A JENOVAY-HÁZTÓL A TÁBY JÓZSEF-FÉLE HÁZIG

A kiskunfélegyházi szecessziós építészet emlékei

Az egyes lakóházak történetéhez, építéstörténetéhez sokszor célszerű a megrendelő felől közelíteni. Nemcsak azért, mert a levéltári mutatókból az ő neve alapján lehet megtalálni az építésre vonatkozó iratokat, hanem mert személye meghatározó tényező - legalább annyira, mint a házat tervező személyé - hiszen az ő vagyonából építkeznek, ő lakik az épületben. Ráadásul, ha olyan közegből választunk kutatási téma gyanánt házat, mint amilyen a századfordulós Kiskunfélegyháza, számolni kell azzal is, hogy az épület reprezentációs eszköz is: a magánház mindig státust jelenít meg. A tervező személye ezek között a viszonyok között nem sokat számít: az általa tervezett épület nem biztos, hogy megvalósul, vagy ha meg is valósul, megvan rá az esély, hogy az építtetőnek nem tetszik és áttervezteti. Erre akadt is példa: Német László földbirtokos öt év alatt például kétszer építkezett: lecserélte házát mutatósabb, bonyolultabb mintázattal díszített homlokzatú házra.[1]

A kiskunfélegyházi helyismereti irodalomban többször volt szó a Jenovay-féle házként megnevezett épületről, amit nyilvánvalóan, mint a többi házat is, lakója után neveztek el. A házra vonatkozó források után kutatva tehát először az építtetőnek vélt lakó után néztem. Hogy ezúttal célravezető volt-e a megrendelő felőli megközelítés vagy sem, az alábbi sorokból kiderül.[2]

A Félegyházi Nagy Képes Naptárban említett Jenovay Dezső „fiskális barátunk”-ról van szó.[3] Jenovay ügyvéd volt, többen bízták meg őt virilis joguk gyakorlásával, többek közt Kalmár Józsefné és Puky József.[4] Jenovay volt a Kalmárné-féle hagyatékból alapított ösztöndíj felügyelője, amelyet többek közt a festő Holló László is elnyert. Jenovay a Kalmárné tulajdonában lévő házban élt, a Szegedi úton (ma Móra Ferenc tér).

Szociális ügyek iránt érzékeny ember képe rajzolódik ki az éhező szegények érdekében 1915-ben írt vezércikkéből.[5] Azt is tudjuk róla, hogy szabadidejében fotográfiával foglalkozott. Érdemeiért, amelyek még további feltárásra várnak, a ma Móra tér nevet viselő közterületet 1927 februárjában róla nevezték Jenovay Dezső térnek.[6]

A Jenovay-féle házat többször említik a helyi hírlapok, innen ismerjük a házzal történteket.[7] Az első világháború és az azt követő forradalmak idején az épület rossz állapotba került. Jenovay valószínűleg ki is költözött belőle. A házba a városi tanács az osztálymérnökséget költöztette, és egy ideig levéltár is működött benne.[8] A Jenovay-házban elhelyezett osztálymérnökséggel a város 1923-ban kötött szerződést, de az osztálymérnökség már 1912-ben is a házban működött.[9] 1923-ban a ház kijavítására a városi tanács zárt ajánlati versenytárgyalást hirdetett október elsejei határidővel.[10] A ház renoválására Bódi Elek 3 172 000 korona, Besze Béla pedig 3 873 080 K értékben tett ajánlatot.[11] Végül a tanács úgy határozott, hogy a ház javítási munkálatait házilag fogja végeztetni.[12]

A félegyházi levéltár közigazgatási mutatói képezik az egyedüli levéltári forrásanyagot a ház történetének kutatásához. Az 1912-es mutatóból kiderül, hogy Dobos Imre 1912-ben végzett a házon javításokat, egy Kis János nevű vállalkozó ugyanekkor elbontott egy kéményt. Molnár Imre kiigazította a kályhát 31 K 40 f-ért. Ugyanebben az évben a házat ki is festették (valószínűleg a javítások után), a festési munkálatokról megvolt valaha a számla is - Csillag János[13] nevére, 40 koronáról. 1913-ban a ház hátulsó részét is kijavították, valószínűleg az ehhez felhasznált tégláról kelt a félegyházi téglagyár 160 koronás számlája.

