Egyház és társadalom

Nehéz klasszikus hét dokumentumával – egy szép irat bemutatásával - megemlékezni Erdély első választott fejedelméről. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában fennmaradt források csekély volta igazán szívenütő a jelen esetben. Veress Endre: Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése (Kolozsvár, 1944) című munkájának fejedelemség korára vonatkozó első kötete 493 dokumentumot közöl, ezek közül kilencet őrzünk levéltárunk különböző fondjaiban.

Ember Győző (1909–1993) 1949-től 1978-ig állt a Magyar Országos Levéltár élén. Az Eötvös Collegiumban végző, Szekfű Gyula tanítványaként 1933-ban doktoráló történész 1936-tól dolgozott az intézményben, 1949-ben kapott vezető megbízást. A legnehezebb időkben, jó politikai kapcsolatait kihasználva, szakemberként irányította az Országos Levéltárat.

Tudományos kataszter

Hende Fanni kötetében a 18. századi magyar országgyűléseken megjelenő politikai reprezentáció megnyilvánulási formáinak vizsgálatát tűzte ki célul maga elé. A kötet elsődleges feladata, hogy rekonstruálja a korszak koronázási ceremóniáit, és ezek elemzésével megismerhessük a korszak politikai kommunikációját. A monográfia egyben hozzájárul a korabeli diéták és a politikai élet működésének megismeréséhez, hiszen ennek eredményeként feltárul, miként látták és láttatták magukat és világukat a kortársak.

„Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.”

Széchenyi István
 

A könyv "A magyarországi rendiség politikai kultúrája" c. pályázat támogatásával valósult meg. A szerző fő kérdése arra irányult, hogy vajon a 18. század folyamán a magyarországi arisztokrácia új, udvarhű személyekkel „hígult-e fel”. Művében az egyes személyek életrajzaira koncentráló prozopográfia módszerét használta fel, melynek során 91 fő életrajzát tárta fel és vizsgálta meg.

A könyv szerkesztői, Arany Krisztina, Bara Júlia, Laczlavik György és Lengyel Nóra két, 18. századi németül, illetve olaszul írt naplót adtak közre magyar fordításban, amelyek különleges forrásai az arisztokrata Harruckern és Károlyi családok összefonódásának Károlyi Antal és Harruckern Jozefa házassága révén. A kötet érdekessége, hogy ugyanazon eseményekről két, egymástól független forrást is olvashatunk, ráadásul olyan szerzők tollából, akik a famíliák udvartartásához, azon belül is a közeli bizalmasok körébe tartoztak.

A 19. században nálunk is sok áldozatot követelő kolerajárvány az első világháború elején újra megjelent a frontokon. Az első megbetegedést Békéscsabán észlelték 1914. szeptember 15-én. Az északi harctérről a békéscsabai kórházba szállított sebesült katona szeptember 18-án el is hunyt. A vizsgálat ázsiai kolerát állapított meg.