látványt nyújtottak a külön vonattal utazó közönségnek.”[68]

Iskolai ünnepélyek

A város középiskolái a miniszteri rendelet értelmében a kassai temetés napján, október 29-én, hétfőn tartották ünnepélyeiket. A főgimnáziumé ünnepélyes misével kezdődött, melyet Sille István hittanár celebrált a Szent István templomban. Utána az ifjúság a díszes tornacsarnokba vonult a tanári karral együtt, ahol hazafias dalokat énekeltek, közben pedig dr. Porst Kálmán történelem tanár tartott „magas szárnyalású szép beszédet”. A helybeli állami tanítóképző intézet „Eötvös Önképzőköre” és „Zeneköre” kilenc órakor tartotta meg intézete zenetermében a dicsőséges bujdosók emlékére rendezett Rákóczi-ünnepélyét a tanári testület közreműködésével s a nagy közönség jelenlétében, a következő műsorral:

„1. Hymnus. Énekelte az ifj. énekkar.

2. Ünnepi felolvasást tartott Nyilassy Sándor IV. éves növendék, ifj. elnök, miközben a Bártfai, Bugyi, Csala és Kovács IV. éves növendékekből alakult quartett Lavotta I. [helyesen: János]: Tisza szerenádját adták elő.

3. Ocskay árultatását[69] szavalta Hendrik Ferenc IV. éves növendék.

4. Szabadsághősök sírja felett. Énekelte az ifj. énekkar.

5. Rákóczi lelke. Előadja Bleier Sándor III. éves növendék.

6. Szózat. Énekelte az ifj. énekkar.

7. Rákóczi induló. Előadta az ifj. zenekar. […]

A pol. [gári] leányiskola lélekemelő ünnepély keretében hódolt nagy, nemzeti fejedelmünk dicső emlékének. [29-én] Reggel 9 órakor az ó-templomban gyász isteni tisztelet volt, melyen a növendékek a tanári kar kíséretében részt vettek. Mise után 10 órakor az iskola dísztermébe vonultak a növendékek, hol az egybegyűlt díszes közönség előtt Rákóczi fejedelmet és bujdosótársait dicsőítő költeményeket és karénekeket adtak elő. Kiemelendően nagy tetszést aratott Sebőkné Jakubek Emma, a történelem jeles tanárának remek felolvasása, melyben Rákóczi fejedelem mellett anyját, a hős lelkű Zrínyi Ilonát állította különösen a növendékek lelki szemei elé, mint a magyar nő, anya és honleány kitűnő példány képét. Az ünnepély 11 óra után ért véget […]. A helybeli kereskedelmi iskola is méltó módon ünnepelte meg Rákóczi emlékezetét. A temetés napján az előadásra feljött tanulóknak Szalay Gyula gondnok magyarázta meg a nagy nap jelentőségét, mely után a tanulók szünetet élveztek.”[70]

Utóhangok

Az ünnepségek végén a miniszterelnök hivatala „II. Rákóczi Ferencz nemes alakját és élete történetét röviden ismertető füzetnek 600 – hatszáz példányát a nép között díjtalanul leendő szétosztás végett” megküldte a város polgármesterének, aki úgy intézkedett, hogy a levéltárnok a kiadványból 12 darabot tartson vissza, a többit pedig küldje meg az elemi népiskolák igazgatójának, azzal az utasítással, hogy a füzeteket ossza ki a jobb tanulók között, illetve tartson meg belőle a könyvtár részére is.[71]

