Hét dokumentuma

Mivel egy tervet sem találtak, amely változtatás nélkül a kivitel alapjául szolgálhatna, a kitűzött négy egyenlő, 5-5000 forintos díjat a viszonylag legjobb terveknek ítélték. A pályatervek bírálatánál a funkcionális elemzés játszott fontos szerepet, az országház stílusának kérdése nem merült fel. A legtöbb szavazatot az Alkotmány I., a Patres conscripti, Alkotmány II. és a Scti Stephani regis jeligéjű tervek kapták.

1897. június 2-án a fővárosi közgyűlés javaslatot fogadott el a Kerepesi úti temetőben felépítendő Kossuth-mauzóleumról. 1901 februárjában írták ki a pályázatot, és 1902. március 24-én döntött a zsűri. Az első díjat Gerster Kálmán (1850-1927) építész és Stróbl Alajos (1856-1926) szobrász „>1848< zöld koszorúban” jeligéjű pályázata kapta.

A régi térképeken, így a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött 18-19. századi térképeken - a maiakkal ellentétben - nem volt lefektetve egyértelműen, hogy az északi irány a térképlap tetején található, a déli pedig a térképlap alján. Mivel a térképszerkesztésnél korábban nem e szerint a szabály szerint dolgoztak, minden térképen meg kellett adni az égtájakat. Ezért vagy a keretmezőbe írták be az égtájak nevét, vagy szélrózsát (irányrózsát), később pedig északjelet rajzoltak a térképmezőbe.

Az ostrom első három hete viszonylagos nyugalomban telt a levéltárban, a várbeli kormányzati épületekkel és lakóházakkal ellentétben a Bécsi kapu téri palotát egyetlen bombatalálat sem érte. A biztonsági fotókat már korábban átszállították a Nemzeti Múzeumba, ezzel csökkentve az esélyét annak, hogy egy esetleges katasztrófa bekövetkeztekor az eredeti iratokkal együtt őrizve azok is megsemmisüljenek.

Az esemény

Az elvesztett világháború, az ország megszállása, a Tanácsköztársaság hónapjai és az ellenérdekű erők ténykedése, továbbá nem utolsósorban a győztes hatalmak által az országra kényszerítendő béketervezet politikai, gazdasági és társadalmi, köz- és magántörténeti megpróbáltatások sorát zúdították Magyarország polgáraira 1919/1920 fordulóján.

Wallenberg 1944 júliusától 1945. január közepéig a budapesti svéd követségen követségi titkárként dolgozott. A háborús embermentés olyan kiváló személyisége volt, aki életét önként kockáztatta másokért. A tömeges embermentést változatos eszközökkel végezte, önzetlen, humánus helytállása világszerte egyre inkább ismert. 1945 januárjában Wallenberget a szovjet biztonsági szervek elfogták, Moszkvába szállították. További sorsáról, haláláról teljesen konkrét bizonyosság máig nincsen.

Amikor 1848. december 31-én a magyar országgyűlés elhagyta Pest–Budát és áttelepült Debrecenbe, a magyar forradalom ügye veszni látszott. A sikeres osztrák hadmozdulatok, a törvényes kormány hiánya (gróf Batthyány Lajos miniszterelnök 1848 őszén lemondott), majd az V. Ferdinánd helyébe lépő fiatal uralkodó, I. Ferenc József által a morvaországi Olmützben kiadott ún. oktrojált alkotmány, amely Magyarországot koronatartományként sorolta az osztrák birodalomba, mind azt látszottak igazolni, hogy március 15-e vívmányai rövid életűek.