ENDRE LÁSZLÓ ÉS KISKUNFÉLEGYHÁZA

Írásomban egy olyan életúttal foglalkozom, amelyet ugyan sokan feldolgoztak, mégis kevés súlyt fektettek Endre László és Kiskunfélegyháza (vagyis inkább az ott élők) viszonyára. A város, amelyből elszármazott, s csak ritka alkalmakkor látogatott oda vissza, másképp ítélte meg személyét. Sorsának bemutatása bepillantást enged a Horthy-kori Magyarország világába, az egykoron a fél ország által ismert alispán, majd államtitkár életébe. Sajátos negatív szerepvállalásával (az 1930-as évek végétől a '40-es évek közepéig) visszavonhatatlanul beírta magát a magyar történelembe. Alábbiakban azonban nem a zsidó deportálások gyakorlati levezénylőjeként hírhedtté vált Endre László szörnyű tetteire keresek magyarázatot, hanem Kiskunfélegyházához fűződő viszonyát szeretném áttekinteni és érzékeltetni.

Az Endre család története

A jászkun eredetű Endre András 1744-ben költözött át Jászárokszállásról az újratelepülő Kiskunfélegyházára. (1. kép)

Az Endre család címere

A család tagjai a földművelés mellett hamarosan a vármegyei közéletben is szerepet vállaltak, ennek köszönthetően a família gyorsan emelkedett a társadalmi ranglétrán. A XX. század elején Endre Zsigmond (1865-1944) teremtette meg a modern gazdaság feltételeit a család szentkúti birtokán. A több mint 200 katasztrális hold nagyságú földön gabona- és szőlőtermesztéssel, valamint erdőgazdálkodással foglalkozó Zsigmond nagy beruházásba fogva felépítette a legendássá vált Endre-kúriát, amelyet a népnyelvben - elképesztő méretei miatt - kastélynak neveztek.

Endre Zsigmond és felesége, valamint testvére (jobb oldalt)

A nyolcszobás, alápincézett, körfolyosós, vízvezetékes fürdőszobával és gázlámpás világítással ellátott épület a korszakban szokatlanul modernnek számított. (A villanyvilágítást Kiskunfélegyházán csak 1912-ben vezették be).[1] A gazdálkodás mellett aktív politikai életet is folytató Endre Zsigmond 1890 körül pomázi és abonyi szolgabíró, majd 1896-tól a félegyházi járás főszolgabírája lett. 1921-ben részt vett a nyugat-magyarországi harcokban.[2] 1922 és 1939 között a kiskunmajsai, később a gödöllői kerület országgyűlési képviselője volt. 1939-től 1944-ig az országgyűlés felsőházának tagja, valamint Pest vármegye törvényhatóságának örökös tagja és a Kun Szövetség vezére (1918) volt. Feltehetően számos kitüntetés tulajdonosa lehetett, de az átvizsgált források csak kettőt támasztanak alá. Az egyik egy 1930-ban történő adományozás, amely egy nem hivatalos állami kitüntetés, a TESZ[3] Jubileumi Emlékkeresztje volt. A szentkúti kúriában megrendezett nagyszabású banketten József Ferenc főherceg adta át az elismerést, a társadalmi szervezkedés területén kifejtett eredményes munkájáért. A főherceg megjelenése persze nem a véletlen műve volt. Nagyapja a Kunság főkapitánya volt, s a Kiskunság sorsát együtt intézte az Endre családdal, akinek férfi tagjai viszont a kapitányi rangot viselték. A jeles alkalmon megjelent dr. Preszly Elemér, a vármegye főispánja, Erdélyi Lóránt alispán, F. Szabó Dezső járási főszolgabíró és dr. Tóth József polgármester is.[4] Ez az összejövetel nagyszerűen bizonyítja, hogy az Endre család milyen nagy befolyással és tekintéllyel rendelkezett a vármegyén belül, így kevésbé meglepő Endre László gyorsan felívelő pályafutása.

