EGY KATOLIKUS FŐPAPNAK KIJÁRÓ VÉGTISZTESSÉG

KUNSZT JÓZSEF KALOCSAI ÉRSEK HALÁLA, TEMETÉSE ÉS GYÁSZSZERTARTÁSA

A KORABELI FORRÁSOK TÜKRÉBEN

Kunszt József (1790–1866) kalocsai érsek korának egyik kiemelkedő, nagy műveltségű, nemeslelkű adományairól, iskolaalapításairól híres egyházi férfiúja volt. Ő hívta be Kalocsára a jezsuitákat, ő telepítette le egyházmegyéje székvárosában 1860-ban a Miasszonyunkról nevezett iskolanővéreket. A kalocsai érseki tanítóképző intézet szintén neki köszönhette létrejöttét, az 1879-ben alapított kisszeminárium céljára pedig végrendeletében hagyott jelentős összeget.

Kunszt József életét, érdemeit több helyen méltatták.[1] Jelen tanulmányban az érsek halálára, temetésére és gyászszertartására vonatkozó dokumentumokat gyűjtöttem össze. A felhasznált források egy része a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár gyűjteményéből, másik része a – Kunszt Józsefben alapítójukat és fő támogatójukat tisztelő – kalocsai iskolanővérek házkrónikáiból, illetve a korabeli sajtóból és egyéb aprónyomtatványokból származik.[2]

1. Kunszt József (1790–1866) kalocsai érsek

Iskolanővérek története 1900, 3.

Kunszt József Zubrohlaván[3] született 1790. június 28-án. Budai és nagyszombati diákéveit követően kezdte meg tanulmányait az Esztergomi Főegyházmegye papnövendékeként. 1807-ben a pozsonyi Emericanumba küldték, majd 1808-ban Nagyszombatba ment filozófiát tanulni, 1810-től pedig a bécsi Pázmáneum növendéke lett. 1813-as pappá szentelését követően Drégelypalánkon működött káplánként, de már 1814-ben központi szolgálatra rendelték, nagybátyja, Kovalik János választott püspök és esztergomi érseki helynök érseki levéltárossá nevezte ki. 1816-tól szentszéki jegyző, 1820-tól a Pázmáneum vicerektora, majd 1824 és 1825 között helyettes rektora volt. 1830-ban pozsonyi kanonok lett, két év múlva kinevezték a Pázmáneum rektorának, így ismét Bécsbe költözött. Az ő idejében jött létre az önképző magyar irodalmi iskola, amely 1848-ig működött. 1833-ban a Boldogságos Szűzről nevezett veszprémvölgyi címzetes apát lett. 1836-ban esztergomi kanonoki kinevezést kapott, ahol folyamatosan emelkedett fölfelé: 1840-ben sasvári főesperes, 1844-ben szentistváni prépost lett. Bécsben maradt egészen 1845-ös esztergomi általános helynöki kinevezéséig, 1847-ben káptalani helynökké választották. 1848 februárjában V. Ferdinánd pharosi választott püspökké nevezte ki. A forradalom és szabadságharc idején Bécsbe menekült. A szabadságharc leverését követően, 1850-ben I. Ferenc József kassai püspökké nevezte ki. Kassán nem sokáig tevékenykedett, mivel rövid időn belül, 1851. november 30-án kalocsa-bácsi érsekké nevezték ki, a pápa 1852. március 15-én prekonizálta, megerősítette. Érseki működése alatt renováltatta a főszékesegyházat, 1860-ban betelepítette az iskolanővéreket Kalocsára, létrehozta kalocsai zárdájukat és nevelőintézetüket, megalapítva a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatát. Ő hívta be ugyanekkor Kalocsára a jezsuitákat is, hogy átvegyék a gimnáziumot, új épületet is alapított a számukra. Az érseki tanítóképző létrejötte szintén az ő nevéhez fűződik, továbbá alapot hozott létre a kisszeminárium életre hívására. Reformokat vezetett be a kalocsai szemináriumban, és egy új, nagyobb kápolnát építtetett. Neves adakozó volt, jelentős összegeket adományozott jótékony célokra. 1863-ban a tíz évvel azelőtt létrehozott Zágrábi Érseki Tartomány révén kisebbé lett Kalocsai Érseki Tartomány számára tartományi zsinatot hirdetett. Érdemei elismeréséül I. Ferenc József valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki, megkapta a Lipót-rend, valamint a Szent István Rend nagykeresztjét, majd a hétszemélyes tábla közbírája lett. 1865. december elején Pestre utazott az országgyűlésre, azonban 1866. január 5-én szélhűdés érte, meghalt. Földi maradványait Kalocsára szállították, és a főszékesegyházban temették el. Végrendeletében több adományt hagyott iskolákra, zárdákra, egyletekre, szentmisékre, szegényeknek, misszióknak. Hagyatékának nagyobb részét azonban a jezsuita vezetés alatt létesítendő kisszeminárium és a szegény diákok javára ajánlotta.[4]

