TERVASZTALON MARADT ÁLMOK 1.

Tanintézmények, internátusok

„Ha magunk viskókban lakunk is, iskoláinkat palotákban helyezzük el. Ebben a város és a felekezetek versenyeznek egymással, s ezek az első szent helyek templomaink után.”[1] Lestár Péter polgármester nyilatkozott így az 1880-as évek elején Kecskemétre látogató magyar írók és művészek társasága előtt, a város közoktatásügyi helyzetéről és az iskolaépületek városképi jelentőségéről. Lestár szavait egy több mint tíz évvel később napvilágot látott, Kecskemétet bemutató kötetben idézte fel a szerkesztő, ifj. Bagi László főjegyző, hasonló véleményt nyilvánítva az akkori állapotokról: „a tanintézetek megmondhatói mai haladásunknak, s ha a város mai képéről beszélünk, ezeknek adjuk az első helyet.”[2]

Kecskemét régtől fogva fontos iskolavárosnak számított a térségben. A számos elemi népiskola mellett felekezeti gimnáziumok (17–18. sz.), polgári leányiskola (1875), főreáliskola (1875), gazdasági és ipari-kereskedelmi jellegű alapfokú tanintézmények, zeneiskola (1894) és az 1875-től felsőfokú jog- és államtudományi képzést nyújtó református jogakadémia működött a városban. A környező településekről, de még távolabbi vidékekről is sok család íratta kecskeméti tanintézménybe gyermekeit, a megfelelő képzés, nevelés reményében. „Palotának” titulálható, különösebben értékes iskolaépületnek azonban – Lestár Péter hivatalba lépése elején – esetleg a kegyesrendiek 18. századi eredetű rendháza és konviktusa, valamint a református templom mellett 1830 körül épült Ókollégium számíthatott.

A fent idézett gondolatok megfogalmazói egy másik nagyon fontos tényt is elismertek városukkal kapcsolatban: a 19. századvégi Kecskemétre, ahol a templomok és az iskolák számítottak legjelentősebb épületeknek, bizony ráfért a fejlődés. Később, a jelentős városi középítkezések időszakaként ismert „aranykor” során számos iskolaépület is készült Kecskeméten, és a helyiek a település költségvetésének jelentős hányadát költötték a közoktatásra.[3] A század végén, Lestár Péter polgármestersége alatt épültek fel a kerületi népiskolák sok tantermes épületei, valamint jó néhány pusztai népiskola a környéken. A tankerületekre osztott város első kerületi népiskolája a Budai utcán 1881-ben készült el, 12 tanteremmel. A második kerületi iskola a mai Hoffmann János, egykori Szél utcán 1888-ra, a harmadik, a Kistemplom téren 1893-ra.[4] A levéltárban fennmaradt tervrajzokon megjelenített, emeletes, homlokzatukon historizáló stíluselemekkel díszített épületek tágas, impozáns színterei lehettek az egykori tanulóifjúság mindennapjainak. A városszépészeti szempontból is jelentős belvárosi közoktatási objektumok azonban Kada Elek polgármesterségéhez kötődnek inkább: ekkor emelték a polgári leányiskolát a színház mögött (1899), a református főgimnáziumot a főtéren (1912–1913), és az állami főreáliskolát a Vásártér szélén (1914), igaz, utóbbit már Kada halála után fejezték be. A dualizmus korában létesített iskolák többségét a város tartotta fenn, állami segítséggel. Számos további, tanintézményekkel kapcsolatos terv is készült – jobbára Kada Elek hivatali idejében – ám ezek, leginkább talán a megfelelő anyagi források hiányában, nem jutottak el a megvalósulásig. A Kecskemét kulturális emelkedését célzó, a város díszéül szánt épületek tervdokumentációit a Bács-Kiskun Megyei Levéltár tervrajzgyűjteménye őrzi. Ezek közül alábbiakban négy, az oktatáshoz kötődő terv történetét mutatjuk be dióhéjban.

A III. kerületi népiskola tervei
(MNL BKML XV. 15. a. 603.)