Endre Zsigmond másik kitüntetését az ellenforradalom alatt véghezvitt cselekedetéért kapta. 1941 szeptemberében Horthy Miklós kormányzótól a világháborút követő forradalom idején, az életét veszélyeztető önfeláldozással véghezvitt hazafias tett elismeréseként a Nemzetvédelmi Keresztet vehette át.[5]

Endre Zsigmond és fia életútja a nyilas hatalomátvétel után gyorsan szétágazott. 1943-ban, az aranylakodalmon még együtt ünnepelt a család, de miután az akkor még alispán László elfogadta a Sztójay-kormányban a közigazgatási államtitkári posztot, az idős Endre már nem tudott egyetérteni fiával.

Szentkúti aranylakodalom, 1943. szeptember. Hátul: vitéz Endre László alispán.

Szentkúti aranylakodalom, 1943. szeptember. Felül közepén: Endre László, mellette jobbra: ifj. Endre Zsigmond, a széken középen: id. Endre Zsigmond

Életének saját kezével vetett végett 1944 októberében Velem községben (Vas megye). Búcsúlevelében arra hivatkozott, hogy gyenge egészségi állapotával csak lassítja családja nyugatra való menekülését.[6]

Idősebb Endre Zsigmond (Endre László fiát is Zsigmondnak hívták) pályájának és családi életének áttekintése azért lényeges, mert rávilágít az Endrék vagyoni helyzetére és megyén belüli hatalmára. Az ifjú Endre László, aki 1895-ben született Abonyban, Kiskunfélegyházán nőtt fel. 1913-ban érettségizett a város katolikus gimnáziumában, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult két évig jogot. Az időközben kitörő első világháborúba 1915 áprilisában jelentkezett. A Jászkun huszárezred főhadnagyaként több harctéren is megfordult, hősies viselkedéséért számos kitüntetéssel jutalmazták. Megkapta a legénységi I. és II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, a Bronz Katonai Érdemérmet a katonai érdemkereszt szalagján kardokkal és a Sebesülési Érmet.[7] 1917-ben már mint veterán tért vissza a felsőoktatásba, ahol 1918 júniusában jog- és államtudományból doktorált. A fiatal Endrére nagy hatást gyakorolt a háború, addig is meglévő konzervativizmusa mellé erős sovinizmus és antiszemitizmus társult. Ennek oka a vesztes háborúban keresendő, amelyet a zsidóság aknamunkájának tulajdonított.[8]

Első kinevezését a temesrékási járáshoz (Temes vármegye, ma: Románia) kapta 1918-ban, de a román megszállás miatt nem tudta átvenni hivatalát. A Tanácsköztársaság idején a család szentkúti birtokán bujkált feleségével, akit még előző év novemberében vett el. (Fábry Karolinával, Fábry Sándor nyugalmazott Békés megyei alispán lányával kötött frigye elég hamar válságba jutott, bár a válást csak 1944-ben mondták ki hivatalosan. Két gyermekük született: Mária és Zsigmond. Második feleségét, Crouy-Chanel Katalin grófnőt nem sokkal a válás kimondása után vette el.) Az ellenforradalom győzelme után, amelyben saját szervezésű lovas karhatalommal vett részt, végre megindulhatott a pályafutása.[9] 1919-ben a gödöllői járás szolgabírója, majd 1923-tól tizennégy éven át főszolgabírója lett.

vitéz Endre László szolgabíróként

Munkája mellett részt vett az 1921-es nyugat-magyarországi harcokban (például az ún. pinkafői csatában[10]) is, mely tettéért és első világháborús tevékenységéért 1922-ben Horthy Miklós vitézzé avatta. Hivatali tevékenysége során mindent elkövetett, hogy a járását osztályelsővé tegye.[11] Buzgósága, amely főleg a zsidóságot sújtotta, a '20-as évek Magyarországán azonban még nem talált visszhangra.