A korabeli beszámolók megemlítik, hogy Kunszt kalocsai érsekként csaknem mindig székvárosában tartózkodott, mégis egyházmegyéjén kívül, Pesten ragadta el a halál.[5] Az idősödő érsek – 1866 januárjában már betöltötte a 75. életévét – 1865. december 9-én az országgyűlés miatt utazott Pestre, ahol,  tervei szerint, hosszabb időt szándékozott tölteni.[6] A kalocsai érsek – hivatalából adódóan ugyanis – tagja volt a parlament felsőházának. Kunszt József meggyengült egészsége ellenére is vállalkozott az útra, ahogy egy forrás írta: „A jó atya már egy idő óta, hanyatló kora miatt, törődött volt. […] December elején kapott lábfájása gyengítette egészségét. A szintoly erélyes, mint nagylelkű főpásztor azonban nem tarthatta magát itthon; ily válságos viszonyok között a hazára és az egyházra nézve, sietett az apostoli király oldalához, a honatyák gyülekezetébe; ott akart lenni, hova őt a kötelesség hívta. Beteg volt teste, de lelke ép, lelke nagy, akarata jámbor és szent volt, impendi et superimpendi voluit.”[7] Az érsek halálhíre már csak azért is váratlanul érte kalocsai híveit, mert egészségi állapotáról december folyamán kedvező híreket kaptak, és még válaszolt a neki küldött írásos újévi jókívánságokra is.[8] A főpásztort 1866. január 5-én, pénteken reggel ½ 7 órakor, az Angol Királynő Szállóban „idegszélhűdés” következtében érte a halál,[9] amelynek hirtelen voltát további hírlapi cikk is megerősítette: „E halál amint váratlan volt, az áldásos életnek megszakadása éppen oly nagy veszteség lett. Az egyháznak egy tetterős fejedelme, a királynak törhet[et]len hűségű alattvalója, a hazának egyik nagy fia, az egyházi ügyek egyik fő támasza és bölcs vezére, a hazai kath. intézetek halhatatlan nevű alapítója, a jótékonyság egyik legbővebb forrása szűnt meg emez életben. Nescitis diem neque hora;[10] e halálban is intetünk.”[11]

Az érsek tetemét még aznap este hat órakor Bartakovics Béla egri érsek, Kunszt József ifjúkori barátja – Lévay Sándor és Lipovniczky István kanonokok segédlete mellett – beszentelte. Az eseményen jelen volt Lonovics József érsek, Szaniszló Ferenc nagyváradi, Girk György pécsi, Peitler Antal József váci püspök, a hétszemélyes táblától Melczer István, báró Apor Sándor, valamint a meghalt érsek számos egyházi, illetve világi tisztelője, akik még időben, azaz az esti szertartás előtt, tudomást szereztek a halálesetről.[12]

2. Bartakovics Béla (1792–1873) egri érsek

Magyarország és a Nagyvilág 1873. június 8. 9. évf. 23. sz. 277.

3. Lipovniczky István (1814–1885) esztergomi kanonok, 1868-tól nagyváradi püspök

Ország-Világ 1885. augusztus 22. 6. évf. 34. sz. 549.

4. Lévay Sándor (1808–1873) egri nagyprépost, c. püspök

Az ország tükre 1862. március 15. 1. évf. 6. sz. 88.

5. Lonovics József (1793–1867) c. érsek

Magyarország és a Nagyvilág 1867. március 23. 3. évf. 12. sz. 133.

6. Szaniszló Ferenc (1792–1869) nagyváradi püspök

Vasárnapi Ujság 1863. október 4. 10. évf. 40. sz. 349.

7. Girk György (1793–1868) pécsi püspök

Wikipédia https://hu.wikipedia.org/wiki/Girk_Gy%C3%B6rgy (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)

8. Peitler Antal József (1808–1885) váci püspök

Vasárnapi Ujság 1861. október 13. 8. évf. 41. sz. 481.

9. Melczer István (1810–1896) királyi személynök

Vasárnapi Ujság 1866. július 15. 13. évf. 28. sz. 333.

Az érsek holttestét másnap, január 6-án, szombaton érckoporsóban, négyes fogaton – egyes források szerint „egy városligeti nyitott omnibusz-kocsin” – Kalocsára vitték.[13] Az érseki székvárosba szombaton délelőtt ért el a főpap halálhíre a „Paksig lenyúló távirda” jóvoltából.[14] A káptalant valószínűleg a Pestről leutazott Kovács József tájékoztathatta a váratlan eseményről.[15] Az iskolanővéreket – ahogy azt a házkrónikát vezető általános főnöknő, Franz Mária Terézia feljegyezte – spirituálisuk értesítette a történtekről.[16]

10. Franz Mária Terézia (1825–1911) a kalocsai iskolanővérek általános főnöknője

Iskolanővérek története 1900, 4.

11. Az iskolanővérek német nyelvű házkrónikája

HU-MNL-BKML-XII.6. Hauschronik des Klosters der armen Schulschwestern de Notre Dame zu Kalocsa 1860–1869

A szomorú hír gyorsan terjedt a városban, megkondultak a harangok, „a szívek fájdalomba merültek”. A káptalan intézkedett a temetési előkészületekről, illetve latin és magyar nyelvű gyászjelentést adott ki.