Az  állami főreáliskolát ábrázoló képeslap (ma Katona József Gimnázium)
(MNL BKML XV. 5.a 524/125.)

1.
A központi népiskola

Kecskemét III. számú kerületi népiskoláját az 1890-es évek elején építették fel a mai Czollner téren, 11 tanteremmel.[5] Pár év múltán felmerült az épület polgári kórházzá alakításának lehetősége, megoldandó a város régóta húzódó közkórház-építési ügyét. Az átalakításra vonatkozóan terv is készült 1898-ban, melyen a városi főmérnök, Kerekes Ferenc neve olvasható.[6] A kieső iskolaépület pótlására központi népiskolát és – egyes városrészekben, pl. a Máriavárosban – kisebb elemi iskolákat terveztek létesíteni. A központi népiskola számára a polgármester vezetésével kiküldött iskolaszéki bizottság a színház mögötti, részint városi, részint magántulajdonban lévő területet jelölte ki.[7]

A város ezen részének rendezésével, kiépítésével kapcsolatos elképzelések már egy 1897. évi helyszínrajzon jól követhetők. A dokumentumon az egykori Mezei utca sarkán lévő nagy telekre a város polgári leányiskolájának épülettömbjét rajzolták be pirossal, az iskola 1898–99-ben épült fel.[8] A középső kis telken a színházi díszletraktár és festőterem leendő épületét ábrázolták szürke színnel, melynek vázrajzai 1899-ben készültek el.[9] A központi népiskola tervének és költségvetésének összeállítására 1898 decemberében kapott utasítást a mérnöki hivatal, az építkezést pedig már a következő év tavaszán szerették volna elkezdeni. A három épület tervei tehát közel egy időben születtek, és a levéltári gyűjteményben fennmaradt dokumentumok alapján egységes arculatú, hatalmas, összefüggő tömböt alkottak volna.[10]

Kerekes Ferenc főmérnök Pásthy Károlynak, a népiskolák igazgatójának véleményét is kikérve készítette vagy készíttette el a központi népiskola építkezéséhez szükséges dokumentációt, és 1899 februárjában benyújtotta a tanácshoz. A tervezés során a szakember két lehetséges megoldást vett figyelembe. Ha a város kisajátítja a Trombita utca 12. és 13. számú ingatlanokat, megfelelő nagyságú iskolaépületet építhet: a fiú- és leánynövendékek kellő elkülönítésével, tornateremmel és állandó szolgalakással. Ha a kisajátítás csak a Trombita utca 13. szám alatti házat érinti (a másik ház tulajdonosával nem sikerült megegyezni a kártalanítási összegben), a tornaterem már csak a pincében lesz elhelyezhető, s a szolgalakás is csak valamelyik szertár vagy várószoba igénybe vételével valósulhat meg.[11] A tágasabb megoldás esetén a beépítendő terület 1045,09 m² lett volna, a kiépítés főösszege pedig 63 642 Ft. A „szűkebb” változat megvalósítása során 763,8 m² nagyságú épület készült volna, 47 506,93 Ft költséggel.[12]

A tervrajzok alapján a központi népiskola a polgári leányiskolának tükörképe lett volna. A nagyszabású főhomlokzati terv a három épületet (polgári leányiskola, díszletraktár, központi népiskola) együtt ábrázolja. Az emeletes, alápincézett, sarokra nyíló iskolaépület földszintjén tartermek, könyvtár, szertár, tornaterem és szolgalakás, emeletén várószobák, gyűlésterem és további tantermek helyezkedtek volna el. Udvarát a fiú és leány növendékek számára két külön részre osztották.[13]