1928-ban New Yorkba utazott a hivatalos magyar delegációval, ahol a Kossuth-szobor leleplezésén vett részt. Kint tartózkodása során személyesen találkozott Henry Ford autógyárossal, akivel eszmei azonossága kötötte össze. Szintén megemlíthető, hogy külhoni utazásai egyikén Münchenben sikerült találkoznia Adolf Hitlerrel is, aki ekkoriban Magyarországon még kevéssé ismert személy volt. Hazatérése után az ideológiailag teljesen felvértezett Endre újult erővel vetette bele magát a politikai életbe. Miután kudarcot vallott a lovasberényi képviselőhelyért folytatott harcban, úgy döntött, pártot próbál meg létrehozni saját eszméinek hirdetésére. Megalapította a Fajvédő Szocialista Pártot, amelynek sikertelensége után Szálasi Ferenccel közösen létrehozták a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, amely 1937. október 23-án tartotta első nagygyűlését a Budai Vigadóban.[12] A politikai széljárás megváltozása azonban váratlanul kedvező fordulatot hozott Endre László életében. Endre Zsigmond intenzív lobbiba kezdett fia érdekében a kormányzónál és a miniszterelnöknél. Darányi, aki támogatta a szélsőjobboldallal való kiegyezést, hajlott is a párbeszédre. Így már nem volt váratlan, hogy Endre Lászlót 1938 januárjában megválasztották Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának. Az országos érdeklődést kiváltó eseményt a sajtó élénken tárgyalta, még Kiskunfélegyházán is.

vitéz Endre László alispánként, 1938.

Az alispánként 1938-tól 1944-ig tevékenykedő Endre László most már az ország vezér vármegyéjének élén tudta kibontakoztatni elképzeléseit. A vármegyei működés újraszabályozásától kezdve a legapróbb ügyekig szigorú rendet tartott, számos intézkedése azonban a vármegye zsidóságának ellehetetlenítését célozta. A központi ügyvitel gyors és egyöntetű ellátása végett az addigi 14 ügyosztályt 4-re csökkentette, a megye közegészségügyét és gazdasági ügyeit pedig a saját hatáskörébe utalta. Végeredményben a közigazgatási gépezet munkáján és anyagi terhein jelentősen könnyített.[13]

Mint említettük, az idősebb Endre Zsigmond ellenezte fia intenzívebb politikai szerepvállalását.

Három generáció, 1943. szeptember 3. Balról jobbra: id. Endre Zsigmond, Endre László, ifj. Endre Zsigmond

Endre László eredeti, díszes mentéje a Kiskun Múzeumban

Ő azonban, miután elutasította apja intő szavait, elvállalta a Sztójay-kormány államtitkári pozícióját. E poszton végre valóra válthatta elképzeléseit, német segítséggel. Adolf Eichmannal együttműködve megkezdődött a magyarországi zsidóság gettókba zárása és küszöbön állt már a deportálások kezdete is,[14] amelynek alaposságát jól mutatta, hogy 1944. május 15-én az államtitkár személyesen ellenőrizte az első transzportok indítását Kárpátalján.

Endre László közigazgatási államtitkár

Miután nemzetközi nyomásra Horthy július 6-án elrendelte a deportálások leállítását, a vidéken élő sárga csillagot viselők túlnyomó részét már elszállították az országból. A Sztójay-kormány augusztus végi bukása pedig magával rántotta Endrét is. Úgy tűnt, politikai karrierje véget ért, így önként jelentkezett harctéri szolgálatra. Részt vett a tótkomlósi, orosházi, szentesi és sövényházi harcokban.[15] A nyilas hatalomátvétel újabb kedvező alkalmat teremtett a számára. Korábbi párttársa, Szálasi Ferenc, a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki 1944. október 29-én. Részt vett az ország kiürítésében egészen 1945 márciusáig, mikor családjával együtt elhagyta Magyarország területét. Egy ideig Bécsben bujkált, majd amerikai katonák elfogták. 1945. október 8-án adták ki Magyarországnak. Pere 1945. december 17-től 1946. január 7-ig tartott és mind első-, mind másodfokon kötél általi halálra ítélték. 1946. március 29-én végezték ki.[16] Endre László és Kiskunfélegyháza