12. Kunszt József érsek magyar nyelvű gyászjelentése

Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtár, gyászjelentések gyűjteménye https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/209626 (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)

13. Kunszt József kalocsai érsek latin nyelvű gyászjelentése

HU-KFL-I-1-c. 31/1866.

Másnap, január 7-én, vasárnap délután négy órakor, vecsernye után („nach Vesper”) érkezett meg Kalocsára a holttest.[17] Az érsekben nem csak a katolikusok gyászolták jótevőjüket, a koporsó kísérői között, a gyászravatal előtt lovagolt a dunapataji református község négy tagja is.[18] A megérkezett gyászmenetet szűnni nem akaró harangzúgás között a kálváriánál várta a papság, a főkáptalan, a tanulóifjúság tanárai vezetésével és a hívek sokasága. Az iskolanővérek – talán a zord téli hideg időjárás miatt – nem vonultak ki a gyászkocsi elé, a szomorú menetet ablakukból kísérték figyelemmel.[19] Az egyházi gyászszertartások már a kálváriakápolnánál megkezdődtek, ennek végeztével a boldogult érsek holttestét az érseki kastély alsó, földszinti – az esemény tiszteletére „Capelle ardente”, azaz ún. égő teremmé, vagyis feketével bevont, gyertyával megvilágított teremmé átalakított – kápolnájába vitték, ahol a testet a kegyeletüket leróni szándékozók számára két napig közszemlére tették.[20] Bár az egyik forrás szerint a főpap „hűlt teteme” a koporsóban üvegfedél alatt nyugodott, az iskolanővérek beszámolójából az derül ki, hogy a főnöknő, Franz Mária Terézia a következő napon, azaz január 8-án, hétfőn néhány iskolanővérrel együtt elment az érsek holttestéhez, ahol utoljára láthatták alapítójuk atyai arcát és utolsó hálás csókkal illették az érsek már hideg kezét. A főnöknő a rá következő napon néhány nővérrel ismét felkereste a ravatalt, de addigra a koporsót már lezárták.[21] E két nap alatt, míg a gyászoló nép „a kastély felé hullámzott”, a székesegyházban és minden helyi templomban gyászmiséket mondtak az érsek lelki üdvéért.[22]

Az iskolanővérek többsége, főnöknőjük vezetésével részt vett az érseki rezidencián a főpap holttestének január 10-i beszentelésén.

14. Temetési menetrend

HU-KFL-I-1-c. 31/1866.

15. A kalocsai érseki kastély

Borovszky 1911, II. 526.

16. A kalocsai székesegyház kívülről

Borovszky 1911, II. 531.

17. A kalocsai székesegyház belülről

Borovszky 1910, I. 257.

Az aznap délelőtti temetési menetrendet a káptalan előre rögzítette. Ennek értelmében szabályozták az érseki kastély kápolnájától a székesegyházig tartó útvonalon a gyászmenetben résztvevők sorrendjét. Legelöl két uradalmi hajdú vonult, őket az iparoscéhek tagjai követték, majd Kalocsa város és a környező községek elöljárói következtek. Utánuk a különböző társulatok és testületek képviselői, majd a megyei és egyéb köztisztviselők haladtak. Az iskolanővérek – a forrás megnevezése szerint: „zárdanők” – és a szerzetesek sorait az egyházi ének- és zenekar kísérte. Az egyháziak sorát a növendékpapság és a káptalan folytatta, majd a szertartást végző papság zárta. A koporsót, amelyet mindkét oldalról uradalmi tisztek és fáklyavivők álltak körül, az udvari személyzet követte, a gyászmenet végét pedig a „nőnem” alkotta. A „mindkét nemű összes tanuló ifjúság és egyéb mindkét nemű résztvevők” sorfalat álltak a kastély kapujától a templom bejáratáig.[23] A nővérek megemlítették, hogy saját növendékeik – azaz a bentlakók, a nőnevelde belsős tanulói –, illetve az iskolások – azaz a külsős, bejáró tanulók – a jelöltnők vezetése alatt, a többi diákhoz hasonlóan az út oldalán álltak. A hangulatot szemléletesen írta le a házkrónikát vezető nővér: „Siralmasan zúgtak a harangok, megkapóan zengett a gyászzene, gyászos csend uralkodott a beáramlott embertömeg között és az ég is szomorú szürkébe burkolózott.” A nővérek a szentélyben az oratórium bal oldalán foglaltak helyet, a belsős növendékek (die Zöglinge) és a jelöltnők pedig velük szemben, a jobb oldalon.[24] A nővérek létszáma ekkor 22, a jelöltnőké 12 fő volt, a belintézetben pedig három évfolyamon összesen 28 növendék tanult.[25] Az iskolanővérek és a neveldéjük diáklányai tehát – ha mindannyian teljes létszámban megjelentek a ceremónián – kb. 60 fős tömeget képeztek. A megyei papság szintén nagy számban képviseltette magát. A téli zord hideg dacára, és annak ellenére, hogy csupán rövid idő telt el a haláleset hírüladása és a temetés között, mintegy harminc egyházi személy gyűlt össze a délelőtt 10 órakor kezdődő gyászünnepre.[26] A szentmisét a viszonylag nagy távolságból, Temesvárról érkezett csanádi püspök, Bonnaz Sándor celebrálta, szintén ő végezte a temetési szertartást. Záróaktusként az érckoporsó „12 pap által vitetett és eresztetett le néhai gr. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek hamvai mellé” – írta a korabeli beszámoló.[27]

18. Bonnaz Sándor (1812–1889) csanádi püspök

Vasárnapi Ujság 1889. augusztus 18. 36. évf. 33. sz. 533.

