Jelenlegi hely

Múltbanéző 19. (1)

SCHIFFERDECKER DÁNIEL ÉS RHÚZ MIHÁLY EGYEZSÉGE

Bizonyíték Petőfi Sándor és kecskeméti tanítója atyafiságára

 

 

Amikor 2023 áprilisában az Evangélikus Élet magazin Thesaurus rovatába felkértek cikket írni Petőfi Sándor kecskeméti iskolai éveiről, korántsem hittem, hogy egy legendáktól ennyire átszőtt témába fogok bele. Meglepve tapasztaltam azt is, hogy a Petőfi-kutatók biztos életrajzi adatokkal csak a helyi lutheránus rector (kántortanító), Schifferdecker Dániel személyes feljegyzéseit tartalmazó könyvéből[1] és az evangélikus elemi iskola 1819–1851 közötti név- és jegyzőkönyvéből[2] rendelkeznek. Ráadásul ezek nem valami sokatmondóak, csupán azt tanúsítják, hogy Petőfi Sándor (akkor még Petrovics néven) 1828–1831 között a kecskeméti evangélikus elemi iskolában tanult. Az iskolai név- és jegyzőkönyv alapján tudjuk, hogy 1828. május 10-én vették fel a diákok közé, kiskunfélegyházi lakos volt, és a három év alatt egyetlen megrovásban sem részesítette a tanítója, így az már biztosan igaz a kecskeméti diákévek legendájából, hogy igen szelíd természetű, jó magaviseletű gyermek volt.[3] Schifferdecker Dániel személyes feljegyzéseiből pedig az derül ki, hogy amíg Petőfi Sándor a kecskeméti evangélikus iskolába járt, szülei 75 rajnai forintot és 10 krajcárt fizettek, több részletben, a taníttatásáért.[4] Más, a költőt konkrétan említő forrásunk a kecskeméti diákévekről nincs, vagy egyelőre nem ismert.

 

1. A Petrovics Sándor után fizetett 5 forint tandíj 1829. május 1-jén
HU-MNL-BKML-XIV.50. Notationes Variae 48. p.

 

A biztos források hiányában ezért sem meglepő, hogy a helyi legendák és az ellentmondásos beszámolók történeti értékre tettek szert, főként azután, hogy a 19. század végétől számos újságcikk, tanulmány és monográfia sajnos, több esetben, kellő forráskritika nélkül összegezte ezeket.[5] A következmények nem is maradtak el. Egyrészt parttalan viták alakultak ki a Petőfinek szállást adó kecskeméti családokról, zavaros történetszálakkal (elég a Kovácsay-vonalra gondolnunk). Másrészt olyan anekdoták és mesébe illő történetek is előkerültek, amelyek a valóságot mítosszá színezték át, és szerzőik olyan kétes szemtanúk (pl. Kovácsay Julianna, a diáktárs), akiknek szavahihetősége eléggé kérdéses. Ezért minden laikus olvasóban joggal merülhet fel a gyanú, hogy a tanúk között lehettek olyanok, akik valahogy csak a részévé kívántak válni Petőfi Sándor kecskeméti mítoszának. Az igazság feltárása a kutatók számára ugyan rendkívül nehéz, mégis sikerül megtalálni a valóság egy-egy darabkáját a sok történet mögött. Például ma általánosan elfogadott konszenzus van arról, hogy az akkoriban Kiskunfélegyházán mészárszéket bérlő Petrovics István Sándor fiát a rokon Rhúz Mihály[6] tanácsára adta be Schifferdecker Dániel kecskeméti evangélikus elemi iskolájába.

Ebből a valóságmagból szándékoztam én is kiindulni, amikor foglalkozni kezdtem Petőfi Sándor kecskeméti diákéveivel. Több tanulmányt és cikket találtam a költő első tanítójával és iskolájával kapcsolatban. Jakus Lajos a kecskeméti evangélikus egyház jegyzőkönyveinek elemzésével támasztotta alá, hogy Schifferdecker Dániel valóban szigorú, rendszerető, testi fenyítést alkalmazó tanító volt, akinek iskolájában 1823-tól a latin nyelvet is tanulták a diákok.[7] Székelyné Kőrösi Ilona az egyházi jegyzőkönyv mellett már a Notationes Variae feljegyzéseit is megvizsgálta, és átfogó képet alakított ki az akkori evangélikus iskoláról, Schifferdecker tanítási elveiről és a tankönyvekről, amelyekből oktathatott.[8] Az így megszerzett ismeretek után kezdtem levéltári kutatásba, hátha a 19. század első feléből származó iratok között találok néhány új adatot a tanítóról és iskolájáról.  