Endre László a gyermekkori éveket leszámítva, amikor a félegyházi gimnáziumban tanult, nem sok időt töltött a városban. Valószínű, többször megfordult alispánsága előtt is a szentkúti kúrián, de ez a városra és annak közéletére nem gyakorolt nagy hatást. Minden megváltozott azonban a kinevezésével. A település vezetősége jól érezte a kínálkozó ritka alkalmat. Bár már korábban is volt rá példa, hogy a Kiskunság adta az alispánt, a gazdasági válság sújtotta '30-as években ez a szituáció kifejezetten áldásosnak tűnt. A szintén félegyházi származású Fazekas Ágoston alispánsága idején (1905-1918) ugyanis közvetlenül nem szenvedett a lakosság úgy, mint a gazdasági világválság utáni években. A város kasszája az egész korszak alatt deficites volt[17], csődgondnokot rendeltek ki az élére, nagyfokú munkanélküliség sújtotta a települést. Endre László kinevezése tehát a legjobbkor érkezett. Beiktatása alkalmából elsőnek édesapja, Endre Zsigmond üdvözölte, majd Preszly Elemér főispán köszöntötte meleg szavakkal, átadta neki a vármegye pecsétjét és a levéltár kulcsát. Beiktatásakor elhangzott ars poeticája a következő volt:

„Sokan beszéltek politikáról ezzel a választással kapcsolatosan. Nekem, mint alispánnak, felesleges politizálnom. Napi- és pártpolitikával foglalkoznom nem is helyes. Azonban természetes, hogy miután a törvényhatóság bizalma eddigi közigazgatási és közéleti munkásságom alapján választott meg, én az eddigi múltamtól semmi körülmények között el nem szakadok.”[18]

Szavai jól jellemzik határozottságát és elszántságát, valamint azt az irányt, amit addig követett és azután is következetesen meg kívánt valósítani. A ceremónia a Gellért Szállóban folytatódott, ahol a díszebéden elmondott szónoklata megint csak bepillantást engedett nézetrendszerének sajátosságaiba:

„Határozottan és félreérthetetlenül kijelentem - úgymond -, hogy semmiféle külföldi példa után nem indulok, mikor ezt a programot szolgálom. A fajvédelmi gondolatnak más értelme nincs, mint hogy itt, ebben az országban elsősorban az államalkotó, államfenntartó magyar faj az, amely az élethez jogosult.

Nem gyűlöletet hirdetünk, hanem mélységes szeretetet és megbecsülést saját fajtánk iránt. Nem bántjuk más meggyőződését, de megköveteljük, hogy más is tiszteletben tartsa a mienket.”[19]

A félegyházi képviselőtestület e jeles alkalomból megtartott ülésen tárgyalta az alispán üdvözlését. Dr. Tóth József városi képviselő, aki az indítványt kezdeményezte, a következő beszédet intézte a képviselőkhöz:

„[...]Pestvármegye törvényhatósági közgyűlése a kiskunfélegyházi Endre család egyik kiváló tagját dr. vitéz Endre László gödöllői főszolgabíró urat Pestvármegye alispánjává választotta.

Az öröm és büszkeség ténye, hogy ismét a mi fiunk lett a vármegyénk alispánja, arra lelkesített bennünket, hogy az új alispán urat, aki magát a mi fiunknak, tehát Kiskunfélegyházinak vallja, innen a város közgyűléséből őszinte tisztelettel és igaz szeretettel üdvözöljük.

Pestvármegye alispáni méltósága országos viszonylatban is igen nagy tekintéllyel és igen nagy hatalommal bíró pozíció. Éppen ezért mireánk Félegyháziakra különösen fényes napsugár sütött ki, mert most már lehetősége látszik annak, hogy bennünket, az ország legszegényebb városát nagy fiunk bajainkból kiemeljen. És mint ahogy az alispán választás óta hallani is lehetett, az új alispán úr odanyilatkozott, hogy városunkat ki akarja emelni nehéz helyzetéből és ahol csak módjában áll segíteni óhajt.