A kalocsai papnövendékek nevében megjelent nyomtatásban egy, a boldogult érsek halálára írt gyászvers is. A korabeli források nem szólnak arról, hogy ez a költemény elhangozott-e nyilvánosan.

19. Gyászvers Kunszt érsek tiszteletére

HU-KFL-I-1-c. 31/1866.

A temetés utáni napon a káptalan általános káptalani helynökké (vicarius generalis capitularis) választotta Nehiba Jánost, felszentelt tinnini püspököt és kalocsai nagyprépostot, „mint jeles erényekkel és a törvény által megkövetelt kivételes tulajdonságokkal felruházott embert, aki hivatalát mindenki teljes megelégedésére látta el […].”[28] A káptalan nyilvánosságra hozta az elhunyt érsek végrendeletét, illetve a főpap saját maga által korábban megfogalmazott sírfeliratát is. A számos hírlap által is közölt testamentum leglényegesebb eleme, hogy Kunszt József jelentős összeget hagyott egy jezsuiták által irányított kisszeminárium létesítésére, valamint alapítványt tett szegény sorsú, a jezsuitáknál tanuló fiú-, illetve az iskolanővéreknél tanuló leánynövendékek támogatására.[29]

A temetés napján, január 10-én a káptalan körlevelet és azzal megegyező tartalmú közleményt adott ki magyar és latin nyelven,[30] amelyben beszámolt arról, hogy a boldogult érsek „hűlt tetemei előírt szertartással és illő dísszel a papság és nagyszámú nép kíséretében mai napon gyászoló jegyesének, a kalocsai főtemplomnak kebelébe letétettek”, egyúttal jelezte, hogy fehérvasárnap utáni szerdára, azaz április 11-ére tűzte ki a néhai főpap lelki üdvéért tartandó ünnepélyes engesztelő szentmiseáldozatot (solemnes Exequiae).[31] A magyar nyelvű nyomtatott közlemény valószínűleg egyúttal meghívóul is szolgált az érintettek számára.

20. A kalocsai káptalan magyar nyelvű közleménye Kunszt József érsek temetéséről és a később tartandó gyászszertartásról

HU-KFL-I-1-c. 31/1866.

21. A kalocsai káptalan latin nyelvű közleménye Kunszt József érsek temetéséről és a később tartandó gyászszertartásról

HU-KFL-I-1-c. 31/1866.

Minden valószínűség szerint azért tolták el a végső gyászszertartás időpontját tavaszra, hogy egyrészt legyen elegendő felkészülési idő egy ünnepélyes, a meghalt főpap emlékéhez méltó ceremónia megszervezésére, másrészt, hogy azok is le tudják róni Kalocsán Kunszt József iránti végső tiszteletüket, akiket a januári temetés idején ebben megakadályozott a téli időjárás, a nagy távolság és a közlekedési nehézségek. Már ekkor felkérték a gyászszertartás ünnepi szónokául Lipovniczky István esztergomi kanonokot, a latin beszéd megtartására Schrader Kelemen jezsuita atyát, az ünnepélyes mise elvégzésére Bartakovics Béla egri érseket.[32] Bizonyára a szónokoknak is hosszabb időre volt szükségük a beszédek elkészítésére, sajtó alá rendezésére és kinyomtatására.

Az iskolanővérek társulatának minden tagja a temetést követő harminc napban elvégezte azokat a szent kötelezettségeket, amelyeket a kongregáció a megboldogult érseknek még életében – szóban és írásban – megígért. A holttest megérkezése és a temetés között eltelt három napban két csendes misét és egy énekes rekviemet mondattak az elhunyt főpapért. Január 10. után egy hónapig a társulat spirituálisa minden nap reggel ½ 7 órakor a nővérek részvételével misézett az érsek lelki üdvéért. Minden szentáldozást, imát, jócselekedetet, bűnbánatot, amit e harminc nap alatt a társulat tagjai és a gondjaikra bízott gyermekek elvégeztek, a néhai érsekért ajánlottak fel. Ezen kívül naponta az esti ima után közösen mondták el a Rózsafüzért, délben és este pedig étkezés után a De profundis zsoltárt a Miatyánkkal, szintén Kunszt Józsefért. A nővérek elhatározták, hogy az érsek jótéteményeiért addig gyakorolt hálaszokásokat – naponta két nővér privát felajánlását, illetve a reggeli imánál a Miatyánkot – meg fogják őrizni, továbbá a társulat alapítója és legnagyobb jótevője iránti hálájukat és szeretetüket az utánuk jövő tagok szívébe is elültetik, és szent örökségként hagyják rájuk.[33]

