A KECSKEMÉTI TASSY CSALÁD

ÉS A KISKUNFÉLEGYHÁZI LÁNYOKTATÁS

Kiskunfélegyházán a lányoktatás hosszú ideig gyermekcipőben járt.[1] Az 1880-as évek második felében – felismerve, hogy belátható időn belül sem a város, sem az állam nem fogja finanszírozni egy helyi felsőbb lányiskola költségeit – egy alulról jövő kezdeményesként életre hívott, átmenetinek szánt, magánjellegű polgári lányiskola nyílt a településen. Az 1887 és 1892 között működött intézményben – részmunkaidőben – főleg a helyi algimnáziumi és tanítóképezdei tanárok tanítottak. Nekik nem kellett messzire menniük, ha a polgári lányiskolában volt órájuk, hiszen ezen iskola helyiségei a fiúintézmények közös, az Ótemplom mellett 1808-ban emelt iskolaépület közvetlen közelében voltak. A művészeti tárgyakat – rajzot, éneket, kézimunkát – azonban tanítónők oktatták, a korabeli feljegyzések szerint Tassy Hermina, Szőke Jolán és Gabányi Etelka működött ilyen minőségben.[2]

A félegyházi lányoktatás kapcsán ekkor találkozunk először a Tassy család egyik tagjával. Bár helyi, magánjellegű polgári lányiskolában végzett tevékenységéről több adat nem áll rendelkezésre, a jeles kecskeméti családból származó Tassy Hermina életének többi részletéről bőséges információ található a korabeli levéltári iratokban és újságokban. Édesapját, Tassy Lászlót, a Kecskeméti Lapok munkatársát, az ottani Gazdakör egyik megteremtőjeként tartották számon.[3] Anyai nagyapja, Hornyik János, Kecskemét történetírójaként, főjegyzőként és levéltárosként szerzett magának elévülhetetlen érdemeket.[4] Tassy László és Hornyik Erzsébet 1867. február 11-én kötött házasságot Kecskeméten.[5] A házaspárnak kilenc gyermeke született, de közülük csak hatan élték meg a felnőtt kort.[6] Harmadik gyermekük, Hermina 1872. június 4-én született apja Szolnok megyében lévő, gyalu‑pusztai birtokán, így Kunszentmártonban anyakönyvezték.[7] Hermina – bátyjával és négy húgával együtt – korán árvaságra jutott, édesanyjuk 1882-ben, édesapjuk 1883-ban hunyt el.[8] A kecskeméti árvaszék a kiskorú árvák gyámjául apai nagybátyjukat, dr. Tassy Pált nevezte ki,[9] aki ebben az időben a kecskeméti jogakadémián tanított.[10]

1. Tassy Pál (1850–1912) kúriai bíró, a Tassy árvák gyámja

Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1913. 297.

A hat árván maradt gyermeket az apai és anyai nagynénik és nagybácsik nevelték, a testvérek nem maradtak mind együtt. Tassy Hermina polgári iskolai tanulmányait Kecskeméten végezte,[11] az ottani zenedének is szorgalmas tanulója volt.[12] Kalocsán, az iskolanővérek intézetében 1890-ben elemi iskolai tanítónői oklevelet szerzett.[13]

2. Tassy Hermina tanítónőképesítős elővizsgája

HU-MNL-BKML-VIII.86. A kalocsai érseki nőtanítóképezde jelölt tanulóinak elővizsgálata (1880–1907) 1886/1887. tanév 14.

3. Tassy Hermina elemi iskolai tanítónő-képesítő vizsgája

HU-MNL-BKML-VIII.86. Az elemi iskolákra képesített tanítónők anyakönyve (1870–1893) 1890. 11.

Ez év szeptemberében megkezdte tanítónői működését a kiskunfélegyházi magánjellegű polgári leányiskolában, mint ahogy arról fentebb már szó esett. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Félegyházán keresett és talált munkát, talán választ adhat az a tény, hogy egyik apai nagynénje, Tassy Irma 1888-ban a félegyházi Tarjányi Kálmánhoz ment feleségül, és a házaspár Félegyházán telepedett le.[14] Hermina félegyházi tanítónősködése idején ennél a nagynénjénél lakott.[15] Tarjányi Kálmánné másik unokahúgát, Hermina testvérét, Tassy Gizellát is felkarolta, 1894-ben például közösen készítettek oltárterítőt a félegyházi Ótemplom számára.[16] Tassy Herminát 1892-ben jegyezte el dr. Szerelemhegyi Károly[17] félegyházi jogügyi tanácsos, lapszerkesztő, a város későbbi polgármestere.[18]

4. Szerelemhegyi Károly (1862–1948)

Ország-Világ 43. évf. 11. sz. 1922. március 12. 132.