Nekünk ezt a felűről felénk nyújtott baráti jobbot örömmel kell megragadnunk, őszinte hálával és ragaszkodással viszonoznunk, miért is indítványozom mély tisztelettel, hogy a képviselőtestület nyilvánítsa hódolatteljes tiszteletét és üdvözletét a vármegye megválasztott alispánja előtt és az erről hozandó határozatának megfelelő ünnepélyes formák között való átadásra küldöttséget alakítson, mely küldöttség Budapestre utazva a város közönsége nevében és érdekében kérje alispán urunk erkölcsi támogatását.”[20]

Az indítvány önmagáért beszélt, ennek megfelelően a képviselők egyhangúlag támogatták. Nem volt kérdés, mit vártak az új alispán személyétől: elsősorban anyagi hozzájárulást a város felvirágoztatásához. Reményeikben nem is kellett csalódniuk.

Endre László összesen vagy egy tucat alkalommal járt alispáni méltóságában Kiskunfélegyházán. Első ízben tett látogatásakor szinte ünneplőbe öltözött a város. A városháza előtt diadalkapu és lelkes tömeg fogadta, majd a díszteremben köszöntötték a képviselők, élükön dr. Ring József polgármesterrel. Miután Endre levezette a közgyűlést, a polgármesteri szobában fogadta a vitézek, a frontharcosok, a hadirokkantak, a MOVE[21], az iparosok és a kereskedők küldöttségeit. Ezen idő alatt sok ezer főnyi tömeg gyűlt össze az országzászlónál, ahol a leventezenekar, a levente díszszakasz, a polgári fiúiskola, a gimnázium cserkészei és a tanítóképző diákjai várták. Este nagyszabású bankettel ünnepelték érkezését, amelyen a város társadalmi elitje vett részt.[22]

Második látogatására 1939 januárjában került sor, amelynek apropója az új polgármester megválasztása volt. Endre László a jelöltek visszalépése után Rozsnyay Béla valkói főjegyzőt nevezte ki a város élére. Az alispán az újonnan kinevezett polgármester legsürgetőbb feladatainak az új közkórház, az utak és tanyai közigazgatási kirendeltségek létesítését tartotta.[23] Alispáni évei alatt viszonylag sokat látogatott haza, általában rövid időre, de ezek az alkalmak többnyire a hivatali érintkezés formális gyakorlatát mutatták. Kivételt képez az 1941-ik évi látogatás, amikor májusban a város első aranymisés főpapja, Zámbó Dezső kanonok-plébános tiszteltére érkezett Endre László Kiskunfélegyházára, akit mind a saját, mind a vármegye közönsége nevében üdvözölt, méltatva kötelességtudatát és a város iránti szeretetét.[24]

Endre László legjelentősebb és legmaradandóbb Félegyházán tett látogatásai az 1942-43-ik évekhez kötődnek. 1942 májusában sok általa kezdeményezett vagy támogatott fejlesztés ért révbe. Fényes ünnepségek közepette adták át az ONCSA-telep[25] házait, amelynek kulcsait az alispán személyesen nyújtotta át az új tulajdonosoknak. Ezt a Kiskun Múzeum megnyitása és a közkórház alapkövének letétele követte. A családi házak építése, az országos jelentőségű múzeum átadása, valamint a létfontosságú kórház építésének kezdete jelezte Kiskunfélegyháza számára, hogy az alispán tényleg törődik a várossal és annak lakosaival.[26] Az itt élők úgy érezték, hogy az elmúlt 70-80 évben nem volt ehhez fogható fejlesztés a térségben.

