KECSKEMÉT OKTATÁSÁNAK

ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZOVJET MEGSZÁLLÁST KÖVETŐEN

1944. november–1945. január

(Forrásközlés)

Kecskemét a XIX–XX. század fordulójára mérvadó alföldi nagyvárossá nőtte ki magát. Különösen a kiegyezést követően fellendült kertgazdasága, bontakozó ipara, bővülő közigazgatási funkciói, felpezsdülő kulturális élete egy polgárosodó és csinosodó centrummá formálta a – Jókai után – „puszták metropoliszának” nevezett települést. A város polgárai jelentős anyagi áldozatot vállaltak azért, hogy Kecskeméten mind több és nívósabb oktatási intézmény honosodjon meg, melyeket méltán soroltak településük legfőbb nevezetességei, büszkeségei közé. Az alma materek alapításában és fenntartásában Kecskemét „közönsége”, vagyis valamennyi adófizető polgára mellett jelentős mértékben kivették részüket az egyházak is, kiváltképp a református és a római katolikus felekezetek.

1944 őszén azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Közvetlenül a front vonalának ideérkezte előtt megkezdődött a város kiürítése. „A város élete tökéletesen megbénult. […] A kiürítés kiszámíthatatlan anyagi és erkölcsi kárt jelentett a városra nézve.”[1] – olvasható Imre Gábor visszaemlékezésében. Az elmenekült lakosság november első napjaiban kezdett visszaszivárogni otthonába. A nyugatabbra húzódó harcok miatt újabb és újabb, jelentős létszámú katonai alakulatok váltakoztak Kecskemét területén, melyek eltartásáról a város lakosainak kellett gondoskodni. Mindebből következett, hogy igen keservesen haladt a konszolidáció. A közigazgatás széthullott, a közvagyon jelentős része megsemmisült, vagy súlyos károkat szenvedett. Az anyagiakban és emberéletben egyaránt katasztrofális veszteségeket a szovjet csapatok ittléte tovább mélyítette. Ebben a szörnyű helyzetben kellett újjászervezni az életet, a romok eltakarításával megkeresni az újrakezdés útjait.

Ez idő alatt a város jól felszerelt, nagy anyagi áldozatvállalással emelt és berendezett iskolái végzetes károkat szenvedtek. A veszteségek a megszállás első hónapjai-évei során megsokszorozódtak, jóvátehetetlen pusztítást okozva a város évszázadok alatt felhalmozott anyagi és szellemi kincsei, javai között. Az önnön mivoltából kifordított, még csak félig-meddig visszanépesült Kecskeméten a romok alól, szinte a nulláról kellett talpra állítani az oktatás intézményrendszerét. 1944. november 18-án, Kecskemét tanintézményeinek átmeneti összevonásával kezdődött meg a tanítás, a Református Ókollégium épületében. Az oktatás újjászervezésével megbízott Frigyessy Ferenc tanfelügyelőségi népművelési titkár egy összefoglaló beszámolót készített az újrakezdés küzdelmes hónapjairól, melybe saját élményeit, tapasztalatait is belefűzte.

„Melléklet az egyesített iskolák 1945. január 2.-i ülésének jegyzőkönyv.

Az ujjászervezett iskolák vázlatos története.

Az 1944. október 30.-i kecskeméti orosz megszállás után a harcok folytán tönkretett iskolázást újra életre kellett kelteni a városnak bel- és külterületén egyaránt. Az iskolaépületek kivétel nélkül a katonák elszállásolására, kórházi és raktári célokra foglaltattak le mindjárt az orosz megszállás első napjaiban. Az ugyanott lévő természetbeni lakásokból a tanerők bútorzata, a szertárakból sok értékes iskolai tanfelszerelés a szabad ég alá került és a hatalmas méretű pusztulás szinte megsemmisüléssel fenyegette az iskolázás ügyét. Egyes belterületi iskolák, de a külterületiek is istállónak rendeztettek be s ezekben minden bomlott, romlott.