Még ebben az évben házasságot kötöttek a helyi Szent István-templomban.[19] Frigyüket öt lánygyermekük születése aranyozta be.[20] Szerelemhegyi Károlyné Tassy Hermina 1923. október 19-én hunyt el Félegyházán.[21]

5. Szerelemhegyi Károly és Tassy Hermina

Kapus 2011. 22.

A kiskunfélegyházi magánjellegű polgári leányiskola – érdeklődés és támogatás hiányában – Tassy Hermina és Szerelemhegyi Károly házasságkötésének évében, 1892-ben fejezte be működését. Alig három évvel később, 1895-ben azonban a város rászánta magát, hogy egy községi polgári lányiskola létrejöttét anyagilag is támogassa. Ebben az újonnan megnyílt iskolában Tassy Hermina már nem tanított, egy Tassy Júlia nevű tanítónő viszont igen. Ez a hölgy minden valószínűség szerint Hermina egyik húga lehetett. A félegyházi polgármesterné asszony Julianna nevű húga 1878. május 17-én született Kecskeméten,[22] polgári iskolai tanulmányait 1888 és 1892 között szülővárosában végezte,[23] elemi iskolai tanítónői oklevelét a győri állami tanítónőképző intézetben szerezte 1896-ban.[24] A félegyházi polgári lányiskola iskolaszékének fennmaradt irataiban nincs rá bizonyíték, ezért csupán feltételezhető, hogy ő volt az a Tassy Júlia okleveles népiskolai tanítónő, akit olyan kikötéssel választottak meg 1896-ban a kiskunfélegyházi polgári leányiskola egyik állására, hogy tartozik megszerezni a polgári iskolai tanárnői képzettséget.[25] Ez a Tassy Júlia két tanéven át oktatta a félegyházi lányokat, majd egészségi okokra hivatkozva 1898-ban lemondott állásáról.[26] Ez idő alatt, azaz az 1896/1897-es tanévtől kezdve Tassy Hermina húga – valószínűleg ugyanez a Tassy Júlia – a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata Kalocsán lévő polgári iskolai tanítónőképző-intézete nyelv- és történettudományi szakcsoportjának növendéke volt.[27] Tassy Júlia hat éven át – egy ideig magántanulóként – járt a nővérek intézményébe, polgári iskolai tanárnői oklevelét 1902-ben kapta meg, immáron Tassy Júlia Mária Prudencia néven, ugyanis 1901-ben felöltötte a szerzetesi ruhát, azaz belépett az iskolanővérek társulatába.[28]

6. Tassy Júlia Mária Prudencia történelem szakos polgári iskolai tanítónői végzettségét igazoló bejegyzés

HU-MNL-BKML-VIII.85. A kalocsai polgári iskolai tanítónőképző-intézetben vizsgát tettek anyakönyve 1902.

7. Tassy Júlia Mária Prudencia magyar szakos polgári iskolai tanítónői végzettségét igazoló bejegyzés

HU-MNL-BKML-VIII.85. A kalocsai polgári iskolai tanítónőképző-intézetben vizsgát tettek anyakönyve 1902.

Így már nem tűnik olyan hosszúnak a hatéves tanulmányi idő sem, hiszen a társulati szabályok szerint egy újoncnő az egyéves noviciátus alatt nem foglalkozhatott tanulmányaival. Prudencia nővér egy ideig az iskolanővérek zombori házában működött, majd Kalocsán tanított az elemi iskolai tanítónőképzőben magyart, költészettant, történelmet, szépírást és németet.[29] Életének utolsó időszakát a társulat kalocsai szanatóriumában töltötte, itt érte a halál 1913 őszén.[30]

Ha azt nem is lehet dokumentumokkal kétséget kizárólag bizonyítani, hogy Tassy Hermina húga, Tassy Mária Prudencia nővér azonos azzal a Tassy Júliával, aki világi tanítónőként két évig – 1896 és 1898 között – dolgozott a félegyházi községi polgári leányiskolában, a város lányoktatásához, annak későbbi fejlődéséhez azonban igazolhatóan volt köze. A kapcsolat felvázolásához viszont először egy kis kitérőt kell tenni.

8. Schuster Constantin (1817–1899) váci püspök

Értesítő Constantinum 1910/1911. 1.