Endre László utolsó látogatása a város 200 éves fennállásának apropójaként történt 1943 júniusában. A jubileumi ünnepség vendégei voltak dr. Pétery József váci megyéspüspök, dr. Endre Zsigmond felsőházi tag és maga vitéz Endre László. Miután a megyéspüspök szentmisét celebrált, díszközgyűlést tartottak a városházán, ahol - utoljára - az alispán is szót kapott.[27] Ez volt az utolsó személyes megnyilvánulása földijei előtt. A díszközgyűlésen a következő beszédet mondta el Kiskunfélegyháza születésnapja kapcsán:

„A mai ünnepségünket megtisztelő megyés Főpásztor úr után engedjék meg, hogy egész röviden én is kifejezzem szerencsekívánataimat Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatóságának, több mint másfélmillió lelket számláló közönsége nevében, Kiskunfélegyháza kétszáz éve jubileuma alkalmával. Teszem ezt, nemcsak mint ennek a vármegyének első tisztviselője, hanem úgyis, mint hűséges fia ennek a városnak. Ünnepi mise közben tartott szentbeszédében megemlékezett ennek a városnak múltjáról és jövőbeli hivatásáról Vedres Béla apátplébános úr. Azt mondta az apátplébános úr, hogy Kiskunfélegyháza a fejlődés során nem ért el világvárosi rangot, hanem kifejlődött egészséges, katolikus középfokú várossá. Úgy érzem, hogy mi büszkék lehetünk erre a rangra, és úgy érzem, hogy nem volna szabad, hogy példaképünk egy világváros legyen. Sokkal inkább akarunk magyarok maradni, magyar város maradni, mint világváros, nagy nemzetközi város lenni. Mi ha példaképet akarunk választani magunknak, akkor azt sokkal szívesebben keressük az ősi magyar városok, a történelmi múlttal bíró Kolozsvár, Kassa vagy hős Eger és más ilyen városok között, még a saját fővárosunkat is beleértve. Mi büszkék akarunk lenni fővárosunkra, de az a fejlődés, ami a fővárost ehhez a világvárosi viszonylathoz juttatta, azoknak az utolsó évtizedeknek, nemzetközi szabadkőműves zsidó szellemisége, nem lehet, hogy példakép legyen Félegyháza közönsége előtt. Mi hűek akarunk lenni történelmi programunkhoz, mi hűségesek akarunk maradni ősi magyarságunkhoz, amely nemcsak arra tanít bennünket, hogy mindig és mindenek felett magyarok maradjunk, hanem arra is, hogy magunk között ne tűrjük meg azokat, akik egy magyar város haladásának és jövő fejlődésének útját állják. Éppen ezért akarunk kitartani azoknak a kun kapitányoknak a tradíciója mellett, akik nemcsak saját helységük, de a kunság minden helységében megtiltották azt, hogy a mi ősi ellenségünk megtelepedjen közöttünk és akik megbüntették azokat [akik] szállást adtak neki. És ha ennek a városnak 200 esztendős múltjában valami törés mutatkozott, az éppen ezzel a kérdéssel függ össze, az utolsó évtizedek irányváltoztatásával, amikor ebben a városban is megerősödött a zsidóság. Nincs ma annak helye ebben az ünnepélyes pillanatban, [hogy] ezekről a kérdésekről tartsunk beszédet, de éppen azért, mivel ma is történelmi események forgatagában élünk s a világ legnagyobb küzdelmének részesei vagyunk, újra ezer éves hivatásunkat töltve be, védve a nyugati 2000 éves krisztusi kultúrát a barbár veszedelmei ellen, ezekben a pillanatokban is kell, hogy lássuk és világosan lássuk ezeket a veszedelmeket, amelyek még inkább meg kell, hogy erősítsenek bennünket abban a hitünkben, hogy jó úton, igaz és helyes úton járjunk. Ez a város éppen azzal tűnt ki, nemcsak ennek a vidéknek, nemcsak a kunság városai között, hogy arányszámánál fogva is a katolikusság legnagyobb többségben él benne testvéries közösségben más templomba járó keresztény felebarátaival, hanem külön hírnévre tett szert ez a város azzal, hogy magyarságában legnagyobb szaporulata volt a többi városok között, s ezzel példaadó kötelességét teljesítette. Méltó példája lehet a többi magyar városnak és helységnek. A jövő magyarság fennmaradásának /legfontosabb biztosítéka/ legbiztosabb záradéka éppen ez a szaporodási készség, amely életképességének legfontosabb biztosítéka. Talán soha egy nemzet nem hozott annyi véráldozatot történeti hivatásáért, mint a magyar. Éppen ezért talán egyetlen nemzet nem fogyatkozott meg annyira véradó folytán, mint a magyar. Körülöttünk mind olyan népek és nemzetiségek helyezkednek el, akiknek a szaporodási arányszáma sokkal magasabb a magyarság arányszámánál. Ha ez az arányszám a jövő évtizedekben is megmaradna, akkor nem sok idő kellene ahhoz, hogy a magyar nép és magyar nemzet örökre eltűnjön Európa térképéről. Éppen ezért fontos, hogy a magyarság szaporodása Kiskunfélegyháza példájához igazodjon és haladjon tovább azon az úton, amely a krisztusi és az ősi magyarság megerősödésében újabb 1000 esztendő felé mutat.”[28]