Schifferdecker Kecskeméten töltött időszaka szerencsére jól behatárolható, így le tudtam szűkíteni a kutatás évkörét. A helyi evangélikus egyházi jegyzőkönyvben fennmaradt vocatorialis (meghívó) levelének másolata, amely szerint 1817. február 1. napjától volt Kecskeméten rendes iskolamester és kántor.[9] Állásáról végül betegségre hivatkozva mondott le 1831. február 2-án.[10] Az egyház megpróbálta marasztalni, de nem volt hajlandó tovább vállalni a tanítást, és mivel utódjának 1831. június 1. napjától kellett volna hivatalba lépnie, feltételezhető, hogy legfeljebb május végéig maradhatott Kecskeméten.[11] Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy 1831 májusában már nem készítette el a diákok katalógusát,[12] viszont ha figyelembe vesszük a lakhelyváltás előkészítésére és az esetleges kecskeméti érdekeltségek felszámolására szánt időt, reálisnak tűnhet, hogy május végéig maradt a városban. A felsorolt életrajzi adatok és feltételezés alapján határoltam be tehát kutatásomat. Schifferdecker Dániel élete azonban már korábban is eléggé homályosnak és zavarosnak tűnt számomra. Például 2022-ben, amikor a Fampath-Petőfi 200 projekt keretében a családi hátterét próbáltam felkutatni az adatbázis elkészítéséhez, kiderült, hogy a neje nem Gömöry Terézia volt, ahogy azt addig a kutatók gondolták. A kecskeméti evangélikus anyakönyvbe valójában azt jegyezték be, hogy Kalmár Karolinát vette feleségül Gyónon, 1819. február 8-án.[13] Az eredeti házassági bejegyzésüket a gyóni evangélikus anyakönyvben is megtaláltam hasonló dátummal. A tévedésnek ekkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget Petőfi kecskeméti diákéveinek szempontjából.

 

2. Schifferdecker Dániel és Kalmár Karolina házasságának kihirdetése Kecskemét evangélikus anyakönyvében

MNL AOL

 

3. Schifferdecker Dániel és Kalmár Karolina házassága. Gyón, 1819. február 8.
MNL AOL, Gyóni evangélikus anyakönyv

 

Kutatásom során Kecskemét Város Tanácsának közigazgatási iratai között aztán találtam egy eddig ismeretlen tudósítást egy Schifferdecker Dániel javára történt végrehajtásról.[14] Petőfi tanítója 1818-ban 90 forintot kölcsönzött egy bizonyos Egyházi Józsefnek, aki a pénzt nem tudta határidőre visszafizetni, és 1826-ra a kamattal együtt már 138 forint 18 krajcárra rúgott az adóssága. Egyházi József végül úgy törlesztette tartozását, hogy a Vacsi közben fekvő szőlőföldjéből átengedett egy pásztát Schifferdeckernek. A tudósításhoz kivonatban csatolták a kecskeméti főbírói jegyzőkönyvekből az ügyben hozott 1826. évi 708. és 895. számú végzéseket is.[15]

 

4. Tudósítás Schifferdecker Dániel végrehajtással szerzett szőlőséről. Kecskemét, 1826. július 11.
HU-MNL-BKML-IV.1504.c. 1826.II.44.