Még az első félegyházi, magánjellegű polgári leányiskola működésének idején, 1888-ban Schuster Constantin váci püspök[31], aki első bérmaútján megtapasztalta a kiskunfélegyházi lányoktatás alacsony színvonalát, 40 ezer aranykoronáról szóló alapítványt tett egy Félegyházán létesítendő zárda és leánynevelő intézet céljaira. A püspök véleménye szerint a helyi nőnevelés a legelemibb követelményeknek sem felelt meg, nézete szerint ugyanis csak az egyöntetű és rendszeres nevelés lehetett sikeres. Ezt pedig szerinte csak egy apácák felügyelete és az ő vezetésük alatt működő kisdedóvóból, nyolcosztályú lányiskolából és internátusból álló intézményrendszer tudta volna hatékonyan biztosítani. „Atyai és főpásztori gondjaim és törekvéseim a reám bízott Egyházmegye nem csak most élő híveinek üdvére irányulnak, hanem kihatván a jövőre is azt célozzák, hogy a hitélet vidámabb felvirágoztatása által tökéletesb, keresztény erkölcsében boldogabb nemzedék keletkezzék. E szándékot mi sem mozdíthatja elő foganatosabban, mint oly tanodák emelése, melyek behatóbban foglalkoznak a leányok vallás-erkölcsös nevelésével. Mert […] meggyőződéssé ért bennem, hogy a társadalomra súlyosodó nagy bajoknak nincs üdvösebb és gyökeresebb gyógyszere, mint a leányok vallás-erkölcsös nevelése, csakis ily nevelésben részesült anyák képesülvén a család kebelében azon buzgó és áldásos tevékenységre, mely üdvös gyümölcsül jobb nemzedéket ígér. […] A nemes város tekintélyesebb polgáraival ez ügyben tartott tanácskozásom alkalmával egyhangúlag érvényre is jutott a nézet a behatóbb vallás-erkölcsös nevelés múlhatatlan szükséges voltáról, és belső neveldével ellátott nyolcz osztályú róm. kath. leánytanoda felállítására és felszerelésére olyképpen történt megállapodás, hogy az nőszerzetesekre, mint oly erkölcsi testületre bízassék, melynek oktatás és nevelés körüli egyöntetű eljárásában és egyihletű szellemben történő vezetésében tapasztalás szerint a legtöbb biztosíték rejlik a kitűzött czél elérésére.”[32] A püspök azzal a feltétellel helyezte letétbe a székesegyházi káptalanjánál 40 ezer forintnyi alapítványát, hogy a város az említett lányiskolát három év alatt, 1891 végéig megvalósítja, ellenkező esetben az alapítványi összeget más település használhatja fel. A püspök − a félegyházi lányiskolára tett alapítvánnyal csaknem egy időben − levélben kereste meg az általa jól ismert tanító szerzetestársulat, a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek általános főnöknőjét, az iránt tudakozódva, hogy két-három éven belül módjában áll-e a társulatnak a váci egyhámegye területén (Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Félegyházán) alapítandó iskolákat átvenni.[33]

9. Franz Mária Terézia (1825–1911), a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának generális főnöknője

Franz 1925. 202.

A társulatot irányító generális főnöknő, Franz Mária Terézia[34] ekkor − legnagyobb sajnálatára − nem tudta teljesíteni a felkérést, mert figyelembe kellett vennie az akkori szerzetes tanerők viszonylag csekély létszámát és a kalocsai egyházmegye több településén mutatkozó, a közeljövőben kielégítést igénylő iskolaalapítási szükségleteket.[35] A város így egy másik, tanítással foglalkozó apácatársulattal, az angolkisasszonyokkal kezdett tárgyalásokat.[36]

A váci püspök által szorgalmazott, szerzetesnők által vezetett lányiskola azonban évekig nem valósult meg. A város előbb a fiúk oktatási viszonyait rendezte: 1896-ban – a korábban a lánynevelő intézet céljára szánt telken – felépült a főgimnázium új épülete, 1904-ben pedig a tanítóképző is új otthont kapott. Időközben azonban – még ha ideiglenes jelleggel is, de – gondoskodni kellett a lányok megfelelő színvonalú oktatásáról. Ezért hozta létre 1895-ben a város a községi polgári leányiskolát, ez volt az az intézmény, ahol két évig Tassy Júlia is tanított. A különböző átmeneti jellegű helyiségek után a város a lányiskolát a főgimnázium és a tanítóképző kiköltözésével megürült Ótemplom melletti régi, ekkor már majdnem százéves, emeletes iskolaépületben kívánta elhelyezni oly módon, hogy az épületet − az iskolával szomszédos telkeket megvásárolva − a szükséges és kellő módon kibővíti. Ezt a tervezetet a váci püspök is jóváhagyta és beleegyezett, hogy 1888-ban tett alapítványát annak kamataival együtt a fent nevezett iskolaépület megfelelő átalakítására és bővítésére fordítsák.[37]