Az 1920-as közigazgatási mutató a következő adalékokat szolgáltatta: 1918-ban elvitték a ház pincéjében tárolt 84 petróleumos hordót. 1920-ban egy László József nevű ember készített a házról 300 koronáért egy jegyzéket, továbbá a ház udvarában eperfák voltak, amiket a tanács kivágatott és elárvereztetett. Ezek az adalékok a művészettörténészt vajmi kevéssé érdeklik. A ház a századfordulós Félegyháza házai között a lakó és a tulajdonos személyét ismerve nagy presztízzsel rendelkezhetett, azonban az eddig felkutatott források egyike sem szolgáltatott a Jenovay-féle ház külsejére vagy belsejére nézve érdemi információt, még a pontos építési dátumát sem ismerjük.

Az 1999-ben megjelent kiskunfélegyházi helyismereti könyvben Rosta Ferenc írt egy Jenovay-féle házként megnevezett épületről, méltatva a szép szecessziós-eklektikus homlokzatot.[14] Rosta a Jenovay-féle házat a Móra téren lévő, ma sárgára festett épülettel azonosítja, amelyben korábban óvoda működött. A ház a Móra tér 4. számot viseli. Csakhogy biztosra vehető, hogy Jenovay Dezső sohasem lakott ebben a házban.

Mindezt a következőkből tudjuk. A levéltárban található egy Dóczy Pál városi mérnök által 1908. október 6-án aláírt helyszínrajz a Kalmárné által fúratott, mai Móra téri artézi kútból (Angyalos kút) vezetendő vízvezetékekről.[15]

Dóczy Pál városi mérnök rajza (MNL BKML V.175b 5010/1908 iratanyagban)

Kalmárné, akinek a város eme területén összesen hat telke volt[16], a vizet saját otthonába kívánta bevezetni, továbbá az 511-es számú telken fekvő, Jenovay Dezső által lakott épületbe. Jenovay északi szomszédja dr. Táby József tisztiorvos volt (a rajzon telkének helyrajzi száma 510.), Táby északi szomszédja pedig Táby László (hrsz. 509.). A vízvezetékre a kért engedélyt 1909. július 16-án megkapták;[17] s a tervet annak ellenére is megvalósították, hogy időközben Kalmárné elhunyt.[18] Tudjuk tehát, melyik házban lakott Jenovay Dezső. A kérdés az, hogy azonos-e ez a ház a Rosta által leírttal.

Dóczy rajza igen fontos forrásnak bizonyult. E rajz alapján lehetett az északi szomszéd, dr. Táby József házát megkeresni, amely 1908-ban már állt.[19] A Táby-féle ház építtetője szintén nagy tekintélyű polgár volt a század eleji Félegyházán. Az 1907-es közigazgatási mutatóból kiolvasható, hogy dr. Táby József építkezésre kért engedélyt a tanácstól. Az iratcsomóból - nagy meglepetésre - a Rosta által Jenovay-féle házként megnevezett épület tervei kerültek elő.

A Táby-ház homlokzatának tervrajza (MNL BKML V.175b 2580/1907 5847/ki. 1907 sz.)

Táby-ház, metszet (MNL BKML V.175b 2580/1907 5847/ki. 1907 sz.)

Táby-ház, alaprajz (MNL BKML V.175b 2580/1907 5847/ki. 1907 sz.)

Bár attól, hogy Táby József építtette a házat, Jenovayról még elnevezhették volna, csakhogy Jenovay sohasem lakott e házban, ami a névadás indokául szolgálhatna, bizonyság erre a fentebb szóba került Dóczy-rajz, ami világosan mutatja, hogy Táby és Jenovay szomszédok voltak.[20] De nem lakhatott Jenovay ebben a sárgára festett házban már csak azért sem, mert azt mindaddig, míg a család Magyarországon tartózkodott, a Táby család lakta.