 

Valószínűnek tartottam, hogy 1831-ben benyújtott lemondása után Schifferdecker teljesen felszámolta minden helyi érdekeltségét, és még Kecskemét elhagyása előtt eladta ezt a szőlősét is. Kecskemét Város Tanácsa a magánszemélyek közötti adásvételeket, szerződéseket az örökvallási jegyzőkönyvekben rögzítette 1848-ig, így megnéztem az 1826–1831 közötti időszakot érintő kötetekben az összeállított névmutatókat. Meg is találtam a szőlős adásvételi szerződését: 1831. április 9-én Schifferdecker Dániel tanító a Vacsi közön levő, 45 utakból álló szőlősét (Egyházi József és Józsa János szomszédságában) eladta 140 váltóforintért Kovátsai Istvánnak.[16]

A szőlős eladásának keresése közben leltem rá – teljesen véletlenül – az örökvallási jegyzőkönyvben Schifferdecker Dániel és Rhúz Mihály egyezségére is,[17] amely sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mivel új megvilágításba helyezi a diák Petőfi Sándor Kecskemétre kerülésének okait. Ezért célszerűnek tartom ezt az egyezséget részletesen bemutatni.

1831. május 2-án Rhúz Mihály és neje, Vallaszkay Eszter Schifferdecker Dániellel és annak nejével, Kalmár Karolinával együtt személyesen megjelentek a városházán, ahol bemutatták, és bejegyzésre kérték 1831. április 30-án kötött szerződésüket, amely így kezdődik: „Alább is megírottak, egyrészről Schiferdecker Dániel másrészről Rhúz Mihály és hitvesem e következendő atyafiságos eggyességre léptünk, hogy minekutánna én Schiferdecker Dániel környülállásaim miatt ezen ns. [nemes] városbol ahol eddig az Evangelica Ekklezsiánál [Egyháznál] oskola tanítoi hivatalt viseltem, lakásomat más helyre által tenni eltökéllettem volna, azon 4.400 váltoforint Capitalisomra [tőkepénzemre] nézve, mellyel Rhúz Mihály és hitvese nekem tartoznak, mellyeket tőlem az 1827dik esztendei Januarius 1 napján és az 1829dik esztendei Februarius 1 napján vettek fel, minekutánna magokat az egész 4.400 forint summának [összegnek] egyszerre leendő lefizethetésére elégteleneknek lenni vallották, én minthogy azon summát [összeget] tőlem sem egyszerre vették fel, az ő állapotjokon valo könnyítés tekintetéből az általok kért eggyességet a helybeli főbíróság javaslására elfogadván, e következendő megmásolhatatlan eggyességre léptünk…[18] (l.: 299. pagina)

 

5. Schifferdecker Dániel és Rhúz Mihály egyezsége. Kecskemét, 1831. április 30.
HU-MNL-BKML-IV.1504.u. 10. kötet (1828–1835), 299–301. pp.

 

Az egyezség úgy szól, hogy Rhúz Mihály és neje kötelezik magukat és örököseiket, hogy a 4400 váltóforintot részletekben, megszabott határidők szerint fizetik vissza. Először 400 váltóforintot kellett törleszteniük 1831. május 14-ig (l.: 300. pagina). Schifferdecker Dániel tehát eddig biztosan Kecskeméten tartózkodott, és valószínűleg május közepe után hagyta el családjával a várost. A maradék összeget Rhúzéknak 500 váltóforintos bontásokban kellett kifizetniük 1831 és 1834 között, évente kétszer: a „János fővételi” és a novemberi pesti vásárokkor (l.: 300. pagina). A „János fővételi pesti vásár” Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapján, augusztus 29-én kezdődött, nyárutói vásárnak is hívták, míg a novemberi pesti vásár vagy Lipót napi vásár volt az igazi őszi vásár Pesten, és mindig november 15-én indult.[19] A szerződésben azt is kikötötték, hogy Kecskemét pesti házában a kifizetéseket a mindenkori vásárok hétfőin, délután 2 órára pontosan végre kell hajtani (l.: 300. pagina). A fizetési helyszínül kijelölt „pesti házat” jól be tudjuk azonosítani: Kecskemét Városa 1799. december 2-án nyilvános árverésen vásárolta meg Pest belvárosában a 270–271. szám alatti házakat (eredetileg két korábbi kórházat) az egykori Zöldfa (mai Veres Pálné) és Borz (mai Nyáry Pál) utcák találkozásánál.[20] Az egyezség arra is kitért, hogyha Rhúz Mihály és neje kifutnának akármelyik határidőből, és Schifferdecker Dániel vagy meghatalmazottja kénytelenek lennének Kecskemétre jönni, akkor a Rhúz házaspár és örököseik alávetik magukat a helybeli főbíróság ítéletének, belenyugodnak az ítélet által kimondott végrehajtásba, elállnak minden jogi fellebbezéstől, és hagyják, hogy a hitelező vagy meghatalmazottja talfáji földjükből vagy más tulajdonukból tetszés szerint, rövid úton és tüstént kárpótoltasson az utazási költség és fáradság megtérítésével együtt (l.: 300–301. pagina). Csak egy esetben lehet eltekinteni Rhúzék fizetésképtelenségétől: ha „tűzi veszedelem” miatt házuk, malmuk vagy talfáji tanyaépületük elpusztulna, Schifferdecker köteles egy évnyi időhaladékot (respiriumot) adni nekik a törlesztésre (l.: 301. pagina).

