KÉT KÍNAI NYELVŰ TEKERCS A KECSKEMÉTI LEVÉLTÁRBAN,
AVAGY P. KÁROLYI BERNÁT TEVÉKENYSÉGÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE
A FERENCESEK KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KÍNAI MISSZIÓJÁBAN

A Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára Kossuth téri részlegének munkatársaként nemrégiben két kínai nyelvű tekercs[1] akadt a kezembe. A tekercseket P. Károlyi Bernát ferences ajándékozta Kecskemétnek 1933-ban, ennek történetét szeretném jelen írásomban körbejárni.

P. Károlyi Bernát már elemi iskolájának elvégzése után az egyházi hivatást választotta, így a pécsi ferences kollégiumba jelentkezett. 1913-ban tett örök fogadalmat Gyöngyösön. Ferences szerzetesként kapta a Bernát nevet.[2] 1915. januárjában szentelte pappá Szmrecsányi Lajos egri érsek. Papi szolgálatának első állomása Baja volt, hitszónokként, majd kollégiumi helyettes prefektusként dolgozott. Aktív egyházközösségi életet élt, több vallási társulat vezetője volt. Az első világháború idején, 1916–1918 között Budapesten és Szécsényben teljesített tábori lelkészi szolgálatot. 1918 után dolgozott Szatmárnémetiben, majd Dunaföldváron, Jászberényben, valamint Kecskeméten, utóbbi állomáshelyein a helyi ferences kolostorokban élt.[3]

A huszadik század első évtizedeiben világviszonylatban is megerősödött a missziók iránti érdeklődés, a kereszténység más kultúrákban való továbbadásának készsége. A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány 1929-ben nem keresztény környezetben, Kínában vállalt missziót.[4]

1929. január 29-én a kecskeméti kolostorban megtartott definitóriumi[5] gyűlés tárgyalta először a misszió kérdését, és megbízta a tartományfőnököt, hogy gyűjtse össze azon rendtagok kérvényeit, akik vállalkoznak a misszióba indulásra. Június 21-én, Budapesten a definitórium ismét tárgyalta az idegen népekhez induló misszió ügyét. A tárgyalás már a generális levelének ismeretében zajlott, amely letelepedési helyként Kínát jelölte meg. A Kínába induló nyolctagú társaság vezetője P. Károlyi Bernát lett, akiért egyik rendtársa, P. Schroty Pál, külön is közbenjárt egy korabeli levelében: „…olyan testvérek, kik, mint pl. P. Bernát szívük vérét adják a missziókért, hadd menjenek, hadd dolgozzanak ott…”.[6]

P. Bernát a kecskeméti Historia Domus[7] tanúsága szerint a nyár folyamán Tirolba utazott, hogy a kínai missziós életről információkat gyűjtsön. Indulásakor, 1929-ben a kecskeméti kolostorban működött, és a ferences szegénygondozást, valamint a különféle munkásegyleteket szervezte.[8]

A misszió anyagi fedezetét különféle missziós beszámolók, könyvek, naptárak kiadásával próbálták fenntartani. 1930-tól kezdődően a misszionáriusok életéről diavetítés járta be az országot, így például Debrecen, Kecskemét és Vác lakossága is láthatta a beszámolót. Ebben oroszlánrésze volt a később visszatérő Károlyi Bernátnak.[9]

A Kínába induló nyolc ferences búcsúztatását 1929. szeptember 21-én tartották. P. Károlyi Bernát Máriagyűdön a kis- és nagyboldogasszonyi búcsúknak volt a szónoka. Bernát atya Pécsett, Jászkerekegyházán, Ágasegyházán, Ménteleken és Vácon járt még ebben az időben. Kecskeméten „szeptember 17-én a moziban volt a búcsúztatás, J. Szabó László az egyház főgondnoka, kormányfőtanácsos, igen szépen kidolgozott beszédben méltatta a misszionáriusok önfeláldozó életét, ezután a magyar franciskánusok erre a hivatásra való rátermettségét bizonyította; a végén pedig két kis magyar zászlót adott át a misszionáriusoknak, hogy a magyar nemzet eszményét ott a szegénységben őrizzék meg, és propagálják. Legvégén P. Bernát búcsúzott el Kecskemét közönségétől. Szeptember 17-én este a famíliától búcsúzott el P. Bernát […] Szeptember 18-án ment el P. Bernát Budapestre, hogy onnét Rómába menjen…”.[10] A misszionáriusok Kínába indulása emlékére – vélhetően több propagandaanyag között – az alábbi kártyát tették közzé, melyen P. Károlyi Bernát arcképe is látható:

1. kép: P. Károlyi Bernát és ferences rendtársai 1922. szeptember 22-i Kínába indulásának
emlékére nyomott kártya. Egyházi jóváhagyással nyomta a váci Kapisztrán-nyomda.
(A szerző tulajdona)

A misszionáriusok 1929. szeptember 27-én érkeztek Rómába. Közben 1929. október 3-án P. Károlyi Bernátot a misszionáriusok elöljárójává nevezték ki. Az út angol tanulással telt el. A leckék előadója P. Bernát volt. Port-Szaíd, a Szuezi-csatorna, a Sínai-hegy, Eritrea és Karachi érintésével 1929. december 7-én kötöttek ki Sanghajban.[11]

A környezettel való ismerkedésük során eléjük tárult a kínai nyomor. A kijelölt missziós terület központjába, Jungcsouba 1930. január 22-én érkeztek meg a ferencesek. P. Bernáték a tiroli misszionáriusok módszereinek megismerése mellett a jezsuiták, a szaléziek[12], a verbiták[13], a passzionisták[14] és a domonkosok missziós tevékenységére is igyekeztek odafigyelni, hogy kitapasztalhassák, a rendi versenyszellemből adódó leleményességek közül saját térítőmunkájukban melyik alkalmazható leginkább.[15]

Úti élményeit P. Bernát Jungcsouig két füzetben tette közzé. Ezek művészi címlapjai a 2. és 3. képen láthatók:

2. kép: P. Károlyi Bernát: Magyar Ferencesek Kína Felé…, I. rész.[16]
(A szerző tulajdona)

3. kép: P. Károlyi Bernát: Magyar Ferencesek Kína Felé…, II. rész.
(Forrás: Internet)[17]

A magyar misszionáriusok végül egy üres missziós központot kaptak: a Hsziang-folyó bal partján fekvő, Lingling kerületben található Lengsujtan várost, ahol Szent Imre halálának 900. évfordulójához kapcsolódva, 1930. november 5-én telepedtek le. Eközben viszont a Jézus Legszentebb Neve Provincia a paokingi missziós központ feladására készült, amelyet P. Jesacher apostoli prefektus a magyarokra akart bízni. P. Bernát beszámolója szerint bár Paoking földrajzilag igen jó terület volt, missziós szempontból mégis a legnehezebb vidéknek számított: tíz éve nem volt keresztelés, és csupán egyetlen missziós házzal rendelkezett. A magyar misszionáriusok féltek feladni a már jól kiismert lengsujtani vidéket, de készek voltak az új feladat elvállalására, így a paokingi misszió mégiscsak a magyar ferencesek munkaterülete lett.[18]

Úti élményeinek utolsó, harmadik kötetét a paokingi érkezéssel zárja P. Bernát, melynek művészi grafikájú címlapja a 4. képen látható:

4 kép: P. Károlyi Bernát: Magyar Ferencesek Kína Felé…, III. rész.[19]
(Forrás: Internet)

A paokingi missziónak ekkor már 50 éves múltja volt. A vidék lakosságát annyira uralták a kommunista zavargások és az érdekkereszténység – mivel ez egyben nagyobb fokú anyagi biztonságot és különféle terhek alóli mentességet jelentett –, hogy a korábbi atyák ettől elriadva adták fel ezt a területet. A Paokingba érkező P. Bernát beszámolója szerint a misszió a város közepén helyezkedett el, a városnak hatvanezer lakosa volt, 90%-uk írástudatlan. A missziós kerület hárommillió lakosa között 366 keresztény élt. Bernát atya 1932 februárjában az 1926. óta többször ismétlődő kommunista zavargások hatásának számlájára írta a „hitehagyást” és a hittani ismeretek csökevényességét.[20]