A város lakossága a kényszerkiürítés következtében elmenekült, vagy a közeli pusztákba húzódott ki. Napok teltek el, amíg a városba visszaszivárgás megindulhatott. November első napjaiban családommal én is visszaköltöztem városi lakásomba. November 11.-én munkára jelentkeztem Kecskemét város akkori polgármesterénél, akitől a kecskeméti iskolaügyek ujjászervezésére és a tanfelügyelői munkakör ellátására kaptam megbízást. Még aznap hozzáláttam alkalmas épületek kiszemelésére és tanerők felkutatására, amelynek eredményeképpen november 17.-én írásban tettem jelentést az iskolák újra megkezdésére. Két épületet szemeltem ki iskolai célra: az egyik a Batthyány utca 23. szám alatti Hammerschmidt ház, amelyet az oroszok még napokkal előbb hangversenyteremnek használtak és nagyon sok összehordott szék volt ott együtt, ebben akartam az elemi iskolát megnyitni; a másik épület a Damjanich utca 13. szám alatti ház lett volna, amelynek iskolává történő berendezése után a középiskolákat nyitottuk volna itt meg. Az elgondolás szerint ezek az iskolák lettek volna az első iskolamagvak, amelyek ha benépesülnek, utána más kerületekben is új iskolamagvakat létesítünk és így építjük ki városunk iskolaügyét.

A polgármester utasítására nem a megjelölt épületekben, hanem az Ókollégiumban kezdtük meg a tanítást, így volt ez célszerű, mert a közbiztonság csak a város közepében és a városháza közelében volt akkor még annyira megnyugtató, hogy a polgármester ide ajánlotta az iskolák megnyitását. Másnap, november 19.-án az Ókollégium első emeletén két tantermet hoztunk rendbe/:romokat eltakarítottuk, a szeméttől az értékeket kiválogattuk, a padokat összehordottuk és elrendeztük, stb.stb.:/ M Hajagos Mária, M Lázár Juliánna, M. Gömöri Etelka, Frigyessy Ferencné, Gömbkötő [Elgépelés. helyesen: Gombkötő] Klára és Radnai Antal tanerők, valamint 12 gyermek segítségével. A 2 tanterem közül az egyik az elemi iskolák -, a másik a középiskolák közös terme volt. A következő napokban újabb és újabb termeket kellett rendbe hozni és elfoglalni, mert a tanulók tömeges jelentkezése megkívánta, hogy az elemi iskolát osztályokra tagoljuk, a középiskolákat pedig iskolafajonként szétválasszuk. November 20.-án, az első tényleges tanítási napon, a tanítás megkezdése előtt értekezletre gyűlt össze a tantestület, amelyen melegen üdvözöltem a munkába álló első tanerőket, és kértem hogy komoly időkhöz mért komoly munkával végezze mindenki a romeltakarító, nevelő és nemzetépítő munkát. Nem politizálni akarunk, semmiféle politikai érdek szolgálatába állni nem akarunk, előttünk csak a magyar gyermek, a nemzet jövője lebeg és ezért, kéz a kézbe téve fogunk együttmunkálkodni. Miután vezetőre is szükségünk van, azt javasoltam, hogy korára és viselt hivatali állására tekintettel Gombkötő Antal tanügyi főtanácsos, nyugalmazott kir. Tanfelügyelő bizassék meg a testület vezetésével. A testület a javaslathoz hozzájárult. Ezután Kovács Bálint református lelkész bejelentette, hogy a Csokonay [sic!] utcában Hatvani Lajos, Mester István és Csiszár Albert tanárok már napokkal előbb iskolát nyitott, de örömmel csatlakoznak a most szervezett központi iskolához.

A november 17.-i jelentésemben szerepelt és az értekezleten a központi iskolához csatlakozott a tanerők névsora a következő: Kubinyi Margit, Pintér Mária, M Gömöri Etelka és Frigyessy Ferencné tanítók, Gémes Mihály és Bakos Kálmán dr. hitoktatók, Gombkötő Antal, M Hajagos Mária, M Lázár Juliána, Gombkötő Klára, Radnai Antal, Radnai Antalné és Horák Jenő tanárok, Vásárhelyi Zoltánné zenetanárnő, Gombkötő Márta ovónő és Frigyessy Magdolna tanitónő jelölt, továbbá Hatvani Lajos és Csiszár Albert tanárok. Őket tekinthetjük a romeltakarítás után az iskolák újjáélesztésében az élharcosoknak.