1900-ban a tervek belügyminiszteri jóváhagyást nyertek, ám a közgyűlés a nehéz pénzügyi viszonyok miatt az ügy felfüggesztését határozta el, a helyzet javulásáig.[14] Kecskemét város kórházépítkezéssel kapcsolatos elképzelései azonban már 1901-ben megváltoztak, így a Czollner téri iskola átalakítása lekerült a napirendről, és ezzel együtt valószínűleg a központi népiskola megvalósítása is.[15] Az 1903. november 20-án kelt kisajátítási szerződés – a Trombita utca 12-t birtokló Dömötör Sándor és a várost képviselő Kada Elek között – azonban a telek beépítésére vonatkozó szándék továbbélését bizonyítja.[16] Az 1907/08-as tanév során a színház mögötti területtel kapcsolatos tervek újjáéledni látszottak. Ebben az évben vált 8 osztályúvá a város által működtetett siketnéma intézet, amelynek elhelyezési gondjai a századforduló óta húzódtak. A város ígéretet tett, hogyha a célra a minisztérium megfelelő államsegélyt biztosít, egy 10 tanteremből, 2 kézimunkaszobából, egy rajzteremből, tornateremből, igazgatói elő- és hivatali szobából, tanítói várószobából, tanszertárból, zárt folyosóból, öltözőkből és fürdőszobákból álló, szükséges mellékhelyiségekkel ellátott modern új épületet létesít az intézmény számára. Erre a célra a tanács a szóban forgó színház mögötti városi telket jelölte ki és engedte át, amelyen „a Mezei utca sarkán levő állami polgári leányiskola épületével egyező külső kiképzésű épület lesz emelendő”.[17] Mivel a város hangsúlyozta, hogy csak megfelelő összegű államsegély esetén vág bele az építkezésbe, úgy véljük, ennek elmaradása okozhatta, hogy a szép iskolaépület végül nem készült el. A terv lekerült a napirendről, a telekre pedig egy, ma irodaházként működő, szocialista jellegű épületet húztak fel a 20. század közepén.

Helyszínrajz a színház mögötti terület beépítéséről, 1897
(MNL BKML XV. 15. a. 645.1)

A polgári leányiskola új épülete a már felépült díszletraktárral.
(MNL BKML XV. 5. a.)

Színházi díszletraktár és festőterem, homlokzat, 1899
(MNL BKML XV. 15. a. 672.)

A színház mögött építendő központi népiskola látványterve, 1899
(MNL BKML XV. 15. a. 644.)

A központi népiskola épületének metszete és pincealaprajza, 1899
(MNL BKML XV. 5. 609.)

Pásthy Károly levele a központi népiskola épületében kialakítandó helyiségek tárgyában
(MNL BKML IV. 1908/b. 2714/1898.)

A központi népiskola épületének földszinti alaprajza, 1899
(MNL BKML XV. 5. 609.)

A színház mögötti terület egy légi felvételen[18] 
(Hungaricana)

2.
A siketnémák „palotája”

Kecskemét 1900-ban karolta fel a siketnéma-oktatás ügyét, a város által ekkor alapított intézet csaknem 50 éven át gyámolította e különös fogyatékkal élő gyermekeket, fiatalokat. Az iskolát ideiglenes jelleggel az ún. Csányi-féle házban helyezték el, ahol két nagyobb és egy kisebb helyiséget jelöltek ki tanítási célokra.[19] Az alapításkor a kultuszminiszter és a város vezetői között megállapodás jött létre, miszerint 6 év után az intézetnek állandó otthont kell nyernie. Az évente egy-egy osztállyal gyarapodó tanintézmény helyproblémáit az átalakítások és a további átengedett termek csak időlegesen oldották meg, az 1908. tanévre pedig tarthatatlan állapotok köszöntöttek be.[20] Az intézet igazgatója 1906-ban megkereste a városi tanácsot, amely jogosnak ítélte az új épület emelésére vonatkozó igényt. A városatyák a Kaszap-kút[21] környékén jelöltek ki telket a felépítendő objektum számára, és felkérték a mérnöki hivatalt a tervek elkészítésére. A siketnéma iskola igazgatósága azonban egészségtelen fekvésűnek és az élet forgalmától távol esőnek ítélte meg a kiválasztott helyszínt. Kada Elek intézkedése nyomán a Rákóczi út, Remény utca, Malom utca által határolt telket[22] adományozta a város a siketnémáknak, amelyet az intézet vezetése kényszerből elfogadott ugyan, de hangsúlyozta: a terület kicsi, nem alkalmas az építkezés céljaira. Majd mégiscsak egy másik telket kértek: a Rákóczi út torkolatánál, a Bíró-féle ház mellett. Mivel ezt azonban a város túl értékesnek találta, és egyéb elképzelései voltak a területtel kapcsolatban, a siketnémák új épületének kérdése kis időre megakadt. 1908-ban felmerült a színház mögötti telek beépítése a siketnémák számára, majd 1911-ben a Vásártéren kapott volna helyet az intézmény új hajléka több más tanintézet társaságában, ám egyik elképzelés sem valósult meg.[23]

