A középkori Arad mezőváros kedvező helyen alakult ki: a Maros partján feküdt, így fontos stratégiai helynek számított. A városkát az oszmán hódoltság időszakában megerősítették. A 16. század végén egy kisebb erődöt is építettek, amely köré cölöpsáncot emeltek. A zentai csatát (1697) követően a Habsburg hadvezetés ebből a négyszögletű palánkvárból alakította ki az újabb aradi várat, amelyet új sáncokkal vettek körül és új bástyákkal erősítettek meg, és falait egy vizesárok-rendszer fogta körbe.

A himlő, vagyis a fekete (öreg vagy hólyagos) himlő (latinul variola, variola vera) már több ezer éve megjelent az emberek között. Európába Ázsiából hurcolták be, és évszázadokon keresztül újra és újra pusztított. Akik megfertőződtek, azok magas lázban szenvedtek, majd a testükön hólyagos kiütések jelentek meg, amelyek helye a leszáradás után is megmaradt, így csúfítva el a beteg testét és az arcát.

Hentzi 1849-ben életének 64. évében járt, vezérőrnagyi rangot viselt, és mérnökkari képzettségének köszönhetően néhány hónap alatt képes volt az elavult védművekkel rendelkező budai várat egy hosszabb ostromnak ellenállni képes erősséggé változtatni.