A tantestület odaadó és lelkiismeretes munkája rohamos fejlődésnek indította az iskolát. Az Ókollégiumban nem volt már elegendő férőhely az egyre szaporodó osztályok számára s ezért a város több kerületében újabb és újabb iskolák szervezésére, iskolaépületek elfoglalására került sor. Ennek a fejlődésnek folyamánya lett az, hogy 1945. január 2 [hiányzó szövegrész] az egyes iskolafajokat szárnyra kellett bocsátanunk. A szárnyrabocsátás[kor] a következő volt a helyzetkép: Az Ókollégium földszinti 4 termében váltakozó rendszer mellett 8 elemi osztály működött; az épület első emeletén 5 tanteremben a kereskedelmi középiskola és a mezőgazdasági középiskola foglalt helyet; a második emelet 7 tantermében és a földszint 1 tantermében a polgári iskola működött. Ezenkívül a Csongrádi út 2. szám alatt a központhoz tartozó 2 tanterem szolgálta az elemi iskola céljait, továbbá a Máriavárosi, Damjanich utcai, Mezei-utcai, Kurucz-téri, Gyenes-téri, Sárkány-utcai, Völkertelepi és a Halasi úti belterületi iskolákban működött a népiskola. A külterületen ezen a napon 18 pusztai iskola működéséről volt már tudomásunk. Január 2.-án vettük birtokba az Angolkisasszonyok leánygimnáziumának épületét és ezen a napon költözött át az Ókollégium épületéből ebbe az épületbe a gimnázium, a líceum és a tanítóképző.

A pedagógiai kiépülésen, a termek rendbehozatalán kívül tanári és tanítói felügyelet mellett az iskolák növendékei sikeres munkaszolgálatokban is tevékenykedtek. Nevezetesen: megmentették a „Kultura” könyvkereskedés anyagának nagy részét a megsemmisüléstől; a Kőrösi-féle üvegkereskedés raktáranyagából sokat segítettek áthordani a városház épületébe; részt vettek a Fecske-utcai lebombázott házak és lakások romjainak eltakarításában; áthordták a Piarista gimnázium segélyező könyvtárának nagy részét és az Angolkisasszonyok rendháza könyvtárának nagy részét; az iskola fűtéséhez fűtőanyagot hordtak; a kereskedelmi középiskola tanfelszerelését rendezték; két ízben kitakarították a színház helyiségeit; ezenkívül ünnepi előadást rendeztünk a színházban és karácsonyi iskolai ünnepséget tartottunk az Újkollégium dísztermében, valamint a kerületi iskolákban is. Megalakítottuk az iskolai diákrendőrséget, igyekeztünk fegyelmet, rendet, munkaszeretetet teremteni. Végül megelégedéssel állapíthatjuk meg azt is, hogy a tanuló ifjúság szabad közlekedése indította meg újra az életet a városban. Visszavonultságban, elzárkózottan élt emberek látták a gyermekek zavartalan mozgását s templomba-templomból való tömeges felvonulását, ez bátorságot öntött a felnőttekbe is és így benépesültek az azelőtt kihalt utcák.

Miután mindezen munkásság az iskolatípusok életerejéről és élni akarásáról, a tanárok-tanítók ambíciójáról tanúskodnak, ezért megokolt, hogy az iskolák működésének második hónapja után az egyes középfokú iskolatípusok saját lábukra álljanak és folytassák, fejlesszék a kecskeméti magyar iskolázás szép ügyét.

Kecskemét, 1945. január hó 2.-án.

Frigyessy Ferenc

népművelési titkár”

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára VI. 502. b A Kecskeméti Tanfelügyelőség iratai. 398/1945. Melléklet az egyesített iskolák 1945. január 2-ai ülésének jegyzőkönyvéhez. Az újjászervezett iskolák vázlatos története. Kétoldalas, géppel írt, Frigyessy Ferenc népművelési titkár és az egyesített iskolák tantestületének tagjainak aláírásával és a Kecskeméti Népoktatási Kerület Tanfelügyelőjének bélyegzőjével hitelesített tisztázat.

Jegyzet