Az 1895-ben megnyílt polgári lányiskola ideiglenes jelleggel működött, a tanárokat évről évre újra meg kellett választani. A város nem véglegesítette sem az iskolát, sem a tantestületet, mert köztudott volt, hogy a polgári lányiskola majd a felállítandó, apácák által vezetett lánynevelő intézetben kap végleges elhelyezést. A város közgyűlése 1900 októberében mégis elhatározta az iskola állandósítását, és véglegesítette állásukban az addig évről évre rendszeresen megválasztott és megfelelő képesítéssel bíró összes tanárnőt, így biztosítva számukra az országos tanítói nyugdíjintézetbe való belépés lehetőségét.[38] A véglegesített tanárnők munkahelyüket hosszú távon is biztonságban érezhették, mivel a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903-ban leiratban közölte a várossal, hogy még ha működni is fog egyszer Félegyházán egy szerzetesnők által vezetett polgári lányiskola, a minisztérium akkor is csak úgy menti fel a várost a községi polgári lányiskola további fenntartásának kötelezettsége alól, ha a település biztosítja a polgári lányiskolánál akkor alkalmazásban álló összes tanárnő átvételét – természetesen illetményeikkel együtt – az újonnan szerveződő polgári lányiskolába,[39] garantálva ezzel, hogy a majdani, szerzetesnők által vezetett lánynevelő intézetben is folytathassák a tanítást.

Ez a kitétel megteremtette ugyan a polgári iskolai tanárnők létbiztonságát és hozzájárult az iskola folytonosságához, de megnehezítette a tárgyalásokat az angolkisasszonyokkal. A társulat főnöknője 1903. május 25-én Félegyházára utazott, hogy megtekintse a létesítendő apácaiskolát. Ekkor került sor az iskolaátvétel feltételeinek megtárgyalására is. Almásy Mária, az angolkisasszonyok budapesti házának főnöknője 1903 nyarán a váci püspökhöz írt levelében kifogásolta a kötendő szerződés azon pontját, amely szerint a községi polgári leányiskola akkori, civil igazgatónője az apácák felügyelete alá került iskolában továbbra is megtarthatná igazgatói címét és rangját. Almásy Mária ugyan nem ellenezte, hogy az igazgatónő fizetése a későbbiekben is megmaradjon, „de hogy ő a ránk bízott polgári lányiskolában az igazgatónői címet és rangot viselje − ilyen kikötés mellett a leendő intézet vezetését rendünk el nem fogadhatja.”[40] Mivel a városnak nem állt módjában ezen a feltételen változtatni – hiszen a minisztérium kötelezte a települést, hogy biztosítsa a már véglegesített tanárnők további alkalmazását –, megszakították a tárgyalásokat az angolkisasszonyokkal, és ismét felvették a kapcsolatot a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatával.

Arra, hogy a város vezetősége az 1888-as elutasítás után miért éppen a kalocsai nővéreket kereste meg ismét lányiskola-alapítási szándékával, talán magyarázatot adhat az a tény, hogy a települést 1897 óta vezető Szerelemhegyi Károly polgármester felesége, Tassy Hermina egykor maga is a nővérek kalocsai intézetében szerezte oklevelét, és a Mária Kongregáció külső tagjaként továbbra is összeköttetésben maradt alma materével. Érdekesség, hogy a város korábbi polgármesterének, Zámbó Gézának a felesége, a félegyházi származású Tarjányi Olga szintén a kalocsai intézményben tanult két évig, ráadásul éppen abban az időszakban, amikor későbbi „utóda”, Tassy Hermina is ott végezte tanulmányait. Iskolaévei befejeztével mindkét hölgy a Mária Kongregáción keresztül tartotta a kapcsolatot a kalocsai intézettel.[41] További kötődési pontot jelentett Félegyháza és Kalocsa között az a korábban említett személyes szál, hogy Tassy Hermina húga, Júlia ekkor már Mária Prudencia néven az iskolanővérek társulatának tagja volt.

A félegyházi polgármester, Szerelemhegyi Károly 1903 őszén fordult a Kalocsai Iskolanővérek főnöknőjéhez, hogy felajánlja részükre a létesítendő lánynevelőintézet vezetését. Az iskola felállítását 1905-re irányozta elő, és egyelőre egy óvoda, négy elemi lányosztály és a 30 fős internátus számára kért tanerőket, közölve, hogy a polgári iskola jelenlegi tanárnői állásukban maradnának, az iskola felügyelete és igazgatása azonban a szerzetesnők főnöknőjét illetné meg. A társulati főnöknő nem zárkózott el az intézet vezetésének elvállalásától, de annak időpontját 1907 őszére tette, mivel előbb a kalocsai egyházmegye területén épülő, és a társulat által már korábban elvállalt zárdaiskolák számára kellett tanítónőket biztosítania. Felvetette ugyanakkor azt a lehetőséget is, hogy Kiskunfélegyháza város küldjön a szerzetesnői életre vágyat érző, a társulatba belépni óhajtó alkalmas jelölteket Kalocsára, és anyagilag járuljon hozzá ezen tagok képzéséhez. Arra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, hogy ez utóbbi ajánlattal a település vezetősége érdemben foglalkozott volna, de a város − „a társulat iránti bizalom megtisztelő jeleként” − kész volt az iskola megnyitását a jelzett időpontra elhalasztani.[42]