A szerződő felek között fennállt jó rokoni viszonyt igazolják az alábbi sorok is: „Én is másrészről Schifferdecker Dániel és hitvesem successorinkkal [örököseinkkel] együtt, egyedül Rhúz Mihály és hitvese eránt viseltető atyafiságos indulatbol a fent írt terminusokat [határidőket] elfogadjuk, úgy, hogy azon summák [összegek] ki-fizetések után minden általunk elölmutatandó adoslevelek semmit jelentőknek tartassanak.” (l.: 301. pagina.)

Ez az egyezség az első olyan forrás, amely igazolja tehát, hogy Schifferdecker Dániel és Rhúz Mihály rokonok, atyafiak voltak, és nem csupán a kecskeméti evangélikus egyházban betöltött tisztségeik miatt álltak kapcsolatban. Az atyafiság igen tág fogalom, az egy őstől származó egyenes- és oldalági vérrokonoktól kezdve beletartoztak a sógorok és a komák is. A szerződés alapján nem is derült ki a rokonság foka, a szöveg csupán annak tényét közölte. Ezért az anyakönyveket kellett segítségül hívnom, hogy a rokoni szálak tisztázódjanak.

A vérségi kapcsolatot végül a feleségek esetében sikerült megtalálnom: az anyakönyvi bejegyzések alátámasztják, hogy Kalmár Karolina anyai ágon Vallaszkay Eszter unokahúga volt. Az Evangélikus Életben megjelent júliusi cikkemben ezt még nem tudtam igazolni.[21] A bizonyítékokat ezt követően találtam meg Kecskemét, Gyón, Bénye és Gomba anyakönyveiben, amelyeket az alábbiakban ismertetek.

Schifferdecker Dániel és Kalmár Karolina házasságához hasonlóan Rhúz Mihály és Vallaszkay Eszter egybekelését is ugyanúgy rögzítették Kecskemét és Gyón evangélikus anyakönyveiben. Már ez is erősítette az egyezségben szereplő rokonság tényét. A kecskemétibe tartalmasabb bejegyzés került: Rhúz Mihály Gyónon, 1799. május 28-án feleségül vette Vallaszkay Esztert, Vallaszkay János és neje, Judit (vezetékneve olvashatatlan) utoljára született hajadon lányát. A gyóni evangélikus anyakönyvben csupán a házasságkötés dátuma, a lakhely és a házasodó felek nevei szerepelnek, a menyasszony szüleiről nincs adat.

 

6. Rhúz Mihály és Vallaszkay Eszter házasságának kihirdetése Kecskemét evangélikus anyakönyvében

MNL AOL

 

7. Rhúz Mihály és Vallaszkay Eszter házassága. Gyón, 1799. május 28.
MNL AOL, Gyóni evangélikus anyakönyv

 

Mivel Rhúz Mihály és Schifferdecker Dániel is Gyónon nősültek, a feleségeiknek kellett ott elsősorban családi kötelékekkel rendelkezniük. A gyóni evangélikus anyakönyv alapján ki is derült, hogy Schifferdecker nejét, Kalmár Karolinát Gyónon, 1798. július 13-án keresztelték meg Kalmár István és Vallaszkay Judit lányaként. Az apa, Kalmár István Gyón evangélikus prédikátora volt 1791-től 1829-ig, így világossá vált, hogy Rhúz Mihály és Schifferdecker Dániel miért ott kötöttek házasságot. Viszont az is bebizonyosodott, hogy Kalmár Karolina anyja, Vallaszkay Judit vérrokona volt Vallaszkay Eszternek.