Kunszt József lelki üdvéért nem csak Kalocsán mondtak misét. 1866. január 13-án, szombaton „délelőtti 9 ½ órakor” a pesti „szent-ferencziek templomában” Lonovics József érsek celebrált szentmisét, amelyen az országgyűlés miatt a fővárosban időző egyházi főméltóságok, a főrendi tábla, a magyar királyi kúria és a Szent István Társulat tagjai közül sokan részt vettek.[34] Január 16-án reggel Bécsben, a Pázmáneumban tartottak gyászistentiszteletet az elhunyt érsekért, aki maga is az intézet növendéke, majd alkormányzója, később kormányzója volt.[35] Ezen kívül gyászmisét mutattak be a megboldogultért a kassai székesegyházban, az esztergomi bazilikában, Győrött és Erdélyben is.[36]

A káptalan február 26-án körlevélben kérte, hogy a boldogult érsek április 11-ére tervezett ünnepélyes gyászmiséjén megjelenni kívánó egyháziak – azért, hogy a vendéglátáshoz a megfelelő intézkedéseket időben meg lehessen tenni – március végéig jelezzék részvételi szándékukat.[37]

Számítani lehetett rá, hogy sokan kívánják majd tiszteletüket tenni a szertartáson, mert – ahogy a korabeli sajtó beszámolt róla – Kunszt József a „tudományos férfiak iránt jeles részvéttel volt, sokakat nevelt, sokakat ösztönzött, sokakat segített, sokakat kegyelt s jóakaratával halmozott. […] Magas lelkületét eléggé bizonyítja az is, hogy a boldogultnak igen magas lelkű barátai voltak. A dolog igen ismeretes, nem kell neveket említeni, annyi bizonyos, hogy jó atyánkban nehéz korunk egyik jeles történeti személye száll sírba.”[38] A jelentkezők nagy számát mutatja, hogy a káptalannak – gondoskodni kívánván az érkezők megfelelő elhelyezéséről – külön nyomtatott névsort kellett készíteni a vendégekről és az őket elszállásolókról.

22. Kunszt érsek 1866. április 11-i gyászszertartásán megjelent vendégek és szállásadóik névsora

HU-KFL-I-1-c. 596/1866.

A háromoldalas, 127 soros névjegyzék nevesítve említett 111 főt, négy helyen – név nélkül – csak az illető hivatalát, betöltött funkcióját adták meg, emellett tizenkét különböző – városi, vármegyei, káptalani, szerzetesrendi – küldöttség érkezésére is számítottak. A név szerint felsoroltak legalább 80%-át különböző rangú egyházi személyek tették ki, a világiak – köztük többen a hétszemélyes táblától, valamint a királyi táblától – kisebbséget alkottak.

Nem tudni, hogy a névsorban szereplő valamennyi jelentkező ténylegesen meg is jelent-e a szertartáson, hiszen a listát idejekorán, a gyászünnepély előtt ki kellett nyomtatni. A korabeli sajtóforrások nem említették például Peitler Antal József váci és Simor János győri püspökök nevét a résztvevők között, holott a többi, a nyomtatott névjegyzékben ugyancsak szereplő püspököt – Bartakovics Béla egri érseket, Bonnaz Sándor csanádi, Fogarasy Mihály erdélyi, Girk György pécsi, Szaniszló Ferenc nagyváradi, Lévay Sándor címzetes abderai püspököket – felsorolták.[39] Szintén nem szólt hírlapi tudósítás Klauzál Gábor országgyűlési képviselő, 1848-as miniszter megjelenéséről sem, pedig az ő neve is felkerült a listára, szállásadójául felesége kalocsai rokonát, Szabó Mihályt tüntetve fel.

Ha esetleg el is maradt néhány jelentkező, a gyászszertartásra összesereglett vendégek száma és „fényes méltósága” mindenképpen rendkívülinek számított. A vendégek nagyobb része hétfőn érkezett meg, de a gőzhajótársaság kedden különjáratot indított Pestről a ceremónia miatt Kalocsára leutazók részére.[40]

Ahogy a fenti névjegyzékből is kiderült, a káptalan a vendégek méltó fogadásáról és elhelyezéséről úgy kívánt gondoskodni, hogy előre meghatározta, kit hol – az érseki palotában, a kanonoki házakban, különböző uradalmi épületekben, magánházaknál – szállásolnak el. A korabeli beszámoló szerint az előrelátó intézkedésnek köszönhetően „a partról, hova a vendégek a hajóról kiléptek, mindenik vendég az előre kitűzött lakására hajtatott, hol tisztelettel, szeretettel fogadtatott. Nem volt semmi kérdezősködésekre szükség, a vendégek nem bolyongtak, nem kérdezősködtek, a rend, amint előre megállapítva, úgy végre is volt hajtva ügyesen. […] Az érsek, a püspökök és a királyi személynök fogadására a ft. [főtisztelendő] káptalan ft. [főtisztelendő] Kovács József kanonokot, s királyi táblai prelátust a parthoz küldte ki, az érseki titoknok, s egy tiszt a szállások nyomtatott névsorát osztogatta.”[41]