Az épületben működött egykori óvoda igazgatónője a következőket mesélte a Táby családról és házukról.[21] 1945 után (nem tudni, pontosan mikor) a család tagjai külföldre menekültek, minden javukat Kiskunfélegyházán hagyva. 1945 után az épületet a honvédség vette birtokába, magas rangú tiszteknek alakítottak ki benne négy lakást. A négy lakás közül háromban lakott tiszt, egy lakásban egy pedagógus házaspár élt. Utóbbiak 1970-ben elköltöztek, és a tiszti lakásokból is csak kettő maradt meg. Az üresen maradt két lakásban óvodát alakítottak ki a Ratkó-korszak (1949-1956) után született gyerekeknek. Először három csoportot indítottak, 1970-től 1975-ig 5 csoportra fejleszthették fel az óvodát, 1973-ban megkapták ugyanis a konyhát és a vendégszobát, 1975-ben pedig elköltözött az utolsó tiszt is (az eredetileg rendelőnek épült helyiségből), így hátsó traktus kivételével az egész épület az intézményé lett. A honvédség ezzel az egy lakással továbbra is rendelkezni kívánt, itt 1991-ig egy asszony lakott. 1991-ben ez a lakó is máshová költözött, lakásából raktárhelyiséget alakítottak ki az óvoda számára. Nem sokkal ezután, 1995-ben a képviselőtestület a 25 éve működő intézményt megszüntette.[22]

A rendszerváltozás után az óvodát egy nő és két férfi kereste fel. A nő (nevére adatközlőm nem emlékszik biztosan: Magdolna vagy Klára volt) azért jött, hogy egykori otthonában, szülőházában körülnézhessen. Született Tábynak mondta magát. Adatközlőm amennyire tudta, felidézte a nő szavait, aki elmondta, melyik szobának mi volt a funkciója. Az utcára néző három szoba közül a legkisebb a dolgozószoba volt. Mellette (vagyis középen) nagyszoba, amellett gyerekszoba. A nagyszoba teljesen egybenyitható volt a hall-lal, a két helyiséget szép, áttetsző üveggel díszített összecsukható ajtó választotta el egymástól. Ez az ajtó még az épület óvoda korában is megvolt, és megvan ma is. A mai veranda télikertként működött. A hallban fogadták a vendégeket, a nagyszobában volt a ravatal, ha valaki a család tagjai közül meghalt. A hátsó traktus volt a cselédlakás. Az udvaron állt egy istálló is, de lovakat itt nem tartottak, ez csak „ünnepi furikázásra” tartották fent, maximum két lóval, amiket különben a birtokon gondoztak. A leszármazott nem beszélt róla, hogy mi történt a család többi tagjával, nem árulta el a két férfi kilétét sem. Információ azóta róla sincs.

A Táby család síremléke ma is megvan az Alsótemetőben, a ravatalozó mögött, fehér márvány obeliszkre vésett nevekkel, kovácsoltvas kerítéssel.

A Táby család síremléke az Alsótemetőben, 2010 márciusában

Táby József városi tisztiorvos 1872-ben született és 1943-ban halt meg. Felesége, Mihálovits Matild, 1884-ben született, halálozási dátuma nem ismert, valószínűleg csak a nevet írták fel az obeliszkre, és ez az asszony távozott külföldre a gyerek(ek)kel együtt. Adatközlőm elmondása szerint a Táby lány még látta apját felravatalozva a házban, ami az obeliszk tanúsága szerint 1943-ban történt. A Táby családról szólva még talán érdemes azt megemlíteni, hogy a családnak voltak itt maradt tagjai, mint dr. Táby László városi tanácsnok (1884-1950) és neje Endre Zsuzsanna (1891-1978), akik az 1940-es években még biztosan megengedhették maguknak a nagypolgári életvitelt.

Egy másik, 1936-os születésű adatközlőm elmondása szerint, aki 12-13 éves korában iskola után mosogatni járt hozzájuk, a volt városi tanácsnok fia is orvosnak készült, és a ma dr. Holló Lajos utca 13. számot viselő házban laktak. Ennek a díszes, klinker-téglás[23] historizáló homlokzatú lakóháznak az építtetője jelenleg ismeretlen, de valószínűsíthető, hogy az építtetőt nem a Táby család tagjai között kell keresni, adatközlőm elmondása szerint ugyanis a Táby családot 1945 után költöztették oda.