1911. július 8-án földrengés rázta meg Kecskemétet, amelynek során erősen megrongálódott az intézet addigi hajléka. Mivel a helyreállítási munkák nagyon gyorsan lezajlottak, az új tanévet sikerült a szokott időben megkezdeni. Még ebben az évben történt, hogy a tanács elhatározta: a „város egyik legszebb helyén”, a Külső-Széchenyi úton vásárol telket az új siketnéma iskolai épület számára.[24] Az intézet építéséhez régebben kilátásba helyezett 3000 korona segélyt ekkortájt emelte duplájára, 6000 koronára gr. Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter[25], talán ez adott újabb lökést az ügynek. A közgyűlés már 1912. év elején látta, hogy a rendelkezésre álló összegek nem nyújtanak majd kellő fedezetet az építkezéshez, ezért a részletes tervek kidolgozása során „általában lehető takarékosságra” utasította a városi tanácsot, illetve annak kiszámítására, hogy a gőzfűtés mellőzése és a villanyvilágítási berendezés korlátozása mennyi megtakarítást jelentene.[26]

A tervek elkészítésével megbízott Jánszky Béla és Szivessy Tibor pesti építészeket ekkor már számos sikeres együttműködés fűzte Kecskeméthez.[27] Az 1912-es dátumot és a „Siketnémák palotája” címet viselő építészeti dokumentációjukon kétemeletes, alápincézett, modern épület képét vázolták fel. A hatalmas telken két tanári lakás fogja közre az internátust[28], a diákotthon és az iskola épülete között tágas játszótér terül el. A pincében fa és szén tárolására alkalmas helyiségek, mosókonyha, a földszinten nagyméretű tornaterem öltözővel, szertárral, különböző kézügyességi foglalkozások (agyagozás, faslöjd[29], varrás) számára alkalmas termek, próbaterem, fogadóterem, iroda, portásfülke és házmesteri lakás látható. Az első emeleten tantermek, rajz- és kézimunkaterem, könyvtár, tanári szoba, tanári olvasó kapott volna helyet, a jobbszárnyon kényelmes méretű úri lakás cselédszobával, valószínűleg az intézményvezető részére. A második emeletre tantermeket és vallástermeket terveztek az építészek. Az építkezés megindítását 1913–14-re tervezték. 1913 nyarán azonban meghalt Kada Elek polgármester, akinek a siketnéma intézet – Német László igazgatón kívül – leginkább szívügye volt. A tervezett iskolaépület nagy méretei, praktikus, modern beosztása alapján feltehetően a legmesszemenőbben kielégítette volna a siketnéma gyermekek és tanáraik igényeit, a hatalmas intézeti komplexum felépítése azonban valószínűleg anyagi okokból nem volt vállalható a város számára. A háborús évek alatt az iskola ideiglenes helyszíneken, a Kecskeméti Közgazdasági Bank termeiben, majd a Munkácsy utca 15. sz. alatt levő bérházban működött, mivel a Csányi-házban katonai kórházat rendeztek be. A siketnémák eredeti épületüket 1921-ben kapták vissza, miután a kommunisták, majd a románok is kihurcolkodtak belőle. 1934-ben a szűkös állapotok miatt ismét felmerült az intézet bővítésének szükségessége, ám ekkor már a régi épület emeletráépítéssel történő bővítésére nyújtott be kérelmet az intézet akkori vezetője, Lett József, és új épület építésének gondolata fel sem vetődött.[30] A siketnéma gyerekeket 1948-ig nevelték-oktatták Kecskeméten, vélhetőleg a régi helyszínen, amikor is a vallás- és közoktatásügyi miniszter az intézményt rendelet útján megszüntette. Az új épület sosem készült el számukra, a siketnémák „palotája” egy szép álom maradt. A telken ma emeletes lakóépület található.