Kedden a Kunszt József érsek által alapított jezsuita kollégium nagytermében a boldogult főpap tiszteletére nyilvános vitát rendeztek. Az esemény jó alkalmul szolgált arra, hogy a magasrangú vendégek bejárhassák az iskolaépületet, valamint ízelítőt kapjanak a jezsuiták oktatásának eredményességéből. Az intézet különösen nagy hangsúlyt fektetett a klasszikus retorika tanítására és prezentálására. „Szónoklat üdvözölte a méltóságokat, szónoklat köszönte meg kegyes látogatásukat is, mind a két szónoklat röviden a nagy érsek érdemeit említette. A szónokok ügyesen, meglepő szabad állással, hanggal, taglejtéssel szólottak. De a vitatkozás az, mely mindnyájunkat elragadott.”[42] A vitatkozásként említett érvelési bemutatón két nyolcadik osztályos papnövendék vállalkozott több tucat – a résztvevő érdeklődők számára nyomtatásban is kiosztott – „bölcselmi tétel” védelmére, míg mások – világi és egyházi tanulók – az adott elmélet cáfolására készültek fel. Az igazi kihívást a két főszereplő papnövendék számára az jelentette, hogy a vendégek közül bárki szabadon „ostromolhatta” az általuk védett tanokat. A két papnövendék „dialektikai ügyességgel” levezetett érvelése nagy hatást gyakorolt a résztvevőkre. „Mind a két vitatkozónál a tétel jó értése, a fiatalnál meglepő tágas ismeret, szabados előadás, szabad mozgás, logicai alakba öltöztetett, szigorú pontossággal kifejtett okoskodás, a spontán lelkiharc, az érvek világos összeállítása, a helyes lehozás, és mindig a felvett tárgy melletti maradás, szóval a formalis eruditio meglepő tökéletessége igen felötlött. E fiatal korban oly bölcselmi ügyességet, oly correct magyar nyelvezetet, oly folyékony, minden ismétlés, vagy megjavítás nélküli előadást tapasztaltunk, mely jóval magasabb kornak is dicséretére válnék, sőt melyet igen gyéren tapasztalunk, mióta iskoláink rendszerében a logica, vagyis gondolkozástan a gymnasiumokra levitetett, mióta az egyetemen a bölcselmi tantárgyak igen kevés, vagy éppen semmi tanonccal nem bírnak, hanem más tanulmányi karok hallgatóiból kapják tanoncaikat.”[43] Az egyik, „fényes diadalt arató” vitatkozó, az ekkor még érettségi vizsgái előtt álló Városy Gyula – aki a tételeket „az idegen tudósok váratlan ellenvetései ellen is oly elmeéllel és ügyességgel védte, hogy általános bámulatot gerjesztett, s a jelen volt főurak által az egész országban híressé lett”[44] – később szép egyházi pályát futott be: 1905 és 1910 között kalocsai érsekként működött.[45]

23. Városy Gyula (1846–1910) későbbi kalocsai érsek

Vasárnapi Ujság 1905. november 5. 52. évf. 45. sz. 720.

Az április 11-i, szerdai ünnepélyes gyásznapot kedden este a harangok félóráig tartó zúgása hirdette.[46] A szertartás pontos menetrendjéről a káptalan latin nyelvű nyomtatott útmutatót adott ki.

24. A gyászszertartás latin nyelvű menetrendje

HU-KFL-I-1-c. 596/1866.

Április 11-én reggel hét órakor az iskolanővérek templomában énekes rekviemet tartottak, ezt követően ¾ 8-kor az intézet testülete és a tanítványok átvonultak a székesegyházba, ahol mindkét oratóriumot a részükre tartották fenn. A jobb oldalon a nővérek foglaltak helyet, a bal oldalon a növendékek, prefektájuk és a jelöltnők kíséretében.[47] Ugyanekkor a „megszámlálhatatlan, minden rendű és rangú” papság[48] a templom sekrestyéjében és szentélyében gyülekezett, majd nyolc órakor indultak a gyászt öltött palotába, ahonnan a pontifikáló egri érseket és a négy megyés püspököt tiszteletteljesen átvezették a főtemplomba. Ez a megoldás ünnepélyesebb keretet kölcsönzött az eseménynek, mintha az érseki kastély és a székesegyház közti rövid utat a főpapok kocsin tették volna meg.[49] A bevonulás után az egri érsek az evangéliumi oldal – azaz az oltárral szemben állva a bal oldal – kóruspadjában, a többi püspökök a leckeoldalon – azaz az oltárral szemben állva a jobb oldalon – foglaltak helyet. Az „adoratio” végeztével az érsek beöltözött, a klérus pedig részben a szentélyben, részben pedig – a világiakkal együtt – a főhajóban foglalta el a padokat.[50] Elsőként Lipovniczky István esztergomi kanonok, királyi táblai prelátus lépett a szószékre és magyar nyelvű gyászbeszédében megemlékezett az elhunyt főpap érdemeiről. A másfél óráig (másik forrás szerint hétnegyed óráig) tartó szónoklatot a korabeli források egyöntetűen dicsérték, az elhunyt érsek érdemeihez méltónak ítélték, kiemelték a beszélő csendes nyugodtságát, sima úri modorát, a beszéd tartalmának mélységét, a nyelvezet könnyen érthetőségét.[51] A beszéd nyomtatásban is megjelent.