Visszatérve 1907-be a Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó az alábbiakban számolt be dr. Táby József építkezéséről:

”Városunk egy uj, csinos és modern magánházzal fog gazdagodni. Ezt az uj házat dr. Táby József városi orvos építteti a szegedi-utcán. Ugy berendezésre, mint külső csinra ez lesz a város legnagyobb magánháza. A terveket Morbitzer Győző építész csinálta és az építési vállalkozók az Ujszászy és Majláth cég. Az építésre a tanács az engedélyt megadta.”[24]

A tanács ekkorra már valóban megadta az építési engedélyt, de a megnevezett Morbitzer Győző nevű építésznek nem akadtam nyomára. Annak tudatában azonban, hogy a terveket Ujszászy János és Mailáth József sajátkezűleg írták alá, valószínűleg téves közlésről lehet szó, annál is inkább, mivel a városháza tornyát tervező Morbitzer Nándort sejthetjük az közlésben, aki 1904-ben részt vett egy Kiskunfélegyházára tervezendő központi iskola tervpályázatán.[25] Kiskunfélegyházán azonban - jelenlegi tudomásom szerint - 1908-nál előbb személyesen nem fordult meg. Az Ujszászy és Mailáth[26] céget 1864-ben alapították, a cég profilja a századfordulón cementipari, vasbeton- és műkőgyártő tevékenységükből rajzolható meg. Kiskunfélegyháza 1900 és 1914 közti építkezéseinek jelentős részében közreműködtek vagy kivitelezőként[27]) vagy tervezőként[28].

Az építési engedély iránti kérelmet Táby 1907. június 11-én nyújtotta be Kiskunfélegyháza város tanácsának.[29] A kérelemhez összesen nyolc terv van feltüntetve csatolmányként, ebből négy az építési szabályrendelet szerint az építtetőnek adatott vissza, négy pedig levéltárba került, ahol most is van. Mindegyikből tehát kettő volt: egy homlokzatrajz, egy keresztmetszet, egy alaprajz és egy pincealaprajz.

Az építési engedély 1907. június 20-án kelt azzal a kikötéssel, hogy „első szomszédja Jenovay Dezső fedeles épületét félnyergesre köteles átalakítani.”[30] A terveket Ujszászy és Mailáth 1907. június 11-én írták alá, majd azokat Dóczy Pál városi mérnök engedélyezte. (Dóczy ezeket a terveket szokásával ellentétben nem látta el az engedélyezés dátumával.) A lakhatási engedély 1908. május 21-én kelt.[31]

Az eddigiekből kitűnt, hogy a Táby József-féle házat (Móra tér 4. szám, egykor Szegedi utca 42., hrsz. 525.) nevezték mind ez idáig Jenovay-féle háznak. Az épület tehát nem teljesen közöletlen. A fokozott helyi védelem alatt álló épületet[32] Fekete János helytörténész azonosította elsőként 1986-ban megjelent írásában Jenovay-féle házként,[33] ezt az azonosítást pedig tőle vette át Rosta Ferenc. Fekete János nem művészettörténeti szempontból írt a szecessziós lakóházakról, amelyek közül valószínűleg emeletes volta miatt emelte ki a Kossuth utcán álló Bányai Mór-féle házat. Rosta a házról 1900-as építési dátumot közölt és megjegyezte, hogy a homlokzat át van építve. Ezek az adatok tévesnek bizonyultak. Mivel Jenovay-féle házként került bele Kiskunfélegyháza helyismereti könyvébe, Urbán Miklósné bár egyes házaknál levéltári forrásokat is felhasznált, erről a házról nem írt semmit, mert Jenovay néven ezt a házat nem találhatta meg.[34]

Pedig csupán esztétikai értékei miatt is (a helytörténeti jelentőségről nem is beszélve) megérdemli az épület a figyelmet. A ház Móra téri homlokzata ma a következő képet adja.

A Táby József-féle ház (Móra tér 4.)

A homlokzat egészét rusztikát imitáló, vakolatba karcolt kvádermintázat[35] borítja. A homlokzat négytengelyes, ebből a bal szélső a bejárati rizalité[36], a maradék három három ablaké. A három ablak közül a középső erősen előreugró középrizaliton nyílik, ami fölött dekoratív oromzat van. Mindhárom ablak többosztatú, a rizalit ablaka ezek közül a legnagyobb, ennek osztása téglapillérrel is megtörtént. A rizalitot falpillérek keretezik. Mindhárom ablak szegmensívét[37] nagy méretű zárőkő koronázza. A kissé ferde, jellegzetes szecessziós kovácsoltvassal díszített, zöldre festett ajtó egyenes záródású, párkánya fölött áttört félköríves lunetta[38], világítóablakokkal.

Móra téri homlokzat, bejárati ajtó, 2010 áprilisában

A lábazaton a két szélső ablak alatt tengelyben egy-egy, a rizalit ablaka alatt két téglány[39] alakú pinceablak nyílik. A rizalit finoman tagolt.