 

8. Kalmár Karolina keresztelése. Gyón, 1798. július 13.
MNL AOL, Gyóni evangélikus anyakönyv

 

A két Vallaszkay nő közötti vérrokonság megállapításához elkezdtem keresni Kalmár István és Vallaszkay Judit házasságát, hogy kiderüljön, Judit szülei azonosak-e Eszterével. Kalmár Karolina szüleinek 1791. július 5-én kötött házasságát végül Bénye evangélikus anyakönyvében sikerült megtalálnom. A bejegyzésben a szülők neve nem szerepelt, csupán annyi, hogy Vallaszkay Judit a Pest vármegyei Gomba településről származott. Mivel Rhúz Mihály és Schifferdecker Dániel esetében is kétszer rögzítették a házasságot, feltételeztem, hogy Kalmár István és Vallaszkay Judit egybekelése Gombán is ki lett hirdetve, annak ellenére, hogy ott csak református anyakönyvek vannak. Szerencsére a házasságkötések között 1791. július 5-nél meg is találtam őket, és a bejegyzésben meg is nevezték Judit apját, Vallaszkay Jánost. Mivel Eszter apját is ugyanígy hívták, bizonyítékot kellett találnom arra, hogy Eszter is Gombáról származott, és hogy Judittal testvérek voltak.

 

9. Kalmár István és Vallaszkay Judit házassága. Bénye, 1791. július 5.
MNL AOL, Bényei evangélikus anyakönyv

 

10. Kalmár István és Vallaszkay Judit házasságának kihirdetése Gomba református anyakönyvében

MNL AOL

 

Vallaszkay Eszter Kecskeméten hunyt el 1836. július 14-én, 58 évesen, tehát 1778-ban kellett születnie. Gombán a református anyakönyv szerint egyetlen Vallaszkay Esztert kereszteltek meg 1778. május 28-án, akinek az apja János volt, így kétségtelen, hogy ő Rhúz Mihály neje. Mivel Esztert a kecskeméti házassági bejegyzése Vallaszkay János utoljára született lányának nevezi, Juditnak idősebbnek kellett lennie, ha a testvére volt. Ez alapján találtam meg Vallaszkay Judit keresztelését is Gombán: a református anyakönyv szerint 1770. november 6-án keresztelték meg János lányaként. Rajta kívül más Vallaszkay Juditot nem tartottak keresztvíz alá Gombán 1778 előtt. Úgy vélem, ezek elegendő bizonyítékok arra, hogy ugyanaz a Vallaszkay János volt Juditnak és Eszternek is az apja, tehát nővérek voltak. Rhúz Mihály nejének, Vallaszkay Eszternek így biztosan az unokahúga volt Schifferdecker Dániel neje, Kalmár Karolina.

 

11. Vallaszkay Eszter halála. Kecskemét, 1836. július 14.
MNL AOL, Kecskeméti evangélikus anyakönyv

 

12. Vallaszkay Eszter keresztelése. Gomba, 1778. május 28.
MNL AOL, Gombai református anyakönyv

 

13. Vallaszkay Judit keresztelése. Gomba, 1770. november 6.
MNL AOL, Gombai református anyakönyv

 

Schifferdecker Dániel tehát házasság útján került rokonságba a kecskeméti Rhúz családdal és így voltaképp Petőfi Sándorral is. Atyafiként a költő családja személyesen is jól ismerhette a tanítót, és erre a kecskeméti diákéveken túl is vannak bizonyítékok. Például Schifferdecker személyes feljegyzéseiből tudjuk, hogy Sándor apjával, Petrovits Istvánnal is üzletelt.[22] Kecskemétről való távozása után Várpalotára költözött, és a közelben fekvő péti csárdát biztosan árendálta 1833–1837 között.[23] Az 1840-es évektől viszont főbb bevételei a gyapjúkereskedelemből és a juhtartásból származhattak.[24] Valószínűleg már a várpalotai évek alatt magyarosította a nevét Hajósira, és a költő családjával továbbra is fenntartotta személyes kapcsolatát. Nem lehet véletlen, hogy Sándor öccse, Petőfi István 1845–1848 között éppen Várpalotán bérelte ki a mészárszéket. Minden bizonnyal lehetett ebben némi szerepe atyafiként Hajósi Dánielnek is. A jó kapcsolatot és rokoni viszonyt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Várpalotán, 1846. szeptember 11-én elhunyt egykori rector emlékére írt epigramma Petőfi István tollából, az Emléksorok Hajósi Dániel barátomnak:

 

Hogyha szívem bús csolnaka elmerül a vészben

Széttört részeiből tartsd meg e kis darabot.[25] 

 

14. Hajósi Dániel halála. Várpalota, 1846. szeptember 11.
MNL AOL, Várpalotai evangélikus anyakönyv

 

Az anyakönyvi és levéltári források alapján tehát kijelenthető, hogy Petőfi Sándor azért kezdte az iskolát Kecskeméten, mert két rokona is meghatározó hivatalt viselt a helyi lutheránus közösségben: Rhúz Mihály az egyházi főgondnok, Schifferdecker Dániel pedig az iskolai rector volt. A rokoni kapcsolatok tehát döntően befolyásolták a költő első iskolájának kiválasztását. Sándort a szülei szándékosan nem egy vadidegen, hanem egy általuk személyesen is jól ismert távoli rokon iskolájába adták be, gondolva, hogy a fiú talán könnyebben fog boldogulni az iskolapadban, ha első tanítója egy ismerős atyafi, Schifferdecker Dániel lesz.

 

 

Bibliográfia

 

Levéltári források


 

Magyar Nemzeti Levéltár Adatbázisok Online, Mikrofilm anyakönyvek (AOL)


Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára (MNL BKVL)

HU-MNL-BKML-IV.1504.c. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok 1649–1855.

HU-MNL-BKML-IV.1504.u. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Örökbevallási jegyzőkönyvek 1759–1848.

HU-MNL-BKML-IV.1504.v. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Végrendeletek 1655–1855.

HU-MNL-BKML-IV.1518.a. Főbírói jegyzőkönyvek 1750–1848.

HU-MNL-BKML-IV.1523. Kecskemét város birtokaira vonatkozó iratok gyűjteménye 1488–1848.

HU-MNL-BKML-XIV.50. Hajósi (Schifferdecker) Dániel kecskeméti tanító iratai 1822–1845.

 

Kecskeméti Evangélikus Egyház (KEE) irattára

A kecskeméti Evang. iskolában tanuló Növendékek Név- és Jegyzőkönyve 1819ik Évtől 1851ig I könyv.

Protocollum Determinationum Ecclesiae Ev. A. C. Ketskemétiensis ab anno 1819–1845.

 

Irodalom


 

Domokos – Nagybákay – Tomisa 1991

Magyar Néprajz III. Anyagi kultúra 2. Kézművesség. Szerk. Domonkos Ottó – Nagybákay Péter – Tomisa Ilona. Budapest, 1991.

 

Gömöry 1960                         

Gömöry János: Petőfi Sándor kecskeméti tanítójának feljegyzéseiből. Evangélikus Élet 25. évf. (1960) 29. sz. [4.]

 

Gönczi 2023                           

Gönczi Gergő: Kecskeméti atyafiság. Petőfi Sándor diákévei a hírös városban. Evangélikus Élet 88. évf. (2023) 29–30. sz. 27–29.         

 

Jakus 1961                             

Jakus Lajos: Petőfi „tirannoszi” szigorúságú tanítója. Köznevelés 17. évf. (1961) 1. sz. 19.

 

Jakus 1989a                            

Jakus Lajos: Petőfi családja. In: Irodalomtörténeti tanulmányok. (Studia Comitatensia 19.) Szerk. Farkas Péter – Novák László. Szentendre, 1989. 119–163.

 

Jakus 1989b                           

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából. In: Irodalomtörténeti tanulmányok. (Studia Comitatensia 19.) Szerk. Farkas Péter – Novák László. Szentendre, 1989. 164–209.

 

Kéry 1908                              

Kéry Gyula: Friss nyomon. Budapest, 1908.

 

Marton 1933                           

Marton Sándor: Petőfi és Kecskemét. In: Kecskeméti Katona József Kör Évkönyve 1913–1932. 1933. 60–68.

 

Székelyné 2001                      

Székelyné Kőrösi Ilona: Petőfi kecskeméti iskolája és tanítója. In: „A kényes úrfi s a rongyos baka” – Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról. Szerk. Mezei Zsolt. Pápa, 2001. 27–36.