Az 1929. évi térképen sárga színnel jelölt telket a siketnémák számára vásárolta meg a város
(MNL BKML XV. 1.a)

A siketnéma intézet helyszínrajza
(MNL BKML XV. 5. 533.)

A siketnémák intézete, homlokzat, 1912
(MNL BKML XV. 5. 533.)

A siketnémák intézete, földszinti alaprajz, 1912
(MNL BKML XV. 5. 533.)

3.
A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület internátusa

A Kecskeméten tanuló vidéki ifjúság elhelyezésére szolgáló kollégium, internátus létesítése nagy adóssága volt a városnak a századforduló környékén. Az 1880-as évekből származó adatok szerint számos „alvidéki” német család küldte Kecskemétre magyarul tanulni, magyar szellemiséget elsajátítani fiait, de román és szerb anyanyelvű gyerekek és más megyebeliek is gyarapították a kecskeméti tanintézetek növendéklétszámát.[31] A távolabbról érkezők számára olcsó szállást kecskeméti családoknál igyekezett biztosítani a tanintézetek vezetősége, ellátást pedig a római katolikus és a református főgimnáziumok tápintézetei nyújtottak megfelelő áron.[32] A város sokáig nem is nagyon szorgalmazta efféle intézmény felállítását a középiskolák túlzsúfoltságára hivatkozva, s az 1890-es évek végén megjelent magánkezdeményezést, illetve az internátus felállítására irányuló mozgalmat sem támogatta. 1899-ben ugyanis idegen ajkú növendékek részére nevelő- és tápintézet felállítása iránt folyamodott Krausz Ede perjamosi[33] lakos, elhelyezést és segélyt kérve a várostól. A tanács, mivel egy ilyen jellegű intézet felállítását ekkor még szükségtelennek ítélte, elutasította a kérelmezőt. A döntést azzal indokolták, hogy a fennálló tápintézetek képesek olcsón étkeztetni a tanulókat, az internátus pedig megfosztaná a szegényebb kecskeméti családokat attól a plusz bevételtől, amihez egy-egy diák elszállásolása révén juthattak. Végső indok gyanánt pedig a következő olvasható: „ha ilyen nevelő- és tápintézetnek a város területén való felállítása szükségesnek mutatkoznék, czélszerűbb volna azt magának a városnak felállíttatni, mint magánvállalkozóra bízni…”.[34] A fentiekkel összefüggésben alakulhatott Torontál vármegyében az a mozgalom, amely Kecskeméten a szegedihez hasonló internátus felállítását szerette volna elérni német fiúk részére, sikertelenül.[35]

A 20. század elején több egyesület is megkereste a várost, hogy internátus felállításához engedélyt és hozzájárulást kérjen, pl. a Temes vármegyei kötődésű Délvidéki Nemzeti Szövetség[36], a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület[37], az Alföldi Földmívelők Gazdasági Egyesülete[38], majd az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület[39].

A Délvidéki Nemzeti Szövetség 1904-ben Temes vármegyei nem magyar ajkú fiúk számára szeretett volna 20–25 fős konviktust felállítani Kecskeméten, melyhez a város – a gazdasági és társadalmi kapcsolatok szorosabbra fűzése és ennek várható előnyei érdekében – elviekben helyiségeket ígért a polgári leányiskola épületében, ingyen világítást és fűtést biztosított, alapítványi hely létesítését határozta el. Ugyanakkor a tanács megfontolásra ajánlotta a szövetség számára ama elgondolást, hogy a növendékek inkább magánházakban legyenek elhelyezve, amely nyelvtanulásukat is inkább elősegítené és kevesebb anyagi áldozattal járna. Mivel a közgyűlés a későbbiekben nem tért vissza az ügyhöz, feltételezhető, hogy az utóbbi verzió valósult meg.[40]