Bal oldali ablak, 2010. március

A középső ablak szegmensívét vakolatból kialakított tárcsával és a klasszicista építészetből (pontosabban guttae-ból, azaz cseppmintából) származtatható motívumokkal díszített pillérek támasztják alá.

A középrizalit ablaka, 2010. március

A rizalitot keretező pillérek fejezeteit szintén tárcsamotívum és guttae díszíti. A két fejezetfőt összekötő, tagolt frízt[40] természethű floreális (növényi) motívumok borítják. A konzolok között fogrovat[41] fut végig. Az összesen tizenegy konzollal alátámasztott oromzat a főpárkány felett a rizalit lentebbi tagolását viszi tovább, két szélén egy-egy műkőből készült glóbusz van. Az oromzat szegmentívesen kiemelkedő középső részén a lentebbi floreális motívumok ide komponált variánsai jelennek meg. A főpárkány feletti oromzat egészét tekintve tulajdonképpen a timpanon[42] alternatívája.

Az oromzat, 2010. március

A Táby-ház tervrajzai segítségével megállapítható, hogy a mai kinézet kisebb változtatásoktól eltekintve egyezik az eredeti állapottal. A homlokzatról csupán a bejárat fölötti oromzat hiányzik, aminek pótlására a szecessziós kovácsoltvas hófogót eredeti helyétől balra helyezték, hogy a hiányt némileg ellensúlyozza. A középrizalit ablakának vállkődíszei sem egyeznek, a terv floreális motívumai helyett ma kannelúrák[43] láthatók. Az ablakok alatt konvektorok gázkivezetőcsövének vágtak kivezető nyílást, különben az ablakpárkányok épek. A legnagyobb eltérés a pince ablakaiban mutatkozik: a műkő borítású lábazat félköríves, jellegzetes szecessziós ablakai mára eltűntek, helyettük kis, téglány alakú ablakok láthatók.

Az első adatközlőm elmondása szerinti utcára néző szobák és a hall egymáshoz leírt viszonya megfelel a tervrajzon látható beosztásnak és a mai állapotnak, csupán a szobák funkciója más. (A szoba funkciójának megváltoztatása 1945-re teljesen érthető, hiszen a gyerekek, akiknek külön gyerekszoba kellett, 1907-ben, az építés idején még nem születtek meg.) Délről északra haladva tehát a tervrajz szerint az utcára néző szobák a következők voltak: rendelő, szalon, hálószoba. A szalonból nyugati irányban az ebédlőbe nyílt szárnyas ajtó, ahonnan a verandára lehetett jutni. A rendelő és a szalon, illetve a hálószoba és szalon között is szárnyas ajtón keresztül lehetett átjárni. Ezek az ajtók eredeti állapotukban vannak meg ma is. Különösen szép a szalont és az ebédlőt elválasztó összecsukható ajtó a két helyiség teljesen egybenyitható.

A szalon és ebédlő közti szárnyas ajtó szalon felőli oldala, 2010. április

Az ajtók díszítése a homlokzat díszítésére rímel, a tárcsák és cseppmotívumok itt is megjelennek. A rendelő mennyezetén feltehetőleg eredeti a kilencosztatú, neobarokkos motívumokból, keretelő mezőkből és rozettákból[44] álló stukkódíszítés.

Stukkódíszítés a rendelőben, 2010. április

A rizalittal kiemelt bejáratból hosszú folyosó vezetett végig a rendelő mellett, a folyosóról a rendelőbe azonban csak két várószobán keresztül lehetett bejutni. A bejárati folyosó elkanyarodva észak felé, szárnyas ajtóval nyíló előszobába váltott, innen lehetett mindkét várószobába és az ebédlőbe jutni. A hálószoba mögött nyugati irányban volt a fürdőszoba, egy vendégszoba, a konyha, a cselédszoba és az éléskamra a padlásfeljáróval. Az alaprajzon a pincelejárat nincs feltüntetve, a ma használaton kívüli pincébe aknából lehet lejutni. A pince az utcára néző három szoba alatt húzódik: itt volt a mosókonyha, szenes- és fáskamra, egy pinceszoba és a borpince. A pinceszobának ajtaja és ablaka is van, ma erősen korhadt állapotban. A pincerendszer feleslegessé tette a telken a háztól különállónak emelendő kamrák építését, bár Táby József 1912-ben mégis építtetett egy különálló melléképületet, ez azonban istálló célját szolgálta.[45] Kifejezetten borpincének épült helyiség - polgárházakról van szó - nem volt még egy Kiskunfélegyházán. A lakás a korabeli viszonyok között luxuslakásnak számított. Üvegezett folyosót a hasonló nagyságban építkező polgárok közül sem építtetett mindenki.