Visszatekintve a vizsgált forrásokra kijelenthető, hogy Endre László félegyházinak vallotta magát. Méghozzá olyannak, akinek cselekednie, tennie kell valamit szeretett városa felemelkedéséért. A településnek juttatott anyagi támogatások, a megvalósuló beruházások és a sok magánlátogatás is ezt támasztja alá. A lakosság pedig szeretettel és tisztelettel honorálta alispánja figyelmességét. Későbbi működésével már nem szimpatizáltak a kiskunok, s a város egykoron „hűséges fia” kitörlődött a helyiek emlékezetéből.

Irodalom

BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet
Petőfiszállás. Budapest. 2001.

CSATÁR István–HOVANNESIAN Eghia–OLÁH György (szerk.)
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét törvényhatósági jogú város adattára. Budapest. 1938.

KOVÁCS Tamás
Endre László, aki halálba küldte a magyar zsidókat. In: Rubicon, 2008/7-8., 96-103. o.
Magyar Életrajzi Lexikon. Forrás: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/index.html (2010.05.20.)
Vitézek Albuma. Budapest. 1939.

Források

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára Kiskunfélegyházi Részlege V. 171/a., V. 175/b.

Félegyházi Közlöny (szerk.: Feuer Illés, Feuer Nyomda)

Kiskun Félegyházi Közlöny (szerk.: Krenner Zoltán)

Kiskunsági Közlöny (szerk.: dr. Tóth József)

Képek forrásai

2. Endre Zsigmond és felesége, valamint testvére (jobb oldal). (Kiskun Múzeum Történelmi dokumentumok gyűjteménye 96.14.1.)

3. Szentkúti aranylakodalom 1943. szeptember. Hátul vitéz Endre László alispán. (Kiskun Múzeum Történelmi dokumentumok gyűjteménye 96.15.1.)

4. Szentkúti aranylakodalom, 1943. szeptember. Felül közepén: Endre László, mellette jobbra ifj. Endre Zsigmond, a széken középen: id. Endre Zsigmond (Kiskun Múzeum Történelmi dokumentumok gyűjteménye 96.11.1.)

5. vitéz Endre László szolgabíróként (KOVÁCS Tamás, 2008.)

6. vitéz Endre László alispánként, 1938. (CSATÁR István-HOVANNESIAN Eghia-OLÁH György (szerk.), 1938. 11. o.)

7. Három generáció, 1943. szeptember 3. (balról jobbra): id. Endre Zsigmond, Endre László, ifj. Endre Zsigmond (Kiskun Múzeum Történelmi dokumentumok gyűjteménye 96. 13. 1.)

8. Endre László eredeti mentéje a Kiskun Múzeumban. (A szerző fotója.)

9. Endre László közigazgatási államtitkár Forrás: A Holokauszt Magyarországon. Digitális tananyag diákoknak és tanároknak. Ki kicsoda? http://images. google.hu/imgres?imgurl=http://www.holokausztmagyarorszagon.hu /images/photo/kep-4_1_2-b.jpg (2010. 05. 20.)

Jegyzetek