Egy évvel később a helyi sajtó hírt adott a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület elhatározásáról, miszerint Kecskeméten középiskolai tanulók és jogakadémiai hallgatók részére tanulóinternátust létesít. 1909-ben a hírt újra felkapta a média, ám ezúttal azzal a megjegyzéssel kísérve, hogy „Kada Elek Kecskemét város polgármestere a legnagyobb lelkesedéssel karolta fel a DMKE nevelőintézetének szép eszméjét és legelső sorban is az ő érdeme, hogy Kecskemét ismét egy ily nagy kultúrintézménnyel gazdagabb [lesz].”[41] A városvezetőség hozzáállása tehát – úgy tűnik – alapjaiban megváltozott, amelyhez hozzájárulhatott a tanintézmények növendéklétszámának ez idő tájt tapasztalható csökkenése, az elnéptelenedésüktől való félelem. A DMKE internátusépítés terén felmutatott sikerei (Szegeden, Aradon, Hódmezővásárhelyen is épült DMKE-internátus), illetve az internátus terveinek készítőjével, Robelly Aladár szegedi építész-kivitelezővel kapcsolatos korábbi, eredményes munkakapcsolat (1903–04 között vállalkozóként ő épített fel a Rákóczi úti törvényszéki palotát) pedig jelentősen elősegíthették az ügy kibontakozását.

Az 1909-es datálású tervek a Rákóczi utca, az egykori Vadász és a Malom utcák[42] által határolt telket jelölik meg az épület helyszíneként. A homlokzati vázlaton kívül az alaprajzok maradtak meg az építészeti dokumentációból, ezek alapján a tervezett szinteket és helyiségeket ismerjük. Az alagsorban mosókonyha, konyha, tálaló, étkező került volna kialakításra, a földszintre munkaszobákat és gyengélkedőt rajzolt az építész. Az első emeleten hálószobák, mosdók, gyűlésterem és szalon, a második emeleten szintén hálóhelyiségek, mosdók, valamint cselédszobák kaptak volna helyet.[43]

1912-ben a Kecskeméti Újság még hírt adott a küszöbön álló építkezésről[44], egy 1914-es közgyűlési határozat pedig szintén említette a létesítendő intézményt[45], ám a terv meg nem valósulásának okaira vonatkozóan – egyelőre – nem került elő több információ. A DMKE-internátus tervezett helyén ma a kecskeméti járásbíróság épülete áll.

A DMKE-internátus főhomlokzati rajza, 1909
(MNL BKML XV. 15. a. 412.)

Az internátusépület alagsori alaprajza
(MNL BKML XV. 15. a. 412.)

4.
Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület internátusa

Az 1910-es évekre Kecskemét vezetői felismerték, hogy településük térségben betöltött iskolavárosi pozícióját – dacára a délvidéki területeken egyre-másra alakított középiskolák „tanulóelszívó” hatásának – oly módon tarthatná meg, ha internátust (akár többet) létesítene, amely egyrészt megbízható, kényelmes megoldást nyújtana a vidéki szülők számára a gyerekek elhelyezése tekintetében, másrészt segíthetne benépesíteni az újonnan épülő és felújítás alatt álló kecskeméti közoktatási intézményeket. A rivális Szegeden ekkortájt már tucatnyinál is több diákinternátus működött, míg a kecskeméti középiskolák felsőbb osztályai kezdtek elnéptelenedni a kollégiumok hiánya okán. „Az iskolavárosnak predestinált Kecskemét […] közgazdaságilag is érzékeny károkat szenved a diákforgalom stagnálása és megszűnése miatt” – állapította meg a Kecskeméti Lapok újságírója a téma kapcsán.[46]

1911-ben, amikor egy újabb egyesület, az Alföldi Földművelők Gazdasági Egyesülete kért támogatást közép- és felsőiskolai fiú tanulók számára létesítendő 2–300 fős internátusa felállításához, a város a Vásártéren ígért telket, továbbá ingyen téglával is hozzájárult volna az építkezéshez.[47] 1913-ban a tanács bizalmat szavazott egy magánvállalkozásnak is, amely Seiler-féle internátusként aztán az 1930-as évek végén is működött.[48] Ebben az időszakban merült fel – a Vásártér rendezése kapcsán – kecskeméti iskolai negyed kialakítása, amelyet a fenti egyesület bentlakásos diákotthona mellett az új főreáliskolai épület és a siketnémák intézete alkotott volna.[49]