1905-ben a zárdaiskola felállításához szükséges pénzösszeg rendelkezésre állt, mivel a Constantin püspök által felajánlott alapítvány kamataival együtt már megközelítette a 200 000 koronát, a város által letett összeg pedig ez idő szerint több mint 68 900 koronára rúgott. Így tehát a közgyűlés elérkezettnek látta az időt arra, „hogy ezen iskola felállítása iránt a komoly cselekvés terére lépjen.”[43] Időközben a lányiskolával kapcsolatos városi közvélemény úgy módosult, hogy a szerzetesnők vezetése alatt működő óvoda szükségességét elvetették, mivel 1903-ban már három községi és egy alapítványi óvoda működött a városban.[44] Az óvoda helyett azonban egyre inkább felmerült az igény egy helyben működő, szerzetesnők vezetése alatt álló tanítónőképző megnyitására. 1906-ban Almási Sándor és 77 képviselőtársa indítványozta, hogy a Schuster Constantin féle alapítványból tanítónőképző intézet létesüljön, mivel „a város érdeke ezt kívánja és népünk ezt kifejezetten akarja.”[45] A tanítónőképző felállítása mellett szólt az az érv is, hogy özvegy Kalmár Józsefné Fazekas Anna 1903-ban kelt végrendeletében 50 000 forintot, azaz 100 000 koronát hagyományozott egy Félegyházán felállítandó tanítónő-képezdére.[46] A jótékony adományairól ismert Kalmárné már korábban, 1890-ben is tett alapítványt egy szerzetesnők által vezetett két osztályú katolikus elemi lányiskola számára.[47]

Szerelemhegyi polgármester 1906 tavaszán a kalocsai általános főnöknőt már személyes látogatásra invitálta. Franz Mária Terézia generális főnöknő korára és egészségi állapotára való tekintettel nem vállalkozott a félegyházi utazásra, helyette ő hívta meg a polgármestert egy kalocsai személyes megbeszélésre. Egyúttal azonban felhívta Szerelemhegyi figyelmét, „hogy a zárda létesítése ügyében némi óvatosságra van szükségünk, mert itt helyben egy párt nem szívesen látja, ha Társulatunk a kalocsai egyházmegyén kívül letelepedik. Igen megtisztelő látogatását tehát ne méltóztatnék hivatalosan tenni, hanem mintha jövetele csak privát jellegű volna kedves sógornője látogatására.”[48] A levélben Tassy Mária Prudencia nővérre utalt, aki ebben az időben a kalocsai anyaházban működő elemi iskolai tanítónőképző tanári gárdáját erősítette. Szintén érdemes hangsúlyozni, hogy Franz Mária Terézia annak ellenére is hajlandó volt a félegyházi megtelepedésről tárgyalni, hogy érzékelte közvetlen környezete – valószínűleg az érseki udvar – tartózkodó álláspontját a kalocsai egyházmegye határán túli letelepedéssel kapcsolatban. A félegyházi zárda – a társulat 27. fiókháza – lett egyébként a nővérek első, a kalocsai egyházmegyén kívüli alapítása. A földrajzi terjeszkedés részben köszönhető volt a társulat eddigre „kiharcolt” pápai jogú státuszának, illetve minden bizonnyal a fentebb részletezett személyes kapcsolatoknak is.