 

Székelyné 2020

Székelyné Kőrösi Ilona: Schifferdecker Dániel, Petőfi tanítója és a kecskeméti evangélikus iskola. Könyv és Nevelés. 22. évf. (2020) 2. sz. 55–81

 

 

Jegyzetek


 

[1] Schifferdecker (később Hajósi) Dániel könyve családi örökségként került Gömöry János publicista birtokába: apjának, a hasonnevű Gömöry Jánosnak első felesége a tanító lánya, Hajósi Terézia volt. Gömöry 1960. Végül ő adományozta ezt a felbecsülhetetlen értékű forrást az egykori Bács-Kiskun Megyei Levéltárnak. A könyv teljes címe: Notationes Variae per Ketskemetini d P1a Febr. 822. (a továbbiakban: Notationes Variae). A címből is kitűnik, hogy 1822. február 1. napjától tartalmazza Schifferdecker különféle feljegyzéseit, többek között az 1822–1831 között tanításból, bor- és pálinkakereskedelemből, kántori szolgálatból és hivatalos iratok (pl. végrendeletek, szerződések, kérelmek) megfogalmazásából származó bevételeiről. HU-MNL-BKML-XIV.50. Notationes Variae 3–60. pp.     

[2] Kecskeméti Evangélikus Egyházközség (a továbbiakban: KEE) irattára, A kecskeméti Evang. iskolában tanuló Növendékek Név- és Jegyzőkönyve 1819ik Évtől 1851ig I könyv (a továbbiakban: Név- és Jgyk.). A diákok katalógusait 1822–1830 között évente maga Schifferdecker Dániel állította össze.  

[3] Petrovics Sándorról az első bejegyzés 1828-ban: KEE irattára, Név- és Jgyk. Catalogus, 27. p. No.29. A költő diákként szerepel még az 1829. és az 1830. évi katalógusokban is: KEE irattára, Név- és Jgyk. Catalogus, 29. p. No.15; 30. p. No.10.

[4] Schifferdecker Dániel a diák Petrovics Sándor után tizenegy alkalommal kapott tandíjat: 1828. szept. 1-ig − 12 forint, 30 krajcár; 1828. nov. 1-jén − 3 forint; 1829. máj. 1-jén − 5 forint; 1829. dec. 14-én − 13 forint; 1830. ápr. 1-jén − 5 forint; 1830. aug. 5-én − 10 forint; 1830. szept. 10-én − 5 forint; 1830. dec. 1-jén − 6 forint, 40 krajcár; 1831. jan. 3-án − 2 forint, 30 krajcár; 1831. márc. 1-jén − 7 forint, 30 krajcár; 1831. ápr. 1-jén − 5 forint (1 rajnai vagy ezüstforint = 60 krajcár, így adódik össze a 75 forint 10 krajcár). HU-MNL-BKML-XIV.50. Notationes Variae 44–45., 48., 51., 53., 55–57., 59. pp.

[5] Csak néhány a sok közül: Kéry 1908; Marton 1933; Jakus 1989a; Jakus 1989b

[6] Rhúz Mihály (1776–1855) kecskeméti gazdálkodó, evangélikus egyházi főgondnok. Egyes kutatások szerint a költő anyjának, Hrúz Máriának a másodunokatestvére volt. Jakus 1989a, 140.; Székelyné 2020, 63. Névalakjában pusztán a kiejtés miatt cserélte fel az „r” és „h” betűket, amit több levéltári forrás is igazol: HU-MNL-BKML-IV.1504.c 1841.IX.100.; HU-MNL-BKML-IV.1504.c 1845.VII.49.  

[7] Jakus 1961, 19.; Jakus 1989b, 164–165. – Schifferdecker Dániel kegyetlensége miatt tett panaszok ügyében született egyházi határozatok: KEE irattára, Protocollum Determinationum Ecclesiae Ev. A. C. Ketskemétiensis ab anno 1819–1845. (a továbbiakban Protocollum) 1820. április 16. No.4/1.; 1823. május 8. No.15.; A latin nyelvoktatás bevezetését előíró határozat: Uo. 1823. május 22. No.17/3.