Az ünnepség fényét kissé elhomályosította az a tény, hogy a város a kifizetések kapcsán vitába keveredett az Emmerling-féle céggel. A polgármesteri hivatal részéről több kifogást is emeltek a megvilágításra vonatkozóan, amely – szerintük – nem volt elégséges. A cég válaszából kitűnik, hogy „A betűtranszparensek teljesen kifogástalanok voltak, csak 2 betűről hiányzott az ékezet, melyet a tetőn lévő közönség nagy száma miatt meggyújtani nem lehetett. Az acetylén fényszórók pedig, melyeknek felállítását az állomásfőnök úr a tetőn semmiképp sem engedte, csak úgy voltak alkalmazhatók, hogy 2 alkalmazottam a nyakába akasztva és kézben tartva világíthatott a Reflektorokkal […]. A flambókat illetőleg 59 db már 3 órakor mind égett és a vonat eltávozása után is mind égett, hogy oly nagy fényt nem áraszthattak, azt ottlétemkor azonnal kijelentettem, hogy ily kis flambóknak az alkalmazása 7 méter magas póznák tetején nem fogja a kívánt hatást eredményezni.”[72] A világítás „beüzemelésével” kapcsolatos késlekedésre azt hozta fel mentségül a cégvezető, hogy „a díszítéssel a Rumbold embere a vonat beérkezése előtt fél órával lett csak kész”, így természetesen az ezt követő munkálatok is kicsit megkéstek.[73] Sajnálatos módon az ünnepség alatt „három bambusz nádat üveg golyókkal együtt és 270 db nagy üveg golyót elloptak, továbbá a flambó bográcsokat és 2 acetylén fényszórónak a vízcsapját is”, ezzel 350 korona kárt okozva a kölcsönző cégnek. Ezenkívül 25 db fel nem használt ágyúlövés érkezett vissza a gyárhoz, vagyis nem használták el az összes megrendelt (100 db) lövést.[74] Egyéb eltulajdonítás is történt az ünnepség során. A magyar államvasutak ugyanis 30 darab kis nemzeti lobogót engedett át a pályaudvar díszítésére, amiből is eltűnt három.[75]

Hogy a város mennyit költött az ünnepségre, nem tudni pontosan, mivel nem maradt fenn az összes számla. A kül- és belterületi fáklyatartóknak, díszítőknek, különböző iparosoknak (asztalos, ács, lakatos,), szalmaőröknek és -gyújtóknak, szalmahordó fuvarosoknak, napszámosoknak és ágyú-kezelőknek összesen 1022 koronát fizettek ki.[76] Ha ehhez hozzászámítanánk a két pesti cégnél leadott megrendeléseket, a koszorú és a bankett költségeit, bizonyára tetemes összeget kapnánk.

A két helyi újság október elejétől kezdődően rendszeresen és részletesen tudósított a városi Rákóczi-ünnepség alakulásáról, kuruc verseket, Rákóczit dicsőítő költeményeket közöltek a közhangulat fokozására. Feltűnő viszont, hogy a helyi ünnepélynél nem láttak tovább, hiszen a pesti megemlékezésekről és a kassai temetésről már nem írtak, még a fővárosi lapokból sem vettek át semmit. A pesti események ismeretében mégis elmondható, hogy a félegyházi Rákóczi-ünnep – természetesen kisvárosi mértékkel – tökéletesen illett az országosan rendezett megemlékezések látványos, központilag megkoreografált, fényes sorába.

Úgy tűnik, hogy a hazafias eszme összekovácsolta a város elöljáróságát, hiszen teljes volt az összhang a tanácsban és a képviselőtestületben, nem emelt szót senki a túlzott költekezés, a város erejét már-már meghaladó kiadások, szervezési munkák ellen. Megtiszteltetésnek érezték, hogy a vármegye Kiskunfélegyházán akart ünnepelni, bár ez minden valószínűség szerint nem a város különösebb érdemeivel, hanem a frissen megválasztott alispán, Fazekas Ágoston félegyházi származásával és kötődésével függött össze. A ritka alkalmat, hogy a település a figyelem középpontjába került, igyekezett kihasználni a város és ez alkalommal „kitett magáért”. A korabeli dokumentumok magasztos pátosza mögé pillantva kitűnik, hogy a város milyen komoly erőfeszítéseket tett, hogy bebizonyítsa, Félegyháza „mély érzésű hazafiságával mindent elkövet, hogy ünnepe méltó legyen a szent hamvakhoz és a nagy fejedelem fennkölt lelkéhez. Városunk egész társadalma a legnagyobb lelkesedéssel munkál közre, hogy megmutassa az egész ország előtt, hogy a szabad kunok szabadságszerető ivadékai hogy tudnak ünnepelni.”[77]

Jegyzetek