A korábbi elképzelés, hogy a félegyházi apácaiskola 1907 őszén megkezdheti működését, a közbejött akadályok – elhúzódó ügyintézés, hosszadalmas engedélyezési eljárások – miatt nem valósult meg, de a szerzetes társulat és a város ez évben megkötötte az együttműködési szerződést. Ennek értelmében a város átengedte az Ótemplom melletti iskolaépületet és a hozzá kapcsolódó, korábban megvásárolt két telket a nővérek használatára azzal a céllal, hogy ezen épületekben a tervbe vett négy osztályú elemi, négy osztályú polgári lányiskolák és a tanítónőképző intézet, valamint az internátus, illetve a nővérek lakrésze is helyet kapjanak. Kiskunfélegyháza városa kötelezte magát, hogy az említett épületeket mindaddig, míg azok a fent jelzett célra szolgálnak, fenntartja, gondozza és az esedékes évi javításokat azokban elvégzi. Ugyancsak vállalta a város, hogy 1908. szeptember 1-jéig átalakítja, illetve felépíti a szükséges iskolaépületeket és az intézet, valamint az internátus első felszerelésének, továbbá fűtésének és világításának terhét is viseli, továbbá fizeti az intézeti orvos és a háziszolga járandóságát. A szerződés értelmében a tanárok és a tantermek számának növelése, valamint utóbbiak felszerelésének költségei a várost terhelték. A már működő községi polgári lányiskola − amelynek katolikus jellegét és az intézetbe való beolvasztását a közgyűlés kimondta – tanárai, akkori címük és továbbra is a város által biztosított fizetésük megtartása mellett tovább dolgozhattak. A szerződés rögzítette azonban, hogy ha a polgári iskola világi tanárnői közül bárki megválik állásától, helyébe az iskolanővérek társulata állíthat megfelelő szerzetes tanerőt.[49]

10. A kiskunfélegyházi Constantinum leánynevelő intézet

HU-MNL-BKML-XV.5.a. 527.36.

A város és kalocsai iskolanővérek megállapodása értelmében 1908 őszén megnyílt Kiskunfélegyházán az alapítója után Constantinumnak nevezett leánynevelő intézet, amely szervezetileg magába foglalta az 1895-ben megnyílt községi polgári lányiskolát is. Ennek a polgári leányiskolának volt tanárnője 1902-től kezdve Szerelemhegyi Károlyné Tassy Hermina másik húga, Tassy Zsuzsanna is.

Tassy Zsuzsanna 1881. február 20-án született Kecskeméten.[50] Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a polgári iskola III. és IV. évfolyamát ugyancsak.[51] Elemi iskolai tanítónői oklevelét – Júlia nővéréhez hasonlóan – a győri állami tanítónőképzőben szerezte, 1899-ben.[52] Mennyiség- és természettudományi szakcsoportra képesített, valamint testnevelés-tanításra jogosító polgári iskolai tanítónői oklevelét a budapesti állami Erzsébet Nőiskolában kapta kézhez.[53]

11. Tassy Zsuzsanna álláspályázata a kiskunfélegyházi községi polgári leányiskolához

HU-MNL-V.175.b. 4663/1902.

Az 1902/1903-as tanévtől kezdődően tanított a kiskunfélegyházi községi polgári leányiskolában,[54] majd miután az intézetet átvették a kalocsai iskolanővérek, a Constantinumban. Egészen az 1911/1912-es tanévig működött Félegyházán, igen aktív társadalmi szerepet vállalt, hiszen tagja volt az Országos Polgári Iskolai Egyesületnek, a Magyar Védő Egyesületnek, a József főherceg Szanatóriumi Egyesületnek, a kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesületnek, pénztárosa a helyi Erzsébet nőegyesületnek, és könyvtárosa a Teleky Blanka iskolai segélyező egyesületnek.[55] Valószínűleg házasságkötése miatt vált meg a félegyházi lányiskolától, hiszen miután 1911-ben férjhez ment Harkay Józsefhez,[56] nevével csak a kecskeméti újságokban lehetett találkozni. Részt vett az ottani társadalmi és karitatív életben, a Szociális Missziótársulat kecskeméti szervezetének ügyvezető elnökeként tevékenykedett. Tassy Zsuzsanna 1944-ben halt meg Kecskeméten.[57]

Amíg Tassy Zsuzsanna Kiskunfélegyházán dolgozott, taníthatta saját unokahúgait is, hiszen Szerelemhegyi Károly és Tassy Hermina öt lánya hosszabb-rövidebb időt töltött a helyi lányiskolában. Legidősebb lányuk, Margit, a községi polgári leányiskolába járt az 1903/1904-es tanévtől az 1906/1907-es tanévig.[58] Erzsébet is még a községi lányiskolában kezdte polgári iskolai tanulmányait, majd az iskolanővérek megérkeztével a Constantinumban folytatta azokat, sőt az 1914/1915-ös tanévben elvégezte a tanítónőképzőt is.[59] Olga szintén követte nővérét, a polgári iskola után a Constantinumban folytatta tanulmányait, tanítónői oklevelét 1915/1916-ban szerezte meg.[60] Dalma már elemi iskolai tanulmányait is a kalocsai nővérek félegyházi intézetében kezdte, és itt végezte el a polgári iskola négy osztályát is.[61] A Szerelemhegyi család ötödik lánya, a másodikként született Mária a tanügyi iratokban Irma keresztnéven szerepelt. Ő nem végzett polgári iskolai tanulmányokat, viszont növendéke volt a Constantinum kézimunka-tanfolyamának 1912/1913. és 1917/1918. között.[62]