Biztosan nem véletlen tehát, hogy az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület új internátusát szintén a Vásártér szélében, a Mária körút egy 2000 négyszögöles telkén tervezték felépíteni. Az AMKE, ama indíttatásból, hogy az alföldi városok nélkülözik a modern nevelés ominózus intézményeit, Cegléd, Eger, Nagyvárad, Szentes, Szolnok és Kecskemét vonatkozásában határozta el fiú nevelőintézetek felállítását.[50] A beruházást nagy várakozás övezte, a közvélemény a több évtizede húzódó internátus ügy megoldódását immár biztosra vette, és az ügyben cikkező újságíró Kecskemétnek „a főváros tövében olyan magyar Oxforddá vagy Cambridgevé [sic!]” válásáról vizionált, „mint amilyenek London árnyában ezek az angol egyetemi városok”.[51] A város 1913-ben közgyűlési határozatban biztosított telket és ingyen téglát az építkezés számára, és még ebben az évben elkészültek Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervrajzai is. A homlokzati rajzok, metszetek és alaprajzok mellett kivételesen a műleírás is fennmaradt, amely közvetlen módon szolgál információkkal a tervezett épület kapcsán. A 120 középiskolai és 30 felső iskolai (jogakadémiai) tanuló elhelyezésére alkalmas objektumot kétemeletesre tervezték, amelyben a lakószobák, hálótermek mellett helyett kapott volna könyvtárszoba, tanulótermek, zenei gyakorlótermek, igazgatói lakás, orvosi szoba, a szuterénben pedig számos kiszolgálóhelyiség és egy 300 négyzetméteres étterem. A tervezők egyszerű, erős, modern igényeknek megfelelő, kellemes környezetben elhelyezkedő épületet képzeltek el, az alábbiak szerint: „A homlokzat egyszerű, de monumentális óhajt lenni, a földrengéses veszély elkerülése végett itt is biztos és könnyű szerkezetek, szolíd és kevés fönntartást igénylő eszközök díszítik a homlokzatot, valamint a belső tért is. – A háló- és tanulótermek nagy, széles ablakokkal, szellőztető szerkezetekkel bírnak, úgyszintén a leghigiénikusabb és legmodernebb berendezéssel szereltetnek föl, a mosdók, fürdők, konyha s egyéb helyiségek. A terület nagy része játszóterül szolgál, míg az épület körül 10 méteres park terül el.”[52]

1914 elején a tanács elkészítette az egyesülettel kötendő szerződés tervezetét, majd az ügy – vélhetően a világháború kitörése miatt – megfeneklett.[53] 1927-ben azonban az AMKE ismét felmelegítette korábbi szándékait, és újbóli tárgyalásokat kezdett a várossal a leendő internátusról.[54] A Kecskeméti Közlöny újságírója 1928 januárjában már tudni vélte, hogy az épület végül a siketnémák számára egykoron kisajátított Szappanos-féle telken fog épülni, a tanítói árvaház mellett, ám a várossal való megegyezés végül mégiscsak kútba eshetett, valószínűleg túl nagy terhet jelentett volna a költségvetés számára az AMKE ajánlatának elfogadása,[55] másrészt a tanács inkább a református egyház diákotthon-építési terveit támogatta.[56] Az építészeti dokumentáció számos megvalósulatlan szép tervvel együtt előbb irattárba került, ma pedig már a Bács-Kiskun Megyei Levéltár tervrajzgyűjteményét gazdagítja.

Az AMKE-internátus főhomlokzati vázlata
(MNL BKML XV. 15. a. 411.)

Az AMKE-internátus földszinti alaprajza
(MNL BKML XV. 15. a. 411.)

Az épület metszete
(MNL BKML XV. 15. a. 411.)