A P. Bernát vezette magyar csoport mind a kínai, mind pedig a római és budapesti elöljáróknál szorgalmazta az általuk ellátott missziós terület önállósítását. A misszió vezetői a személyi feltételek stabilitását egy magyarországi női szerzetesrend letelepítésével próbálták biztosítani. Ennek eredményeként érkeztek meg Paokingba a Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációjának tagjai 1933. november 18-án. A magyar ferencesek munkájának eredményességét a számadatok is jól mutatják: az 1931-ben átvett területen 366 katolikust tartottak számon, számuk 1933-ra 601-re emelkedett.[21]

A paokingi ferences misszió mindennapjairól 1945-ig P. Lombos László vezetett latin nyelvű, naplószerű beszámolót. Ebből értesülünk P. Károlyi Bernát kínai missziós tevékenységéről, melynek fő momentumai a beszámolók szerint a keresztény közösség pasztorálása[22], látogatása, katekumenek[23] oktatása, keresztelése, a misszió napi viszonyainak, a misszió elhelyezését és finanszírozását biztosító ingatlan-beruházások és -bérlemények gondozásával kapcsolatos tevékenységek voltak. Az alábbiakban kivonatosan felidézek néhány mozzanatot Bernát atya mindennapjaiból.

1931. december végén P. Károlyi Bernát meglátogatta az összes keresztény közösséget.[24] 1932 februárjában a misszió részére Hszinhuában házat, kertet vásároltak. 1932 márciusában P. Károlyi Bernát a katekumenek részére először nyitott iskolát Paokingban.[25] 1933 februárjában P. Károlyi Bernát esperes Paokingban, közel a város nyugati kapujához, Ocsiajüanban megvásárolt négy régi kínai házat. Azonnal elkezdett építeni egy rendházat a nővéreknek, akik novemberben érkeztek Magyarországról.[26] 1933. július 19-én P. Károlyi Bernát temetőnek való területet vásárolt a várostól délre.[27] 1935. január 2-án P. Károlyi Bernát meglátogatta a katekumeneket Vufengpuban. A hitoktatók és katekumenek legnagyobb ünnepléssel fogadták őt, zenével és petárdákkal. Január 5-én a katekumenek közül megkeresztelt 16-ot, házat is bérelt a missziónak 5 évre.[28]

1935. május 20-án P. Károlyi esperes Liangsitangba ment, hogy helyet vagy házat válasszon a missziónak; azután május 22-én Vananba (Paoking) utazott, hogy meglátogassa a keresztény közösségeket. Ott május 25-én lezárta a katekumenátust, és megkeresztelte a katekumeneket.[29] 1936. február 23-án tanácsossá, február 25-én vikárius delegátussá[30] nevezték ki P. Károlyi Bernátot.[31] 1937. december 17-én P. Károlyi Bernát magával vitte a 12 éves Thomast (Hsziao Tien-jut) az 1938 májusában Budapesten tartandó Eucharisztikus Világkongresszusra, Magyarországra.[32] 1938-tól P. Károlyi a misszió budapesti prokurátora lett.[33]

A fent hivatkozott kínai tekercseket P. Károlyi Bernát 1933-ban adományozta Kecskemét városának. Az első tábla és fordítása az ötödik és hatodik képen látható, magyar kísérőszövege az alábbi, szabadon fordítva: „A mi hálatelt szívünk szeretete fakassza jótevőink szívében az irgalom és áldozatkészség kimeríthetetlen forrását/tengerét.” A magyar fordításhoz az alábbi ajánlást fűzték: „Dicső Magyarország Kecskemét város keresztény lakosságának ajánlva.”[34]

5. kép: P. Károlyi Bernát ajándéka Kecskemét lakosságának
(MNL BKML XII. 17 1. tekercs)

6. kép: P. Károlyi Bernát ajándékának (1. tekercs) rajzolata és magyar fordítása
(MNL BKML XII. 17 1. tekercs)