A Kecskemétről származó Tassy család női tagjai közül – az eddig említett Herminán, Júlián és Zsuzsannán kívül – Gizellának is volt kapcsolódása Kiskunfélegyházához, még ha nem is a lányoktatáshoz. Ő ugyanis 1895-ben a helyi főgimnázium latin–görög szakos tanárához, Csokán Lajoshoz ment feleségül.[63] Érdekesség, hogy kettős esküvő keretében ugyanekkor kötött házasságot az ötödik Tassy lány, Erzsébet is, az ő férje Krisztiáni István szentesi gimnáziumi tanár lett.[64] A Tassy családról tehát elmondható, hogy pedagógusdinasztiává vált, hiszen az öt lány közül hárman – Hermina, Júlia és Zsuzsanna – elemi és/vagy polgári iskolai tanítónői oklevelet szereztek, ketten pedig – Erzsébet és Gizella – gimnáziumi tanárt választottak párjuknak. A legidősebb nővér, Hermina saját lányai közül is ketten – Szerelemhegyi Erzsébet és Olga – tanítónőképzőt végeztek. A Tassy testvérek közül egyedül a báty, Tassy József „lógott ki a sorból”, ő ugyanis orvosként praktizált.[65] Neki is volt némi kötődése Félegyházához, ugyanis 1899 decemberében eljegyezte az itteni Tarjány – más forrásban Tarjányi – Irén kisasszonyt, ám a fennmaradt adatok tanúsága szerint házasságot nem kötöttek.[66]

A nagynevű kecskeméti Hornyik János unokái közül tehát többen pedagógusok lettek, vagy pedagógushoz mentek feleségül, ráadásul hárman – rövidebb-hosszabb időre – bekapcsolódtak a kiskunfélegyházi lányoktatásba is.

Bibliográfia

Levéltári források

Magyar Nemzeti Levéltár Adatbázisok Online, Mikrofilm anyakönyvek (MNL AOL)

Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára (MNL BKVL)

HU-MNL-BKML-IV.1912.b. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Le-
véltára. Kecskemét Város Árvaszékének iratai. Iktatott iratok 1872–1949

HU-MNL-BKML-V.108. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Le-
véltára. Kiskunfélegyháza Város Tanácsának és Képviselőtestületének iratai 1735–1950

HU-MNL-BKML-V.175.b. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Le-
véltára. Kiskunfélegyháza Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok 1873–1949

HU-MNL-BKML-VIII.85. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Le-
véltára. Kalocsai Érseki Polgári Iskolai Tanítónőképző iratai 1877–1929

HU-MNL-BKML-VIII.86. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Le-
véltára. Miasszonyunkról Elnevezett Kalocsai Iskolanővérek Kalocsai Római Katolikus Tanítónőképzőjének (Érseki Tanítónőképzőjének) iratai 1869–1948

HU-MNL-BKML-XII.6. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Le-
véltára. A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetestársulatának iratai 1857–1950

HU-MNL-BKML-XV.5.a. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Le-
véltára. Fotók és képeslapok gyűjteménye. Kecskemét Katona József téri részleg fotó és képeslap gyűjteménye 1848–2022

HU-KFL-V.68. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár. Plébániai Levéltár. Kecskemét, Főplébánia (Urunk Mennybemenetele) 1678–1950

HU-KFL-V.76. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár.   Plébániai Levéltár. Kiskunfélegyháza, Sarlós Boldogasszony (Óplébánia) 1743–1950

HU-KFL-V.77. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár.   Plébániai Levéltár. Kiskunfélegyháza Szent István (Újplébánia) 1885–1950

HU-KFL-VI.7. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár. Egyéb intézmények. Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek kötetei, 19–20. sz.

Sajtóforrások

Félegyházi Híradó

Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap. 1895–1903.

Félegyházi Hírlap

Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap. 1882–1903.

Félegyházi Hírlap – Félegyházi Híradó

Politikai hetilap. 1919–1938.

Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó

Közművelődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi (utóbb: politikai) hetilap. 1903–1918.

Félegyházi Közlöny

Társadalmi hetilap. 1905–1942.

Kecskemét

Közigazgatási és társadalmi hetilap. 1873–1920.

Kecskeméti Közlöny

Politikai napilap. 1919–1944.

Kecskeméti Lapok

Politikai és társadalmi hetilap (utóbb napilap). 1868–1950.