A ház helyiségei a várószobáktól eltekintve őrzik az eredeti alaprajzi elrendezést. A veranda padozata is feltehetőleg eredeti, ilyen cementlapokat az Ujszászy-Mailáth cég gyártott.

Padlórészlet a verandán, 2010. április

A bejárati folyosóról ma már csak egy ajtó nyílik, ez egy eredetileg meg nem lévő folyosón keresztül vezet az egykori ebédlőbe. Erről a folyosóról lehet az egykori rendelőbe is jutni. Ezt a folyosót úgy alakították ki, hogy a két várószoba közötti falat elbontották, és az így kapott helyiségben egy, az utcai homlokzattal párhuzamos falat emeltek. A két várószoba két, nyugatra néző ajtaját kivették, csak a köztük lévő pillért hagyták meg, amin ma két boltív nyugszik. A hálószobából a fürdőszobába vezető ajtót befalazták, a fürdőszoba másik oldalán nyitottak ajtót. A vendégszoba és a konyha közös falát elbontották, itt ma az étkezde van. A padlásfeljáróval szembeni nyitott kültéri helyiség három oldala szintén nincs már meg.

A nyitott folyosó részlete a megmaradt helyiségszakasszal, 2010. április

A tornác vakolatdíszeit leverték, csak a zöldre festett, szintén tárcsás motívumú fakonzolok vannak meg. A házhoz nyugati irányban hozzáépítettek a nyitott folyosó és a vendégszoba-konyha-kamra vonalát folytatva, itt ma irodák vannak (az 1991-ben elköltözött asszony itt lakott). Ez a később épített rész nem azonos magasságú a Táby-házzal. Nem tudni, pontosan mikor hajtották végre ezeket a változtatásokat, tudván azonban, hogy 1970 előtt már négy lakás volt a Táby-házban, az építések ez előttre datálhatók.

Nem kétséges, hogy a Táby-féle ház a kiskunfélegyházi századfordulós emlékanyag kimagaslóan fontos emléke. A ház jelentősége a homlokzat alapján a következőképp rajzolódik ki. A Baumgarten Sándor[46] budapesti építész 1902-es tervei alapján tervei alapján 1904-ben elkészült tanítóképző volt az első épület, amelyen szecessziós stílusjelenségek észlelhetők, ha az épület egésze historizáló is maradt. Az épületet tekinthetjük a kiskunfélegyházi szecesszió első emlékének. Közben a város építészetébe a szecesszió másik változata is bekerült: özv. Fekete Gáborné majolikadíszes házát a Molnár Béla utca 2. szám alatt szintén 1907-ben tervezték. Ez képviseli a lechneri irányzatot. Baumgarten egyébként kapcsolódott a Lechner-követőkhöz és személyesen Lechnerhez is; együtt dolgoztak 1899-1900-ban.[47] A Kiskunfélegyházán 1900-tól újonnan jelentkező építészeti stílusokat, amelyeket a Lechner-stílustól, illetve a historizmustól való függőség alapján lehet elkülöníteni, a fentebb leírt két típusba lehet osztani. A kérdés az, hogy mennyi a közös ebben a kétféle szecesszióban, amelyek közül az egyik a historizáló építészet tulajdonképpeni alternatívájaként jelent meg (ez a tárcsás stílus Budapesten is jelen volt, legyen elég a Műegyetem Szent Gellért téri épületére és az 1902-ben épült budafoki ún. Borkatakombára utalni), a másik pedig a lechneri formák átvételével Kiskunfélegyházán teljesen előzmény nélkülinek tekinthető. A két stílus közös jellegzetességei egyelőre nincsenek megfogalmazva, de vannak, és ezekben a közös jellegzetességben vélem megtalálni a félegyházi szecesszió mibenlétét, feltévén, hogy minden egyes városnak megvan a maga sajátos építészeti arculata, hagyománya, mondhatni stílusa.[48] A Táby-ház jelentősége tehát az, hogy az 1900-1905 közti időszak legnagyobb (és egyetlen megvalósult) középítkezésének stílusát átvéve továbblökte azt a szecesszió felé.