[8] Székelyné 2001; Székelyné 2020.

[9] KEE irattára, Protocollum 1826. február 9. No.34.

[10] KEE irattára, Protocollum 1831. február 2. No.60.

[11] KEE irattára, Protocollum 1831. március 6. No.62.; 1831. március 20. No.63.; 1831. április 11. No.64.; 1831. május 23. No.66.

[12] KEE irattára, Név- és Jgyk. Catalogus, 31. p.

[13] Az anyakönyvi bejegyzésekről készült képek a FamilySearch adatbázisából (https://www.familysearch.org/hu/ Letöltve: 2023. október 30.) származnak, ingyenes regisztráció után, katalógus segítségével előkereshetők.

[14] HU-MNL-BKML-IV.1504.c. 1826.II.44. Érdekességként említem, hogy a 19. századi mutatókönyvbe eredetileg Schifferdecker András van bejegyezve Dániel helyett, a kötet készítője tehát hibázott a névmutató összeállításakor.

[15] Az eredeti határozatokat lásd HU-MNL-BKML-IV.1518.a. 41. kötet, 1826/708. és 1826/895.

[16] HU-MNL-BKML-IV.1504.u. 10. kötet (1828–1835), 286–287. pp. Kovátsai István szinte biztosan megegyezik azzal a Kovácsay István szűrszabóval, akinek családja Kovácsay Julianna beszámolója szerint a Rhúzok után fogadta be Petőfi Sándort kecskeméti diákévei idején. Kovácsay Istvánnak az apját egyébként szintén Istvánnak hívták, viszont ő nem lehetett a vevő 1831-ben, mert az evangélikus anyakönyv szerint 1823. május 2-án elhunyt Kecskeméten. A Schifferdeckertől szerzett szőlős 1831 utáni tulajdonjogi változásait egyelőre nem tudtam felderíteni az örökvallási jegyzőkönyvekben. Kovácsay Istvánnak és nejének, Csernók Máriának voltak végrendeletei a HU-MNL-BKML-IV.1504.v. névmutatója alapján, azonban sajnos ezek nem maradtak fenn, még a 19. század közepén kivették őket, így nem tudni, hogy életük végéig birtokolhatták-e a szőlőst. – 1816-tól 1 rajnai vagy ezüstforint = 2,5 váltóforint, tehát 1 váltóforint = 24 krajcár.

[17] HU-MNL-BKML-IV.1504.u. 10. kötet (1828–1835), 299–301. pp.

[18] HU-MNL-BKML-IV.1504.u. 10. kötet (1828–1835), 299. p.

[19] Domonkos – Nagybákay– Tomisa 1991, 679.

[20] HU-MNL-BKML-IV.1523. Pesti ház I. Hornyik János 1867-ben lajstromot készített a pesti házak iratairól, és a 25. számú irathoz írt feljegyzéseiből kiderül, hogy csak a 270. számú nagyobb ház került hivatalosan Kecskemét tulajdonába, a kisebb, 271. számú házat Fekete Sándor tanácsnokra írták (Saátor Péterrel ők ketten voltak kiküldve az árverésre), mivel Pest Városa nem engedte Kecskemétnek, hogy egyszerre két ingatlant birtokoljon. A 40. számú irathoz írt feljegyzés szerint Kecskemét Városa aztán 1828-ban lakhelyként bérbe adta a kisebb házat Macher Károly pesti fűszerkereskedőnek. Így amikor Rhúz Mihály Pestre utazott 1831–1834 között, hogy törlessze tartozásait, más kecskeméti polgárokhoz, tisztviselőkhöz hasonlóan csak a belvárosi 270. szám alatti nagyobb, emeletes házban tudott megszállni.

[21] Gönczi 2023.

[22] A péti kocsma árendásaként két akó bort adott el Petrovics Istvánnak. HU-MNL-BKML-XIV.50. Notationes Variae 66. p.; Feljegyzése szerint egy akót 50,8 liternek számított. HU-MNL-BKML-XIV.50. Notationes Variae 62. p.

[23] HU-MNL-BKML-XIV.50. Notationes Variae 61–74. pp.

[24] HU-MNL-BKML-XIV.50. Notationes Variae 75–127., 154–252., 275–312. pp.

[25] Jakus 1989a, 142.