Kecskeméti Nagy Képes Naptár

Kecskeméti Nagy Képes Naptár az 1895. közönséges évre Kecskemét város teljes czím- és névtárával. 6. évf. Szerk.: Nagy Imre. Kecskemét, 1895.

Kecskeméti Nagy Képes Naptár

Kecskeméti Nagy Képes Naptár az 1913. közönséges évre. 23. évf. Szerk.: Eötvös Nagy Imre. Kecskemét, 1912.

Kecskeméti Ujság

Politikai napilap. 1909–1919.

Ország-Világ

Képes hetilap. 1922.

Irodalom

Értesítő Constantinum [1908/1909–1917/1918]

A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló kiskunfélegyházi Constantinum Leánynevelő-intézet értesítője az [1909/1910, 1910/1911, 1911/1912, 1912/1913, 1913/1914, 1914/1915, 1915/1916, 1916/1917, 1917/1918] iskolai évre. Kiadja az igazgatóság. Kiskunfélegyháza, 1909., 1910., 1911., 1912., 1913., 1914., 1915., 1916., 1917., 1918.

Értesítő Győr 1900/1901

A győri magy. kir. állami elemi tanítónőképző-intézet V. értesítője az 1900/1901. tanévre. Szerk.: Mohar József tanár. Győr, 1901.

Értesítő Kalocsa [1886/1887–1889/1890, 1896/1897–1901/1902, 1909/1910]

A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló kalocsai érseki tanítónőképző intézetek, nőnevelde, árvaház, felső- s elemi népiskola és óvoda értesítője az [1886/1887, 1887/1888, 1888/1889, 1889/1890, 1896/1897, 1897/1898, 1898/1899, 1899/1900, 1900/1901, 1901/1902, 1909/1910] iskolai évről. Kiadja az intézeti igazgatóság. Kalocsa, 1887., 1888., 1889., 1890., 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1910.

Értesítő Kecskemét [1883/1884, 1885/1886–1894/1895]

A kecskeméti államilag segélyezett polgári és elemi leányiskola értesítője az [1883/1884, 1885/1886, 1886/1887, 1887/1888, 1888/1889, 1889/1890, 1890/1891, 1891/1892, 1892/1893, 1893/1894, 1894/1895] iskolai évről. Kiadja a Felügyelő Bizottság. Szerk.: Pásthy Károly igazgató. Kecskemét, 1884., 1886., 1887., 1888., 1889., 1890., 1891., 1892., 1893., 1894., 1895.

Értesítő Kiskunfélegyháza [1887–1898, 1898/1899, 1901/1902–1907/1908]

A kiskunfélegyházi községi polgári leányiskola és a vele kapcsolatos kézimunka-tanfolyam értesítője az [1887–1898, 1898/1899, 1901/1902, 1902/1903, 1903/1904, 1904/1905, 1905/1906, 1906/1907, 1907/1908] iskolai évre. Kiadja az igazgató. Kiskunfélegyháza, 1898., 1899., 1902., 1903., 1904., 1905., 1906., 1907., 1908.

Értesítő Kongregáció [1899/1900, 1901/1902, 1906/1907]

A Miasszonyunkról nevezett iskolanénék kalocsai intézetében fönnálló Mária Kongregáció értesítője [1899/1900, 1901/1902, 1906/1907] évre. Kalocsa, 1900., 1902., 1907.

Franz 1925

Franz Mária Terézia Tisztelendő Anyának a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek alapítójának és első általános főnöknőjének élete és a szerzetes társulat története 1825–1911. (Írta: két kalocsai iskolanővér.) Kalocsa, 1925.

Kapus 2011

Petőfi nyomában jártak. Félegyházi Petőfi-kutatók. Szerk. Kapus Béláné. Kiskunfélegyháza, 2011.

Kőfalviné 2009

A lányoktatás kezdetei Kiskunfélegyházán. Bács-Kiskun megye múltjából 23. Szerk. Gyenesei József. Kecskemét, 2009. 163–183.

Magyar Katolikus Lexikon 2006

Viczián János: Magyar Katolikus Lexikon XI. (Pob-sep) Szent István Társulat. Budapest, 2006.

Péterné Fehér – Szabó – Székelyné Kőrösi 1992

Kecskeméti életrajzi lexikon (Kecskeméti Füzetek 4.) Szerk. Péterné Fehér Mária – Szabó Tamás – Székelyné Kőrösi Ilona. Kecskemét, 1992.

Sematizmus [1904–1912]

Schematismus Cleri Archi-Dioecesis Colocensis et Bacsiensis ad annum Christi [1904–1912]. Érsekség, Kalocsa, 1904–1912.