Egyletek, társaságok a Duna-Tisza közén

Kedves Látogató!

A Bács-Kiskun Megyei Levéltár, 2004. január 14-én nyitotta meg a Klapka utca levéltári központban az "Egyletek, társaságok a Duna-Tisza közén" című kiállítását. Az akkori tárlat szerkesztett változatát most ismét megtekinthetővé tesszük online formában virtuális kiállítás keretében. Itt fontos megemlítenünk, hogy e témában fellelhető iratokról részletes ismertetés (repertórium) jelent meg a rendezvényt megelőző évben, 2003-ban „Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában (1651) 1824-1950 (1979)” címmel intézményünk kiadásában, mely nagyban segítette a kiállítás létrehozását. 

Alább a kiállítás bevezetőjét olvashatják, a dokumentumok megtekintéshez pedig válasszanak a fenti menüpontok közül. A böngészéséhez jó időtöltést kívánunk!

Bevezető

A történettudománynak és más társadalomtudománynak mindig is fontos kutatási területe volt az egyes társadalmi csoportok, rétegek történetének, életmódjuk változásának vizsgálata. A társas élet keretei között szerveződött egyesületek, egyletek, körök minden korszakban fontos társadalmi szerepet töltöttek be, létükkel hozzájárultak a közösségtudat, a létbiztonság, az emberi életnek értelmet adó célok, a morális értékek újrateremtődéséhez. A különböző társadalmi rétegeket tömörítő egyesületek működése szorosan kapcsolódott egy-egy település, vidék életéhez, összefüggött a helyi szinten vagy országosan jelentkező politikai, társadalmi, gazdasági törekvésekkel. Tagságuk, működésük alakulásának vizsgálata megkerülhetetlen a történetírás számára.

Egyesületnek nevezzük az alapszabályban meghatározott célra létrejött, az államtól független önkéntes társulást. Általában érdekvédelmi, kulturális, közösségi, sport stb. céllal hoztak létre egyesületeket, amelyek bírósági nyilvántartásba való bejegyzéssel jöttek létre, önkormányzatuk és nyilvántartott tagságuk volt. A tagok tagdíjat fizettek.

Mindezek a kritériumok a 19. századtól kezdve alakult egyesületekre vonatkoznak. Magyarországon azonban már a 19. század előtt is működtek vallási, kulturális, szakmai alapon szerveződött társulások.

Széchenyi István Angliában ismerkedett meg az egyesületek, klubok társadalmi és művelődési jelentőségével. Ennek hatására hozták létre Magyarországon Károlyi Györggyel az első kaszinót, amely 1830-tól Nemzeti Kaszinó néven működött. Mintájára országszerte alakultak kaszinók, társalkodó egyletek, olvasó társaságok. Ezek az egyletek a polgárosodásért folyó reformkori küzdelem fontos szervezetei voltak. A kulturális, művelődési célok mellett számos egyesület polgári, nemzeti törekvéseket is megfogalmazott. A társadalmi és politikai polarizálódás az egyletek szerveződésére is kihatott, megkezdődött differenciálódásuk. A kaszinókon kívül vidéki viszonylatban jórészt segélyező egyletek alakultak 1848 előtt.

A kaszinók, olvasókörök egy része túlélte a szabadságharc leverését, de az 1852-ben kiadott „egyleti törvények” (megtekintéshez kattintson a képre) szigorú korlátozásaitól csak a katolikus egyházi társulatok mentesültek.

Az egyesületek szélesebb körű szerveződését és tevékenységük kibontakozását a kiegyezéssel megváltozó viszonyok tették lehetővé. Az ország gazdasági, társadalmi átalakulása, a munkamegosztás differenciálódása, a társadalmi struktúra változása felerősítette az egyesületek iránti igényeket. A társas kapcsolatok ápolására szorítkoztak a kaszinó jellegű körök, ugyanakkor a politikai érdekek érvényesítésének informális intézményeivé is váltak. Közművelődési szempontból figyelemre méltó szerepük volt a polgári és munkásrétegek művészeti és önképző egyesületeinek.

Mindezeken túl szakmai érdekeltségű klubok, népoktatási körök, tanítói egyesületek alakultak és a társas élet szervezésében nagy szerepet játszottak az ekkor indult sportegyesületek is.

A gyülekezési és egyesülési szabadságot a dualizmus egész időszakában nem iktatták törvénybe, de az egyesületek elnevezését, emblémáit, lehetséges céljait rendelet szabályozta. Az alapszabályok jóváhagyása a belügyminiszter hatáskörébe tartozott, a gyűlések engedélyezése a törvényhatóság vezetőjétől, városokban a rendőrkapitánytól függött.

