Levéltári esték

Ebben az időben Mezőtúr különleges helyzetben volt, hiszen az Oszmán Birodalom közigazgatásába illeszkedve a szolnoki szandzsákhoz tartozott. A város egyszerre állt oszmán fennhatóság alatt és őrizte meg korábbi mezővárosi hagyományait, ami kettős közigazgatási helyzetet eredményezett. A korszakról fennmaradt oszmán–török nyelvű levéltári források különösen értékesek, mert részletesen bemutatják, hogyan működött a közigazgatás a gyakorlatban, nemcsak elméletben.

A hallgatóság megismerhette a cseh Bata cipőgyár alapítóját és örökösét, a vállalat üzletpolitikáját és térhódításának módszereit, továbbá korabeli sajtószemelvényekből a hazai kisiparosok reakcióit a külföldi versenytárs „inváziójára”. Az ipartörténeti előadás másik szálán olyan Rejtő Jenői alakok szerepeltek, akik az emberi hiszékenységet és becsvágyat kihasználva igyekeztek anyagi haszonra szert tenni és a Bata vállalat nevében követték el e csalásokat.

Emellett kitér sok más, válaszra váró talányra is:

Kocsisné Bagdi Eszter frissen végzett vegyésztechnikusként került Szolnokra a kénsavgyár MEO laboratóriumába. Dolgozott a savlabor laboránsaként, majd előbb a Műtrágya labor, később pedig a Porfesték labor csoportvezetőjeként. 1973. január 1-jén került el a Tiszamenti Vegyiművekből a „fehér házba”, ahol városi nőfelelősként kellett helyt állnia. 1980-tól nyugdíjba vonulásáig a Szolnoki Cukorgyár Üzemi Pártszervezetének titkáraként tevékenykedett.

Első alkalommal Kocsisné Bagdi Eszterrel találkozhat a közönség, aki a Facebookon rendszeresen publikált helytörténeti és személyes blogbejegyzésein túl kötet formájában is megjelentette emlékeit. Hogy ezek miképpen kapcsolódnak a levéltárban őrzött hivatalos iratokhoz, az kiderül a 2025. október 15-i rendezvényen.

Az előadás az ártéri gazdálkodás megkezdésétől gróf Széchenyi István első urkomi (tiszadobi) kapavágásáig terjedő időszakot öleli fel. Bemutatja a fokgazdálkodást és a korabeli ártéri ember életét a megélhetésért, a víz erejét hasznosító vízimalmok környezeti hatását, valamint a sókereskedelem szerepét Szolnok infrastrukturális fejlődésében.

A bejárt terület a történelem viharait élte át, jelentős része 1945-ig német lakossággal bírt. „Építészeti emlékek a mai Lengyelország területén” című előadásában gyönyörű fotókkal illusztrálva mesél arról az országról, melynek népével a magyarság évszázadokra visszamenőleg történelmi barátságot ápol, mégis napjainkra a mindenki által jól ismert szlogenen túl vajmi keveset tudunk róluk. A rendezvény a hagyományokhoz híven a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára kutatótermében kerül megrendezésre.