Az alaprajzi elrendezés újszerűsége - az 1890-es évektől épült épületek pontosabb ismerete hiányában - még nem állapítható meg, de annyi mindenesetre elmondható, hogy az 1909-ben épült Propper Miksa-féle ház (Kossuth u. 8.) alaprajzi elrendezése igen hasonló a Táby József-féle házéhoz, mindkét homlokzat legerőteljesebben ható eleme a középrizalit. (A rizalitok építését a városi építési szabályrendeletek[49] engedélyezték, de a kiugrás mértékét 16 cm-ben maximalizálták. A Táby-ház rizalitja ettől jóval nagyobb mértékben ugrik előre.) A két építtető ismerte egymást, de konkrét hatást egyelőre nem feltételezhetünk, mert a Propper-ház építéstörténetével is vannak problémák, amelyek még megoldásra várnak. A két ház közös alaprajzi eleme az üvegezett folyosó is, ami a Táby-ház tervrajzán verandaként van feltüntetve, és amire Kiskunfélegyházán legkorábbi példa a Holló-ház (Korona u.) földszintjének egy része. A Táby-ház üvegezett folyosója valóban inkább veranda, amire az üvegezés azért kellett, mert az eredetileg mediterrán építészeti elemet, aminek lényege, hogy a helyiséget szabad levegő járja át, kontinentális éghajlaton felelőtlenség volna alkalmazni. A Táby-ház verandája, amit üvegezett folyosónak mondhatunk, egy összefüggésben egyedül áll a rokon emlékek közt. Az üvegezett folyosó a szecessziós polgárházak egyik legfontosabb eleme, megvan a Tarjányi Dezső-féle házon (Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 7.), a Kocsis Ferenc-féle házon (Jókai u. 5.), megvolt a Fekete Gáborné-féle házon, és ilyenre bővítette házát Almásy Nándor városi képviselő 1912-ben.[50] Üvegezett folyosóra 1901-ből is van adat: Szabó Fülöp hét szobás háza volt ilyen.[51] Ezek a kvázi verandák azonban nem új építészeti elemek, hanem az ún. L-alakú házak tornácaiból eredeztethetők, mint a már említett Holló-házé is, míg a Táby-ház verandája az alaprajzhoz hozzáadott jelleget mutat, vagyis nem szervesen kapcsolódik az épülethez. Az üvegezett folyosó ettől az építkezéstől kezdve viszont hozzátartozott egy gazdag polgár házához.

Azok után, hogy pontosítottuk a korábban megjelent információkat és újak közlésére is sor került, miután a Táby József-féle ház e néven elfoglalta a szecessziós lakóházak között az őt megillető helyet, még egy kérdést fel kell tenni. Megvan-e még a Jenovay-féle ház? A Táby József-féle ház déli szomszédja ma egy 1950-es években épült szocreál társasház, a Jenovay-házat tehát hiába keresnénk a városképben. A társasház főépítkezési vonala szöget zár be a Táby-féle ház főépítkezési vonalával, így az épületek előtti járda dél-délnyugat felé elhajlik. Az elhajlás nem jelentős mértékű, de a Móra térre dél felől közeledve feltűnik annyira, hogy kiemelje a Táby-ház így erősen előreugrónak látszó középrizalitját. Nem biztos, hogy valaha is tudni fogjuk, hogyan nézett ki a Jenovay-féle ház.[52]

Irodalom

FEKETE János
Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története. Kiskunfélegyháza. 1974.

GERLE János (szerk.)
Lechner Ödön. Budapest. 2003.

KRAKOWSKI, Piotr-PURCHLA, Jacek (szerk.)
Art Around 1900 in Central Europe. Art Centres and Provinces. International Conference 20-24 October 1994. Cracow. 1999.

MÉSZÁROS Márta (szerk.)
Félegyháza anno. Képeslapok és fényképek a régi Félegyházáról. Kiskunfélegyháza. 2009.

SZENDREI Imre (szerk.)
Félegyházi Nagy Képes Naptár. Kecskemét. 1894.

URBÁN Miklósné
Nevezetes épületek, szobrok, emléktáblák, emlékművek, egyéb építmények Kiskunfélegyházán. Kiskunfélegyháza. 2005.

ZÁDOR Anna (szerk.)
Építészeti szakszótár. Budapest. 1984.

Jegyzetek