A második tábla és fordítása a hetedik és nyolcadik képen látható, magyar kísérőszövege az alábbi szabadon fordítva: „A mi buzgó imáink, melyek az erények virágát termik meg szívünkben, Isten trónusa előtt könyörögjenek Érettetek.” A magyar fordításhoz az alábbi ajánlást fűzték: „P. Károlyi lelki atya a kínai keresztények helyett és nevében ajánlja fel ez emléktáblát alázatos tisztelettel.”[35]

7. kép: P. Károlyi Bernát ajándéka Kecskemét lakosságának
(MNL BKML XII. 17 2. tekercs)

8. kép: P. Károlyi Bernát ajándékának (2. tekercs) rajzolata és magyar fordítása
(MNL BKML XII. 17 2. tekercs)

P. Lombos László tudósításának megfelelően P. Bernátnak 1938-ban betegség miatt haza kellett térnie. Magyarországra magával hozott egy kínai árvát, akivel az országot járva adományokat gyűjtött a kínai misszió javára. A kínai árvából, Siao Tamásból később ferences novícius lett. 1956 októberében szerzetesként részt vett a budapesti forradalmi eseményekben: a Bem szobortól vonult a tömeggel a Parlamentig. A forradalom leverése után Amerikába távozott, és elvette feleségül Károlyi Bernát unokahúgát. Két fiúgyermekük született, az egyik – nem meglepő módon – a Bernard nevet kapta. Siao Tamás 1987-ben hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban.[36] Az alábbi, korabeli fotón együtt látható P. Károlyi Bernát és Siao Tamás, kisgyermekként.

9. kép: P. Károlyi Bernát és Siao Tamás Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban[37]
(Forrás: Internet)

Visszatérése után első állomáshelye Vác lett, ott vikárius volt és a ferences nyomda igazgatója. 1939-ben aztán a pasaréti kolostorba helyezték át, helyettes házfőnöki kinevezést kapott, valamint szerkesztője lett az Isten dalosai című ferences missziós lapnak. 1941-ben a kecskeméti rendházba került át, mert megválasztották a helyi kolostor házfőnökének.[38]

A világháború alatt Bernát atya részt vett a zsidómentésben, és befogadta a nyilasok elől menekülő katonatiszteket is. Habitusba[39] öltöztetve igyekezett menekíteni az üldözötteket.

Az oroszok bevonulása után erőteljesen védelmezte a kommunisták támadásaival szemben a hitet. Támogatta a keresztény és nemzeti politikai irányt. Tiltakozott a kommunista rendőrség embertelenségei miatt. 1949. november 28-án éppen bevásárolni indult a pasaréti egyházközségi óvoda számára, amikor letartoztatták, majd államrend ellni szervezkedés ürügyén ítélték el 1950-ben. Kínzások és embertelen körülmények között raboskodott. Jéghideg, szellőztethetetlen cellában őrizték, éheztették. Betegségét nem gyógykezelték. A szenvedéseket türelmesen viselte, 1954. március 2-án halt meg.[40]

A paokingi misszió kialakulását áttekintve a Kapisztrán Provincia tagjainak Kínában való letelepedése úgy áll előttünk, mint a század eleji ferences rendi reformtörekvések egyik legjelentősebb momentuma. A misszió majd huszonöt éves működésének jelentősége abban állt, hogy a csupán lelkipásztori területen tevékenykedő magyar rendtartományt kiemelte szűk keretei közül, és megnyitotta előtte a szolidaritás és a nagylelkű áldozatok lehetőségét, amibe a missziós mozgalom képes volt bekapcsolni a korabeli magyar keresztény társadalmat is. Ennek a lelkületnek legszembetűnőbb hatása a hazai missziós propaganda nyomán született számos hivatás volt. Ez a missziós lelkület Magyarországon a legszembetűnőbben a misszióalapító P. Károlyi Bernát életét hatotta át, aki a II. világháború éveiben, majd a kommunista diktatúra kezdetén ugyanúgy azonosult a szenvedőkkel, és kereste ezer fortéllyal bajaik enyhítését, mint ahogy azt Kínában tette, vértanúságával megpecsételve a huszadik század magyarországi rendtörténetét.[41]