Az I. világháború alatt az egyesületekre vonatkozóan korlátozásokat vezettek be, új egyesület alakulását nem engedélyezték. (Kivételt képeztek az olyan egyesületek, amelyek hadi jótékonysággal foglalkoztak.) A háború alatt sok egyesület szüneteltette tevékenységét.

Az I. világháború után az uralomra jutott polgári demokratikus forradalom kormánya legelső intézkedései között eltörölte az egyesületek alakítására vonatkozó háborús korlátozásokat. A Tanácsköztársaság 1919. április 2-án közzétett alkotmánya a munkások gyülekezési és egyesülési jogát rögzítette. (A polgári pártok és szervezetek ekkor önszántukból vagy rendeletre feloszlottak.)

A két világháború közötti hatalmi szervek – a háború előtti kormányok liberális politikájához képest – növelték befolyásukat (az állam beavatkozását) az egyesületek életében, elsősorban azért, hogy kiküszöböljék a forradalmi eszmék terjedését. Több gondot fordítottak az ideológiai, kulturális tevékenység irányítására.

A második világháború alatt nagy nyomás nehezedett az egyesületekre, megszigorodott a hatósági ellenőrzés, több egyesület az anyagi nehézségek és a tagok behívása miatt nehezen működött, kényszerű passzivitásba süllyedt. Továbbá egyletalakítási tilalom volt érvényben. A II. világháború, a holocaust, az ország csatatérré változása, majd az élet újraindítása folytán akadozva indultak újra az egyesületek is. Amikor pedig a konszolidáció útjára léptek volna, a pártállam kiépülése nyomán elkezdődött az egyesületek elsorvasztása és feloszlatása. A jobb- és baloldal között kiéleződött politikai harcok során több száz egyesületet oszlattak fel.

1949 után átrendeződtek a művelődés, a társas élet intézményes keretei. Sok korábbi egyesület – működésük ellehetetlenítése miatt – megszűnt, helyettük pártok, szakszervezetek, ifjúsági szervezetek vették át a volt egyesületek szerepkörét.

***

Történeti kutatás még nem tárta fel pontosan, hogy 1950 előtt hány egyesület alakult mai megyénk (Bács-Kiskun megye) területén egy-egy városban, községben. Levéltárunk 158 olyan egyesület iratait őrzi, amelyek a tanácsrendszert megelőzően szerveződtek. Ezek iratairól azonban részletes ismertetés (repertórium) jelent meg 2003-ban „Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában (1651) 1824-1950 (1979)” címmel intézményünk kiadásában.

A kiállítás anyagához is a 158 egyesületnek irataiból válogattunk. A virtuális kiállítással, ténylegesen csak ízelítőt tudunk adni az egyesületek sokszor igen gazdag, sokszor azonban nagy hiányosságokat mutató irataiból. A bemutatásra kerülő iratok, fotók összesen 59 egyesületet reprezentálnak.

Tíz típusba soroltuk azokat az egyesületeket, amelyek irataiból a kiállításhoz válogattunk. Ezek a következők:

• Vallási jellegű egyesületek

• Kaszinók, legény- és nőegyletek

• Temetkezési egyletek

• Jóléti és segélyező egyesületek

• Sportegyletek, vadásztársaságok

• Tűzoltó egyesületek, légoltalmi ligák

• Gazdasági egyesületek, gazdakörök

• Iparos és kereskedő egyletek

• Tudományos, kulturális, népművelő egyesületek

• Politikai jellegű és társadalmi egyletek

Az iratok, fotók ilyen tematikus rendszerben láthatók a kiállításon. Mivel egy-egy társulatot, egyletet csak egy-két irat, fotó jelenít meg, nem kaphatunk képet az egyesületek teljes életéről, a dokumentumok csupán felvillantják tevékenységük egy-egy mozzanatát mindezt úgy, hogy igyekeztünk érdekes és látványos iratokat válogatni.

A kiállítással az volt levéltárunk célja, hogy bemutassa milyen sokszínű volt az elmúlt századok társas élete, hogy érdemes kutatásukkal foglalkozni, mert tartalmaznak többek között mának szóló üzeneteket is.

Kecskemét, 2004 január

Péterné Fehér Mária
főlevéltáros

(Szerkesztette: Mudri Andor, 2020)