25. Lipovniczky István nyomtatott, magyar nyelvű gyászbeszédének címoldala

ELTE Egyetemi Könyvtár (digitalizálva: MaNDA) https://mandadb.hu/tetel/664984/Az_igaz_elet_es_nagylelkuseg_aldasai (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)

Lipovniczky gyászbeszéde után a gyászmise következett, amelyet Bartakovics Béla egri érsek tartott teljes segédlet mellett. A szertartás alatt a kórus Mozart Requiemjét adta elő.[52]

A mise után Clemens Schrader (máshol Clement Schräder) jezsuita atya, a bécsi egyetem tanára olvasta fel latin nyelvű gyászbeszédét. Ezen előadás vegyes megítélésben és fogadtatásban részesült, a korabeli újságcikkek hangsúlyozták ugyan a beszéd nagy tudományossággal kidolgozott voltát, viszont – nyíltan vagy burkoltan – elítélték hosszúsága miatt. Az egyik újság szerint Schrader beszédét „tizenegykor kezdte, egy órakor délután végezte. E latin felolvasás, dacára a déli időnek, rendkívül kedvezően fogadtatott, mindenki azon oldalra sietett a szentélyben, honnan jobban hallhassa, a tudós úrnak szép neve hatást gyakorolt, kezdetben, jó sokáig, egy órán túl feszült figyelemmel hallgatta, míg néhánynak lelkiereje, végzendő lévén még igen sok, gyengeségében ellazult. Tiszteltük régen a tudós atyának tudományát, tiszteltük itt is, csudáltuk lelkes kitartását a hosszas felolvasásban. A jezsuita szerzet, valamint semmi más szerzet, nem szokott háládatlan lenni jótevői iránt: Schrader Kelemen atya egész rendjének hálájából merítette az erőt, hogy oly hosszasan meg nem tört hanggal szóljon.”[53] Egy másik hírlap kevésbé finoman fogalmazott: „A második, latin beszédet Schröder [!] Jézus társaságbeli bécsi pap olvasta, ez olvasás kilenc negyed óráig tartott, mindenkinek a türelme kimerült […].”[54]

A nyomtatásban megjelent beszéd egyébként 52 oldal terjedelmű.

26. Clemens Schrader nyomtatott, latin nyelvű gyászbeszédének címoldala

Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteménye

Ezt követően az egri érsek több püspök kíséretében – mindannyian pluviáléban – a templomhajó közepén lévő – „találóan választott latin mondatokkal” ékesített oszlopocskákon álló – gyászravatalhoz ment, és „sorban elvégezték az absolutiókat.”[55] Közben a főoltárról eltávolították a gyász minden jelét, és ünnepélyesen feldíszítették azt, mert következett a gloriosum, azaz a dicsőséges mise, amelyet Fogarasy Mihály erdélyi püspök celebrált fényes segédlettel.[56] A ceremónia végeztével a papság rendezett menetben visszakísérte az egri érseket és a püspököket az érseki rezidenciára. Ezzel véget ért a szertartás, amely reggel nyolc órakor kezdődött és megszakítás nélkül délután ¼ 3-ig tartott.[57] A több mint hatórás ünnepélyt „lakomator” zárta. Az előkelőbb résztvevőket az érseki lakban, a többieket más, tekintélyes helyeken vendégelték meg.[58] Az egyházi gyásznak a szertartással vége lett, az egyházmegye várta az új érsek kinevezését.

Kunszt érsek két nagy iskolafejlesztési vívmánya, a jezsuita kollégium és az iskolanővérek neveldéje a gyászszertartásra leutazott személyek közérdeklődésére tartott számot. A nővérek feljegyezték krónikájukban, hogy ezekben a napokban a Kalocsára érkező idegenek – közöttük az egri érsek, a csanádi püspök, sok magasrangú egyházi és tekintélyes világi személy – több ízben megtekintették az iskolanővérek intézetét. „Mindannyian a megboldogult érsek jóságát, nagylelkűségét és bölcsességét magasztalták.”[59]

A nővérek krónikájukban többször is kitértek Kunszt érsek érdemeire, a társulat iránt tanúsított bőkezűségére, atyai szeretetére. A gyászszertartást leíró bejegyzésüket egy szentírási résszel zárták: „Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idők végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késő nemzedékek emlegetik nevét. A népek regélnek nagy bölcsességéről és a gyülekezet zengi dicséretét.”[60]

Bibliográfia

Levéltári források

Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára (MNL BKVL)

HU-MNL-BKML-VIII.111. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára. A Miasszonyunkról Elnevezett Kalocsai Iskolanővérek Kalocsai r. kat. Polgári Leányiskolájának iratai, 1861–1948

HU-MNL-BKML-XII.6. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára. A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetestársulatának iratai, 1857–1950

HU-KFL-I-1-c. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár. Kalocsai Érseki Levéltár. Kalocsai Érseki Hivatal. Perszonális iratok. Kunszt József kalocsai érsek iratai 1809–1939

HU-KFL-VI.7. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár. Egyéb intézmények. Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek kötetei, 19–20. sz.

Sajtóforrások

A Hon 1866

A Hon, közgazdászati napilap 4. évf. 1866.

Az ország tükre 1862

Az ország tükre, budapesti képes közlöny 1. évf. 1862.

Katholikus Néplap 1866

Katholikus Néplap, képes vallásos hetilap 19. évf. 1866.

Magyarország és a Nagyvilág [1866, 1867, 1873]

Magyarország és a Nagyvilág, szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap 2. évf. 1866, 3. évf. 1867, 9. évf. 1873.

Népnevelők Kalauza 1865–1866

Népnevelők kalauza. Kalauz a nevelés és oktatás terén. 2. évf. 1865–1866.

Ország-Világ 1885

Ország-Világ, képes ismeretterjesztő hetilap 6. évf. 1885.

Pesti Napló 1866

Pesti Napló, politikai napilap 17. évf. 1866.

Religio 1866

Religio. Katholikus egyházi s irodalmi folyóirat [26. évf.] 1866. I. félév

Sürgöny 1866

Sürgöny, politikai napilap 6. évf. 1866.

Vasárnapi Ujság [1861, 1863, 1886, 1889, 1905]

Vasárnapi Ujság, képes hetilap 8. évf. 1861, 10. évf. 1863, 13. évf. 1866, 36. évf. 1889, 52. évf. 1905.

Irodalom

A kalocsai egyházmegye névtára [é. n.]

A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár honlapja. A kalocsai egyházmegye névtára, életrajzok. https://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/nevtar-eletrajzok  (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)

Babos 1865

Babos Kálmán: Közhasznú magyarázó szótár. A magyar irodalmi művekben, magán és hivatalos iratokban, hírlapokban, folyóiratokban és társalgási nyelvben gyakran előforduló idegen szavak megértésére és helyes kiejtésére. Kiadja Heckenast Gusztáv. Pest, 1865.

Balogh – Gergely 1996

Balogh Margit – Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Adattár. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 4.) História, Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, Budapest, 1996.

Borovszky 1910–1911

Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I-II. Országos Monografia Társaság. Budapest, 1910–1911.

Érdemsorozat 1866

A Jézus-társasága Kalocsai Érseki Főgymnasiumába járt tanuló ifjúságnak érdemsorozata s az egyes tantárgyakból megtartott versenyírás folytán jutalmazottaknak kimutatása 1865/6. Malatin és Holmeyer. Kalocsa, 1866.

Értesítő 1935

Kalocsai Jézus-társasági Érseki Gimnázium értesítője az 1934/35. jubileumi tanévben. Árpád Rt. Könyvnyomda. Kalocsa, 1935.

Franz 1925

Franz Mária Terézia Tisztelendő Anyának a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek alapítójának és első általános főnöknőjének élete és a szerzetes társulat története 1825–1911. (Írta: két kalocsai iskolanővér.) Árpád Rt. Ny., Kalocsa, 1925.

Hang 1897

Hang Ferenc: Kalocsai szellemi omnibusz. Följegyzések a város százéves múltjából, annak kiválóbb férfiairól és személyeiről. Kalocsa város emlékkönyve. Szerzői kiadás. Kalocsa, 1897.

Iskolanővérek története 1900

A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860–1900. Írta: az intézet egyik tanára. Werner Ny., Kalocsa, 1900

Körlevelek 1866

Circulares litterae ad venerabilem clerum archi-diecesis Colocensis et Bacsiensis ab ordinariatu archi-episcopali dimissae anno Domini 1866 Coloczae (Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek. Martin és Holmeyer. Kalocsa, 1866.)

Lakatos 2011

Lakatos Andor: 1905–1910: Városy Gyula (1846–1910) https://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/1905-1910-varosy-gyula-1846-1910 (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)

Lipovniczky 1866

Az igaz élet és nagylelkűség áldásai. Halotti beszéd, melyet nagyméltóságú és főtisztelendő Kunszt József kalocsai és bácsi egyesített főegyház érsekének […] gyász-ünnepén […] tartott lipovnoki Lipovniczky István […]. Emich Gusztáv Könyvnyomda. Pest, 1866.

Magyar Katolikus Lexikon 2002

Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István, szerk. Viczián János. VII. kötet, Klacs–Lond. Szent István Társulat, Bp., 2002.

Schrader Clement

Oratio funebris quam in laudem excellentissimi, illustrissimi ac reverendissimi domini Josephi Kunszt […] dicebat Clemens Schrader S.J. Mayer & Soc. Bécs [Vindobona], [é. n.]

Sematizmus 1866

Schematizmus cleri Archi-Dioecesis Colocensis et Bacsiensis. Malatin és Holmeyer. Kalocsa, 1866.

Tóth 2011

Tóth Tamás: 1851–1866: Kunszt József (1790–1866) https://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/1851-1866-kunszt-jozsef-1790-1866 (Hozzáférés: 2023. július 26.)

Jegyzetek